Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 2. szám
A Molodaja Gvargyija kiadó gondozásában jelenik majd meg Valeri]' Harlamov, az egyik legismertebb szovjet jégkorongozó könyve. A szerző színesen és nagy hozzáértéssel mutatja be a sport világát, s ez lehetővé teszi az olvasóknak, hogy közelről megismerjék a jégkorongozás mestereit, akik lendületesen, robbanékonyán, technikásán játsszák az atomkor játékát és minden energiájukat neki szentelik. A következő szemelvényben — amely a Komszomolszkaja Pravdában jelent meg —, Harlamov elmondja, hogyan alakult ki a Mihajlov — Petrov Harlamov csatársor, a világ egyik legjobb „hármasfogata“. 1. A „trojka“ a CSZKA történetének egyik fekete napján született meg. Ez a hármas, mint ma már mindenki tudja, sokáig együtt maradt, pedig hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt az első mérkőzés után biztosra vettem. Azon a bizonyos elsőn, melyet Gorkijban játszottunk, együttesünk, a hadsereg csapata, jól emlékszem, (kire veszített, és én őszintén szólva azt hittem, hogy az új hármas első mérkőzése egyben az utolsó is lesz. Valószínűnek tartottam, hogy A. Taraszov két nap múlva egy újabb hármassal fog kísérletezni. Tévedtem. Taraszov már előzőleg kiválasztotta az új triász tagjait és jó néhány mérkőzés után meg is maradt ennél az összeállításnál, amelyikhez sok reményt fűzött. Hármunk természete különböző. Mindenben. Más emberekkel barátkozunk és más könyveket olvasunk. Különbözőképpen vélekedünk az élet nagy és kevésbé nagy kérdéseiről. Ügy különbözünk egymástól, mint a tűz és a víz. Sokat vitatkozunk. A mérkőzések, az edzések szünetében. De a jégen teljes közöttünk az összhang. Ugyanaz a játékfelfogásunk és végül — ami legalább olyan fontos — felfogásunk a gyakorlatban is érvényesül. Ez teljesen háttérbe szorítja a köztünk meglevő egyéb nézeteltéréseket. Ha bármikor megkérdeztek — akár edzőtáborban, akár külföldi utazások alkalmával is —, hogy szerintem mit csinál éppen most Mihajlov és Petrov, bátran rávághattam: „Vitatkoznak!“. És nem tévedtem soha. Firszov Mi- hajlovot a vitatkozás világbajnokának nevezte és igaza volt. Borisz vég nélkül tud vitázni, de az is igaz, hogy van önkritikája, beismeri hibáit. Úgy vélem, az igazság tisztázására törekedni hasznos dolog. Az is helyes, ha valaki igyekszik megvédeni álláspontját, akár éles vitákban is, az edzőkkel vagy az egyesület vezetőivel szemben. Feltéve, ha ennek nem csökönyösség az oka. 2. Vologya Petrov viszont semmi áron nem ismeri el hibáit. Senkinek semmiben nem hajlandó engedni. Egy alkalommal megkérdezték tőlem: igaz-e, hogy Vologya egyszer az edzőtáborban Karpovval is sakkozott. A világbajnok abban az időben versenyre készült, velünk együtt lakott, biliárdoztunk vele, nem lehetetlen tehát, hogy Petrov, aki nagy sakkrajongó, szerette volna magán kipróbálni Karpov tudását. A szemtanúk azt állítják, hogy Vologya egymás után veszítette el a partikat, de nem tudott belenyugodni a sorozatos vereségbe. Én, aki jól ismerem középcsatárunkat, megértem gondolatmenetét: „Karpov kétségtelenül világbajnok, és tagadhatatlanul kiváló sakkozó, de nem annyira, hogy ne nyerhetnék ellene egyetlen játszmát sem.“ Szeretném az igazat megtudni erről a történetről, de nem merem megkérdezni Petrovot. Am ha ez a „sztori“ csak kitalálás, akkor is nagyon hasonlít az igazsághoz, mert Petrov pontosan így viselkedne ilyen helyzetben. Sohasem hátrál meg. A kitartás és a makacsság egymáshoz közel álló tulajdonságok. A kitartás segítette Vologyát ahhoz, hogy elsőrangú korongozóvá váljon. A makacssága akadályozta meg, hogy még kiválóbb legyen. Petrov és Mihajlov gyakran olyankor is vitatkoznak, amikor a csapat érdekeit védik. Ez persze jó tulajdonság. Elismerjük érdemeiket, és a játékosok mindig Boriszt választják meg csapat- kapitánynak, Vologyát pedig Komszo- mol-szervezőnek. így van ez a CSZKA- ban és a válogatottban is. A jégen megfeledkezünk mindenféle külső vitákról. A pályán egyetértünk mint sporttársak és elválaszthatatlan jó barátok. Támogatjuk, segítjük és kiegészítjük egymást a jégen. Ismerjük társaink erős és gyenge oldalait. Tudjuk, hogyan szeretne játszani a másik az adott pillanatban. Ha elveszítjük a korongot, egyetlen szó nélkül, körültekintve azonnal megtaláljuk a legjobb megoldást. Tudjuk, kinek kell hátrafutni, hogy segítsen a védőknek, tudjuk, mikor fáradt el annyira a másik, hogy most helyette is nekünk kell dolgoznunk, és hátramennünk, noha ő közelebb áll kapunkhoz. A mérkőzés minden pillanatában tudatában vagyunk, hogy melyikünknek kell támadásba lendülnie vagy kinek kell megtámadni az ellenfél korongot vezető játékosát. Sok kiváló korongozőval játszottam együtt, köztük egészen kiemelkedőkkel is. Mégis rosszabbul ment a játék. Talán azért, mert nem tudtam, de nem is igyekeztem hozzáidomulni a játék- modorukhoz. Éreztem, hogy ez a változás nem tart sokáig. Vologya és Borisz kovácsolt engem azzá a Harla- movvá, aki vagyok, azzal, hogy mindenben kiegészítjük egymást. Amikor a hármas tagja lettem, lényegében csak egyetlen fegyverem volt: a különleges cselezés, ahogy azt az edzők mondogatták. Minden mást meg kellett tanulnom: a védekezést, a korong visszalövését, a kapura törést. A fiúk nem gyötörtek kioktatással, noha akkor, amikor a csapatba kerültem, ők már sportmesterek voltak, országos bajnokok, én még csak első osztályú játékos. Akkor lettem sportmester, amikor a Szovjetunió válogatottja, melynek én is tagja voltam, megnyerte az 1969-es világbajnokságot. Ekkor kaptam meg a Szovjetunió érdemes sportmestere címet, amely hazánkban a sportolók részére alapított legmagasabb kitüntetés. Borisz és Vlagyimir igyekeztek jó helyzeteket teremteni nekem, sokszor helyettem is játszottak, s közben egy fölösleges szó, egy szemrehányás nem esett. Segítettek a védőknek, amikor én elvesztettem a korongot és tapasztalatlanságból nem tudtam hirtelen megfordulni. Türelmesen várták tőlem a leadást, amihez kezdetben nem mutattam különösebb hajlandóságot. Magyarázták nekem, mint ahogy az edzők is, hogy nyugodtan játsszak saját elgondolásom szerint, játsszam a saját játékomat, de nézzek is körül, és keressem őket a pályán. Eltelt egy kis idő addig, mire át tudtam tekinteni a pályát, amikorra már szükségét éreztem annak, hogy a csapattársakkal együtt játsszam, mire megtanultam úgy leadni a korongot, hogy Petrov és Mihajlov előnyös és tiszta helyzetben támadhassák az ellenfél kapuját. 3. Nem akarom részletezni, hogy milyen kitűnő korongoző Petrov és Mihajlov, mivel erről mindenki eleget hallhatott. Nem mesélek a játékstílusukról, mert többet írtak róluk, mint bármelyik más jégkorongozőról. Csupán azokról a megpróbáltatásokról fogok beszélni, amelyek a támadősorun- kat érték. Az 1971—72-es idényben A. Taraszov, aki akkoriban a CSZKA és a válogatott edzője volt, elhatározta, hogy egy új felállítást szervez a következőképpen: védőjátékos Ragulin, fedezet Cigankov és Firszov, két csatár Vi- kuloV és Harlamov. Az új felállításnak egyik célja az volt, hogy a két csatár nagyobb teret kapjon a cselezéshez, a középcsatár helyére pedig a támadás pillanatában az zárkózzék fel a fedezetek közül, aki a legelőnyösebb helyzetben van ahhoz, hogy az ellenfél kapuját támadhassa. Ragulinnak, a védőjátékosnak állandóan a kapu előtti térséget kell őriznie, a pálya sarkába pedig a fedezetek mennek harcolni a korongért. Ilyen módon biztonságosabban meg lehetett szervezni a legsebezhetőbb pontnak, a kapunak a védelmét, másfelől megnövekedett a csatársor támadóereje egyrészt a két kő- zépcsatár révén, másrészt a támadás kidolgozásában lehetséges meglepetés miatt. Amikor Taraszov előadta elgondolását, éppen edzőtáborban voltunk az NDK fővárosában. Megsértődtünk. Előfordul, hogy az edző megváltoztatja a csapat részeinek felállását. Ez azonban rendszerint azokat a részeket érinti, amelyeknek nem megy jól a játék, vagy amelyek nem egészen az edző elképzelései szerint korongoznak.' De miért kell megreformálni a klubcsapat és a válogatott legjobban működő támadósorát? Ebbe nem tudtunk beletörődni. Jómagámat személy szerint két érzés kerített hatalmába. Egyrészt nem akartam elválni társaimtól, és bántónak éreztem, hogy éppen a CSZKA és a válogatott támadósorát akarják megbolygatni. Vége az összeszokottságnak, és, bocsánat a szerénytelenségért, megszűnik ez a nagyszerű kölcsönös megértés ... Másrészt viszont együtt kell játszanom Firszoyval és Vikulov- val, akik mellett szinte lehetetlen rosszul korongozni. Ez az idény igen sikeres volt számomra. Nemcsak azért, mert Sapporó- ban olimpiai bajnokok lettünk. Az új ötös jól játszott az egész idényben, tavasszal támadősorunk elnyerte a Trud című lap díját, amelyet az országos bajnokság legeredményesebb támadósorának tűztek ki. De ha akkor megkérdezik, hol akarok játszani, az új támadósorban vagy a régiben, habozás nélkül az utóbbit választottam volna. Természetes, hogy Petrovval és Mihaj- lovval akarok játszani. Csak velük. Szeretnem, ha Firszov, Cigankov, Vikulov és Ragulin nem sértődnének meg szavaim miatt. Hálás vagyok a kiváló mestereknek, hogy olyan sokat tanultam tőlük. De elítélendő-e, ha valaki hű marad első szerelméhez? Mihajlov, Petrov, Harlamov mint hármasfogat együtt alakult ki. Együtt nőttünk fel, együtt lettünk igazán jég- korongozókká és emberekké. Együtt töltöttük legszebb éveinket az edzőtáborokban, az edzéseken, ott voltunk a világbajnokságokon, együtt utazgattunk a Szovjetunióban és így keltünk át az óceánon. Közösen szereztünk hírnevet, hárman játszottunk különböző ellenfelek ellen, s valószínűleg egyszerre fogunk visszavonulni a versenyzéstől. Ezer szál köt bennünket egymáshoz, és amikor 1972 őszétől mind a hárman ismét egy támadósorban játszottunk, állítom, hogy ez volt legszebb idényem. Talán azért játszottunk óriási lelkesedéssel, mert örültünk, hogy hármasfogatunk ismét újjászületett. (ie) $ ÚJ SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 309, 312-52, főszerkesztő. 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505 29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308, Pravda — Kiadóvállalot Bratislava, Volgogradskó 8. Nyomja o Pravda, az SZLK P nyomdavállalat — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMÁS. Hirdetőiroda: Vajanského nábrezie 15. II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díja hovonto — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13,— korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogod minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Üstredná expedíció tlaőe, Gottwaldovo nómestie 48/Vil. A SÜTI regisztrációs száma: 5/2, fa a 2 i ► 1 2 U 1 3 b 1 3 ‘3 2 3 3 2 ■fa > g ® J3 a< ■a « A LEGENDÁS HlRÍÍ f „ If- OC-J a 55 I > f 3 3 ( :® > 3 I 42 x " w Is 2 I 8 li +* o cu I Í Í g II
