Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-02-18 / 7. szám

1979. n. 18. Hányszor megcsodáltak Ha idősebb parasztemberekkel be­szélgetőnk a földről, mintha a szere­lemről, a gyönyörű és megkínzó, az új életet varázsló vagy a régi rossz­nál még rosszabbat előidéző szere­lemről beszélgetnénk. Pompás és utá­nozhatatlan nyelvi fordulatokban szólnak a föld titkáról, művelésének hogyanjáról, no meg a föld iránti — egykori vagy örökké élő — szerete- tükről. Mennyi — ősöktől örökölt és a munka végzése közben szerzett — tudás, tapasztalat halmozódott föl bennük! Mert nem elég szeretni a földet, érteni is kell hozzá, meg kell tanulni, miként viselkedik tavasszal, nyáron, ősszel és télen, befogadja-e a magot, fölneveli-e az emberi életet fönntartó növényt. A földnek lelke van, mondta nekem egyszer egy szö­vetkezeti elnök, maga is földművelő, gyermekkora óta. Igen, a földnek lel­ke van és érteni kell hozzá, ha azt akarjuk, hogy fakadjon belőle élet, mint a szerelemből. Különösen ma­napság, a gépek, a vegyszerek — a nagy társadalmi és egyéni elvárások — korában szükségei hozzáértést. ★ A felszabadulás után, a megválto­zott gazdasági-társadalmi körülmé­nyek között, az elsőrendű feladatok egyike volt: a mezőgazdaság intenzív fejlesztése. Ezt elképzelhetetlen lett volna megvalósítani a korábbi terme­lési viszonyok közepette és módsze­rekkel, és elképzelhetetlen lett volna megvalósítani a mezőgazdasági jelle­gű oktatási intézmények hálózatának bővítése nélkül, jóval több szakkép­zett mezőgazdászra volt szükség, mint korábban. Az évszázadokon át hagyományozódott és a dologtevés közben szerzett tapasztalatok, vala­mint a föld iránti szeretet sem lett volna elegendő, noha ezeket ma is igényli a föld. Valamikor csak a nagyálmú, jövő­be látó mezőgazdászok gondoltak ar­ra, hogy a mezőgazdasági termelést egyszer majd például olyan fői&ola fogja elősegíteni, lendíteni, mintami­lyen a Ny lírai (Niíra) Mezőgazdasági Főiskola. Immár harmincharmadik éve áll szocialista mezőgazdaságunk szolgálatában. Közép-Európa egyik legkorszerűbb és legszebb főiskolája, az 1966-ban átadott épületkomplexum leglátványosabb részét, a merész ter­vek szerint készült aulát — képlete­sen szólva — akár mezőgazdaságunk koronájának is fölfoghatjuk. Négy éven keresztül hányszor megcsodál­tuk mi is, pedagógusjelöltek, akik a szomszédos pedagógiai karra jártunk. Közelebbi kapcsolatba is kerültünk magával a főiskolával, hiszen számos barátunk, ismerősünk tanult ott; el­jöttek közénk, amikor irodalmi este­ket rendeztünk, találkoztunk velük a CSEMADOK nyitrai járási bizottságá­nak helyiségeiben, iskoláink leány- kollégiumában, ahová udvarolni jár­tak; a vár alatti diákszálláson még együtt is laktunk, ők a mezőgazda- sági tudományokban igyekeztek elmé­lyülni, mi a pedagógia területén, köz­ben jutott idő a focira is; volt aztán úgy, hogy az ő diákotthonuk tágas A gépek, vegyszerek koréban — Nem jelentett hátrányt, hogy gimnáziumból mentél erre a főisko­lára? — Nem. Sőt, az első két évben, ami­kor az általánosabb jellegű tantár­gyakat tanítják, a gimnazisták vannak előnyösebb helyzetben. Később a szakközépiskolások. — Van-e szép emléked a diákévek­ből? Nem sóikat gondolkozik Tibor, egyet soha nem felejt el. — Nemzetközi építőtábort szervez­tek a prágai vár környezetének szépí­tésére. Egy hónapig voltunk ott. Az egyik napon olyan nagy vihar volt, hogy tönkretette a parkot, kitépte a fákat, ledöntötte a bokrokat. Elvittek bennünket, hogy tegyük rendbe. S ak­kor megjelent közöttünk Ludvík Svo- boda. Megkérdezte tőlem, honnan va­gyok. A Csallóközből, mondtam. Ak­kor maga magyar, ugye? Igen, nagy­megyeri. És ezután már magyarul be­szélgettünk, emlékezett Nagymegyer- re, hatvanötből, az árvíz idejéből. Ke­zet fogtunk, ez felejthetetlen. Volt még egy másik élményem, a pedagó­giai fakultáson nemzetközi kórus­fesztivált rendeztek, több szocialista országbeli énekkar részvételével. Mint néző voltam jelen, de sok bará­tot szereztem. — Elégedett vagy? — Igen. Elképzeléseim valóra vál­tak. Én mindig láttam jövőt a mező- gazdaságban, fejlődő ágazat, és tu­dom, hogy képzett munkaerőkre van szükség. Hajtott az a tudat, hátha lehetek egy azok közül, akik csök­kentik vagy talán meg is szüntetik az ipar és a mezőgazdaság fejlettségi szintje között mutatkozó különbséget. A járásban nekünk van a második legnagyobb öntözési területünk. Óriá­si kapacitású gépekkel dolgozunk, ezek képzett embereket igényelnek. De meg kell mondanom, van olyan kollégám, akinek a tapasztalata föl'r egy főiskolai végzettséggel. Én kez­dő vagyok, oda kell figyelnem min­denre. Szeretnék helytállni, az ottho­ni kertre, szőlőre nem sok idő jut, úgy szeretném, hogy elsősorban a szövetkezetben elégedettek legyenek velem, hogy elégedett lehessek én is. Szeretem a természetet. Rossz hivatal­nok lett volna belőlem. Jó a szövetke­zetünk, jól érzem ott magam. Most vá­runk a Szovjetunióból egy — kanadai szabadalom alapján gyártott — Fre­gatt típusú öntözőberendezést. Egy beállítással 72 hektár öntözésére ké­pes. Önjáró gíp. BODNÁR GYULA Erőforrás éttermében fogyasztottunk el egy-egy ebédet, ha utaztak haza és nem volt szükségük a jegyre. Az ö iskolájukból és iskolájukba kora reggeltől k'ső estig szinte özönlöttek a diákok, köz­tük számos külföldi diák is. Jóval töb­ben voltak, mint mi, pedagógusje­löltek. Ma sincs ez másképp, több ezren tanulnak a főiskola három karán, az agronómiái, az üzemvezetési- és gaz­dasági, valamint a gépesítési karon. Hat szakágazatból — növénytermesz­tésből, állattenyésztésből, talajmelio­rációból, mezőgazdasági üzemgazdál­kodásból, az automatizált rendszerű irányításból és gépesítésből szerez­hetnek mérnöki diplomát a jelöltek. A korszerűen fölszerelt iskola tudomá­nyos és kutatóközpont is egyben "s mint ilyen ugyancsak kiváló eredmé­nyeket ért el. A megalapításának 30. évfordulója alkalmából, 1976-ban ka­pott kitüntető Munkaérdemrend nem­csak az oktató-nevelő munkának szólt, hanem a tudományos tevékeny­ségnek és a szocialista nagyüzemi me­zőgazdaság fejlesztéséért végzett munkának is. A főiskolához több in­tézet, központi laboratórium, gyakor­ló központ tartozik a városban és a városon kívül. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola számos nemzetközi tudományos szim­pózium, konferencia színhelye; több szocialista ország testvériskolájával 'pített ki gyümölcsöző kapcsolatokat; és hazánkban a második olyan köz­pont, amely — az UNESCO keretében — rendszeres továbbképző tanfolya­mokat szervez a fejlődő országokból érkező, mezőgazdasági iskolákban ta­nító pedagógusoknak, szakemberek­nek. Sokoldalú képzést nyújtanak ne­kik is, a honi diáikoknak is. Akik­kel gyakran találkozunk riportútjain­kon, ha megállunk egy-egy faluban, szövetkezetben, állami gazdaságban, kísérleti telepen. ★ Lajtos Tibor hetvenhatban végzett a növénytermesztési szakon. A nagy- megyeri (Calovo) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumból jelentkezett a mezőgazdasági főiskolára. Jelenleg a Lakszakállasi (Sokolce) Csehszlovák —Magyar Barátság Efsz-ben dolgozik, abban a szövetkezetben, melynek ösz­töndíjasa volt. 2038 hektár terület öntözésének a szervezését bízták rá. A virágoktól indult el. — Csallóközi vagyok, termő táj a szülőföldem. Mindig vonzottak a vi­rágok, sokat foglalkoztam velük, mint növényekkel is. Teljesült a vágyam. Kezdetben nehéz volt, nehezen szok­tam meg az új Oktatási rendet, m’g a nyelv is gondot okozott, de később belejöttem. Sokat segítettek a szlovák diáktársak, az évfolyam-vezetőség. A többi magyarnak is. Ma is levelezek egy nagyszombati szlovák haverral, Miloslav Masaryk a neve, novellákat, verseiket publikál. Tanultam, mert mindenképpen el akartam végezni ezt a főiskolát. És úgy tapasztaltam, hogy a magyar nemzetiségű diákok szinte kivétel nélkül elvégzik. Talán mert nagyobb az akaraterőnk. Tibor tanulmányi átlaga a negyedik évfolyamban 1,9 volt, ezért előmene­teli ösztöndíjjal honorálták. Jó véle­ménnyel van a tanári karról, nem éreztették velük, hogy különbség van tanár és diák között. Elegendő tan­könyv állt a rendelkezésükre, de ha mégis hiányzott valamelyik, cseh és magyarországi könyvekből tanultak. (A mezőgazdászjelöltek 21 százaléka egyébként részt vesz a diákköri tu­dományos és szakmunkában.! Tibor a szójababról írta szakdolgozatát. Az arzén hatása a mennyiségre ás a mi­nőségre címmel. Érdekelte a magas fehérje tartalmú növény. Élvezettel kísérletezett, volt rá lehetősége. A főiskolának is nagy része van abban, hogy állat­tenyésztésünk ma­gas szintre emel­kedett [Felvételek: CSTK és R. Noga)

Next

/
Thumbnails
Contents