Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-04-22 / 16. szám
felnagyítva érzik át. De talán ez természetes is: ragaszkodnak az élethez, féltik az egészségűiket és ez csak segítségére van az orvosnak. Még mindig jobb, ha korábban jönnek orvoshoz, mint elkésve. Ügy érzem, nagyon őszinték hozzám az embereik: bíznak, hisznek bennem. Sokszor olyan személyes problémáikat is elmondják, melyeknek látszatna semmi közük a betegségükhöz. És ha tanácsolhatnék valamit kezdő orvosoknak, akkor az az lenne, hogy legelőször ezt az őszinte, bizalmas kapcsolatot építsék ki a beteg és orvos között. Ez már komoly alapja lehet a jő munkának: a gyógyulásnak. Mert én úgy érzem, a gyógyulás maga egy komoly fizikai és pszichikai 'folyamat, amelynek — és még egyszer mondom: — a bizalom, az őszinteség az alapja. Tudom, hogy sok beteg fél az orvosától. Nem mer elmenni hozzá, titkolja, takargatja a betegségét, mintha szégyellnie kellene. És akkor nyomja csak le a rendelő kilincsét, ha már késő: a legjobb specialista sem tud rajta segíteni. S hogy ez így van, 'abban elsősorban az orvos a hibás: elidegenítette magától a betegeket. — Ügy hallottam, el akar innen menni, de ezt a lakosság, a körzete megvétózta: nem engedik! — Valóban szó volt arról, hogy családi okok miatt kénytelen leszek elmenni. Tudniillik a hnb kiutalt a körzeti orvosnak egy lakást, amit én nem tudok elfoglalni. És lakás dolgában nem állunk annyira jól, hogy üresen álljon. Ezért is volt arról szó, hogy ide helyeznek egy kezdő, lakással nem rendelkező kollégát. De a falusiak kérvényezték, hogy itt maradhassak. Rajtam nem múlik! Főleg ezek után nem, hogy ennyire kimutatták irántam való szeretőtöket, ragaszkodásukat. Ezt a bizalmat további munkával kelll meghálálnom. — Még Kassán megtudtam a feletteseitől, hogy a szinai egészségügyi központban egy szocialista munkabrigád működik, amelynek ön a vezetője. — Ó, mennyi mindent elfecsegtek rólam... — Ne haragudjon a kérdésért, de mi a feladata egy orvosokból, ápolónőkből álló brigádnak? — Elhiszem, hogy ez furcsán hangzik: orvosok, gyógyítók szocialista brigádja, hiszen mi nem vagyunk üzem, ahol munkafelajánlásokat tehetnénk, de ez a mozgalom a mi kezdeményezésünknek is tág teret teremt. Mondok példát: a munkakörnyezet szépítése, takarékoskodás a munkához szükséges eszközökkel, a villanyárammal, az ingyenes véradók beszervezése, a tizenhárom 'főnyi egészségügyi kollektíva közös szórakozása, egymáshoz való viszonyának javítása, alakítása, egymás megismerése... „En már másfél éve hetente, havonta felkeresem a doktornőt. De van olyan időszak, amikor naponta. Megtörténik az is — sajnos elég gyakran —, hogy nem bírok felkelni. Ilyenkor csak elküldöm a ' gyereket a doktornőért és ő máris jön. Még be se lép az ajtón, már mosolyog, nevet, kedveskedik, biztat, gyámolít. Olyan jó nekem, amikor látom, hogy együtt érez a beteggel. Ö még sohasem fogadott el tőlem semmit. Egyszer akartam neki adni valami apróságot, de azt mondta: „Tegye csak el, ott az öt gyereke, van magának kinek adni!“ (Gasko Borbála) — Ha szabad, beszéljünk az úgynevezett hálapénzről. ön szerint, ki a hibás: a beteg, aki adja vagy az orvos, aki elfogadja? — Nos, előbb válasszuk ketté a témát. Mert, szerintem vannak kikövetelt, az orvos zsebébe csúsztatott százasok; és van az általam úgynevezett kedveskedés, ajándék. Ez utóbbi alatt azt értem, hogy a beteg hosszabb ideig jár orvoshoz, majd meggyógyul, egészségesnek érzi magát és azt gondolja, a felgyógyulásában nagyon sokat segített az orvos. így mellékként, kedveskedésként, ajándékképpen ad neki egy szál virágot, egy doboz desszertet. Nem mintha én ezt elvárnám, de őszintén mondva: vissza se utasíthatom. Mert megtörtént, hogy ezzel elvesztettem a beteg bizalmát, azt gondolta rólam, hogy lenézem őt. A hála e formáját én nem találom megbotránkoztatónak, kivetni valónak. Persze, még egyszer mondom, én erre sem tartok igényt, igazán akkor örülök — és számomra, ha úgy tetszik az a hála —, ha a beteg meggyógyult és legközelebb már csak az utcán találkozunk, nem pedig a rendelőben. De, hogy válaszoljak a kérdésre is: szerintem a kölcsönös bizalom hiánya a „hibás“, ha lehet így fogalmazni. Pontosabban az, aki ezt a bizalmat nem takarja vagy nem tudja kellőképpen kiépíteni. Mert úgy gondolom, általában akkor szokott a beteg az orvosának pénzt adni, ha nem bízik benne, hogy az pénz nélkül is kellő bánásmódban fogja őt részesíteni. És nagyon szomorú, hogy a mi ingyenes orvosi ellátásunk sók esetben valójában nem is ingyenes. És végezetül csak annyit tudok ehhez hozzátenni: mindig orvos akartam lenni, a gyógyítás szépsége, öröme miatt lépóem erre a pályára. Az lett az életem értelme, amiért fizetést kapok. Tulajdoniképpen örülnöm kellene, hogy fizetésért olyasmit csinálhatok, amit szeretek! „Bodzás doktornő nagyon szerény ember, magáról keveset beszél. Mi a legmesszebbmenőkig elégedettek vagyunk vele, soha panasz még nem érkezett rá. Ellenben, amikor arról volt szó, hogy eljön Szináról, tömegével érkeztek hozzánk a kérvények — rengeteg aláírással — hogy maradjon: szükségük van rá a körzet lakóinak.“ (Dr. Orjesková Mária a Járási Egészségügyi Intézet poliklinikájának az igazgatója] ZOLCZER JÁNOS séges, akkor is érezniük kell, hogy nincsenek magukra hagyva, tudniuk kell, hogy az intézeten kívül is vannak barátaik, akikkel problémáikat is megbeszélhetik. Az itt élő fiatalok ugyanis szociális árvák. Többnyire élnek szüleik, akik azonban fölösleges nyűgnek, tehernek tartva gyermekeiket, nem törődnek velük, elhanyagolják nevelésüket. Látogatásaik és leveleik is rendszertelenek. Sokszor csak évek múltán veszik fel velük a kapcsolatot, amikor már keTesetképesek. Ez is egyik oka annak, hogy véglegesen nem akarnak lemondaná róluk, s ezért a gyermekek örökbefogadása sok nehézségbe ütközik. A legkényelmesebb megoldásnak az önző felelőtlen szülők a gyermekotthont tartják, mondván, hogy az állam megbízhatóan helyettesíti őket kötelességeik teljesítésében. A gyermekotthonok nemzeti és nemzetközi közössége 1979 IV. 22. N zn •-D A hazánkban nyilvántartott gyermekotthonokban — számuk kb. 180-ra, ebből az SZSZK-ban 45-re tehető — jő kezekben vannak a fiatalok. Az intézetek tevékenységét a gyermekotthonok nemzeti közössége, a nemzeti közösségek tevékenységét pedig az UNESCO keretében 1948-ban megalakult, Becsben székelő nemzetközi közösség ellenőrzi. Ennek az intézménynek a létesítése bizonyítja, hogy az elhagyott gyermekek helyzete szerte a világon égető probléma. A csehszlovák nemzeti közösség elnöke a Horni PoCerni- ce-i gyermekotthon igazgatója: Rudolf Neóhvátal, titkára pedig B. Beganová, a nyugatszlovákiai kerület tanfelügyelője. Bizottságának tagjai — pedagógusok, szociológusok, pszichológusok, mindazok, akiknek valamilyen közük van a gyermekek neveléséhez — a CSSZK és az SZSZK Oktatási Minisztériumának közös munkaterve alapján a nemzetek közti barátság és együttműködés, a nemzetközi szolidaritás elmélyítésére összpontosítják figyelmüket. A közösség évente 2—3 szemináriumot tart, amelyek ugyanolyan jó alkalomnak bizonyulnak az eredmények ösz- szehasonlítására, mint a nemzetközi közösség szemináriumai és kongresszusai, amelyeken a tagállamok képviselői a tapasztalatcsere alapján egymás problémáival is megismerkedhetnek. De ennél is nagyobb előnyt jelent, hogy a szakembereknek a külföldi gyermekotthonokban, tehát közvetlenül a helyszínen nyílik lehetőségük a tapasztalatgyűjtésre. Így pl. a múlt évben hazánkban járt lengyelországi küldöttség ugyanolyan elégedetten, ötletekkel gazdagodva távozott tőlünk, mint a lengyelországi útjáról hazatérő csehszlovák küldöttség. — A kölcsönös látogatásokról kiadott, különböző hasznos megfigyeléseket tartalmazó, a tagállamok nyelvére is lefordított tájékoztató közlönyök is nagy segítségünkre vannak munkánkban — utal vendéglátóm egyik értékes tapasztalatára. Elmondta, hogy a lengyelországi iparvállalatok a gyermekotthonokból kikerülő, önállósuló fiatalokat 15. születésnapjukon bizonyos összegre szőlő, zárolt betétkönyvvel ajándékozzák meg. Tanulmányaik befejeztével ezzel a betétkönyvvel elsőbbségi jogot kapnak a lakásvásárlásnál. Olyan nagy segítség ez a család nélkül nevelkedett, új életet kezdő gyermekeknek, amelyekről — az igazgató véleménye szerint — a ml üzemeink is példát vehetnének. Nemzetközi gyermekév Az idei nemzetközi gyermekév fokozott tevékenységre készteti a szakembereket. A szokásos két szemináriumot — amelyeknek egyike a lakosságnak a gyermekintézményekkel való együttműködésével, a másik a tanulmányaikat befejező, a gyermekotthonokat elhagyó, az életbe bekapcsolódó fiatalok problémáival foglalkozik majd — az iskolák és a gyermekintézmények együttműködésének elmélyítését tárgyaló további szeminárium követi. — A jelenleginél többet ma nem nyújthatunk a fiataloknak, akikről a társadalom bőkezűsége jóvoltából minden tekintetben gondoskodni igyekszünk — mondja Rudolf Neehvátal. — A tapasztalatok szerint ugyanis a gyermekotthonok nevelő módszerénél csak a zlatovcei gyermekvároshoz hasonló, bensőséges családi légkört teremtő intézmények tevékenysége hatékonyabb, amelyekben azonban sajnos egyelőre nem bővelkedünk. Addig is meq kell elégednünk azzal, ami van és ez nem kevés, ha meggondoljuk, hogy a gyermekotthonainkban folyó, nemzetközi viszonylatban is elismert, színvonalas nevelőmunkáról sok fejlett országban is példát vehetnének. KARDOS MÁRTA frMfoiréSdink (mlmékfi A szennyvíztisztítás szükségességéről aligha kell manapság valakit meggyőzni, hiszen elég egy pillantás folyóink- ra, vagy az ipartelepekhez közeli patakok vizére, mindenki meggyőződhet róla, hogy a víz tisztaságáért folyó küzdelem valóban a környezetvédelem egyik kiemelkedő feladata. Hazánkban átlagosan a szennyvízmennyiség 39 százalékát tisztítják, de vannak vidékek, hol jóval az országos átlag alatt van ez az arány. Például a kelet-csehországi kerületben a szennyvíznek csak a 27 százalékát tisztítják, jóllehet, az utóbbi időben több konkrét lépést tettek a helyzet javítása céljából. Amint Miroslav Dratka mérnöktől, a Kelet-csehországi Vízmű- és Csatorna- építő Vállalat egyik vezető munkatársától értesültünk, a kerület környezetvédelme szempontjából jelentős előrelépés volt a Svitavy város melletti Svitava folyó partján épült s 1976 végén üzembe helyezett új szennyvíztisztító telep létrehozása. — Mér évek óta terveztük egy nagyobb teljesítőképességű szennyvíztisztító telep megépítését. Azonban a népgazdasági érdekekből fontosabb országos nagyberuházások, mint pl. a Dale- álcei Vízi Erőmű, vagy a Cíikoviceí Cementgyár építése egy időre háttérbe szorította elképzeléseinket. De közben egyre sürgetőbbé vált a kivételesen bővizű és tiszta kelet-csehországi ivóvízforrások védelme, mert ezek a források szolgáltatják például Brno ivóvizének jelentős mennyiségét — mondja DraZka mérnök. A szennyvíztisztító telep építésére magyar—csehszlovák kormányközi megállapodás alapján került sor 1973^>an. A budapesti NIKEX Külkereskedelmi Vállalat eredetileg úgy tervezte, hogy 39 hónap alatt elkészül az építkezéssel. A NIKEX tervezőinek, az építkezést megvalósító szakmunkások összehangolt munkájának és a jól szervezett szocialista munkaversenynek köszönhető, hogy a Svitava partján már 35 hőnap múlva készen állt a szennyvíztisztító telep, s 1976 szeptemberében megkezdhették a próbaüzemelte-' tést. Mind az építkezési rész, mind a gépi berendezések szállítói hiánytalanul megtartották a szerződésekben rögzített feltételeket, s a munka minőségének megítélésében nem került sor lényegbevágó véleménykülönbségre. A mechanikai-biológiai folyamatokon alapuló svita- vyi szennyvíztisztító teleD napi tisztítási teljesítménye jelenleg 3000 'köbméter víz. Ha meglesznek a feltételek a telep teljes üzemeltetésére, akkor ez a mennyiség megháromszorozódik. Szakemberetek véleménye szerint a telep csigás szivattyúi, az ülepítőmedence, a levegőztető tartály, az utóülepítő medencék és a telep fő szivattyúállomása, valamint az üzemeltetést biztosító automatikus berendezések megbízható reprezentánsai a szállításban részt vevő magyar vállalatoknak. — Háromévi üzemeltetés tapasztalatai alapján kijelenthetem: örülök, hogy felépült ez a szennyvíztisztító telep. Működése fő, nincsenek a szokásostól eltérő hiányosságai, s ami nagyon fontos, mindmáig hibátlanul működik — mondotta látogatásunk végén Draíka mérnök. Majd hozzáfűzi, hogy egyedüli lényegesebb gondjuk — de ez nem a szennyvíztisztító telep szállítóinak a hibája —, hogy nincs hova raktározni a tisztítás folyamán felhalmozódott üledéket. A mezőgazdasági üzemek azért nem veszik át, mert véleményük szerint ritka, nekünk viszont a legalább 25 százalékos sűrítésre még nincs . berendezésünk, ami azért is kár, mert a telep évi üledéktermelése . 8—10 ezer tonna. SOMOGYI MÁTYÁS A telepre érkező szennyvíz összetételét rendszeresen ellenőrzik (Karel Sedláőek felvételei)
