Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-25 / 8. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. FEBRUÁR 25. VASÁRNAP BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM 8. SZÁM Ara I KORONA Klement Gottwald 1948. február 25-én a Vencel téren tartott hatalmas manifesztácién bejelentette a reakció vereségét s az á] kormány megalakulását [A CSTK felvétele] 1948. február 25-ére emlékezve pártunk, s vezetésével dolgozó népünk történelemformáló győzelmeként kell értékelnünk - illesszük bár a világpolitika korabeli összefüggéseibe, társadalmi életünk akkori válságos viszonyai közé, vagy kommunista és munkásmozgalmunk szocializmusért vívott harcainak egész folyamatába. Jóllehet, idén nem kerek évfordulóját ünnepeljük - mert éppen a harmincegyediket -, de mindenkor tudatosítanunk kell, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja s a mögéje felzárkózott sokmilliós tömegek abban a „jégtörő februárban" söpörték le a politikai élet küzdőteréről egyszer s mindenkorra a hazai burzsoáziát és adtak határozott feleletet ország-világ előtt a „Ki kit győz le?“, az orosz bolsevikoknak egyszer már feltett lenini kérdésre is - hasonló, bár a nemzetközi érvényű osztályharc sajátságos csehszlovákiai viszonyai közepette. Hosszabb kifejtés nélkül is felfogható történelmi szükségszerűség volt, hogy miután a Vörös Hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, tönkrezúzta a náci fasizmust és hazai csatlósait, elűzve a nagytőke kollaboráns képviselőit, a szocializmus diadalra juttatásához a Szovjetunió hathatós segítségével már önnönmagunknak kellett megtennünk a további lépéseket. A vezető imperialista hatalmak, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormánya és politikai körei minden lehetséges módon azon iparkodtak, hogy a második világháború alatt létrehozott antifasiszta koalíció hagyományait felrúgva, világpolitikai hegemóniára törjenek, fölébe kerekedjenek a Szovjetuniónak, s az általa felszabadított közép- és kelet-európai népi demokratikus államok rendjét felforgassák - világméretekben pedig útját állják minden kommunista, imperialistaellenes, nemzeti felszabadító és függetlenségi mozgalomnak. E törekvéseik közé tartozott a Csehszlovák Köztársaság népi demokratikus rendszerének megdöntése és polgári típusú állammá alakítása is. Céljaikban nem csekély szerepet szántak a csehszlovák burzsoázia szovjet- és kommunistaellenes politikai tevékenységének. A hazai reökciós polgári pártok a Nemzeti Frontban jelentős pozíciókat szereztek, s kezdettől a háború utáni újjáépítés és a népi demokratikus fejlődés megrekesztésére spekuláltak. Zavarkeltő és felforgató tevékenységük különösen élesen nyilvánult meg a Kosicei Kormányprogram, az 1945 nyarán végrehajtót első földreform, a nagyipari üzemek, a bankok, a közlekedés államosítása, a CSKP Vili. kongresszusán meghirdetett széles körű Nemzeti Front-politika, az 1946-os nemzetgyűlési választások, az első földreformot felülvizsgáló ún. Hradeci Program, főleg pedig a kétéves újjáépítő népgazdasági terv megvalósítása során. Parlamenti machinációkkal, a kormányhivatalokban s más állami és gazdasági szervekben a haladást fékező bürokratikus eljárásokkal, a kereskedelemben pedig árdrágítással, üzérkedéssel, a feketepiac kibontakoztatásával, különféle szabotázsakciókkal fejtettek ki elkeseredett ellenállást a CSKP politikája és a gottwaldi irányvonal érvényesítésével szemben - a „Minél rosszabb, annál, jobb" - jelszó jegyében. A legkiélezettebb konfrontációra, a leplezetlen osztályharcra 1947 nyarától került sor, amikor a rendkívül aszályos nyár súlyos problémákat okozott nemcsak Csehszlovákia, hanem számos más ország gazdasági életében is. Benesék burzsoá politikai klikkje az Egyesült Államoktól akart gabonát vásárolni, de az USA kormánya a bizonytalan kimenetelű csehszlovákiai fejlemények miatt elzárkózott a tárgyalások előtt. Ebben o kritikus helyzetben mint már oly sokszor - újfent a Szovjetunió nyújtott segítséget: 600 000 tonna gabonát szállított, és 1947 decemberében hosszú lejáratú kereskedelmi szerződést kötött Csehszlovákiával - ismételten bizonyítva, hogy népünk leghűbb szövetségese. Minthogy a hazai burzsoázia gazdasági krízishez fűzött reménye szertefoszlott, döntő lépésre, kormányválság kirobbantására szánta el magát. A kormány tizenkét tagja, a nemzetiszocialista pártot, a cseh néppártot és a Demokrata Pártot képviselő miniszterek 1948. február 20-án lemondtak, azzal a kifejezett szándékkal, hogy az államvezetést megbénítsák, s a hazai reakció Nyugat-barát orientációját segítsék nyeregbe. Ez az ellenforradalmi puccskísérlet felgyorsította a februári események menetét. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága méltóképp válaszolt: követelte, hogy a Gottwald- kormónyt a Nemzeti Front programjához hű tagokkal egészítsék ki. Február 21-én a prágai Óvárosi téren több mint százezer dolgozó hallgatta meg Klement Gottwald rádióban is közvetített beszédét, amelyben a kormányválság megoldására vonatkozó javaslatát terjesztette elő - nemzeti egységre, osztályhűségre és éberségre szólítva fel az ország népét. Ezt követően országszerte megalakultak a Nemzeti Front akcióbizottságai, és nagyszabású tömegtüntetések zajlottak az új kormány megalakítását követelve, amelyeket a szakszervezeti üzemi tanácsok február 22-re összehívott országos kongresszusa és a február 24-én az üzemekben, hivatalokban és más munkahelyeken tartott egyórás általános sztrájk is megerősítettek. A reakciós erők esetleges fegyveres fellépésével számolva, az üzemek munkássága felfegyverkezett, s a Népi Milícia osztagai, valamint a szlovákiai volt partizánok is készenlétbe helyezkedtek. Ugyanakkor jelentős szerepe volt Ludvík Svoboda hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter határozott fellépésének, aki a Gottwald-kormányt biztosította, hogy a hadsereg a nép oldalán áll, s ehhez az állásponthoz csatlakozott a Nemzetbiztonsági Testület is. Különösen ki kell emelni a Népi Milícia helytállását, amely, később, az 1968 - 69-és válságos időszakban is a legszilárdabb karhatalmi támasza volt pártunk marxista - leninista erői társadalmi kibontakozást irányító politikájának. Benesék a néptömegek hatalmas nyomására végül is kénytelenek voltak kapitulálni. 1948. február 25-én Klement Gottwald a Vencel téren tartott óriási méretű manifesztáción bejelentette, hogy a hazai burzsoázia vereséget szenvedett, megalakult a megújho- dott Nemzeti Front kormánya, s ezzel Csehszlovákiában teljes mértékben, végérvényesen megvalósult a proletárdiktatúra. Győzött o nép. A Februári Győzelem a nemzetközi osztályharc sikereinek szerves része, s egyben igazolása annak a lenini tézisnek, hogy a marxista - leninista alapokon folytatott osztályharc következetes érvényesítésével, vérontás nélkül is lehetséges az áttérés a szocializmusra. 1948 februárja óta számokban hosszú felsorolást igénylő, hatalmas fejlődésen ment át szocialista társadalmunk - gazdasági, szociális, politikai, művelődési téren egyaránt - , amelynek újabb meghatározó lendületet adtak a XV. pártkongresszus, valamint a CSKP KB utána megtartott, főleg a 11. és a 12. üléseinek határozatai - nem utolsósorban dolgozó népünk mindennapi áldozatos munkája és politikai-társadalmi aktivitása. Átmeneti és megoldható nehézsé- geink-problémáink ellenére, a testvéri szocialista országokkal folytatott internacionalista együttműködés keretében eredményesen építjük a fejlett szocializmust, amelynek egyre biztatóbb távlatai nyílnak előttünk. Mindez, sok más tényezővel együtt, a Februári Győzelem legbecsesebb eredménye. MIKUS SÁNDOR mmm
