Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-13 / 19. szám
( A 3145 kilometer hosszú Bajkál—Amur vasútvonal egy kilométerének lefektetése többe kerül, mint a hasonló jellegű építkezéseken Európa bármely részén. Egy kilométer megépítése a BAM-on akár négy évbe is beletelhet. fevgenyij Csetvernyln fúróbrigádja pontosan négy éve dolgozik az Uszty -Mufai alagút építésén. Az évforduló alkalmából a brigádtagok tapsa közepette pezsgősüveg durrant a fúrópajzs oldalán. A négy év alatt Jevgenyij brigádja egy kilométer alagutat fúrt, évente 250 métert haladt előre. Minden egyes méterért meg kellett küzdeni a lánchegység gránitjával. A vasútvonal mentén, amely összeköti a két hatalmas szibériai folyamot, a Lénát és az Amurt, majd később egészen a Csendes-óceánig húzódik, a 32 kilométer hosszú alagúton kívül körülbelül ezer hidat és négyezer egyéb műszaki létesítményt építenek. Mindezt zord éghajlati viszonyok között, szeizmikusán aktív vidéken kell megépíteni, ahol megszokott jelenség a 30 fokos meleg és az 50 fokos hideg, akárcsak az erős földrengés. A BAM háromnegyed része az örök fagy birodalmában húzódik. A föld itt még nyáron is olyan kemény, akár a gránit. Elég megbontani a természet zöld takaróját, és a talaj áthatolhatatlan láppá változik. Éppen ezért óvják az átfagyott talajt, mert ez az egyetlen megbízható alap. Pályafektetéskor zúzott kőből és kavicsból való „bundával“ takarják be a földet. Sok nehézséggel kell megküzdeni a BAM-on. Az alagútépítők csupán a bajkáli szakaszon körülbelül száz tonna üzemanyagot használnak fel naponta. Ezenkívül szükségük van öntöttvas csőgyűrűkre és más, vasúton nem szállítható anyagokra, berendezésekre, amelyeket csak óriás, harminctonnás teherautókkal képesek a helyszínre juttatni. Az ilyen autók számára, akárcsak az üzemanyagszállító kocsiknak, megfelelő utak kellenek, de azokat akkor kezdik majd építeni, amikor már lefektették a BAM vágányait. Addig pedig a teherautók öt nap alatt teszik meg a négyszáz kilométeres szakaszt. Vannak persze vízi utak is, de ezek csak a rövid szibériai nyár idején használhatók. A BAM-ot legfeljebb száz kilométeres szakaszonként építik. Mindegyiken sok munkáskézre van szükség. A BAM igazgatósága mégsem panaszkodik munkaerőhiányra. A nemrég még nép- telen tajgában jelenleg 120 ezer ember dolgozik, a BAM egész gárdájának létszáma 200 ezer. Az átlagéletkor itt 25 év. Tavaly egy sajtóértekezleten megkérdezték Konsztantyin Mohortovot, a BAM-építkezés főmérnökét, elküldené-e a saját fiát a BAM-ra? — Már régóta ott van és elégedett a munkájával — felelte a legnagyobb és legnehezebb szovjet építkezés vezetője. Ki és hogyan változtatja meg a tajga arculatát? 1979. V. 13. Mit is végeztek a BAM építői a több mint négy év alatt? (A munkálatok 1974-ben kezdődtek.) Hogyan élnek és dolgoznak itt az emberek? Vessenek egy pillantást a térképre. A mai napig a főútvonalnak több mint a fele már elkészült. Nyugat felől, Uszty-Kuty hegyié* Usity-Kui •Berkit it Ohot**fcí-t«n.*W Nyinnyeangarizk ftgal A SZÁZAD NAGY ÉPÍTKEZÉSE hőerőmű első egysége is. Ez a Dél-Ja- kut Kohászati Szuperkomplexum megvalósításának első fázisa. összesen kilenc ilyen komplexum létesül majd az épülő Bajkál—Amur vasútvonal mentén, hiszen a BAM közvetlen közelében bőségesen található réz, apatit, foszforit és csillám, a ká- liumos műtrágyákhoz szükséges nyersanyagok. A közelben eddig felderített ásványkincskészlet azonban csak jelentéktelen része annak a gazdagságnak, amelyet Kelet-Szibéria és a Távol-Kelet földje magában rejt. A BAM-tól északra húzódik a Léna— Yiljuj-i gázmező, amely egyes előrejelzések szerint méreteiben vetekszik a nyugat-szibériaival. Még északabbra aranyat és gyémántot rejt a föld mé- he .. . így aztán akadnak, akik már ma is „vég nélküli útnak“ nevezik a BAM-ot. Mégis jobban illik rá a másik, a népszerűvé vált elnevezés: „út a jövőbe“. Ez a fogalom nemcsak azt jelzi, hogy újabb fellendülés következik a vidék gazdasági és társadalmi fejlődésében, hanem azt is, hogy új távlatok nyílnak a széles körű nemzetközi együttműködés előtt. A BAM építése szorosan összefügg a KGST^tagországok hosszú távú közös programjával. A KGST-országok is érdekeltek abban, hogy minél előbb felépüljön az új vasútvonal, amely lehetővé teszf a Szovjetunió számára Szibéria mérhetetlen ásványi kincseinek kiaknázását, s egy bizonyos hányadának exportálását. A kivitelben jelentős helyet fogLal el a nyerjungri szén, a csarai réz, a csillám, az azbeszt éj a fa, amelyből 9 milliárd köbméternyi található a Távol-Keleten. Japán nagy érdeklődést tanúsít az új szibériai területek gazdasági hasznosítására irányuló szovjet program iránt, ezért 450 millió dolláros hitelt folyósított a Szovjetuniónak. Ebből a hitelből közszükségleti cikkeket, műszaki berendezéseket és gépeket szállítanak az építkezésre. Viszonzásképpen hamarosan megérkezik Japánba az első dél-jakut szénszállítmány. A távolkeleti szigetország 1986-ban már évi 5 millió tonna szenet kap a Szovjetunióból. A Plasser und Teurer osztrák cég vezetője, fosef Teurer egyszer azt mondta, hogy egyetlen útvonal sem biztosít akkora lehetőséget a nemzetközi együttműködés számára, mint éppen a BAM. Valóban így van! A távolság, mondjuk Niihata (Japán) és Rotterdam (Hollandia) között a Szovjetunión keresztül 1,5—1,7-szer rövidebb, mint a Szuezi- vagy a Panama-csatornát érintő hagyományos útvonalakon. A régi transzszibériai vasútvonalon már jelenleg is konténerekben szállítják az árut Európába Japánból, a Fülöp-szigetekről, Szingapúrból és Hongkongból. Ez a vasútvonal azonban már képtelen kielégíteni a külföldi cégek mind növekvő igényeit. A BAM segít majd a probléma megoldásában. tói, a Bajkalszkoje alagútig már járnak a vonatok. Tindától, amely a vasútvonal felezőpontján fekszik, a Horgocs hegységig lefektették a síneket. A keleti szakaszon Urgal és Komszomolszk na Amuré között hamarosan megnyitják a forgalmat. A „Kis BAM“ összekapcsolta az építkezés fővárosát, Tin- dát a transzszibériai vasútvonallal, és ezen keresztül Moszkvával, valamint az egész külvilággal. Megnyílt az út a „Kis BAM“-tól északra fekvő rendkívüli gazdag Nyerjungri szénfejtőkhöz. Négy évvel ezelőtt ezeket a helyeket még „álmosföldnek“, a „medvék birodalmának“ nevezték. Ma is elég gyakran lehet itt medvét látni, bár a vasútvonal mentén városok nőttek ki a földből: Tinda, Szeverobajkalszk és Urgal. Az emberek életmódja különbözik más városok lakosainak életmódjától. Itt a zöld terület nem park, az utcákon a tajga fái díszlenek, a levegőben gyanta- és fenyőillat árad. A mókusokat egyenesen az ablakokból etetik, mint másutt a galambokat. Nemcsak emeletes, dq családi házakat is építenek, ez utóbbiakhoz háztáji parcella is tartozik. A kórházak, iskolák, bölcsődék és óvodák felszerelése semmiben sem különbözik a moszkvaiakétól. A BAM-on legalább 40 új település van. Az életmód ezeken is egyre jobban közeledik a városihoz. Zolotyinká- ban, az egyik településen 6000 ember él, akik 27 nemzetiséget képviselnek. A középiskolának 750 diákja van, az óvodában 260 kisgyermekről gondoskodnak. Zolotyinkában 120 gyermek születik évente. A felnőttek közül nagyon sokan tanulnak a moszkvai, az irkutszki, a novoszibirszki egyetemek és főiskolák levelező tagozatain. Zolotyinka egyik legidősebb és egyúttal legnagyobb tiszteletnek örvendő lakosa az 54 éves ukrán Ivan Bugaf, az építő-szerelő vonat főnöke. A második világháború idején súlyos sebesüléssel feküdt egy irkutszki kórházban, és gyógyulása után itt telepedett le, Szibériában. — Itt visszaadták az egészségemet — mondja Ivan Bugaj —, azóta szibériainak tekintem magam. Azért dolgozom, hogy a gyerekeink már jobb körülmények között élhessenek. A fiatalok viszont azért jönnek ide, mert vonzza őket az úttörők romantikája, és szeretnének minél előbb a saját lábukra állva önálló életet kezdeni. „Hiszen az emberek megostromolják a hegyeket is — vélekedik Parszeg Zakajev, a Kaukázus szülötte —, pedig ott semmi sincs, csak napfény, hó és veszély. Magam is alpinista voltam valamikor, azután elhatároztam, hogy próbára teszem képességeimet Szibériában. Akadnak persze olyanok is, akik nem bírják ki. Egyesek családi okok miatt utaznak el, mások a nehézségek elől menekülnek. Tízből kilenc azonban itt marad. El kell ismerni, hogy a romantika a BAM-on jó anyagi körülményekkel párosul. Ivan Bugaj brigádjában például egy fiatal munkás havi keresete 700 rubel. Háromévi munka után pedig fél év fizetett szabadság jár, azonkívül ingyen repülőjegy a Szovjetunió bármely pontjára. Mindent mérlegelve, az ember megérti, hogy a BAM-on a vasúti pálya minden méterének, minden egyes házának, no és minden munkanapjának megvan a maga külön értéke, amelyet nem lehet kizárólag pénzben kifejezni, önkéntelenül is felvetődik a kérdés: megtérül-e mindez a jövőben? Üt a jövőbe — avagy miért van szükség •a BAM-ra? Tyerentyij Amoszov, az öreg jakut gyakran meséli unokáinak a legendát: az isten, amikor a világot teremtette, egyszer Szibéria fölött repült. A hidegben meggémberedtek az ujjai, s a nála levő mérhetetlen kincseket a földre ejtette. Bosszúságában örökre eltiltotta az embereket ezektől a kincsektől. Mosolyogva emlékezik a legendára Tyerentyij Amoszov egyik unokája, Vitalij Amoszov geológus. Tyerentyij apó nomád pásztorként egész életében Nyerjungri. környékén barangolt, ahol a vékony talajréteg alatt 40 milliárd tonna kokszolható szén rejtőzik. Hússzor annyi, mint amennyit jelenleg az egész világon kitermelnek. Vitalij maga személyesen nem vett részt ennek a lelőhelynek a felkutatásában. Viszont ugyanitt, Jakutföld déli részén 3 milliárd tonnányi, 40 százalék vasat tartalmazó érckészletet találtak. Vitalij -is ott szerepel a felfedezők névsorában. — A vas- és szénlelőhelyek együttes előfordulása ritka jelenség, nemcsak országunkban, de az egész világon is — mondja Vitalij Amoszov. — S bár igaz, hogy tulajdonképpen régóta tudtunk ezekről a kincsekről, de gyakorlatilag annyit értek, mintha egy másik bolygón lennének. Jakutföld vas- és szénmezőinek feltárásához a BAM nyitotta meg az utat. Nyerjungriban most folyik a külszíni szénfejtö kiépítése, amelynek munkálataiban Vitalij bátyja) Szerafim is részt vesz. Az első időszakban évente 13 millió tonna szenet bányásznak majd itt. Épül már a 640 kilowattos XXX Az emberek különbözőképpen tekintenek a jövőbe. A szovjet embereket optimizmus jellemzi. A Bajkál—Amur vasútvonalat építve ezért remélik, hogy a BAM nemcsak a hatalmas belső tá volságok leküzdésében segít, de egyút tál közelebb hozza egymáshoz a különböző földrészek országait, és hozzájárul a jószomszédi kapcsolatok és az együttműködés elmélyítéséhez is. GERMAN BELOUSZOV
