Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-05-06 / 18. szám
ÚJ szú KÉ T KÉP A HÁBORÚ VÉGÉRŐLA békés együttműködés távlatai Ä Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének Moszkvában nemrégen tartott ülése meggyőzően bizonyítja, hogy a szocialista közösség országai hűségesek az általános béke és biztonság eszméjéhez. Az ülés résztvevői felhívást intéztek valamennyi államhoz és néphez, hogy erőt és fáradságot nem kímélve harcoljanak a béke megőrzéséért és a tartós béke biztosításáért. A felhívás mindenütt nagy figyelmet keltett, és kedvezően fogadta azt sok államférfi és közéleti személyiség, részletesen foglalkozott vele a sajtó, a rádió és a televízió. A véleményeket és a kommentárokat összegezve megállapítható, hogy a világsajtó elismeri a Varsói Szerződésben részt vevő országok vezetőinek nagyfokú történelmi optimizmusát. Napjainkban a nemzetközi helyzetet több egymással ellentétes tényező jellemzi. Egyrészt folytatódik a párbeszéd a szocialista és a tőkésországok, ezen belül a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Ez a dialógus különböző témákat ölel fel és nem eredménytelen. Az állhatatos erőfeszítések r!vén a szocialista és a tőkésországok gazdasági együttműködése szilárd, különösen Európában, s távlatai biztatóak. A feszültség enyhülésének irányzata tovább is érvényesül, gyarapodnak a folyamat kedvező eredményei. Másrészt negatív jelenségek is megfigyelhetők. Ezek közé tartozik a fegyverkezési hajsza, a föld különböző részein fennmaradó konfliktushelyzetek, Peking veszélyes manőverei; Peking nyíltan felhív- )a az imperialista köröket, hogy közösen gyakoroljanak nyomást a Szovjetunióra és a szocialista közösségre. A nemzetközi élet ellentmondásossága maga is különféle cselekvéseket diktálhat. Ismeretes például, hogy az Egyesült Államok és a NATO más tagországai a szocialista országokkal szemben katonai fölényre törekszenek, és ezt azzal próbálják magyarázni, hogy ebben a béke biztosítékát látják. De a fegyverkezési verseny a dolgok természeténél fogva nemcsak ráfizetéssel járó vállalkozás, hanem gyanakvást is szül, akadályozza a bizalom megteremtését, holott enélkül egyszerűen lehetetlen határozott lépéseket tenni a világ politikai légkörének megjavítására. A Varsói Szerződés Tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének értekezlete reálisan értékelte a jelenlegi helyzetet. A szocialista országok a békés távlatokra alapozva dolgozzák ki terveiket. Erről tanúskodnak az SZKP Központi Bizottságának tavaly novemberi plénumán, valamint a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának legutóbbi ülésszakán hozott határozatok. E zzel egyidejűleg a-testvéri szocialista országok legfelsőbb politikai szervei a Moszkvában elfogadott nyilatkozatot jóváhagyva leszögezték, hogy mivel az Észak-atlanti Szerződés szervezete, a NATO folytatja a fegyverkezési hajszát, fenn kell tartani és erősíteni kell a Varsói Szerződés egyesült fegyveres erőinek védelmi képességét. „A leszerelés érdekében készek vagyunk a legradikálisabb lépésekre — hangsúlyozta Leonyid Brezsnyev. — De a cél megvalósításához vezető út minden szakaszán figyelembe kell venni a felek egyenlő biztonságának elvét. Az imperializmus katonai erejének növekedését látva nem gyengítjük meg védelmünket, bármilyen demagóg szólamokba is öltöztessék az erre való felhívásokat.“ Noha sok és lényegbe vágó elvi különbség van a szocialista és a kapitalista országok politikája között, egy alapvető kérdésben az eltérő társadalmi rendszerű államoknak feltétlenül keresniük kell az egyetértést: abban, hogy megmentsék az emberiséget egy újabb világháború veszélyétől. E téren a haladás döntő feltétele, hogy a fegyverkezési hajszáról áttérjenek a leszerelésre. Nem lehet magabiztosan előrelépni a tartós béke felé olyan kolonccal a nyakunkon, mint a katonai kiadások állandó növelése. Ettől a kölönctől meg kell szabadulni. Ez az alapvető következtetés fogamzódik meg a moszkvai nyilatkozatban, amely konstruktív leszerelési programot javasol, szélesre tárva a kaput minden pozitív kiegészítés és kezdeményezés előtt. A javaslat legfontosabb elemei a következők. A Varsói Szerződés résztvevőinek véleménye szerint mindenekelőtt eredményesen be kell fejezni a már folyamatban levő leszerelési tárgyalásokat. Egyebek között a stratégiai támadó fegyverek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalásokról van szó, amelyek gyors befejezése utat nyitna a stratégiai fegyverek csökkentését szolgáló újabb egyezmények megkötése előtt, s amelyekbe be kell vonni az összes nukleáris hatalmakat. A Varsói Szerződés tagországai síkraszállnak a fegyverkezési hajsza korlátozásának ás megszüntetésének más témáiról folyó teljes sikeréért is. A szocialista országok által körvonalazott program előtérbe állítja a nukleáris fegyverek megsemmisítését és az atomenergia kizárólag békés célú alkalmazását. A Politikai Tanácskozó Testület ülése javasolta, hogy az öt nukleáris nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Kína — a legközelebbi jövőben kezdjen tárgyalásokat e probléma megoldásáról. Bizonyos nyugati körök szívesen ismételgetik a „szovjet veszélyről" szóló hamis tételt. Állításukat azzal akarják hihetővé tenni, hogy a stratégiai fegyverek tekintetében a Nyugat túlszárnyalja ugyan a vársói Szerződés országait, de a hagyományos fegyverekkel más a helyzet. A Politikai Tanácskozó Testület ülésének következtetései és javaslatai meggyőzően bizonyítják az ilyen vetélkedések teljes tarthatatlanságát. E lőször is, Bécsben a közép-európai haderők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgyalásokon a szocialista országok olyan javaslatokat tettek, amelyek messzemenően figyelembe vették a nyugati tárgyaló felek elgondolásait. Ezekre a kezdeményezésekre azonban nem kaptak konstruktív választ. Másodszor, a Varsói Szerződés országai a moszkvai ülésen kijelentették, hogy nincs olyan fegyverfajta, amelyet ne lennének készek korlátozni vagy csökkenteni, annak az elvnek szigorú meg-' tartásával, hogy egyik ország biztonsága sem szenvedhet kárt. Végül a szocialista országok arra törekszenek, hogy. végét vessenek a katonai szembenállásnak Európában. Készek az Észak-atlanti Szerződés Szervezetének feloszlatásával egy időben feloszlatni a Varsói Szerződés szervezetét, a katonai tevékenység csökkentésével mint első lépéssel kezdve felszámolni katonai szervezetüket. A nemzetközi feszültség enyhülését azonban nem csak a fegyverkezési hajsza veszélyezteti. Árnyat vetnek a nemzetközi kapcsolatokra a tőkésorázágok azon törekvései is, hogy rákényszerítsék akaratukat azokra a népekre, amelyek hazájukban maguk óhajtják intézni sorsukat és keresik a társadalmi haladáshoz vezető utat. A szocialista országok felléptek és fellépnek az ellen a politika ellen, amely szemben áll a történelmi fejlődés objektív követelményeivel. - A moszkvai nyilatkozat megerősítette a szocialista országok szolidaritását azzal a harccal, amelyet a népek az imperializmus, a gyarmatosítás, az újgyarmatosítás, az uralmi rendszer és az elnyomás bármely formája ellen vívnak. Ez a politika nemhogy nem sérti az egyhülés érdekeit, hanem kifejezetten összhangban áll az ENSZ alapokmányával, elősegíti a béke megszilárdítását, a népek szabadságának sikeres kivívását. A moszkvai tanácskozáson elfogadott nyilatkozat megállapította: „Veszélyes tendenciákat szül a nemzetközi helyzet fejlődésében az imperialista köröknek az a politikája is, amely egyfelől ösztönzi és támogatja a fasiszta és más reakciós rezsimeket az emberi jogok durva és tömeges megsértésében, másfelől az emberi jogok problémáját megpróbálja felhasználni a szocialista országok belügyeibe való beavatkozásra, a szocialista társadalmi rendszer elleni támadásokra.“ Szeretnénk remélni, hogy azok a tetemes károk, amelyeket az emberi jogokkal űzött kettős játék és a szocialista országok belügyeibe való beavatkozási kísérletek okoztak, józan következtetések levonására késztetik a tőkés világ felelős politikai köreit. A moszkvai tanácskozás a nemzetközi élet jelentős eseménye volt. A Varsói Szerződés tagállamainak javaslatai, amelyek békés távlatokra irányulnak, újabb lendületet adnak az európai földrészen és az egész világon kialakult helyzet javításának, a helsinki értekezlet záróokmányában foglalt határozatok maradéktalan megvalósításának. Ezek a javaslatok előmozdítják a békés egymás mellett élés elveinek megszilárdítását, az államok és népek kölcsönösen előnyös széles körű együttműködésének fejlődését. * N. SISLIN (APN) 1979. V. 6. 3 „A VÉGREHAJTÁSI IRÁNYELVEK FELADATAINAK TELJESÍTÉSE SORÄN A MARXISTA-LENINISTA ERŐK POZÍCIÓKAT SZEREZTEK A PARTSZERVEZETEKBEN, A JOBBOLDAL SZAMOS KÉPVISELŐJE KÉNYTELEN VOLT LEMONDANI FUNKCIÓJÁRÓL, VAGY PEDIG MEGFOSZTOTTAK ŐKET ATTÓL. A TÖMEGTÁJÉKOZTATÁSI ESZKÖZÖK ÜJ VEZETŐINEK ÉRDEME, HOGY MEGVÁLTOZOTT HANGNEMÜK ÉS IRÁNYVONALUK. A KÖZ VÉLEMÉNY FOKOZATOSAN MEGTUDTA, Ml VOLT A MEGÚJHODÁSI ÉS DEMOKRATIZÁLÓDÁSI FOLYAMAT VALÓDI HÄTTERE, MEGGYŐZŐDHETETT A JOBBOLDALI VEZETŐK ALJAS POLITIKÁJÁNAK KARTÉKONYSA GÄRÖL." (Részlet a CSKP XIII. kongresszusa után a pártban és a társadalomban kialakult válság tanulságai című dokumentumból.) A Reichstag épülete 1945-ben, az ostrom idején Keitel tábornagy aláírja a Németország kapitulációjáról szóló okmányt (Archívumi felvételek)
