Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-13 / 19. szám

ÚJ szú A PROCO MOTOR Sokat várhatunk egy ilyen motortól, egy Amerikában fo­lyó Ford-kísérlettől, amelynek magyar mérnök, Simkó Aladár az irányítója és kezdeményező­je. Az FCP (Ford Combustion Process — Ford égési folya­mat), vagyis a már világszerte Proco néven ismert motorról van szó. Működési elve a dí- zelszisztémán alapul, tehát kü­lön szívja a levegőt és külön fecskendezik be a hengerekbe a tüzelőanyagot. Itt benzint, de a szikrát különleges gyújtó- gyertyák adják. Programozott égési folyamat­ról is beszélhetünk, de említ­hetjük a rétegezett keveréket, amely ugyancsak jellemzője. A dugattyúban kialakított égési tér szintén elősegíti a benzin­ben levő energia veszteség nélküli kiaknázását. További előnyt ígér a Proco-motor a hi­degindításnál, a szénmonoxid és szénihidrogének alakulásá­nál, valamint azzal, hogy ólom­mentes benzinnel jó hatásfok­kal működik. Az amerikai Automobile Quarterly egyik kötete 1969- ben közölte ezt a vázlatot, fel­tüntetve a sajátságos megoldá­sú benzinifecskendező porlasz­tókat (A), a nyújtott elektródás gyújtógyertyákat (B), a du­gattyú üregében kialakított égési teret (C) és a tüzelő­anyagot befecskendező szivaty- tyút (D), a fölötte levő hagyo­mányos formájú gyújtáselosz­tóval. A Ford hivatalos sajtóközle­ménye alapján arról adhatunk hírt, hogy több mint két évti­zedes tudományos laboratóriu­mi kísérletek után a benzin­üzemű motorok családjában új generációt jelentő Proco-motor szériaéretté vált. Az említett közlemény szavai szerint valamennyi mai ver­senytársával szemben mintegy 20 százalékos üzemanyagmeg­takarítást elérve képes eleget tenni a 80-as évek szigorú környezetvédelmi erőírásainak is. A gyári szöveg említést tett a 8:1 kompressziőviszonyról és a nem több mint 91-es oktán­számú benzinről. Valamint ar­ról, hogy a jövő évtől várha­tó a Ford Proco-motor sorozat- gyártásának megkezdése! (a. m.) HULLÄMKALAUZ ­AUTÓSOKNAK Nyugaton néhány autógyár nagy összegeket költ olyan ra­darkészülékek kifejlesztésére, amely a kocsiba építve segíti elkerülni az összeütközést. Csak az a bökkenő, hogy e készülékek előállítási költségei rendkívül borsosak; néha egy autó áránál is többe kerülnek. A közelmúltban egy angol cég — egy mikrohullámú rakétabe­rendezés elveit felhasználva — viszonylag olcsó berendezést konstruált. A hullámkalauznak nevezett radart az autó mellső részébe építik be. A készülék a volán mögül való kilátást megnehezítő nagy esőben és sűrű ködben az autó előtt kb. 100 méterig terjedő távolság­ban megjelenő objektumot (tár­gyat, járművet) észleli, és a műszerfalon levő vészjelzőn er­re az autóst figyelmezteti. (ott) FIAT 126p KOMBI A lengyel Bielsko Biela Autó­gyár a közkedvelt Fiat 126p kiskocsi bázisán „Maluch“ né­ven kombiverziót fejlesztett ki. A kombin a hátulső ajtón ke­resztül férhet az autós a vi­szonylag nagy csomagtérhez. Szlovákiában jelenleg három műszaki ellenőrző állomás műkö­dik: Banská Bystricában, Kosicén és Bojnicén. Az utóbbit ez év januárjában helyezték próbaüzembe. A tervek szerint az idén több mint hatezer gépkocsit vizsgáztatnak le IDŐSEK A KÖZLEKEDÉSBEN Az állandó növekvő forgalom minden résztvevővel szem .jen fokozottabb követelményeket támaszt. Az autósokat a jogosítvány megszerzésének időszakában erre felkészítik, és természetesen nap nap után a gyakorlatban is „vizsgáznak“ a tanultakból. A gyalogosok képezik azonban számszerűen a közlekedési part­nerek nagyobb részét. E tekintetben különös figyelmet érdemelnek az idősebb kor­osztályba tartozó emberek; elsősorban azért, mert ami az ér­zékszerveket illeti — és ezeknek a közúti forgalomban rendkívül fontos a jelentőségük — a természet rendje szerint már nem annyira „frissek“. Rosszabbul látnak, hallanak, a járművek se­bességét és a távolságokat poritatlanabbul ítélik meg, mint a fia­talok, és ezáltal könnyebben kerülnek a forgalomban kritikus helyzetbe. Az idős embereknek a forgalomban nemcsak fokozottabb fi­gyelmet, hanem több segítséget is kell kapniuk a többi részt vevő partnertől. Ez kiemelten vonatkozik az autósokra, motorosokra. A volán mögött ülők a tanúi, hogy az idős emberek sokszor — szándékuk ellenére — figyelmetlenül közlekednek. Ezért nem lehet eleget hangsúlyozni, milyen fontos, hogy — elsősorban a városok belterületén — a gépkocsivezető figyelmesen, körül­tekintően vezessen, és kocsijának biztos ura legyen. Tegyük fel, hogy egy autós 50 km/óra sebességgel — de figyel­metlenül — vezet, ilyenkor 1,8 másodperc a reakcióidő, és a kocsi még 25 métert fut, amíg a gépjármű vezetője fékezni kezd. Ugyanezen sebességnél (de teljes koncentrálással történő vezetésnél) a reakcióidő 0,6 másodperc, ennek megfelelően a fékhatás már 8,3 m megtétele után érvényesül. Ez a különb­ség (1,2 másodpercnyi reakcióidő, 16,7 m fékút „megtakarítás“) komoly közlekedési szituációban szó szerint élet és halál között dönthet. De nemcsak a reakcióidő, hanem a indokolatlan nagy sebes­ség is jelentős veszélyforrást jelenthet az idős, ás ezért megkü­lönböztetett segítségre szoruló gyalogos partnereknek a forga­lomban. 'Minél gyorsabban hajt az autós, annál nagyobb a va­lószínűsége a gyalogossal való összeütközésnek. A gyalogossal 20 km/óra sebességgel történő összeütközésnél a halálos baleset bekövetkeztének a valószínűsége 10 százalék, 40 km/óránál 30 százalék, 60 km/óra tempónál már 85 százalék és 80 km/óra sebességgel történő összeütközés általában a gyalogos halálát okozza. Itt jegyezzük meg, hogy a 60-évesek fizikai ellenálló­képessége is jóval kisebb, mint például a 30 éveseké; a tapasz­talatok szerint — azonos erejű öszeütközést feltételezve — ebben a korosztályban háromszor olyan gyakori a halálos kimenetelű balesetek száma, mint az imént említett fiatalabb korúaknái. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az idős emberek több­nyire sötét színű ruhát viselnek, és ezáltal nehezen ismerhetők fel. A balesetmentes közlekedés azonban a gyalogostól is függ. S a közlekedési szabályok megtartására az idős embereknek a többi gyalogosnál is nagyobb gondot kell fordítaniuk, hiszen — amint azt írásunk elején vázoltuk — reakciókészségük, moz­gékonyságuk az idők múltán csökken. Ezért csak a kijelölt gyalogátkelőhelyen menjenek át az úttesten. Csak akkor lép­jenek az úttestre, ha meggyőződtek a forgalom veszélytelen­ségéről. Ne lépjenek váratlanul az úttestre, és késedelem nélkül haladjanak át. Tartózkodjanak minden olyan magatartástól, amely a gépjárművek vezetőit megzavarhatja vagy megtéveszt­heti (hirtelen megállás, megfordulás, tétovázás). Ezúttal csak néhány szabályt vázoltunk — a teljesség igénye nélkül — ezen kívül még jő néhány írott és íratlan (a gyalogosra vonatkozó) előírás, magatartási szabály megtartása szükséges ahhoz, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az utakon a forgalom, és minél kevesebb közúti baleset történjen. M. O. 1979. V. 13. 17 tő — nem szólva a közle­kedésbiztonsági szempon­tokról. A takarékos vezetésnek mindenekelőtt van egy „fő parancsolata“, puhán és még egyszer puhán vezetni! Érzéssel, lágyan adjunk gázt, a kocsit csak a szükséges tempóra gyorsítsuk fel, s a fékezést — amennyire csak lehet — kerüljük! A fogyasztás nagysága nemcsak a sebes­TÖBBET FEJJEL, MINT LÁBBAL II. A Hamburg—Rimini közötti kísérletekről végzett mé­rések adatai közül ismertetünk néhányat: A „nyugodt“ A „sietős“ A különbség autós autós 0 „vészfékezés“ 652 fékezés 645 előzés 135,1 liter benzin 5 „vészfékezés“ 1339 fékezés 2004 előzés 175,5 liter benzin 5 „vészfékezés“ + 687 fékezés + 1359 előzés + 40,4 liter benzin Riminibe érkezett: Riminibe érkezett: Időnyereség 20 óra 43 perc alatt 20 óra 12 perc alatt 31 perc Úgy véljük, hogy a fenti számokhoz több kommentár nem szükséges. De nemcsak a hosszú uta­zás alatt, hanem lakott te­rületen, városi forgalomban, a közlekedési viszonyokhoz harmonikusan alkalmazko­dó, nyugodt, egyenletes és előrelátó, figyelmes vezetés­sel is sok hajtóanyag taka­rítható meg, illetve a kocsi alkatrészeinek, szerelvényei­nek az élettartama növelhe­ben a motor fordulatszámá­tól is függ. Minden motor maximális forgatónyomaték-tarto­mányában megtalálható az adott motorra vonatkozó legalacsonyabb specifikus (fajlagos) fogyasztás. Ami például azt jelenti, hogy ha egy motor mondjuk az 1800—3500 fordulat/perc közötti fordulatszám-tarto- mányokban adja a leggaz­daságosabb, legjobb telje­ségtől, hanem nagymérték- sítményt, akkor ennek meg­felelően az egy lóerőre eső teljesítményt a legkisebb üzem nyag-felhasználással tudja elérni. Ez a fordulat- szám-tartomány, illetve for­dulatszám természetesen minen motornál különböző. Vezetés közben az ideális­hoz képest minél magasabb a fordulatszám, annál na­gyobb a motor specifikus (fajlagos) hajtóanyag-fo­gyasztása. Érdemes megje­gyezni, hogy általában — az I. sebességfokozat­ban a legmagasabb a fo­gyasztás — körülbelül két­szer annyi, mint a II. foko­zatban; — a IV. fokozatban a fajlagos fogyasztás a legala­csonyabb; — ha az autó a IV. fo­kozatban — tegyük fel — 5 litert fogyaszt 100 km-ren, akkor a III.-ban 6, és a II.- ban — túlpörgetett motor­ral — már 10 litert! Takarékosan, gazdaságo­san tehát az autós akkor üzemelteti a motorját, ha az indítást követően igen hamar, a II., III., illetve a IV. sebességre kapcsol! A városi (belterületij ve­zetéskor a fordulatszámot azonban semmiképpen ne engedjük olyan alacsonyra zuhanni, hogy a motor „rán­gatózni“ kezdjen. Időben kapcsoljuk vissza hegyme­netbe, mert kétezer körüli fordulat mellett elkerülhet­jük a motor káros túlterhe­lését. MOLNÁR OTTÓ (Folytatjuk) MILYENEK LESZNEK AZ ŰJ AUTÚK? A következő ötéves tervben a a szovjet gépkocsigyárak fel­újítják, korszerűsítik termékei­ket. A Zaporozsec, amely eddig léghűtéses motorral készült és meglehetősen zajos volt, vízhű­téses motorral kerül majd for­galomba. A Moszkvics és a Zsi­guli, az elképzelések szerint első kerékmeghajtást kap, ami a szovjet személygépkocsiknál újdonság. Ez konstrukciós és technológiai szempontból egy­aránt bonyolultabbá teszi majd gyártásukat, de ugyanakkor így elhagyják majd a kardánten- gelydobozt, ami megkönnyíti az utastér ésszerűbb kialakítását, s ami ennél is fontosabb — az első kerékmeghajtású gépko­csik jobban viselik a nehéz kö­rülményeket, a sáros, csúszós ■utakat. Az ágazat tudományos kuta­tói befejezték egy univerzális mezőgazdasági szállító- és von­tatógép kísérleteit is. A bille­nős, pótkocsis jármű 12 tonna teherbírású. A földeken 2,5 ki­lométeres óránkénti sebességgel is képes folyamatosan haladni, míg az országutakon 75 kilo­méteres átlagot ér el. (BUDAPRESS — APN) Néhány európai országban a legkeresettebb kocsik közé tartozik a Volkswagen Golf. A genfi autószalonon a cég bemutatta a Golf legújabb típusát. A csukható, vászontetős típusnak két változata van: a GLS 51 kW-os a GLI 81 kW-os motorral készül. Az első 150 km-es a másik típus 182 km-es sebességre képes. Üzemanyagfogyasztásuk 9 és 9,1 liter, 100 kilométeren

Next

/
Thumbnails
Contents