Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-05-06 / 18. szám

HORGÁSZOK — Nézze, fiatalember, felőlem az egész anyai örök­ségét is idefgérheti, mondtam már, hogy nem volt, nincs és nem lesz Sparta! Mikus Sándor rajzai HÉTKÖZNAPI DOLGOK GAZDAG VÁLASZTÉK — Nem értem, miért nem parancsol a kedves vevő valami olyasmit, arai éppen van? ... JÓAKARATO figyelmeztetés — Megsúghatom uraságodnak: azért ilyen vastag és rágós a bécsi szelet, mert a szakácsunk karatebajnok, s mindig puszta tenyérrel szeleteli a nyers húst... A TRAFIK ORNOjE FOGLALKOZÁS VÉRNYOMÁS A portás megkérdi a ven­dégtől: — Mi a foglalkozása, uram? — Távfutőbajnok. — Ebben az esetben kényte­len vagyok előre elkérni a szo­ba árát. GYEREKSZÁJ — Sanyika, miért nem mégy 'ki az udvarra játszani a ba­rátaiddal? — Mert nekem csak egy ba­rátom van és azt is utálom. Önnek, sajnos, magas a vér­nyomása — közli az orvos a páciens megvizsgálása után. — Attól tartok, doktor úr, az egésznek az oka a horgá­szás ... — A horgászás? Életemben először hallottam, hogy az ilyesmi vérnyomásemelkedést okozhat. Inkább az ellenkezője az igaz. — De ha az ember tilos he­lyen horgászik... — feleli a beteg. A hét vicce- Érdekes, milyen jól harapnak itt a halak! - mondják csodálkozva az arra járók a horgásznak.- Nincs ebben semmi csodálatos - válaszol a horgász. - hiszen ez az egyetlen lehetőségük arra, hogy kikerüljenek ebből a piszkos vízből. Két horgász beszélget: — Én egy akkora csukát fogtam, hogy kénytelen voltam előhozni a motorcsónakot: csak azzal tudtam kihúzni! — mond­ja az egyik. — Az semmi — mondja a másik. — Olyan nagy harcsát fogtam, hogy csak a fényképe öt kilót nyomott! SÚLY A tornászlányok legfőbb gondja, hogyan tartsák a súlyu­kat. Ketten az öltözőben: — Hallottad, Irén három he­te csak banánon és kókuszdión él. — És lefogyott? — Azt nem, de látnád, ho­gyan mászik a fára. KIFOGÁS Asszonyom, ön lakott terüle­ten nyolcvanassal hajtott — szól a rendőr. — Lehetetlen. Legfeljebb het­vennel, vagyis ... inkább hat­vanassal ... és egyáltalán, sze­rintem még ötvenessel sem ... — Na elég, mert még bele­hajt a mögöttünk jövő autó­ba! AZ ÉLET ÉRTELME' — De doktor úr, ha maga en­gem mindentől eltilt, akkor az életnek nincs értelme! — Hogyhogy mindentől? Hi­szen csak az ivást és a dohány­zást tiltottam meg. — És mit gondol, mit csiná­lok még azon kívül? KlNOS — Szóval maga a csontko­vácsnál járt ezzel a sérüléssel — nézegeti a futballista lábát az orvos. — Na, szeretném tud­ni, miféle ostobaságot tanácsolt magának az a kuruzsló? — Azt mondta, jöjjek el ma­gához, doktor úr. TÁBLA A FALON Dublinben felmentettek állá­sából egy anyakönyvvezetőt, mert hivatali szobájában a kö­vetkező mondást függesztette ki: „Az ember tapasztalatlanság­ból nősöl, türelmetlenségből vá­lik, és emlékezőtehetség hiánya miatt házasodik újra.“ AZ ŐSERDŐBEN Egy törzsfőnök felesége be­dugja a fejét a sátornyíláson és így szól a férjéhez, aki nagy­ban erőlködik és izzadtan veri a tamtam dobot: — Ne fáradj, most beszél­tem velük telefonon! Kényes kérdések — Melyik diagnózis a jobb: a kedvező vagy a he­lyes? * * * — Van-e értelme cigaret­tával kínálni azt, aki nem tudja, hogy a dohányzás árt az egészségnek? — Miért ártsunk mások­nak — ha a jellembeli ár­talomért nem fizetnek pót­lékot? * * * — Jóleshet-e a hízelgés, ha nem lélekből fakad? — Ha a majom nem jött volna le a fáról a földre, akkor hol élne ma az em­ber? # # * — Hát nem tragédia: ha a saját művészeti arculatun­kat másnál találjuk meg? # * *' — Nem azért vásárol az agglegény beszélő papagájt, mert családi életre vágyó­dik? A Krokogyilból fordította: GELLÉRT GYÖRGY HARCOSTÁRSAK — Miért mondod Jóskának, hogy harcostársak vagytok, amikor soha nem harcoltatok együtt? — Mert ugyanazon a napon nősültünk ... VAGY — VAGY A vendéglő vezetője látva, hogy nem teljesítették a bevé­teli tervet, így sóhajt fel: — Vagy jobb sört leszünk kénytelenek mérni, vagy szebb csaposnőt kell felvennünk! AZ ANYAKÖNYWEZETÖNÉL — Értse meg, kisasszony, nem adhatom össze egy olyan férfi­val, aki részegen jelenik meg előttem. — Mit csináljak, kérem, ha józanul meg nem akar eljönni! DIÉTA A házaspár a korzón sétál. A férj mindegyik előttük elhala­dó csinos lánynak utánanéz. Az asszony rászól: — Viselkedj illedelmesen, Berci! Hiszen nős ember vagy! — Hát aztán? — csodálko­zik a férj. — Ha diétán vagyok is, az még nem jelenti azt, hogy az étlapot sincs jogom el­olvasni ... — Az utóbbi időben a főnökünknek fejébe szállt a di­csőség! — Legalább van valami a fejében ... (Elek Tibor karikatúrája) B ocsánat, nem az ön Moszkvicsa áll ott? — De igen. — Szép kocsi. — Igen. — Nekem, hogy is mond­jam, lenne valami eladni valóm a gépkocsitulajdonos részére ... — És pedig? — Mondjuk, ez ni. — Mi ez? — Mi az, nem látja? Egy kis csavar. Kifogástalan ál­lapotban. Prima kis csavar. — Mi a fenének nekem ez a csavar? — Én tudjam? Magának kéne tudni, bár azt szokták mondani, hogy minden gép­kocsitulajdonosnak egy ke­rékkel kevesebb van ... Hi- hi-hi. — Hogy merészel... — Meg ne sértődjék, hi­szen ez csak vicc. Hi-hi- hi... Egyébként lenne még valamim. — Éspedig? — Egy másik csavar, na­gyobb ... Hi-hi-hi ... — Ez már mégiscsak sok! Mindjárt hívom a ... — Esetleg a barátjának szüksége lehet a csavarok­ra, nem? Hi-hi-hí... — Mondja, ki maga tulaj­donképpen és mit akar tő­lem? — Rögtön megmagyará­zom. Eladhatok önnek két vadonatúj, a Moszkvicshoz gyártott gumiabroncsot. Itt vannak a kerítésre akaszt­va. A kisfiam őrzi őket. — Moszkvicshoz való gu­Szilver Alev: Csavarok miabroncsot árul? Hülyéske­dik? — Ha-ha-ha ... — Egyáltalán nem. — Szóval nem hülyéske­dik? Ha-ha-ha ... — Mit vigyorog? A maga Moszkvicsán bizony már na­gyon kopott a két hátsó ke­rék. Elnézést, azt hittem, megveszi. — Igen? És mit kér ér­tük? — Micsoda kérdés. Hiva­talos árat kérek. Nem va­gyok feketéző. — Nem feke ... nem fé­ké ... — Feketéző. Az anyósom múltkor benn volt a város­ban. Látja, hosszú sor kígyó­zik az üzlet előtt. Ö is be­állt a sorba és ezt a két gu­miabroncsot vette. Nekem minek ezek? Sem autóm nincs, sem olyan ismerősöm, akinek autója lenne... Hi- hi-hi ... Azok az ismerő­seim, akik autót vettek, az­óta nem ismernek engem ... Hijhi-hi... — Ha-ha-ha! Jól van, meg­veszem! — Helyes. De van egy kis bökkenő... — Micsoda? — A nagypapám megkért, hogy a gumikat csak a csa­varokkal együtt adjam el. Tudja, ő már nagyon öreg. Én pedig megígértem neki, hogy csak annak adom el a gumikat, aki a két csavart is megveszi. — Ez nem probléma. Meg­veszem a csavarokat is. Az mennyi lesz? — 25 rubel egy darab. — 25 rubel egy darab? — Tudja, az ilyen öreg ember nem tud különbséget tenni a régi meg az új pénz között. Az ember nem fog vele vitatkozni. Nem illik. Nos, tehát akarja a gumikat, fizesse ki a csavarok árát is. — Mi mást tehetek, mag­veszem a csavarokat is. Nyakunkon a nyár, gumiab­roncsot pedig sehol nem le­het kapni... — No látja: mégiscsak van az úgy, hogy valakinek csavarokra van szüksége... SÁGI TÓTH TIBOR fordítása 1979. V. 6.

Next

/
Thumbnails
Contents