Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-11 / 6. szám
TECHNIKA A tavalyi 20. brnói nemzetközi gépipari vásár egyik legnagyobb exponátmna volt a CKD Blansko vállalatban készített Francis-téle váltóturbina forgókereke. A bemutatott váltó- turbinát a lengyelországi Po rabka víztározós erőm A számára gyártották, melynek négy turbinája egyenként 180 MW teljesítményű lesz 1979. II. 11. TUDOMÁNY Mint Ismeretes, a Bős (Gab- cíkovo) mellett tervezett vízi erőmű az Oj-Duna medrében 8 függőleges Kaplan-turbinával fog működni, összesen 700 MW teljesítménnyel. A turbinák feletti vízoszlop magassága 16,6 métertől 22,6 méterig fog terjedni, egy turbina vízáteresztő képessége 435—630 m3 lesz másodpercenként. A napi csúcs- fogyasztás időszakában esedékes teljes üzemeltetés alatt tehát a 8 turbina több mint 4000 m3 vizet enged át egy másodperc alatt, ami körülbelül a kétszerese a Duna átlagos vízhozamának. A csúcsfogyasztás óráiban üzemeltetett erőmű így évente 2880 GWó villamos energiát fog termelni, amelyet az építésben részt vevő két ország, Csehszlovákia és Magyarország fele-fele arányban hasznosíthat. A dunai csúcserőmű tehát jó kiegészítője lesz a két országban, állandó jelleggel épülő atomerőműveknek. A vízkeréktől a turbináig Az említett Kaplan-turbiná- kat a CKD Blansko vállalat szállítja majd az építkezésre. Ez a 7. ötéves tervidőszak második felében lesz esedékes, hiszen az erőmű építésére a tervek szerint csak a hatalmas méreteket öltő előkészítő- és földmunkák után, 1981-ben kerül sor. A feltételezések szerint az új csatorna medrét 1986 első negyedében töltik fel a Duna vizével, s ugyanennek az évnek harmadik negyedében üzembe helyezik az első turbinakomplexumot. A Brnói Energetikai Gépgyárak termelési-gazdasági egységéhez tartozó CKD Blansko vállalat 280 éve foglalkozik vízenergiával működtetett gépek gyártásával. Eleinte a folyók mentén épített kohók és hámorok lapátos hajtőkerekeit, erőátviteli berendezéseit gyártották, később azonban turbinákat is készítettek. A múlt évszázad második felében kibontakozó ipari forradalom energiaszükségleteinek fedezésében a gőzgépek mellett a vízi energiának is nagy szerepe volt. Blanskóban már a hetvenes években is jelentős eredményeket értek el a különböző típusú vízturbinák fejlesztésében. A vízturbinák gyártása főleg a századforduló éveiben került előtérbe, amikor már az energiaszállítás problémája is megoldódott a háromfázisú áram vezetésével. Ez lehetővé tette, hogy a vízi erőműveket az arra legalkalmasabb helyeken építsék, függetlenül az energiát fogyasztó üzemek fekvésétől. A kutatók már akkor is tisztában voltak azzal, hogy a víz a legolcsóbb energiaforrás, fejlesztési eredményeik nagyobb mértékű gyakorlati kihasználására azonban csak az első világháború után kerülhetett sor. A Kaplan-turbina születése A húszas években a Francis- turbina volt a legtökéletesebb, leggyakrabban alkalmazott típus. Ennek továbbfejlesztését tűzte célul az 1878-ban született Viktor Kaplan mérnök, aki a műszaki főiskola professzoraként 30 évet töltött Brnóban. Egy gyorsabb járatú, nagyobb vízhozamú turbinát akart kifejleszteni, amely jól alkalmazkodik a vízhozam változékonyságához. Elsősorban a lapátok számát és felületét csökkentette, s így gyökeresen megváltoztatta a Francis-turbina szerkezeti felépítését. Az új járókerék egy hajócsavarra hasonlított, ebből ered a csavarturbina elnevezés. A Kaplan-turbina legnagyobb előnye az, hogy a lapátok állása üzemeltetés közben szabályozható. Megalkotója több mint tíz éven át kísérletezett az új turbinával, majd 1913-ban szabadalmaztatta az alapvető szerkezeti változásokat. A világ turbinagyártó cégei eleinte idegenkedtek az újdonságtól, s a brnói Storek cég is csak 1918- ban készítette el az első Káplán-turbinát az ausztriai Velmi Erőműhöz. A Brüsszeli Világkiállítás aranYérme A vízturbinák csehszlovákiai fejlesztésében és gyártásában jelentős fordulat következett be 1927 után, amikor a Blans- kói Turbinagyárat átvette a prágai Cseh-morva Kolben-Da- nék Részvénytársaság. A fejlesztési részleget Prágából áthelyezett szakemberek erősítették meg, s a Francis-turbi- nák mellett a Pelton-turbinák gyártása is elkezdődött. Az ebben az időszakban gyártott Francis-turbinák közül említésre méltó a Vysáí Brod-i erőműhöz 1929-ben szállított 12 MW- os egység, amely több éven át Közép-Európa legnagyobb vízi erőművét képezte. Az 1922-ben Podébradyban üzembe helyezett kísérleti A víztározós erőművek fontos tartozéka a gömbös vízelosz- tó. A 880 MW teljesítményű tekerte vági víztározós erőműben három ilyen gömbös vízelosztót helyeztek el, amelyek belső átmérője 5800 mm. A brnói vásáron is bematatott elosztókat a Vítkovicei Klement Gottwald Vasműből két darabban szállítottak a helyszínre, ahol a félgömböket összehegesztették (A szerző felvételei) A felszabadulás után a CKD Blansko vállalatra még nagyobb feladatok hárultak a Vág és a Moldva vízlépcső- rendszerének kiépítésében. A szállítások között különösen kiemelkedik a 370 MW teljesítményű Őrlik Vízi Erőműhöz szállított Kaplan-turbina, amelyet az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon aranyéremmel tüntettek ki. Az Grlík Vízi Erőműnél alkalmazott 70,5 méteres esés a legnagyobb volt a világon, amelyet addig a Kaplan-turbinák- nál bevezettek. A kedvező fejlesztési eredmények alapján világszerte megnövekedett az érdeklődés a CKD Blansko Vállalatban gyártott vízturbinák iránt. A különböző típusú csehszlovák turbinákkal felszerelt vízi erőművek megbízhatóan üzemelnek Bulgária, Lengyelország, az NDK, Románia, Albánia, Jugoszlávia, Izland, Srí Lanka, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Pakisztán, Indonézia, India, Brazília, Argentína és Kuba folyóin. Különösen nagy nemzetközi elismerésben részesültek a brazíliai Promisao vízi erőműhöz szállított Kaplan-turA másik megoldáshoz a Fran- cis-féle váltóturbinák tartozMAKRAI MIKLÓS nak. A CKD Blansko vállalatban gyártott váltóturbinákkal szerelték fel a lengyelországi So- lina és Zydovo, valamint a bulgáriai Antonivanovce víztározós erőműveket. Blanskói váltó- turbinákkal működik a hazai Ruzín víztározós erőmű, továbbiakat helyeznek üzembe a da- lesicei és a feketevági erőművek építésénél. A Liptovská Mara-i Vízi Erőműben úgyszintén diagonál váltóturbinák működnek. A közeljövőben elkezdődik a Dlouhé Stráne-i víztározós erőmű építése, ahol négy, egyenkint 153 MW teljesítményű egységgel, valamint 530 méteres szintkülönbséggel számolnak. A külföldi megrendelések között váltóturbinák szerepelnek az argentínai Los Reyunos, valamint az NGK-beli Markesbach víztározós erőművek építéséhez eszközölt szállításokban. Nemzetközi együttműködésben A CKD Blansko széles méretekben kibontakozó termelési programjának további fejlesztésében nagy szerepet játszanak a nemzetközi kapcsolatok. A tudományos-műszaki fejlesztés területén különösen gyümölcsöző az együttműködés a harkovi S. M. Kirov Turbinagyárral, valamint a bulgáriai N. J. Vápcarov Gépgyárral. Közös szállításokra vonatkozó együttműködés alakult ki az angliai Boving és a japán Toshiba céggel, a Lengyelországi Porabka és Mloty víztározós erőművek építésénél. A nemzetközi együttműködésnek azonban további formái is vannak1. Licenceladásokra került sor például India számára, s a CKD Blansko tervdokumentációja alapján egy komplett turbinagyárat építenek Argentínában. A második világháború utáni időszakban, 1975-ig bezárólag a CKD Blansko Vállalat 4000 MW teljesítménynek megfelelő mennyiségű vízturbinát exportált. A műszaki fejlesztés újabb eredményei alapján tovább növekszik a b’.anskói turbinagyártók szerepe a csehszlovák gépipar növekvő kiviteli feladatainak teljesítésében, valamint a hazai energetikai fejlesztési program megvalósításában. Kaplan-turbinával szerzett tapasztalatok alapján 1932-ben a Kaplan-turbinák sorozatos gyártása is elkezdődött a CKD Blansko vállalatban. A harmincas évek folyamán jelentősebb vízi erőművek építésére került sor a Dyje folyón, a Moldván, az Elbán és a Vágón. A Francis-féle váltóturbinák hatott a vízi energetika további műszaki fejlesztésére. Ezzel összefüggésben a CKD Blansko termelési programja is jelentősen kibővült. A Kaplan-, a Francis-, a Pelton- és a Deriaz- turbinák mellett egyre jobban előtérbe kerül a víztározós erőművek építéséhez szükséges akkumulációs szivattyúk és re- verzturbinák gyártása. A víztározós erőművek a jövőben jól kiegészítik majd az atomerőművek folyamatos áramtermelését. Ilyen megfontolásokon alapszik például Csehországban a Dalesicei Vízi Erőmű és a Dukovanyi Atomerőmű építése. A víztározós erőművek csúcs- fogyasztás idején áramot termelnek, fogyasztási minimumban pedig áramot termelve visszaszivattyúzzák a vizet a néhány száz méter magasan létesített tározóba. Erre a műveletre két megoldás létezik. Az egyiknél az áramtermelő turbina és az akkumulációs szivattyú külön egységeket képez, a másiknál pedig ugyanaz az egység látja el mindkét feladatot a forgási irány megváltoztatásával. A CKD Blansko Vállalat mindkét megoldásban érdekelt. Az elsőt képviseli például a bulgáriai Belmeken víztározós erőműhöz szállított ötfokozatú vertikális akkumulációs szivattyú, amely 52 MW igénybevételével másodpercenként 6,86 m3 vizet szállít 750 méter magasba. Forgókerekeinek átmérője 2725 mm. A víztározós erőművek szivattyúinak teljesítménye szorosan összefügg az áramtermeléshez alkalmazott turbinák teljesítményével. A műszaki fejlesztés ezeknél főleg arra irányul, hogy tovább növekedhessen a szintkülönbség és a szállított víz mennyisége. binák, továbbá a pakisztáni Mangla, valamint a romániai Agres és a koreai Kango vízi erőműkhöz szállított Francis- turbinák. A fejlesztés irányzatai Az utóbbi években tapasztalható energiaválság ösztönzően ÚJ SZÚ