Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-18 / 7. szám
ozsrn 19 79. II. 18. & mm i T/íkSM\pM wmww u sitink a fehérek üldö- őket. A faiul ozo ^atin0s). de fo 1 ,egár,san az SS ' t:ré9sks"“^K9énvebbek A denveri parkban (Colorado állam) találtak rá Arthur Espinoza és James Hinojos holttestére. A boncolás során megállapították, hogy Espinozát hasba lőtték, Hino- josinak pedig nyolc lőtt seb volt a testén. Rendőrgolyők végeztek velük. „Ha valaki mexikói származású amerikai, jobban teszi, ha az ország egyes részein távol tartja magát a rendőrségtől, Irta a New York Times. Ezt a tanulságot a lap egy másik esetből — Jósé Campos Torresnak, a vietnami háború veteránjának az esetéből — vonta le. A texasi Houstonban letartóztatta őt három rendőr, megverték és bedobták egy mocsárba, ahol megfulladt. A bűnösöket egyévi börtönbüntetésre ítélték. Az odessai börtönben (Texas állam) holtan találták Larry Ortega Lozanót. összesen 92 sérülés volt a testén. A seriff kijelentette: „A fogoly, aki vizsgálati fogságban volt, öngyilkosságot követett el oly módon, hogy a cella ajtajába verte a fejét...“ Juan Veloz Zuniga, akit háromnapi fogságra ítéltek jogosítvány nélküli ittas vezetésért, dühöngött Sierra Blanca-i (Texas állam) börtöncellájában. A seriff úgy „megnyugtatta“, hogy megölte őt. Ester Estrado jogász az amerikai nyilvánosság elé terjesztette a Latin- Amerikából bevándorlottak, a latinos, és a Mexikóból jött chicanos elleni rendőri brutalitás 30 bizonyított esetét. Robert Fernandezt megölték elvált felesége lakásán, Israel Rordi- guezt vízbe fojtották, Ricardo Mora- lest e rendőrök átszállításakor lőtték le. A 12 éves Santos Rodrtguezt Caine rendőr fejbe lőtte, amikor összekötözve ült egy rendőrautó hátsó ülésén. „Ezek a lövések mindannyiunkat érnek,“ írta a Nuestro, a lattiylame- rikai bevándorlók New York-i lapja. A spanyolul beszélő kisebbség (az USA lakosságának 9 százalékát- alkotják, a négerek a lakosság 12 százalékát) ellen irányuló faji megkülönböztetés nemcsak a rendőrség kiváltsága. A latinok e megkülönböztetése általánosan elterjedt, főleg az USA délnyugati részén. Texasban „piszkosnak“ hívják őket. A texasi McAllenben a mexikóiak a legalacsonyabb amerikai bérből élnek. Texasi menedékeik, El Paso és San Antonio arról nevezetes, hogy az 50 legnagyobb amerikai város közül itt a legalacsonyabb a családok jövedelme. A texasi Starr járás, ahol a latinok élnek, a legszegényebb az Egyesült Államokban. 1978 második negyedévében a latinok között a munkanélküliség elérte a 8,9 százalékot, míg általában az USA-ban 5,8 százalék volt. Egy 1978-ban végzett felmérés szerint a mexikói származású amerikaiak 23 százalékának volt kevesebb, mint ötosztályos iskolai végzettsége, a lakosság többi részének 3,6 százalékos arányával szemben. 42 százalékuk nem fejezi be az iskolát. A városi gettókban a latinok 85 százaléka idő előtt abbahagyja a kötelező iskola- látogatást. A latinok azonban már nem hajlandók tovább tűrni a -fehér amerikaiak részéről megnyilvánuló elnyomást. A 130 évvel a nagy háború után, amikor Mexikó elveszítette Texasi, Oj Mexikót, Arizonát, Califor- niát, Utahot, Nevadát és Colorado egy részét, ellenállásba kezdenek. „Eljött a mi időnk," irta a Nuestro folyóirat. „Az elkövetkező ötven évben mi leszünk az új hullám... Ide tartozunk.“ Az USA-ban hivatalosan 12 millió latin él. Közéjük tartozik a kb. 7,2 millió mexikói származású, akik túlnyomórészt az USA délnyugati részén élnek, a kb. 1,8 millió Puerto Ricó-i, mindenekelőtt Amerika északkeleti részén, továbbá a kubaiak, dominikaiak, ecuadoriak, columbiaiak stb. Éjszakánként ezrek lépik át titokban a 3200 kilométer hosszú amerikai—mexikói határt, megélhetést keresve. E tömeges bevándorlás mögött száraz gazdasági tények állnak: Mexikó 18 millió főnyi, aktív korban levő lakosságának a fele munkanélküli. A devalvált peso áremeléseket eredményezett. Emellett a 3,5 százalékos népszaporulat a világon a legmagasabbak közé tartozik. Az USA bevándorlási hivatala csupán 1977- ben közel egymillió olyan személyt kitoloncolt, akik illegálisan lépték át az Egyesült Államok határait. Az USA területén jelenleg tartózkodó illegális bevándorlók számát 6—12 millióra becsülik. Csak az Egyesült Államok délnyugati részén 7 millió latin él. A Washington Post úi nevet talált ki számukra: „mexamerikaiak“. A lao szerint a mexikói invázió „nagyobb veszély“ az USA számára, mint egykor az írek, lengyelek, olaszok bevándorlási hulláma volt, beleértve az afrikaiak egykori tömeges behurco- lását is. Tekintettel arra, hogy a latinok gyorsabban szaporodnak, mint a négerek, várható, hogy az elkövetkező évtized folyamán a legnagyobb amerikai kisebbséggé válnak. Ellentétben a négerekkel, a latinok megőrzik spanyol és indián hagyományaikat — nyelvüket, szokásaikat, művészetüket és kultúrájukat. Los Angelesben a 11. tévécsatorna közvetít számukra műsort spanyolul, Houstonban a 6. csatorna. Texasban 37 rádióadó sugároz spanyol nyelvű adást, Kaliforniában 28. A latinok száma növekszik, és a hatóságok attól tartanak, hogy egy napon szeparatista mozgalmat indítanak a Baszkföld, vagy Quebeck példája nvomán. E kisebbségek mindenekelőtt Texasban, Coloradóban, Oi Mexikóban és Arizonában erősödnek. Brownsville és San Diego között egves városokban már a fehérek vannak kisebbségben. Los Angelesben több mexikói él, mint a mexikói főváros kivételével bármely mexikói városban: 1,5 millió legálisan és kb. félmillió illegálisan. 1977-ben először több kis chicanos tanult az iskolákban, mint fehér gyerek. Az iskolákban a gyerekek fele spanyolul beszél. A Los Angeles-i Broadway-n egy mexikói határváros légköre uralkodik: latin-amerikai zene és minden sarkon a mexikói konyha illatai, az újságárusoknál spanyol nyelvű sajtótermékek. Az ilyen légkör nem meglepő ebben a városban, amelyet 1781-ben El Pueblo de Nuestra Senora la Reina da Los Angeles de Porciúncula néven alapítottak meg. A Washington Postot meghökkenti az a kilátás, hogy a 80-as évek derekán az USA-ban 30 millió latin fog élni, vagyis többen lesznek, mint a négerek. A két kisebbség az Egyesült Államok délnyugati részén többséget alkothat majd. A kaliforniai dombokon mát ma ott lángolnak a Ku-Klux-Klan keresztjei, amelyek a latinok ellen is irányulnak. Az USA életének minden területén — az indiánok mellett —■ a latinok szociális helyzete a legrosszabb. Los Angeles városi tanácsába már 15 éve nem került be mexikói. A jogászok és orvosok csak mint pincérek és autóbuszvezetők jutnak egy kis keresethez. Amerikában ipég ma is „két különálló egyenlőtlen társadalomról“ — a fehérről és a feketéről — beszélnek. De a nyolcvanas évek derekán itt lesz egy harmadik is: szegényebb és alacsonyabb műveltségű, mint a másik kettő, a politikai hatalomtól megfosztott legnagyobb kisebbség. Vigasztalanabb körülmények között laknak, mint bárki más. Iskoláik a legrosszabbak, ök végzik a legpiszkosabb munkát, és annyi joguk sincs, mint a négereknek. 1978 októberében a 435 tagú képviselőházban csak öt latin és 22 néger képviselő volt. A száztagú szenátusban egy latin sem volt. A szövetségi hivatalokban a tisztségeknek mindössze 3,4 százalékát töltik be latinok (a négerek aránya 16 százalék). A legrosszabb az illegális bevándorlók helyzete. A legalacsonyabb rendű, legvisszataszítóbb munkát végzik, olyat, aminek mindenki hátat fordít. Az átlagosnál sokkal hosszabb ideig, rossz, veszélyes körülmények között, alacsony bérért dolgoznak. A mexikóiak házfelügyelők Washington elővárosaiban, mosogatók New Yorkban, utcaseprők Denverben, kerti munkások Chicagóban. Csak Chicagóban negyedmilliónyian élnek közülük illegálisan. A 18. utca bárjaiban vagy a Blue Island Avenue-n drágán veszik meg a létfontosságú hamis útlevelet, biztosítási okmánya- kat, gépkocsivezetői jogosítványt, anyakönyvi kivonatot és a legértékesebbet, a „zöld kártyát“, amely lakhelyre jogosítja tulajdonosát. Az Illegálisan bevándorlók közül sokan nem hagyják beoltani gyermekeiket, mivel félnek a leleplezéstől. „Csak akkor mennek önként orvoshoz, ha erősen véreznek, vagy kibírhatatlan fájdalmaik vannak,“ mondja dr. Jorge Prieto. Természetesen nem fizetnek csekkel és nem használják ki a hiteleket, állandóan maguknál hordják pénzüket, és igy kiteszik magukat annak a veszélynek, hogy kifosztják őket. Nem hívják a rendőrséget, mivel félnek, hogy elárulják magukat, és visz- szaküldik őket Mexikóba. A hivatalos amerikai terminológia szerint „iratok nélküli külföldiek“. Akit elkapnak, azt a bevándorlási hivatal azonnal visszaküldi. A hét folyamán többször indulnak Chicagóból bérelt autóbuszok a Rio Grande partjára. Utasaik latinok, akik illegálisan jöttek az USA területére. A gyakorlat azt mutatja, hogy kitoloncolásukkal semmit sem érnek el. Elég, ha ezek a száműzőttek átússzék a folyót és ismét az Egyesült Államokban vannak. Sokan közülük egy év alatt többször is. A nagy New York területén Dél- Bronxban, Harlem keleti részén, Man- hattanben, az East Side déli részén és Brooklyn gettójában 1,3 millió Puerto Ricó-i él nyomorúságos körülmények között, omladozó lakásokban. Az élet számukra a puszta létért folytatott kemény harcot jelenti. New York 2,6 millió latinja közül a Puerto Ricó-iak a legnagyobb és legmellő- zöttebb kisebbség. Utánuk következnek a dominikaiak, a kubaiak, a kolumbiaiak, az ecuadoriak és a peruiak. Körülbelül a fele közülük illegális bevándorló. A Puerto Ricó-iak azonban nem egyszerű bevándorlók, hanem az-USA polgárai, éppúgy, mint Puerto Rico 3,3 millió lakosa. Az életük azonban nyomor. 48 százalékuk kevesebbet keres, mint amennyi az USA-ban megállapított létminimum (a négereknél ez az arány 42 százalék). A 16 évnél idősebb Puerto Ricó-iak mindössze 6 százaléka fejezte be az iskolát.“ A latinok vezetőit nemcsak a munkaerő kizsákmányolás nyugtalanítja. Mind gyakrabban beszélnek történelmi hagyatékaik elrablásáról. „Hogyan jutott valójában az Egyesült Államok Texashoz és Kaliforniához,“ teszi fel a kérdést Felipe Ayala, a chicagói Latin-amerikai Ifjúsági Központ vezetője. „Nem értek egyet azzal a nézettel, hogy idegenek vagyunk itt“ — hangsúlyozza. Egy denveri ügyvédnél a mexamerikaiak 60 000 aktája fekszik, amelyben követelik, hogy kártalanítsák őket azokért a jogtalanságokért, melyek áldozatai elődeik voltak. Ezek az akták a terror bizonyítékai; az őstelepesek közül sokat elüldöztek, vagy megöltek. A texasi telepesek úgy bántak a helyi mexikói lakosokkal, mint a banditákkal. Számos bírósági épületben „rejtélyes tűzesetek“ megsemmisítették az aktákat, s a föld és annak gazdagsága fokozatosan a fehér telepesek kezébe került. A mexamerikaiak történelme az USA délnyugati részén olyan véres és elszomorító, mint Délen a négerek szenvedéseinek története. Vilma Martinez ügyvéd találóan mondta: „Texas a mi Mississippink.“ DER SPIEGEL, Hamburg TIME, New York (a 100 + 1 nyomán)