Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-04-15 / 15. szám

1979. IV. 15.

Gustáv Husák, (özei Lenárt és Ján Janik elvtársak Kupéé elvtárssal (balról) a tornai határban (Kovács Géza felvétele]

I ItWtSlflTÄ UH IBI

1945 tavaszán még hadak útja volt a Bódva-völgye. Seregek vonultak, harckocsik dübörögtek, szétszórt ellenséges csoportok bujkáltak az erdőkben. Ide hallatszott még a távoli ágyúk dörgése, még szorongatta az embereket a félelem és bizonytalanság, de az ég kékje, a szellő frissesége, a felszabadító seregek gyors vonulása cáfolhatatlanul bizonyította, hogy ez a tavasz nemcsak új évszak, hanem új élet kezdetét is jelenti. Alig csitult el a harci zaj, amikor Zsarnó (Zarnov) lankáin, a volt Koós-féle birtokon megindult a munka. Szántottak, vetettek, romot takarítottak, össze- gyfijötték az elszórt fegyvereket, romosokat. A munka meghozta az életkedvet is.

Az elhagyott földek a járási hivatal mellett működő, 1946. január 1-ém alakult Mezőgazdasági Felügyelőség gondozásába kerültek. A zsarnói birtokot kezdettől fogva Kupéé Ferenc irányította. Az állami gazdaságok megalakulásával egyesítették a szétszórt birtokokat, az igazgatóság a tornai (Turfía nad Bodvou) volt Pa- laviöMni-kastélyba költözött.

Kupec Ferenc 34 évig vezető szerepet töltött be a gazdaság életében: huszonnégy évig volt

igazgatója a Tornai Állami Gazdaságnak. Énről, a munkában, gondban, eredményekben eltelt harmincnégy évről beszélgettünk a 60. életévét betöltött Kupec elvtárssal, nyugdíjba vonulása előtt. Érdemei elismeréséül kormányunk a 60. születésnapja alkalmából Munkaérdemrenddel tüntette ki.

— Nem nehéz 'a búcsú?

— Egész életemben igyekeztem úgy dolgozni — mondja —, hogy maradjon valami munkám nyomán az utánunk következőknek. Ügy érzem, ez sikerült, s e tény a nyugdíjba vonulást is könnyebbé teszi. Volt időszak, amikor tizenegyezer hektáron gazdálkodtunk, s határunk 84 kilométer hosszúságban húzódott. Ilyen nagy területet 'irányítani nem volt könnyű, mégis járási, kerületi, sőt szlovákiai viszonylatban is az élvonalba tartoztunk. Eredményeink a gazdaság minden területén jók, sőt, nagyon jók voltak. Ekkor ért villámcsapásként a határozat, hogy 1976. január 1-től megszüntetik az állami gazdaságot, s a szövetkezet veszi át. Az emberek, munkatársak, az adminisztratív erők, technikusok igyekeztek maguknak új munkahelyet szerezni. Nem volt itt pánik. Tudomásul vettük a 'határozatot és dolgoztunk, talán jobban, mint azelőtt. Nem szerettük volna, ha az

örökös panaszkodik. Aztán, maradtunk. A visszaállás legalább annyi gondot, erkölcsi, politikai és adminisztratív erőfeszítést követelt, mint a megalakulás.

Kitüntetéseket, okleveleket mutat, s folytatja:

— Voltak, akik elmentek, kötelezte őket a gyorsan megkötött szerződés, legtöbben maradtak, és voltak, akik visszajöttek.

— Emberben, gépben egyaránt van tartalékunk. A régieken kívül 24 fiatal szakkáderünk van. Ami a legfontosabb, ezeknek a „gyerekeknek“ van szívük, szeretik a munkát, érdemes és kell velük foglalkozni. Ez a korszerűsítésen és a jó szervezésen túl az eredményességnek ■ lényeges feltétele.

— Jelenleg 5100 hektáron gazdálkodunk, 540 dolgozóval. A tizenhárom gazdaságot 4 egységbe rendeztük, melyek élén részlegvezető áll. 58 nehéz traktorunk van. Meggyőződésem, hogy nagy gépekkel úgy gazdaságos dolgozni, ha folyamatosan működtetjük ő'kat. Nálunk ez is problémát jelent. Dolgozóink inkább a kis traktorokhoz ragaszkodnak, mondván; ha elrontom, meg is csinálom. Idényben egy-egy traktoros 10—12 órát dolgozik. Ha rám hallgatnak, pontosan 8 óránként váltják egymást, ugyanezért a fizetésért, s teljesítményük szerint ez még növekedhet is. De nem! Nehéz új munkamódszerekre szoktatni az embereket, pedig ez üzemanyag-megtakarítást is jelentene. Idő kell ehhez, pedig nekik és a gazdaságnak is könnyebb volna, ha hamarább megértenék.

— Dolgozóinknak igyekszünk modern, kényelmes lakásokat adni. A múltkor felkerestek a járási iskolaügyi szakosztálytól. Az eredmény: üzemi költségvetésbe vettük a zsarnói óvoda felépítését, s tervbe vettük egy üzemi bölcsőde alapítását is. Ha kérünk a dolgozóktól, adni is kell nekik. Nem véletlen, hogy nálunk eddig is kevés volt a „vándormadár“. Anyagilag is érdekeltté tesszük a dolgozókat. Ez nemcsak vonzó, hanem megtartó erő is. Azonkívül nyíltan és őszintén kell a dolgozókkal beszélni. Tudják, hogy mit várhatnak tőlünk, de azt is, hogy mit vár tőlük a gazdaság, s rajtunk keresztül a társadalom.

Minden így igaz. Kupec Ferenc gyermekkorában szerette meg a földet, a munkát, a természetet. Hű marad hozzá továbbra is, hiszen, amint mondja: „A természet olyan nagy könyv, melyet sohasem lehet elolvasni, de mindig tanulni lehet és kell belőle!“

FECSÚ PÁL

H

árom hold föld terméséből kilencedmagával nem tudott megélni. Ezért napszámosmunkát vállalt, hogy hét apró gyermekének ne hiányozzon legalább a mindennapi kenyér.

Többre nemigen futotta szűkös keresetéből. Pedig mindig a legnehezebb helyen: az erdőben, a fűrésztelepen, a kőbányában dolgozott.

„Amíg az urak irányítják az országot és a tőkés vállalkozók birtokolják a gyárakat, a termőföldet, addig éhbérért dolgoztatják a napszámosokat“ — hallgatta gyakran társai beszédét és vitájukat.

S csak ezután értette meg Peter Klimant, hogy az ő szegényparaszt élete semmiben sem különbözik nincstelen munkatársai sorsától. Ha pedig a sorsuk közös, céljaik sem lehetnek eltérőek.

Még abban az évben kint járt a Szovjetunióban, ahol szovhozokat és kolhozokat látogatott meg, sok hasznos tapasztalatot gyűjtött. Gazdag tapasztalatait a prie- vidzai járásban gyümölcsözően kamatoztatta. Nevéhez fűződik, hogy a kis- és középparasztok Diviacka Nová Vesen, Kfacnón, Malinován, Tuzinán megalakították a szövetkezetét.

— Nagyon restelltem a dolgot — emlékszik vissza immár őszülő fejjel —, hogy falumban ugyanakkor nem tudtak elmozdulni a holtpontról. Minden maradt a régiben, ugyanúgy, ahogy én hagytam. Meglepetésemre még azok is, akik addig helyeselték, hallani sem akartak a szövetkezetről. Mit tehetem mást, mint hogy csaknem kétévi működés után a járásról hazamentem.

Kommunista magatartása, tekintélye végképp megtörA

szövetkezetben látta a falu boldogulását

Ettől fogva együtt harcolt velük a kizsákmányolok ellen, miközben szinte észrevétlenül egy egész életre elkötelezte magát a munkás- mozgalomnak.

A felszabadulás után, hogy állandó kereső foglalkozása legyen, Bafa cipőmágnás praveneci államosított göngyöleggyárába szegődött. Itt a szervezett üzemi munkások között alkalma nyílt arra, hogy alaposabban megismerkedjen a munkásosztály élcsapata újabb céljaival. Közben sokat tanult, elsajátította a párt forradalmi ideológiáját, az üzem legjobb munkásai, kommunistái között tartották számon.

Nem csoda tehát, ha 1948 februárjában őt választották lakóhelye falusi pártalap- szervezete elnökének. Megbízatását becsülettel végezte. Hiszen, ha nappal dolgozott a gyárban, munkája végeztével késő estig agitált a faluban. Sokakat megnyert csendes, halk modorával, de ha szükség volt rá, erélyes is tudott lenni. Töretlenül és hűségesen igyekezett megvalósítani a párt politikáját. A XI. pártkongresszus után ő vetette fel az egyik nyilvános falusi népgyűlésen elsőnek az egységes földművesszövetkezet megalakításának gondolatát.

Munkásságára a járási szervek is felfigyeltek. 1950- től már mint a járási párt- bizottság munkatársa, szervezője járta a Felső-Nyitra rohamosan iparosodó vidékét.

Peter Klimant alapító tag, a Felső-Nyitra Efsz első elnöke

te szülőfaluja parasztságának várakozó ingadozását. Két gazda kivételével minden földtulajdonos aláírta a belépési nyilatkozatot. S ki mást, mint éppen Peter Klimant elvtársat választották a közös gazdaság elnökének.

— Igen! És ekkor kezdődött a baj — szólott közbe Betka néni, az elnök törékeny felesége. — Mert az első évben nem voltak rózsásak az eredmények. Volt időszak, amikor a tagságnak több mint négy hónapot kellett várnia az előlegek kifizetésére. Érthető, hogy ebből kifolyólag nagy elégedetlenség uralkodott a faluban. Persze, a mi családunk is a közösben dolgozott, s ezért mi sem lehettünk kivételek. Férjem a ledolgozott munkaegységek arányában szintén a szövetkezettől kapta a fizetését. Bár mi

sem jártunk jobban, mindenki csak ránk haragudott.

Ennek betetőzéseként, amikor a helyszínen éppen a szövetkezet beépítési tervét tárgyalták, a bizottság közé rontott azoknak a parcelláknak a volt tulajdonosa, amelyeken a nélkülözhetetlen férőhelyeket akarták felépíteni. Minden előzetes szóváltás nélkül a kilogrammos súlyzóval fejbe vágta az elnököt, aki csak néhány nap múlva, a hand- lovái kórházban tért magához.

A szövetkezet fejlődését azonban az elnököt ért támadás sem tudta lefékezni, mert Klimant elvtárs már olyan embereket nevelt és állított a termelési ágazatokba, akik lépésről lépésre előrevitték a gazdálkodást. Az anyagi érdekeltség növekedésével a tagság viszonya is kedvezően megváltozott a közöshöz.

— Úgyhogy, amikor elhatároztuk, hogy Felső-Nyitra néven egyesülünk a szomszédos kis szövetkezetekkel, a Praveneci Efsz évi termelésének értéke meghaladta a 30 millió koronát. Az egyesült nagy szövetkezetünk azonban ennél is jobb eredményekre képes — mondotta Klimant elvtárs.

Az 1950 hektárra bővült Felső-Nyitra Efsz-ben fiatal, ' elkötelezett, szakmailag képzett vezetők vették kezükbe a gazdálkodás irányítását. Ám nem tesznek egy lépést sem anélküli, hogy ki ne kérnék az alapító tagok, régi vezetőségi tagok véleményét. így az új nemzedék fiatalos lendülete és szakmai felkészültsége jól ötvöződik az „öregek“ gazdag tapasztalataival és forradalmi helytállásával, akik közül még most is sokan dolgoznak a közösben.

— A nagy gazdaságunk, azáltal, hogy egy-egy hektár mezőgazdasági földterületre számítva évente 1278 liter tejet értékesít és átlagosan 46 mázsás gabonatermést takarít be hektáronként, nemcsak az alapítók, hanem a XV. pártkongresszus elvárásait is becsülettel teljesítette. Persze, azért nálunk is sok a rejtett tartalék, feltárásukra különös gondot fordítunk — tájékoztatott /öze/ Solárik mérnök, efsz- elnök.

Azután, hogy a Felső- Nyitra Efsz-ben jábtam, Peter Klimant elvtárs egészségi állapota leromlott s szanatóriumi kezelésre szorult. Nem lehetett jelen az idei zár- számadó közgyűlésen sem. De levelét felolvasták az ünnepélyen:

,flagyon rosszul érzem magam. De az a tudat lelkesít, hogy a gazdálkodás eredményei mindig javul nak. Nem tudom, dolgozhatom-e tovább. Pedig szerettem volna még tapasztalataimat átadni a fiataloknak, hogy lássák, értsék, menynyit kellett fáradozni, harcolni pártunknak, amíg idáig eljutottunk.“

A leírt sorok kifejezik a dolgozó nép iránti hűséget és felelősséget, az osztályharcos földmunkás-napszámos küszködését a számára szokatlan vezetői feladatokkal. Sorok, amelyek tükrözik egy küzdelmes harcos életét.

SZOMBATH AMBRUS