Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-25 / 12. szám
A szokottnál kissé hidegebb tél fokozatosan átadja helyét a tavasznak, amely a mezei munkákat végző földművesek számára az év első feladatait hozza magával. A gépjavító műhelyekben a tavasz közeledtével meghosszabbodtak a munkanapok, hogy a traktorok, földmeg- munkálő és vetőgépek idejében készen álljanak. A gépjavítás helyzetéről beszélgettünk Ján Kopecky mérnökkel, a Nitrai Járási Mezőgazdasági Igazgatóság főgépesítőjé- vel. Amint elmondta a február végi felmérés során örömmel állapíthatták meg, hogy a tavaszi munkák első szakaszához szükséges gépeket a járásban mindenütt megjavították. Példás munkát végeztek a gépjavítók a vráb- lei és a hosfovcei egységes földművesszövetkezetben. Kifogásolni való akadt viszont a Tesárske Mlyfiany-i és a Nová Vés nad Zitavou-i efsz-ben. Sajnos, bizonyos pótalkatrészek hiánya ezúttal is nehezítette a javításokat. Gépjavítóink — ha tudták — megoldották a problémákat, elsősorban az elhasználódott alkatrészek felújításával. A téli gépjavításban jó példával elöljárók sorába tartozik a Nővé Sady-i Egységes Földművesszövetkezet is. Pavol Michalec mérnök, főagronómus mindenekelőtt néhány tényt említett, amelyek arra késztették az * egyes ágazatok vezetőit, hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet szenteljenek a gépek javításának. — Aki a növénytermesztés idei feladatait teljesíteni akarja, annak az egyéb feltételeken kívül jól megjavított gépekre is szüksége van. Szövetkezetünkben a 4644 hektár szántóból 1960 hektárt foglalnak majd el a sűrűsoros gabonák, elsősorban a búza és az árpa. Ahhoz, hogy megtermeljük az 1278 vagon mennyiséget, minden tekintetben pontos munkát kell végeznünk. Szemes kukoricát 650, cukorrépát 400, napraforgót 300 és fű- szerpaprikát 50 hektáron fogunk termeszteni. A terület előkészítése, bevetése nem kis munka, s gyorsan és jól dolgozni csak megfelelően előkészített gépekkel lehet. A hrobofíovói gépjavító központot FrantiSek Srnka mérnöknek, a műszaki részleg vezetőjének kíséretében néztük meg. Még útközben elmondta, hogy a hosz- szúra nyúlt őszi betakarítás után azonnal és az előre kidolgozott tervek szerint láttak hozzá a gépek téli javításához, és a feladatok teljesítését rendszeresen ellenőrzik. Ez alapkövetelmény, hiszen a gépjavítókra a száraz ősz után nem kevesebb mint 77 traktor, és az előző évekhez viszonyítva sokkal több földmegmunkáló eszköz, vetőgép stb. javítása várt. — A jelenlegi helyzet már megnyugtató — mondta elégedetten. — A traktorok, földmegmunkáló eszközök, vetőgépek, egyszóval minden, amire a mezei munkák első heteiben szükség van, idejében megjavítva várta az indulást. Jelenleg már a tavaszi mezei munkák második szakaszához szükséges gépeket javítjuk, s ha minden jól megy, rövidesen a kombájnokat vesszük sorra. A munka szervezésével kapcsolatosan elmondta, hogy a növénytermesztésben két, az állat- tenyésztésben pedig egy komplex gépesítő brigád dolgozik, külön beosztott gépjavítókkal. A hrobofíovói műhelyben a nagyobb javításokat végzik. Talán mondani is felesleges, hogy benn a műhelyben nagy volt a sürgés-forgás. Az egyik helyen egy meghibásodott traktort vettek gondozásba a műhelyben dolgozók, társaik pedig a cukorrépa és a szemes kukorica vetéséhez a talajelőkészítő gépeket javították. Frantisek Páváik műhelymester, aki egyben az itt dolgozók szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívájának is vezetője, tájékoztatott a munkáról, és bizony gondjaikat sem rejtette véka alá. — Amint látja, igyekszünk, a fán Neműek és Gejza Svorad munka közben feladatokat is teljesítjük, pedig sokszor nagyon nehéz a helyzetünk, különösen ha a hiányzó pótalkatrészek helyettesítését kell megoldani. De talán nézzünk körül. Ján Faltus és Ludovít Siska — mutatta be a kukoricavető gépet javítókat. — Itt a fiatal javítók csoportja dolgozik — mondta a szomszédos helyiségben. Név szerint a rendfelszedő gépet javító Jozéf Krémárral és Pavol Gubáünyal és az egyik elromlott traktormotort javító Rudolf Remenárral, valamint Michal Blahóvál ismerkedtünk meg. A kovácsműhelyben nagy volt a meleg, de a 70-éves Ján Neméeket és a nálánál csak két évvel fia talabb Gejza Svoradot ez nem zavarta. Jozef Eritekkel együtt egy ekeyasat kovácsoltak. — Nyugdíjasaink is érzik, hogy ilyenkor minden dolgos kézre szükség van. Szakismeretük, tudásuk bizony nagy segítségünkre van, és munkájukkal is jó példával járnak elöl — mondta a műhelymester, majd a munka fegyelemre terelődött a szó. — Abban, hogy késedelem nélkül végezzük a javításokat, nagy része van a munkaidő kihasználásának. A jövőben az igények növekedését azonban csak új műhelyek építésével tudjuk kielégíteni. Már épül a gépjavító központ, ahol korszerűbb gépek állnak majd rendelkezésünkre, és még több pótalkatrészt újíthatunk fel. JOZEF SLUKA Josef Krömér a gépjavító csoport egyik legjobb dolgoséja (A szerző felvételei) Olvasóink közül sokan jól ismerik az „éjszakai" olcsóbb díjszabású áramot is mérő villanyórákat. Ismerik azt az alapeivet is, mely szerint ezek a berendezések működnek. Így jól tudják, hogy „éjszakai“ áram címen este 22 órától reggel 8 óráig lehet, és a jogszabályok értelmében szabad villanyáramot fogyasztani. Aki ezt az egységesen meghatározott fogyasztási időt szándékosan túllépi, az természetesen a törvény ellen is vét. Viszont, mi van akkor, ha a mérőóra külső beavatkozás nélkül is hibásan működik? Például, ha este tíz helyett, reggel nyolckor kapcsol. Fölvetődik a kérdés, hogy ebben az esetben büntethető-e a fogyasztó? Természetesen nem. Azonnali kötelessége viszont értesíteni erről azt az energetikai üzemet, amelynek körzetébe tartozik. Az ilyen jellegű hiba szándékos eltitkolása is büntethető abban az esetben, ha ez a fogyasztóra rábizonyítható. A Szlovákiai Energetikai Művek címére érkező levelek száma is azt bizonyítja, hogy sokra rúg azoknak a mérőóráknak a száma, melyek gyártási hiba vagy egyéb ok miatt működnek rosszul. A gyakorlatban bebizonyosodott, hogy tetemes károkat okoz nak azok az áramfogyasztó berendezések, amelyek nek ugyan éjszaka kellene „futniuk“, mégis a nappali áramot fogyasztják. Ezeknek a száma tízezrekre rúg. A többéves tapasztalatok szerint az Eperjesen (Preáov) gyártott mérőórákat üzembiztonsági és népgazdasági szempontból egyaránt célszerű lenne negyedévenként megvizsgálni. Nehezíti a helyzetet, hogy jelenleg Csehszlovákiában több mint félmillió ilyen mérőóra működik. Mondanom sem kell, hogy munkaerő híján ezt a feladatot lehetetlen teljesíteni. Ezt a nehézséget szeretnék leküzdeni energetiku saink a műszaki fejlődés nyújtotta új lehetőségek kel. Ilyennek ígérkezik az egységes távirányítási rendszer. Ez a rendszer már nem számít újdonságnak hazánkban sem, viszont lassú a gyakorlati al kalmazása. Egyik oka ennek a kevés tervező, termelő és szerelő szakember. Az egységes távirányítási rendszer nemcsak a mérőórák hiányát hivatott pótolni, de lehetővé teszi a nagyfogyasztók fogyasztáskorlátozását is a gazdasági érdeknek megfelelően, továbbá a lakások melegvíz-ellátásának és fűtésének egységes és gazdaságos irányítását is. Egy kis túl zással az is állítható, hogy az egységes rendszer gyakorlati kihasználása szinte végtelen mennyiségű lehetőséget kínál a szakembereknek. Például a már nálunk is alkalmazott eljárásokból említésre méltó az utcák megvilágításának egységes irányítása, vagy a fényreklámok villanási ritmusának szabályozása. De működhet tűzoltó-, biztonsági vagy üzemzavar elhárító csoport gyors és megbízható összehívására alkalmas jelző berendezésként is. Ezzel persze még távolról sem merítettem ki a rendszer nyújtotta lehetőségeket. Az egységes rendszerről tudni kell, hogy a „jeladást“ egy állandó diszpécserszolgálat irányíthatja, de ez a művelet programozható is. A kapcsolásos mérőórák esetében csak ezzel a módszerrel lehet elérni, hogy a szükséges időpont ban minden fölöslegesen bekapcsolt villanyáram fogyasztó — nemcsak az „éjszakai“ áramot fogyasztó — üzemen kívül helyezhető legyen, ezzel is tehermentesítve a villanyáram-hálózatot. Ugyanakkor kedvező áramellátás esetén lehetőséget ad arra, hogy az éjszakai áramot fogyasztó berendezéseket nappal is bekapcsolhassák. Bántó, hogy most, amikor az energiatakarékosság a nap jelszava is lehetne, nem szentelnek elegendő figyelmet egy ilyen lehetőségnek. Ezt a közönyt jól érzékelteti a íilinai egységes távirányítási rend szer adójának építése. A tervvel szemben négyéves lemaradással szerelik ezt a berendezést. Ha azt vesz- szük, hogy pillanatnyilag ez az egyetlen ilyen jellegű beruházás Szlovákiában, akkor nem sok jóval kecsegtetnek a távlatok sem. Mit kéne tennünk azért, hogy Csehszlovákiában 1990-ig üzemen kívül helyezzük az összes megbízhatatlan villanyórát? A hetedik ötéves tervidőszakban csak Szlovákiában mintegy 50 ezer az egységes távirányítási rendszert szolgáló jelfogót kellene felszerelni. Továbbá a nyolcadik ötéves terv minden évében, átlagosan 40 ezer ilyen jelfogót kellene üzembe helyezni. Az egységes távirányítási rendszer bevezetése nélkül a jövőben szinte elképzelhetetlen a lakások gazdaságos, a kinti hőmérsékletnek megfelelő fűté se. Fennáll a veszély, hogy a ma már elavultnak mondható mérőórák további használata esetében. 1990-ben az áramfogyasztási csúcsidőben mintegy 160—180 MW-tal lesz a hálózat túlterhelve. Egy jó példán demonstrálva ugyanez azt jelenti, hogy a ma legnagyobbnak számító vízi erőművünk, a Liptov ská Mara-i, 1990-ben csupán az elavult mérőórák hibás működése okozta többletfogyasztást tudja fedezni Szlovákiában. Maga ez a tény is sürgőssé teszi az új rendszer bevezetését. A még kételkedőket hadd győzzem meg egy, és sajnos az egyetlen szlovákiai eredetű gyakorlati pél dával. Jelenleg Kassa (Koäice) az egyetlen város, ahol már a gyakorlatban is működik az egységes távirányítási rendszer. Itt 39 jelfogó működik, és ezzel húszezer lakás fűtését irányítják. Csupán egyetlen fűtési időszakban több mint 500 tonna tüzelőt takarítottak meg. KESZELI BÉLA Rudolf Remenák fis Michal Blah'o mkintott nesitnl a gépjasl- fásnak
