Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-02-11 / 6. szám
Rövidesen • könyvesboltokban is megjelenik a Tapsiráré- tapsórum cimű kötet, amely tizenkét szlovákiai magyar költő gyermekverseit tartalmazza. Mielőtt ízelttől adunk belőle, idézzünk a bevezetőjéből: „Első ciklusa az erdő-mező világával, a természet jelenségeivel ismerteti meg a gyermekolvasót, nem takargatva a kedves kis állatok huncutságait, csintalanságait sem. A második ciklusban egy életre kelt kőbábu indul fölfedező átra a kisgyermekek és a felnőttek világába, kíváncsian keresve a mindennapok jelenségei mögött a csodát. A harmadik rész verses meséiben többek között a macskavári csatáról. Héterdő királlyá változó szarvasáról és az egyszeri gyerek mosolyt fakasztó kalandjairól olvashatunk.“ Simkó Tibor Kulcsár Ferenc Orsolya Száll a jégen Orsolya, pici lábán korcsolya. Jobbra tőle cirbolyás, balra tőle borbolyás. Az erdők is lábra kapnak a városba bebaktatnak, Rácz Olivér Nyári zsongás Tarka, ének, tarka beszéd, Csak a tó, csak a tó, csak a tó tarkabarka, de szép, be szép. kéklő titokkal hallgató. Fuvola, duda, klarinét Ezüst titokkal ringató a fa, a kert, az ég, a rét, csak a tó, csak a tó, csak a tó. a rét, az ég, a kert, a fa klarinét, duda, fuvola. s visszatérve korcsolyával, korcsolyáznak Orsolyával. Aranyhal Van nekem egy aranyhalam; nemhiába, hogy szfnarany, ő az én kis kincsem. Eledelét helybe hozom, én ápolom, én gondozom, én tartom el- ingyen. Nincsen neki semmi dolga, énmellettem hogy is volna; semmi gondja nincsen. Lubickol a medencében, ezt csinálja nyáron-télen: él, mint hal a vízben. Tőzsér Árpád Rimcsalogató Egy arasz a tavasz. Szöcskecsorda átugorja. S mi a nyár? ' Gyertyaszál, fellobban s elkoppan. Hát az ősz? Pipál, s itt-ott elidőz, A telet kérdezed? Hajnal három, s villamos nincs. Dugd' zsebre a két kezed. Dénes György Sétálni ment három kalap A csitóri hegyek alatt. Három ködmön, három »gatya, sétálni ment három kalap. hat csizmán a patkó vasa. Ballagdált a búzaföldön. Dömötör, Sebestyén Áron, három kalap, három ködmön. ki se látszott a búzából. Gál Sándor: Kertésznóta Érje járok, arra megyek, kerek kútból vizet merek.. Arra megyek, erre járok, körülállnak a virágok. Locsolom a vizet rájuk, nyíljék, nyíljék a virágjuk. Erre járok, arra megyek, kerek kútból vizet merek. ! hetvenhét szempillan- ddig csak a szem ellát, italmas fák meg min- lyörű virágok nőttek, iáztak és sudárultak a ják, a nyárfák és töl- ík és fenyők, a hársak g az egész pereputtyuk, kből néhány tucatnyi, n egy szemernyivel sem v színpompáztak a szir- m pimpe, volt ám pom- ámulhattak és bámul- >osok. És mindegyik vi- m tette meg az utat ar- ahol kibújt a magból, arra a helyre, ahol a legalkalmasabbnak találta megtelepedni. Iszalag, hegyi len, boglárka, fölpattan pöttömnyi bogárra. Nőszirom, szappanfű, deréce, bogaragol mind a maga helyére. Kriksz elégedetten, Kraksz ámuldozva nézte a vonulást. — Ahá — bólintott először. — Ahahá — bólintott másodszor. — Ahahahá — bólintott harmadszor is. Amint így nézdegélnek békességben, az egyik virágszárat egyszer csak elhagyja a virágja, kelyhestül és szirmostul, és — csak úgy ukmuk- fukk — elrepül róla. A szár meg csak ott maradt egyedül, árván és szirmat- lanul, álmatlanul várván, míg egyszer majd visszaszáll rá a szirommadár. Mert most derült csak ki, hogy Kriksz magjai közé gumifamag és kapufélfamag helyett néhány virágma- dármag is keveredett, persze egészen véletlenül. Na mindegy. Legyen a neve ennek a bizonyos virágmadárnak a mi mesénkben: Esztella. Madár-badár, hol a szárnyad? Az repül tán, ott, utánad? Madár-badár, hol a csőröd? A csőröd tán a te tőröd? „Sem a csőröm, sem a szárnyam, Nem repülnek énutánam.“ — Most már látod? — kérdezte Kriksz. — Láttam — mondta Kraksz, mert időközben már valóban nem látta a madarat, csak a szárát. A szárat pedig nézhette az unalomig, nem volt annak illata, a színe is csak zöld, így nem csoda hát, ha Kraksz rövidesen unatkozni kezdett. Igaz, nézhetett volna másik virágot is, volt belőle éppen elég, de ez eszébe se jutott. Hogy gyorsabban teljen az idő, egy kurta-furcsa, az egér farkánál alig hosszabb, de a macska farkánál mégiscsak kurtább mesébe kezdett: Egérfiak mulatoznak, zeng tőlük a domb: az italuk mézédes bor, vacsorájuk füstölt macskacomb. Három kandúr a muzsikus, mapskazene szól: Itt Kraksz megakadt. A Kis Építőt gyakran olvasgatta ugyan, különösen Guba és Hekl rímfejtő játékán szórakozott benne nagyokat, így hát aligha csodálható, ha csakhamar rájött, most annak kellene következnie, hogy valaki dalol, de hogy ki a csuda lehet az a valaki, az már sehogyan sem jutott az eszébe. Mint ahogy az általában lenni szokott, a legfontosabb pillanatokban soha nem jut eszébe az, ami abban a legfontosabb pillanatban a legfontosabb lenne. Hát még ha az a pillanat nem is a legfontosabb! Ki dalol, ki dalol? — törte a fejét elkeseredetten, de még mielőtt valóban végzetes lett volna számára ez a művelet, egyszerre hangos zeneszót hallott. Ezúttal azonban egyáltalán nem képzelődött — ugyan ki hinné ezt róla? —, most valóban szólt a zene. Az Összeállításunkat illusztráló felvételeket DUSÁN MAJDA kíszítet te, a tavalyi Ounamenti Tavasz gyermekfesztiválon
