Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-13 / 19. szám
S orsuk nem egyedi, az ország bármely pontján találkozhatunk hozzájuk hasonlókkal. A segítség, amelyet kaptak, azonban még korántsem megszokott. Sőt, Szlovákiában egyedülálló. Mária „Két éve jártunk együtt, már az esküvőre készülődtünk. Aztán az egyik napról a másikra — magyarázat nélkül — meggondolta magát, és szakított velem. Máig sem tudom, miért. Szerettem. Ezért tartottam meg a gyereket. A szüleim sem próbáltak lebeszélni az elhatározásomról. Édesanyám a kislányom nevelését is vállalná, de én magam akarom nevelni a kicsit. Apja nincs, én is csak a hét végén láthassam? Szövetkezeti lakásra már évekkel ezelőtt befizettem, de hiába jártam hetente a lakásszövetkezet vezetőségére. A válasz mindig ugyanaz volt: legyen türelemmel.“ Jana „Még 18 éves sem voltam, amikor elköltöztem hazulról. Heten voltunk testvérek, édesanyámat korán elvesztettem, a mostohámmal meg nem jöttem ki. Két gyerekem van: a nagyobbik januárban volt kétéves, a kicsi most töltötte be az egyet. Az apjuk börtönben van. Azelőtt az ö szüleinél laktunk, de az apja rettenetesen iszik, már nem bírtam 'ott tovább. Az anyja most is gyakran eljön megnézni bennünket. Hogyan lesz, ha kiszabadul? Magam sem tudom ...“ —* Zsuzsa Januárban készültünk összeházasodni, de végül is szülei akarata győzött. Őket választotta, nem engem. Illetve nem minket. Mert akkor már terhes voltam. Édesapám, amikor megtudta, kitiltott otthonról. Látni sem akar azóta. Anyunak, meg a testvéreimnek is megtiltotta, hogy találkozzanak velem. Szerencsére itt élnek Kassán, így titokban azért meglátogatnak. Egy ideig albérletben laktam egy elvált asszonynál. De abba a konyhába — mert ott kaptam helyet — mégsem vihetem a gyereket.“ A három életírta történet egy kassai (Koäi- ce) régi bérház három szobájában hangzott el. Néhány hónapja ugyanis ez a lakás ad otthont a három leányanyának. Reménytelen helyzetükben a városi nemzeti bizottság gyermek- és családvédelmi osztálya nyújtott segítő kezet. — Tavaly szeptember elsején nyitottuk meg ezt a leányanyaotthont — tájékoztat Irena Voborská, az osztály vezetője. — Az elnevezésnek az otthon mérete ugyan nem teljesen felel meg — négy lányt tudunk egyszerre elhelyezni —, de kezdetnek már ez is nagy segítség volt számunkra. Z. MináCová felvétele Azért kezdetnek, mert a város más pontjain további' megfelelő lakásokat keresnek, a la kásbizottsúgok vezetőinek bevonásával, újabb leányanya otthonok létesítésére. — A gyermek és családvédelmi osztályon nyilvántartjuk a leányanyákat ti szülészetek jelentései alapján. Behívatjuk vagy meglátó gátjuk őket, érdeklődünk, miben lehetnénk se gítségükre. Felkeressük ti lányok szüleit is. gyakran a békítő szerepét vállalva. Legsúlyosabb gondunk azonban a lakáskérdésük meg oldása — avat be a problémákba a tizenkét évi tapasztalattal rendelkező osztályvezető. [gy született meg aztán az otthon létesítésének gondolata. Szlovákiában a kassai próbálkozás az első. Tapasztalatokért jártak ugyan Ostraván, de mégis másféle megoldást választottak. Az oslravai leányanyaotthon inkább mun kásszáltó. A gyerekek és a lányok szempontjából is megfelelőbbnek tartottuk, ha keveset) ben vannak együtt, egy helyen - kapcsolódik be a beszélgetésbe Bozena Murová szociológus, az otthon gondolatának egyik kivitelezője. — A lányok többsége számára, ha igyekeznek is leplezni, nagy megrázkódtatást jelent éle tűknek ez a fordulata. Megváltozott körülményeikkel nem könnyű beilleszkedniük környe zetükbe. Mert az előítéletek még ma is élnek, nem is hinné, milyen mértékben. Így egy lakásban kevésbé vannak elszigetelve mint pl. az ostravai leányanyaotthonban. A vállalkozás sikere a folytatáshoz is ösztönzést adott. Már kiszemeltek egy kertes családi házat, ahol néhány további rászorult fiatal lányt, anyát helyezhetnek majd el. — Természetesen az otthon nem jelent számunkra végleges megoldást — mondja Irena Voborská. — Szeptember óta ketten már valódi otthonra leltek. Egyikük férjhez ment, a másik lakást kapott. Az ő helyükre került Jana és Zsuzsa. A döntésnél a szociális körülményeket vesszük elsősorban figyelembe, s a lányok pszichológiai tesztet is csinálnak, hiszen mégiscsak egy fedél alatt élnek, ha külön- külön szobában is. A leányanya a gyermeke hároméves koráig maradhat az otthonban. Ez alatt az idő alatt saját magának is igyekeznie kell a lakáskérdését rendeznie. Védnökük, a gyermek- és családvédelmi osztály ebben is igyekszik segítségükre lenni. — Elsősorban a munkahelyükön próbálunk számukra üzemi lakást szerezni. Mária esetében például a lakásszövetkezetnél szorgalmaztuk a megértést. Moralizálhatnánk a Máriák, Janák, Zsuzsák, a leányanyák sorsán. Azon, hogy helyesen, jogosan cselekedtek-e, amikor a bizonytalanba világra hozták gyermeküket. A megtörténten már ezzel nem változtatnánk. Ezek a gyerekek már élnek, és gondoskodásra szorulnak. Ha már így történt, a társadalom nem vonhatja meg segítő kezét az amúgy is szorult helyzetben levőktől. Igyekezettel, körültekintéssel, mint a kassai példa is mutatja, megtalálható az emberséges megoldás. flórian marta 1979. V. 13. SZAVAKKAL ÉS TETTEKKEL — Milyen ember Pavel Nevtípil tizedes? — ismétli meg kérdésemet az alakulat politikai dolgozója. — A kötelességek példás teljesítésére ösztönzi társait, szavakkal és példamutatással. Az egység kollektíva iában nagyon jó kapcsolatok alakultak ki az ő hozzájárulásával. Mindig kiveszi részét az igényes feladatok teljesítéséből. Társaival osztozik az öröm és a bánat pillanataiban. Számára a legnagyobb boldogságot az jelenti, ha újabb sikereket érnek el a harci és a politikai felkészülésben. Most, amikor hadgyakorlat során kell bizonyítaniuk harci felkészültségüket, bizonyára ott találja őt társai között. A rövid tájékoztató után felkerestem Paveit. A fiatal gépkocsivezetők körében találtam. Saját gyakorlati tapasztalatai alapján figyelmeztette őket, milyen megpróbáltatások várnak rájuk, mire kell különösen ügyelniük feladataik teljesítése során. Hangsúlyozta, milyen felelősség terheli őket az emberek életéért és a rájuk bízott nagy értékekért. Tanúja voltam, hogy a gyakorlati példa alapján hogyan szemléltette a könnyelműség veszélyességét. — A gépkocsioszlop indulásra készen állt. A műszaki szakemberek még egyszer lelkiismeretesen ellenőrizték a gépkocsik állapotát. Látszólag, minden rendben volt, de egyikük hibát vett észre az egyik gépkocsin. — Megrepedt az üzemanyagvezeték — hívta fel a figyelmet a hibára. Nem volt ez súlyos, műszaki hiba, a megrepedt cső kicserélése nem igényelt sok időt. A mechanikus azonban azzal, hogy észrevette, sok kellemetlenségtől óvta meg a gyakorlatozókat. Pavel figyelmeztető szavai után, a fiatal gépkocsivezetők tekintete elárulta, hogy elítélik az említett gépkocsi- vezető felületességét és könnyelműségét. Meggyőződtem arról, hogy a jól megválaszott példa bemutatásával sokkal többet érhetünk el, mint az egyszerű szavakkal. Ahhoz, hogy Pavelről teljes képet alkothassunk, meg kell említeni azt a képességét is, hogy elsősorban tettek kel hat az emberekre. Ezt a módszert alkalmazza a leggyakrabban az agitá- dóban. Slaviöek katona például elsősorban azt értékeli, hogy a legnehezebb helyzetekben Is mindig társai segítségére siet. — Jól emlékszem arra a januári nap ra — mondja. — Erősen fagyott. Csaknem félméteres hó borította a tájat. Gépkocsimon felmondta a szolgálatot a tengelykapcsoló. Először arra gondoltam, hogy egységünk most énminttam nem teljesítheti felajánlását — nem birkózhat meg kiválóan feladatával. Arra is gondoltam, milyen nehéz munka a tengelykapcsoló cseréje. Nem akartam lemaradni társaim mögött. Alig fogtam hozzá a szereléshez, amikor megállt előttem egy középtermetű fiatal férfi. Kezet nyújtott és bemutatkozott: Pavel vagyok. Nyomban felaján lótta segítségét. Ketten folytattuk a szerelést, a versenyt a könyörtelenül haladó idővel. Megcsodáltam, milyen kitartással dolgozik. Kegyetlenül átfáz tarn, de Pavel példamutatása ösztönzőleg hatott rám. Neki köszönhetem, hogy rövidesen utolértem társaimat. — Az agitáció művészet. Hogyan sajátítható el? — kérdeztem Pavel Nev- típilt. — Nem könnyű feladat — válaszolta. Megköveteli, hogy nagy érdeklődést tanúsítsunk minden iránt, és fel tudjuk ismerni a lényeget. Ismerni kell az embereket, mivel jellemük, tapasztalataik, érdeklődési körük és személyes problémáik megismerése nélkül nem érnénk el semmit. Munkánkban nagy segítséget nyújtanak a kommunisták, az ifjúsági funkcionáriusok, a példás katonák. A feladatok példás teljesítése is meggyőző erejű. Mindenben példát kell mutatni. Elbúcsúzom Paveltől, azt kívánva neki, hogy továbbra is sikerüljön meg nyernie társait a harci és politikai felkészítés javítására. Később fényképét megpillantottam az alakulat faliújságán. A közelmúltban a naftafűtéstől rövidzárlat keletkezett a rádióközpont ban. Lángra lobbantak a vezetékek. Pavel gyors beavatkozásával megakadályozta a tűz terjedését. Ez az eset is sokat elárul Pavel Nevtípil tizedesről, a példás agitátorról. IMRICH MODROCKÍ 03 « a « £ > «a ns > ft* a N i S) 'C JS N ■S I a y I '» < c ^ “ o — «0 u z:« 5’S «3 N >. O 0C.C •a ca 2 JS ' M ■— '(0 .* J* to e — 3 i 2 c 5 >> <f» — 03 « X3 J3 a) N .* • “ '«3 = a a .* > 03 < 2
