Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-04-08 / 14. szám

írta: Jozef Lenárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága Elnökségének tagja, Szlovákia Kommunista Pártja KB első titkára

(A tanulmány első részét az 0) Szó előbbi vasárnapi számában közöltük.)

A csehszlovák állam, mondotta a CSKP XIV. kongresszusán Gustáv Hu- sák, a párt Központi Bizottságának főtitkára, „betölti a munkások, a parasztok és a többi dolgozók osztályhatalma eszközének funkcióját, fokozatosan tökéletesíti munkamódszereit szervezési, gazdasági, nevelési, kulturális és minden egyéb téren. Szilárdítani fogjuk csehszlovák szocialista államunkat, teljesen átszervezzük egyes szerveit és funkcióit, hogy betöltse hivatását a társadalom általános fejlesztésében.“ (Csehszlovákia Kommunista Pártjának XIV. kongresszusa, Pravda Könyvkiadó, Bratislava, 1971, 61. old.)

Egyszersmind tapasztalataink alapján aura a következtetésre jutunk, hogy a szocialista állam erősítése és tökéletesítése korántsem korlátozza a tömegeknek a közügyekbe való bevonását. A tömegek egyre nagyobb arányú részvételét minden szinten, a társadalom életének valamennyi oldalát érintő döntésekben egyrészt azzal biztosítjuk országunkban, hogy mélyítjük az államhatalom demokratikus alapjait, tökéletesítjük azt, amit a nép állami önigazgatásának nevezhetünk, másrészt úgy, hogy fokozatosan kialakítjuk a közvetlen népi önigazgatás szerveit. Ebben a társadalom és az állam fokozatos közeledésének folyamatát látjuk, azt, amit Marx úgy határozott meg, hogy „a társadalom újra birtokába veszi az államhatalmat". (Marx— Engels Művei, 17. köt., Budapest, 1968, 500. old.).

Ez kétségtelenül bonyolult és hosszan tartó folyamat, közben sok közbülső, átmeneti forma keletkezik és hal el, amíg a szocialista államiság és a társadalom egész politikai szervezete átalakul kommunista társadalmi önigazgatássá. A folyamat objektív jellegű, mert nem lehet mesterségesen siettetni vagy késleltetni. De véleményünk szerint már most kikristályosodik bizonyos tendenciája. Ezt abban látjuk, hogy egyrészt tökéletesíteni kell a szocialista állam szerepét és funkcióit, másrészt szüntelenül mélyíteni és szélesíteni kell a szocialista demokráciát, a többi között az államigazgatás szférájában is.

E folyamatban nagy szerepet játszik hazánkban a Nemzeti Front, amely Husáik elvtárs meghatározása szerint „a munkások, a földművesek, az értelmiség, az összes dolgozó osztály szövetségének, nemzeteink és nemzetiségeink internacionalista közösségének politikai kifejezője“. (A CSKP XV. kongresszusa, Kossuth Könyvkiadó, 1976, 46—47. old.) Tagszervezeteink

szerteágazó hálózata révén a Nemzeti Front megteremti az összes előfeltételt az állampolgárok legkülönfélébb érdekeinek, 'aktivitásának és kezdeményezésének a megvalósításához, ahhoz, hogy részt vegyenek a közügyek irányításában. A több mint 6 millió tagot számláló szakszervezetek, a Szocialista Ifjúsági Szövetség és más társadalmi tömegszervezetek révén, a négy nem kommunista párt révén, amelyek 1948 februárjában szilárdan állást foglaltak az ország fejlődésének szocialista útja mellett, gyakorlatilag a Csehszlovák Szocialista Köztársaság minden állampolgárának lehetősége van arra, hogy éljen jogaival és szabadságával. Mindezen szervezetek rendszere útján a Csehszlovák Szocialista Köztársaság lakosságának összesen több mint a fele vesz részt aktivistaként és funkcionáriusként a társadalom igazgatásában. A Nemzeti Fronit a szocialista demokrácia széles platformja, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja állandóan fejleszt és tökéletesít.

Pártunk különös fontosságot tulajdonít a vezető párt-, állami szervek és a dolgozók közötti konzultációk mechanizmusa bővítésének és tökéletesítésének. Ezt a szocialista demokrácia

egyik leglényegesebb vonásának tartjuk. Nem túlzás azt mondani, hogy az utóbbi években társadalmi életünk egyetlen valamennyi fontos kérdésében sem született döntés a vállalati kollektívák, szakszervezetek gyűlésein, a tömegkommunikációs eszközökben folytatott előzetes vita, a többi társadalmi szervezettel és a nem kommunis'a pártokkal való konzultáció nélkül. Itt szeretném megjegyezni, hogy ez a megtárgyalás a nyílt alkotó vita, a bírálat és önbírálat szellemében folyik; a dolgozók konkrétan, pártszerűen szólnak hozzá, sok értékes javaslatot tesznek. E viták eredményeit rögzítik a párt- kongresszusoknak és a társadalmi szervezetek kongresszusainak dokumentumaiban, figyelembe veszik a törvényalkotásban, a kormány munkájában.

Ismeretes, hogy a szocializmus építése, politikai rendszerének kialakítása folyamán nem mindig találtuk meg azonnal a helyes megoldást, hibákat követtünk el, ami néha súlyos nehézségeket és konfliktusokat okozott. Ma sem oldottuk még meg a szocialista demokrácia fejlesztésével kapcsolatos minden problémát. Így például igen fontosnak tartjuk, hogy még állhatatosáéban folytassuk a nevelőmunkát, fokozzuk a tömegek politikai aktivitását, megmagyarázzuk a szabadság és a felelősség, a jogok és a kötelességek közötti viszonyt. Véleményünk szerint a képviseleti és a közvetlen demokrácia új formáinak keresése mellett arra kell törekednünk, hogy teljes mértékben kihasználjuk a néphatalom már kialakult és bevált intézményeinek a lehetőségeit és hatékony munkáját.

Pártunk ma különös figyelmet fordít arra, hogy a tömegek egyre nagyobb mértékben vegyenek részt a gazdaság irányításában annak minden szintjén, a műhelytől, a vállalattól az egész népgazdasági komplexumig. Hogy a mai viszonyok között menynyire fontos a demokráciának ez az oldala, arról képet adhat az az élénk politikai harc és ideológiai-elméleti vita, amely a tőkésországokban bontakozott ki az úgynevezett részvétel problémájával és a „gazdasági demokráciával“, a haladó erők azon törekvésével kapcsolatban, hogy kiharcolják a tömegek gyakorolta demokratikus irányítást, a munkásellenőrzést stb. Ennek a harcnak az alapja az, hogy a dolgozók egyre tisztábban látják, mekkora a különbség egyfelől a politikai területen formálisan meghirdetett demokratikus elvek és normák, másfelől ama szinte korlátlan döntési szabadság között, amellyel a nagytőkések és a technokrata bürokraták a gazdaság területén rendelkeznek, felismerik, hogy a burzsoá állam gazdaságpolitikája a monopoltőke érdekeit fejezi ki.

Véleményünk szerint a részvétel, a „gazdasági demokrácia“ problémája abban a formában, amelyben a tőkésországokban felvetődik, a szocializmusban nem létezik. A szocializmus megoldja azzal, hogy megszilárdítja a termelési eszközök társadalmi tulajdonát, megszervezi a gazdaság állami irányítását a tömegek érdekében és részvételével, azzal, hogy fokozatosan bővíti és elmélyíti a demokráciát a gazdasági életben. Ezért az olyan fejtegetések, hogy a reális szocializmus országaiban a politikai demokráciát ki kell egészíteni gazdaságival, a központosított állami tervezés szembeállítása „a gazdasági hatalom ellenőrzésének demokratikus formáival“ véleményünk szerint nemcsak hogy nem segíti az e területen előttünk álló problémák lényegének a megértését, hanem el is torzítja őket.

Más kérdés az, hogy tökéletesítsük azokat a módokat, ahogyan a néptömegek részt vesznek az igazgatásban, beleértve a gazdaság igazgatását. Pártunk abból indul ki, hogy a részvétel módja a szocialista társadalom fejlődése folyamán bizonyos változásokon megy át, egyre reálisabb és jelentősebb tartalommal telítődik. Ma a fő probléma azzal kapcsolatos, hogy a tudományos-technikai forradalom viszonyai között az igazgatási tevékenység új tartalmat kap. Vajon ez azt jelenti, hogy szűkülnek a lehetőségek a tömegeknek az igazgatásba való bevonására? Lehet, hogy azoknak van igazuk, akik a demokráciát kizárólag a politika szférájára korlátozzák és alkalmazzák a gazdálkodás, a művelődés, az egészségvédelem területére, mert szerintük lehetetlenné tenné a megfe'elő intézmények gyors és hatékony működését?

A tömegeknek az irányításba való bevonásával szerzett gyakorlati tapasztalataink azt mutatják, hogy helytelen lenné ezt a bevonást úgy elképzelni, mint az irányító káderek fokozatos eltávolítására és a centralizmus elvének az irányításban való teljes eltörlésére irányuló politikát. A magas szervezettségű nagyüzemi termelésnek szüksége van kéozett szakemberekre, professzionalistákra. akiknek biztosítaniuk kell a gazdaság, az egész társadalmi szervezet dinamikus működését. A tömegeknek az irányításba való bevonása meggyőződésünk szerint azt jelenti, hogy bevonjuk őket a számvetés, a felügyelet stb., vagyis a demokratikus ellenőrzés funkcióinak a gyakorlásába. E funkció hatékony betöltésének legfontosabb feltétele véleményünk szerint a dolgozók operatív és rendszeres tájékoztatása minden ügyről — mind az állami, mind a helyi ügyekről, ami a vállalatnál, az intézménynél stb. történik —, a rendszeres tanácskozás a dolgozókkal a döntések előkészítésekor.

Az irányító munka szakosítása és a dolgozók nagyobb arányú részvétele összekapcsolásának a dialektikáin véleményünk szerint abban áll, hogy kettős feladatot kell állandóan megoldani: keresni kiéli a tömegek demokratikus ellenőrzésének egyre sokfélébb, a különböző irányító funkcióknak megfelelő formáit és 'tökéletesíteni kell a demokratikus centralizmust mind a szervezés és irányítás fő elvét a szocialista társadalomban.

Ahhoz, hogy fejlődjék a demokratizmus a gazdasági irányítás területén, hogy 'biztosítsuk a tömegek egyre teljesebb részvételét gazdasági és társadalmi kérdések eldöntésében, fontos az üzemi demokrácia fejlesztése, különösen vállalati szinten. A termelő, dolgozó kollektíva az az elsődleges láncszem, amelyben a gazdasági feladatokat megoldják, de ahol ezek közvetlenül össze is fonódnak társadalmi és ideológiai-nevelési feladatokkal, ahol a dolgozóban kialakul a nagyfokú személyes felelősség a terv teljesítéséért, a termelés tudományosan megalapozót normáinak és elveinek betartásáért, kialakul a tudatos fegyelem.

A szocialista társadalom megteremtése országunkban megmutatta a csehszlovák kommunistáknak, hogy a demokratikus centralizmus elvének gyakorlati alkalmazásakor a legfontosabb, de egyszersmind a legnehezebb az a kérdés, hogyan párosítsuk optimálisan a centralizmust és a demokratizmust. Ezt végső soron a termelés társadalmasításának az adott szakaszban elért színvonala, a társadalmi viszonyok érettségének foka, a társadalom erkölcsi-politikai egysége, a konkrét történelmi feltételek határozzák meg. Saját tapasztalatunkból meggyőződtünk arról, hogy a túlzott központosítás károsan hat a gazdaság fejlődésére, megbénítja az aktivitást és a kezdeményezést, s a bürokratikus jelenségek fokozódását idézi elő. De saját szemünkkel láttuk azt is, mire vezet a központi tervezés elvének aláásása a gazdaságban és az egész társadalom irányításában. 1968—

1969-ben súlyos kárt okozott népgazdaságunknak az a kísérlet, hogy megszüntessék a demokratikus centralizmust, a központi tervezést.

Csehszlovákia Kommunista Pártja, amikor megoldja a gazdaságirányítás tökéletesítésének a fejlett szocializmus építése szakaszában felmerült problémáit, abból indul ki, hogy a demokratikus centralizmus elve volt és marad a szocialista gazdasági építés alapja. A központosított tervszerű gazdaságirányítás, amely csak a termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján lehetséges, a szocializmus legnagyobb vívmánya, mert megszünteti a piaci ösz- tönösséget, lehetővé teszi, hogy tudományos alapon, valamennyi osztály és réteg, minden országrész és nemzet, az egész társadalom érdekeinek számbavételével valósítsuk meg a gazdasági és társadalmi fejlődést.

Ugyanakkor a szocialista gazdaság az áru- és pénzviszonyok felhasználásán alapul, amelyek a termelési eszközök társadalmi tulajdonának körülményei között új tartalmat kaptak, s a gazdaságirányítás nemcsak nem zárja ki, hanem ellenkezőleg, megköveteli a szocializmus objektív gazdasági törvényeinek, köztük az értéktörvényeknek az ismeretét és legjobb felhasználását. Így például országunkban ma számos termelési egyesülésnél, kereskedelmi vállalatnál, tudományos kutató és tervező szervezetnél kísérlet folyik azon intézkedések rendszerének az ellenőrzésére, amelyek a gazdasági tevékenység tervszerű irányítási mechanizmusának, a tervezés minőségének és hatékonyságának megjavítására hívatottak. Azoknak a gazdasági emelőknek, normáknak és ösztönzőknek a tökéletesebb rendszerét kutatjuk, amelyek segítségével jobban, objektívabban értékelhetnénk a vállalatok eredményeit, meggyorsíthatnánk a tudományos-technikai haladást, olyan kulcsfontosságú gazdasági feladatok megoldására összpontosíthatnánk az irányító káderek és az összes dolgozók erőfeszítéseit, mint a beruházások hatékonyságának növelése, gazdaságos nyersanyag- és energiafelhasználás, a termelési állóalapok teljesítményének fokozása, a minőség állandó javítása. Ez a rendszer feltételezi, hogy tovább növekszik a vállalatok, a dolgozók szerepe és kezdeményezése a tervfe.ada- tok teljesítésében.

A szocialista politikai rendszer csak a demokrácia további elmélyítése és kiszélesítése irányában fejlődhet. Ebben a folyamatban véleményünk szerint döntő szerepet játszik a kommunista párt. Egyaránt szó van itt az állami szervek irányításának specifikus pártmódszereiről és arról a munkáról, amelyet a párt a tömegek alkotó aktivitásának fejlesztése érdekében, a társadalmi és állami ügyek igazgatásába vailó bevonásuk érdekében fejt ki.

Országunk szocialista fejlődésének minden tapasztalata arról győz meg bennünket, hogy a CSKP volt és marad a szocialista demokrácia legfőbb biztosítéka és megvalósítója. Az ország, a társadalom vezetésében való növekvő szerepét nemcsak az előttünk álló egyre nagyobb feladatok határozzák meg, hanem valamennyi tagjának és szervezetének nagyfokú aktivitása is. Ezért rendkívül fontos a párt Központi Bizottságának az a törekvése, hogy tökéletesítse a pártéletet, elmélyítse a pártdemokráciát, következetesen megvalósítsa a lenini munkastílust. Előbbre jutunk ebben az irányban, ez mutatkozik meg a XV. pártkongresszus határozatainak sikeres teljesítésében, szocialista társadalmunk mindenoldalú fejlődésében.

IMegjelent a Béke és Szocializmus című folyóiratban)

3