Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-04 / 9. szám
M agától értetődő, hogy az egyenjogúságról párbeszédet csak egyforma alapállásból kiindulva lehet folytatni. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 1. cikkelye éppen ezért kimondja: „Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van.“ Az „egyenlő lehetőségek társadalmában“, s ennek tartja magát a kapitalizmus, ezt a megfogalmazást sajátos módon értelmezik: ha valaki semmire sem vitte az életben, csak magát okolhatja, hiszen méltóságában és jogaiban egyenlőnek született. De így van-e ez a valóságban? A társadalmi szűrés rendszere A statisztika kimutatja, hogy Párizsban 250 000 család él rossz körülmények között, Tokióban a bérlakások 77 százalékában nincs vízvezeték, WC és fürdőszoba. Rómában 800 000-en laknak barakkokban és komfort nélküli lakásokban. Mondhatja-e valaki, hogy az ilyen körülmények között született gyerekek egyenlő feltételekkel indulnak az életbe a milliós vagyonok örököseivel? Pedig csupán a fejlett ipari országok legnagyobb városait említettem. A munkanélküliek családjaiban, akiknek száma csupán a Közös Piac országaiban meghaladja a 6 milliót, a gyerekek iskola helyett kénytelenek dolgozni. Olaszországban törvény tiltja a gyermekek foglalkoztatását, az Olasz Általános Munkásszövetség (CGILj adatai szerint mégis körülbelül 500 000 8—14 éves gyermek végez erejét meghaladó munkát a különféle gazdasági ágazatokban. Évente körülbelül 1000 gyermek súlyos üzemi balesetet szenved. Az Egyesült Államokban a Mezőgazdasági Munkások Egyesült Szakszervezetének nemrég kiadott felhívásában olvasható: „Tizennégy éven aluli kiskorúak százezrei kénytelenek a földeken dolgozni azért, mert a mohó vállalkozók nem hajlandók Az Egyesült Államokban megszokott dolog a rendőrség brutális magatartása. Minden jel arra mutat, hogy a hatóságok újabb támadásra készülnek az amerikaiak szabadságjogai ellen. A Washington Fost nemrég tájékoztatott: különleges tanfolyamot indítanak a Nemzeti Gárda tagjai számára, hogy le tudjanak számolni a „rendbontókkal“. Képünkön egy philadelphiai rendőr és egyik áldozata (CSTK-felv.) politikai foglyok százait vagy talán ezreit tartják az amerikai börtönökben. Holott az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikkelye kimondja: „Minden személynek joga van a vélemény és a kifejezés szabadságához.“ A törvénytelenség és rendörönkény szabadsága A nyugatnémet légitársaság, a Lufthansa menet- rendszerű járatával Frankfurt-am-Mainba érkezett Nizáből Otto Kern vállalkozó a nejével. Az NSZK határőre rátette útlevelét az elektronikus számítógép táblájára, amely automatikusan „leolvasta“ a tulajdonos adatait és desifrálás végett továbbította a Szövetségi Bűnügyi Rendőrség wiesbadeni központjának számítógépeibe. Otto Kern nyugodtan várta az útlevélkezelés végét. Ám egy szempillantás alatt géppisztolyt szegeztek rá a rendőrök, ketten fémhálót dobtak rá, az egyik rendőr pedig a hasára fogta a pisztolyt: „Ne mozdulj“! És amikor Kern magyarázkodni próbált, hogy nyilván félreértés történt, ráordított: „Ha kinyitgd a szád, golyót eresztek beléd“! Keresztülesett a megalázó testi motozáson, majd Kern újabb fél órát állt Az ENSZ-közgyűlés több mint 30 évvel ezelőtt, 1948 decemberében fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. E nyilatkozat nem lép túl a világ legtöbb államának alkotmánya által meghirdetett állampolgári szabadságjogok keretein. Nyugaton mégis napról napra megsértik a nyilatkozat számos pontját. szüleiknek olyan fizetést adni, amely biztosítaná a létminimumot.“ Kétmilliónégyszázezer iskolás korú amerikai gyermek sehol sem tanul. Nagy-Britanniában van néhány kiváltságos iskola, ahol csak az arisztokrácia és a burzsoá elit gyermekei tanulnak (Eaton, Harrow stb.j, s az ezekből kikerült szakemberek aránya a következő: a legfelső kormányhivatalokban 62 százalék, a bírósági és ügyészségi szervekben 83 százalék, a katonai tábornoki karban 72 százalék. Ugyanakkor az úgynevezett „általánosan elérhető középiskolákból“ kikerült végzett hallgatók közül mindössze egy esztendő leforgása alatt 145 000 munkanélküli lett — jelentette ki Trevor Phillips, az Országos Diákszövetség elnöke. Így valósul meg a gyakorlatban a burzsoá társadalomban az „indulás egyenlősége“.' A másképp gondolkodók üldözése Az NSZK-ban érvényben van egy törvény a „radikális elemekről“, amelynek alapján megvizsgálják az állami szolgálatba lépni kívánó tanítók, egyetemi tanárok, orvosok, vasutasok és egy sor más foglalkozású ember politikai megbízhatóságát, s rendőri megfigyelés alá helyezik őket. Csupán az utóbbi hat év alatt több mint 1,3 millió ember politikai megbízhatóságát vizsgálták meg. Az NSZK-ban 3,5 millió személyt rendszeres megfigyelés alatt tartanak. „A harmincadik évfordulójának küszöbén álló bonni állam — állapította meg nemrég a Stern — egyáltalán nem vonja meg a határt az ország biztonsági érdekeit szolgáló törvényes tevékenység és a demokrácia normáinak megsértése között.“ Figyelmet érdemel, hogy az Európai Gazdasági Közösség országaiban napjainkban egységes rendőrség és törvénykezés megteremtésén fáradoznak, ami lehetővé teszi, hogy a „foglalkozási tilalom“ gyakorlatát a Közös Piac, egész területére kiterjesszék. Ennek sajátos jogi alapja már meg is van Nyugat-Európa számos államában azoknak az úgynevezett „törvényeknek“ a formájában, amelyek nevükben a „terrorizmus elleni harc“ kifejezést tartalmazzák. E törvények értelmében Nagy-Britanniában például a rendőrség számítógép-központjában 24 millió személy adatait tárolják, ez év végéig pedig gyakorlatilag az ország minden lakosának adatait betáplálják a gépbe. A személyi jogok megsértésében azonban kétségtelenül az Egyesült Államoké a pálma. A múlt év közepén az Egyesült Államok 97 szövetségi hivatalának elektronikus rendszereiben 3 milliárd 900 millió különféle dossziét tároltak az amerikai állampolgárokról. Az FBI-nak csupán a washingtoni osztálya több mint 500 000 dossziét állított össze az állampolgárok bizonyos csoportjairól, illetve egyes személyekről. A CIA néhány év alatt több mint 28 millió postai küldeményt ellenőrzött, lefényképezte az amerikai állampolgárok több mint 3 millió levelét. Nagyon is jellemző, hogy amikor James Cartert beiktatták elnöki hivatalába, megígérte, hogy „megteremti az igazságon alapuló igazságszolgáltatás rendszerét“. És mégis, másfél év elteltével a jelenlegi elnök kabinetjének egyik tagja, Andrew Young, az Egyesült Államok állandó ENSZ képviselője, mindenki füle hallatára kijelentette, hogy a géppisztoly csöve előtt. Végül a rendőr közölte: „Tévedés történt, elmehet.“ Az eset csak azért került nyilvánosságra, mert a közelben tartózkodott egy nyugatnémet riporter. De a kapitalista világban sokkal kevesebb a riporter, mint a rendőr és áldozataik. Á strasbourgi nemzetközi bíróság elmarasztalta Nagy-Britanniát az emberi jogok védelméről szóló konvenció megsértésében. Nagy-Britannia főügyésze megígérte, hogy a jövőben ilyesmi nem fog megismétlődni. Ám lássuk csupán a legutóbbi tényeket. Danny Mackowy, 17 éves fiú belső vérzés következtében meghalt, miután Ulstferben a biztonsági erők letartóztatták és kihallgatták. A 17 éves Leo Nornyt angol katonák lőtték agyon nem messze a lakásától. A katonatisztek minden bizonyítás nélkül azt állították, hogy a fiú... terrorista volt. Pedig az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 3. és 5. cikkelye kimondja: „Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyes biztonsághoz“; „Senkit sem lehet kínvallatásnak vagy kegyetlen, embertelen vagy lealacsonyító büntetésnek vagy bánásmódnak alávetni.“ Elterelő hadmozdulatok Manapság Nyugaton fölöttébb gyakran használják a „törvényesség és rend“ jelszavát a mindenfajta ellenzéki megnyilvánulások elleni harcban. Mint Ramsay Clark, az Egyesült Államok egykori igazságügy-minisztere beismerte, ez a jelszó az amerikaiak többsége számára a gyakorlatban erőszakot és terrort jelent. Csupán a vietnami háború idején több mint 80 000 amerikait vettek őrizetbe azért, mert háborúellenes tüntetéseken vett részt. Mi változott azóta? Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága nemrég 'olyan határozatot hozott, amely növeli a rendőrség „hatáskörét“. A rendőrség mostantól kezdve szabadon átkutathatja a jogsértéssel nem is gyanúsított személyek lakását, hivatali helyiségeit és levéltárát. Ehhez elegendő arra hivatkoznia, hogy a detektívek olyan bűncselekmények bizonyítékait keresik, amelyeket más személyek követtek el (vagy követhettek el). Nincs mit csodálkozni azon, hogy Nyugaton mind többen kezdik megérteni: annak a demagóg propagandakampánynak, amelynek jelszava „Az emberi jogok védelme a szocialista országokban“, az a fő célja, hogy elterelje a tőkésországok állampolgárainak figyelmét saját problémáikról, nehogy tűnődni kezdjenek saját országuk égető társadalmi ellentétein. Ezzel kapcsolatban helyénvaló idézni egy részletet abból a levélből, amelyet Hew Hester amerikai nyugalmazott dandártábornok intézett Carter elnökhöz. Így szól az idézet: „Az alapvető emberi jogok — a munkához való jog, az éhezés nélküli élethez való jog, a lakáshoz, a ruházathoz, az orvosi ellátáshoz, a tanulási lehetőséghez való jog. Ezeket a jogokat mind nélkülözik az Egyesült Államok és más tőkésországok állampolgárainak milliói, viszont valamennyit élvezik a Szovjetunió és más szocialista országok állampolgárai“ (U. S. Farm (News). Ez különösen beszédes beismerés ... MIHAIL CSERNUKOV (A Zár ja Vosztoka című lapból) Franciaországban nagy felháborodást kelt a nők fokozott diszkriminációja, amit még súlyosabbá tesz a növekvő munkanélküliség. Képünkön a párizsi nők felvonulása látható, akik a társadalmi megkülönböztetés ellen, a munkára és a szakképzettségre való jogukért és a tömeges elbocsátások ellen tüntetnek (CSTK-felv.)
