Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-07 / 1. szám
« 4 A0 MIT MONDION OLCSÚ NÉPMŰVELŐ ELÖADÄS Az egyik faluban előadást tartottak az alkoholizmus káros hatásáról. Kovács bácsi is meghallgatta az előadást, aztán elgondolkozva tért haza. így szól a feleségéhez: — Hát, anyjuk, valóban szörnyű lehet alkoholt fogyasztani. Mi már csak megmaradunk annál a jó pálinkánál... Kiss és Nagy sokáig néztek a pohár fenekére. Éjfél is elmúlt, amikor haza indulnak. Megkérdi Kiss: — Mit mondasz a feleségednek, ha megérkeztél? — Csak azt, hogy jó estét, szivi. A többit imár úgyis ő mondja. Kissné vezeti a kocsit, mellette a férje. Egyszer csak Kissné felsikolt: — Jenő, mit tegyek, elromlott a fék! — Vedd le a sebességet és hajts neki a legolcsóbb tárgynak. tuski Szerencséje volt a nőknél — otthagyta a harmadik felesége is. oooo Kétarcú nő volt — a kikészítés után rendszerint alig ismertek rá. • oooo Férfiaknak: Bajban ismered meg a barátnődet. I oooo Huszonöt évig éltek együtt meghitt boldogságban — aztán egybekeltek. oooo Vannak labdarúgók, akik csak az átigazoláskor mutatják meg, mire képesek. PALAGYI LAJOS BALBAN — Uram, elnézést, de én tangót táncolok. Kérem, mondja meg, hogy ön mit táncol? SZEMLE Smith nősülni készül. — Nem veszek zsákbamacskát — jelenti ki öntelten a lányos háznál — Szeretném a menyasszonyomat látni úgy, ahogy a világra jött. Hosszú tanakodás után a lány szülei beleegyeztek. Smith végignézte a meztelen nőt, majd fejcsóválva igy szólt. — Mégsem veszem el. Túl nagy a füle. ANTIALKOHOLISTA PROPAGANDA — Az alkohol felbomlasztja a házasságot, elkergeti az asz- szonyokat a férjüktől! — dörögte a szónok. Abban a pillanatban a teremben több érces férfihang hallatszott: — Főúr, egy nagy rumot! — Borzasztó, hogy a szomszéd gyerekek már kétszer nagyobb építőkockával játszanak! (Tót István rajza) PÉNZTÁRNÁL — Maguknak nem adhatok jegyet — mondja a pénztárosnő. — Ezt a filmet csak tizennyolc éven felüliek nézhetik meg. A fiú könyörgésre fogja a dolgot: — Nyugodtan beengedhet minket, nem a filmet akarjuk megnézni, csak csókolózni szeretnénk, és kint hideg van ... NAGY POFON Kovács gyanútlanul feketé- zik a presszóban. Egyszerre odalép hozzá egy férfi, és leken neki egy hatalmas pofont. Kovácsnak szikrát hány a szeme, és dadogva kérdi: — Pardon ... kihez van szerencsém? — Semmi köze hozzá — harsogja dühösen az idegen. — De miért tetszett pofon ütni? — Elég, ha én tudom. Kovács megtapogatja a fejét, és keserves arccal így szól: — Legalább azt mondja meg, hogy melyik fülem cseng? BLÖD VICC — Mondja uram, hány óra van? — Mit érdekli magát, hiszen percről percre változik a helyzet! ÉLELMES — Mondja, Kovács kartárs, hajlandó lenne társadalmi munkát vállaini? — Természetesen, csak az a kérdés, hogy jól megfizetik-e? A hét vicce A radioriporter faggatja i munkást hogy fúrjak az alagutat. Hat két oldalrot kezdjük a fúrást, s aztan ha minden jói megy. akkor néhány centi ette- resse! találkozik a Két furopajzs És ha nem megy jól? Akkor túlteljesítettük a tervet, mert két alagutat fúrtunk* Noé íróasztalán megszólalt a telefon. — Tessék — mondta Noé. — Itt Ararát Hajóépítő Szövetkezet. — Áldás, békesség, Noé — mondta egy mélyen zengő hang a kagylóban. — Remélem, tudod, ki beszél? — Teremtő atyám! — kiáltott Noé. — Stimmel — mondta a hang. — Hát mi baj már megint? — Noé, döntöttem — mondotta a hang. — Negyvennapos esőt bocsátók a világra. — A csudát. Aztán miért? — Az az én dolgom — mondta a hang egy kicsit talán ingerülten. — Te mindenesetre építs egy hajót.. r — Egy pillanat — mondta Noé —, rossz helyre kapcsoltak. Adom az áruforgalmi főosztályt. Külföldi rendeléseket azonban természetesen csakis valutáért ... . — Elég! — mennydörgőit a hang. — Mondtam: építs egy hajót magadnak és a családodnak. — Sajnos, ez tisztára lehetetlenség — mondta Noé. — Családi hajó nem a mi cégünk profilja. Tudnod kell, hogy jelenleg apró dézsákat gyártunk, százezres nagyságrendben, az úttörőszövetség rendelésére. Legalább a kádban evezhessenek a kisgyerekek. — Noé, te folyton akadékoskodsz — mondta a hang. — Becsületszavamra, egy kicsit már el is ment a kedvem az egész özönvíztől. Hát mi lenne, ha munkaidő után bennmaradnál az üzemben és saját kezűleg építenél egy hajót a magad és családod számára? — Teljesen kizárt dolog — mondta Noé. — Én olyat nem csinálok. Saját szakmában fusizni fenemód rázós. Ha mondjuk egy kis hétvégi faházikóról lenne szó, még hagyján. Az ember valahogy összekaparná a nyersanyagot, kicsórná a szerszámokat. Igaz is, miért nem fordulsz Jáfethez? Já- fet az építőiparban dolgozik, ott mégse annyira feltűnő, ha állásidőben hajókat barkácsol az ember. — Noé! — kiáltott a hang. — Megkérlek, hogy ne adj nekem tippeket. Tedd, amit mondtam, különben átkozottul ráfizetsz és nedven lesz a nadrágod! Azzal lecsapta a kagylót. Noé amúgy jó tisztviselő- ember volt, mindig igyekezett végrehajtani a felsőbb utasításokat. Most is elővette hát a telefonkönyvet, fellapozta a szaknévsort, és sorra hívott mindenkit, akit csak a „Hajóépítők* címszó alatt talált. A Genezáret Bárkajavító üzemmérnöke hűvösen fogadta. — Kérem, semmi akadálya. Ön engedélyezteti a tervdokumentációt, hozza a nyersanyag-kiutalást, befizet ötszázmillió maravédit és mi ötvenesztendős szállításra máris előjegyeztük az ön bárkáját. A Kafamaumi Kajaküzem ügyintézője harsány hahotában tört ki, amikor Noé előadta az óhaját. — Hajót? Mi? Elment az esze, édesapám. Mi jelenleg kizárólag madárkalitkát gyártunk tőkés rendelésre. — Madárkalitkát? — Madárkalitkát. Kicsiny madárkalitkát a család kanárijának, közepes madárkalitkát a család keselyűjének, nagyobbacska madárkalitkát a család bolondjának. Az utolsó telefonszámon megtört, öreg hang jelentkezett. Bizonyos Cirenei Simon, hajóács. —- Lehet szó az ügyről, fiacskám — mondta. — Csakhogy én egyedül vagyok ám a műhelyben. Tudja, a mai fiatalok inkább kutyasétáltatást vállalnak, mégis kellemesebb munka. Sióval, amíg dolgozom, magának kell gondoskodnia a családomról. Vissza kell szereznie a fiam jogosítványát a közlekedésrendészettől, beszélőt kell kérnie a feleségemhez és be kell nyújtania a nagymama kegyelmi kérvényét. Noé letette a kagylót, felnézett az égre és panaszosan széttárta a karját. Az ég haragosan dördült egyet, aztán szakadni kezdett az eső. Noé mégis megúszta. Egy zseniális ötlettel kinyitotta az esernyőt. PETERDI PÁL 1979. L 7. ÚJ SZÚ
