Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-02-04 / 5. szám

Micha] AntoS ét Albin Littva

^ utóbbi években sok minden megváltozott a csehszlovák—magyar—osztrák államhatár szomszédságában meghúzódó 2000 lakosú Rusov- cén, amely területileg már a fővároshoz tartozik. Ezt nemcsak a helybeliek, hanem az átutazók, a kirándulók is észreveszik. A kertek alatt egymás mellett épülnek a családi házak, sorban rendbe teszik, aszfaltszőnyeggel vonják be az utcákat. A főút két oldala nyáron virágos kerthez hasonlít. Akadnak, akik azt állítják, hogy a fejlesztés terén lemaradtak, de ők is elismerik, hogy ebben a megbízatási időszakban jelentős előrehaladást érnek el.

— A község lakosai mindent megtesznek azért, hogy maradéktalanul teljesítsük a választási programot, sőt ha lehet, túl is teljesítsük — ezekkel a szavakkal fogadott Michal Antos, a hnb elnöke. — Az eddigi eredmények azt bizonyítják, hogy ez sikerülni is jog.

— Ebben a megbízatási időszakban mi épült már fel, mivel gyarapodtak?

Az elnököt kissé meglepte a kérdés. Nem azért, mintha szégyenkeznie kellene, hanem hir- telenében nem is tudta, hol is kezdje, melyik építkezéssel dicsekedjen.

— Az átadási sorrendben kezdem el a felsorolást. Az alapiskola fürdőmedencét, szociális létesítményt kapott. Egy kis sporttelep is elkészült. Az idén már az utolsó simításokat

rul hozzá, a hnb és a SLUK pedig társadalmi munkával segíti. A kötelezettségvállalás alapján ez a létesítmény már szeptember 1-én fogadja a gyerekeket.

Az új óvoda átadásával megoldódnak a problémák, de a bölcsődei gondok ezután sem szűnnek meg. Ezért a nemzeti bizottság azzal számol, hogy a régi óvoda épületét bölcsődé- i vé alakítják át. Az a meggyő- j ződésük, hogy ha megoldják a ; gyermekintézményekkel kapcsolatos problémákat, a lakosok elégedettek lesznek, a kismamák közül pedig többen állhatnak munkába.

— A gyermekintézmények

Van. Egy másik hasonló, ki nem használt területen létesítették az Ellenállók parkját.

— Csaknem elfelejtettük megemlíteni, hogy hamarosan megnyílik a fednota Fogyasztási Szövetkezet által épített bevásárlóközpont, amelyet már mindnyájan nagyon várunk — újságolja az elnök.

— Ha a régi üzlethelyiségek megürülnek, azok valamelyikét a szolgáltatások céljaira kellene átépíteni — vág Szávába az alelnök.

— Mosás, ruhatisztítás?

— Ez úgy-ahogy megoldódott. Elsősorban is elektromos gépek javítására gondolok. A tévékészülékek, rádiók és más háztarrészében tavaly 14 000 órát dolgoztak, a nem beruházási részében pedig kétszer annyi társadalmi munkát végeztek. A munkálatok folyamán a szövetkezet és az állami gazdaság szállítóeszközökkel és munkagépekkel segít.

— Minden bizonnyal elégedettek.

— Igen is, meg nem is — — mondja mosolyogva az alelnök.

— Ezt hogyan kell érteni?

— Építkezünk, jól haladnak a munkálatok. Ez az oka elégedettségünknek. Viszont még sok mindenre szükségünk van. Például egészségügyi központra, művelődési otthonra és nem utolsósorban a szennyvízcsatorna-hálózat és a gázvezeték megépítésére.

Rusovcén, a SEUK szlovák népművészeti együttes székhelyén sokan megfordulnak. Évente megrendezik a nyári kulturális napokat. Aki csak ellátogat ide, meggyőződhet róla, hogy a lakosok igyekeznek. Ezt bizonyítja az is, hogy a bratislavai IV. városkerületben a helyi nemzeti bizottságok versenyében 6 közül 1976-ban az első, egy évvel később a második helyen végeztek, és a múlt év sem lett rosszabb: harmadik helyezést értek el. Ha ez így megy tovább, hamarosan behozzák azt a lemaradást, amelyet a múltból örököltek.

NÉMETH JANOS

végezzük. A létrehozott érték meghaladja az 1,5 millió koronát.

— Felcserélted a sorrendet — szól közbe Albin Littva alelnök. — A Honvédelmi Szövetség épületét még tavaly átadtuk rendeltetésének. A munkálatoknál főleg a szövetséa tagjai szorgoskodtak. A létesítmény értéke 800 000 korona, de ennél is fontosabb, hogy ma már van hol összejönniök.

Jelenleg Z-akcióban három létesítményt építenek. Az egyik a tűzoltószertár, amely a hnb szomszédságában épül. Három gépkocsi garázsolhat benne. Van ott raktárhelyiség, valamint ülésterem is. Nem, nem méretezték túl. A távlati tervek szerint ugyanis a századfordulón már 10—12 ezer lakosa lesz a községnek.

— A legbüszkébbek az épülő gyermeklétesítményeinkre vagyunk — mondja az elnök.

— Övoda, bölcsőde?

— Mindkettő... A 120 férőhelyes egyemeletes óvoda épületének vázát már tavaly ösz- szeszereltük. A tervek szerint a jövő évben adjuk át rendeltetésének. A 40 gyermek befogadására alkalmas bölcsőde közös beruházással készül. A szövetkezet és az állami gazdaság 100—150 ezer, két kisebb üzem pedig 30—30 ezer koronával jáépítése során a szülők kitesznek magukért — tájékoztat az elnök. — Megegyeztünk, hogy ingyen 30, fizetésért f 10 korona órabér) 70 órát dolgoznak le. Állíthatom, hogy senkit sem kell a munkára ösztökélni.

Beszélgetés közben, szinte csak mellékesen említik meg, hogy két utcát is rendbe tettek, járdát és piacteret építettek. Megnéztem, az egykori romos ház helyén ma a lebetonozott téren vagy tíz elárusító pult

tási gépek helybeli javításának megoldása szerintem nagyon fontos. Ezzel sokat segítenénk a lakosságnak.

Bár még három be nem fejezett építkezésük van, a nemzetközi gyermekév tiszteletére 3 gyermekjátszóteret adnak át rendeltetésének. A megbízatási időszak hátralevő éveiben további két utcát szeretnének rendbe hozni. Bíznak az erejükben. a lakosság segítségében, akik a Z-akció beruházási

BEHOZZAK A LEMARADÁST

jól számolom, közel tíz éve találkoztam először Snyír Ferenccel, és azóta nagyon sokszor vitatkoztunk. A téma csaknem mindig a falusi fiatalság helyzete, a Bódva-völgyi népek kulturális életének állapota volt. Most, hogy így visszaemlékezem, a vitákban talán én voltam az aktívabb, de Feri a gyakorlatban többet tett. Nagyidán (Verká Ida) például ő indította be az ifjúsági szervezet működését (és vezeti mindmáig), de neki köszönhető az Ilosvai Népi Táncegyüttes létrehozása is, melyet ma már nemcsak Szlovákiában, hanem Magyarország, Románia, Bulgária egyes helyein is ismernek. Mindehhez szorosan kapcsolódik az is, hogy huszonnyolc éves létére a Nagyidai Magtermesztő Állami Gazdaság-személyzeti osztályának a vezetője. No és az is, hogy 1972 óta tagja a CSKP-nek, s ugyanettől az időtől kezdve a helyi nemzeti bizottság képviselője.

Hogy lett Snyír Ferencből közösségi ember? Születési adottságok vagy valami más folytán vált ilyenné? A kérdésre nem nehéz felelnem. A környezete tette azzá. Gyermeki emlékeket felelevenítve egyszer elmondotta, hogy a mezőgazdaságban dolgozó édesapja és édesanyja mindig érdeklődött a kultúra iránt. Minden télen betanítottak egy-két színdarabot. Mivel azonban a művelődési ház hideg volt, a próbákat rendszerint náluk tartották. Ez számára meghatározó élmény voltl A hozzájuk járó kis közösség a próbák szünetében olykor lemezeket hallgatott, magnózott. így történt az is, hogy egy este a lányok megkérdezték tőle, miért nem jár bálba? — Miért, miért — válaszolta —, hát mert az iskolásoknak szabad bálba járniuk! Máskülönben még táncolni sem tudok! — A lányoknak sem kellett több. — Mi majd megtanítunk — mondták. Az. egyik el is kapta azon nyomban, de alig mozdult vele egyet, Feri máris a lábára taposott. — No, te sohasem fogsz tudni táncolni! — hangzott a lekicsinylő vélemény, és a tánctanulás akkor abba is maradt. Snyír Ferenc persze nem hagyta annyiban a dolgot. Megtanult táncolni! Később aztán egyre inkább a népi hagyományok, a népi táncok kezdték érdekelni. Hogy szakmai ismereteit bővítse, a CSEMADOK KB által rendezett koreográfus tanfolyamot is elvégezte.

Mindabból, amit eddig elmondtam, úgy tűnik fel, hogy Snyír Ferenc humán beállítottságú ember. Ez így is van, ámbár az is tény, hogy iskolás korában főleg a természettudományi tárgyakat szerette. A fizika például rendkívül érdekelte. A kilencedik osztály elvégzése után ezért is jelentkezett a kassai ipariba. Annak elvégzése után a Kelet-szlovákiai Vasműbe ment dolgozni. Raktáros lett. Gyári berendezések, gépi alkatrészek voltak a gondjaira bízva. Már két éve dolgozott ott, amikor a Nagyidai Állami Gazdaság, igazgatója azzal a kéréssel kereste fel, hogy jöjjön haza, náluk is szükség lenne raktárosra. Feri ment is volna, csakhogy nem akarták engedni a gyárból, mert a munkájával igen elégedettek voltak. Később azután mégiscsak hazaengedték, de otthon közben már mást bíztak meg a raktárosi teendőkkel. Snyír Ferencet így főgé- pesítőnek nevezték ki. O felelt a gépek üzemképességéért, ő adta ki az üzemanyagot, ő számolta ki a traktorosok munkabérét. Tevékenységének ez volt a könnyebb része. A nehezebb az emberekkel való

Aki sohasem unatkozik

bánásmód volt. Mert ezt is meg kellett tanulnia! Sőt, abban az időben egy olyan agronómus került az állami gazdaságba, akinek elég gyakran nézeteltérései támadtak a dolgozókkal. Olykor annyira, az emberek fogták magukat és hazaindultak a mezőről. Hogy aztán mégis visszamentek, az nemegyszer Snyír Feri buzdító szavainak volt köszönhető.

Snyír Ferenc ennek ellenére mégsem az állami gazdaságban, hanem az ifjúsági szervezet tekintélyének a megerősítéséért vívta a legtöbb harcot. Harcot említettem és nem véletlenül. Nagyidán ugyanis elég hosszú ideig fittyet hánytak a fiatalok kezdeményezéseire. Hiába végeztek társadalmi munkát, a terveiket, a kéréseiket nemigen hallgatták meg. Ekkor aztán Snyír Ferenc az egyik nyilvános pártgyűlésré alaposan felkészült. Felszólalásában felsorakoztatta azokat az eredményeket, amelyeket a fiatalok értek el, vázolta az akkori állapotokat, s erélyesen hangsúlyozta, hogy további munkájuk klubhelyiség nélkül elképzelhetetlen.

— Klubot? Hol? Honnan? — vágták oda neki. — Erről ne is álmodjon! Lehetetlen!

Snyír Ferenc nem hagyta annyiban. — öt kocsma van a faluban és még újakat akarnak nyitni! Inkább zárjanak be egyet és adják nekünk klubnak! Nem elég családi botrányt okozott már eddig is az alkohol! — érvelt fiatalos felindultsággal.

Felszólalását akkor botrányosnak minősítették, de Snyírék tovább folytatták a harcot. Két év után aztán mégis kaptak klubot. Az új szolgáltatóházban

ma már olyan klubjuk van, melynek Kelet-Szlová- kiában nemigen van párja. Itt működik a fényképészeti szakkör, az irodalmi színpad, a színjátszó csoport, no és a népi táncosok is itt találkoznak.

1974-ben a CSEMADOK Kassa-vidéki járási bizottságáról felkeresték Snyír Ferencet. Addigi munkáját ismerve arra kérték, hogy vállalja el az instruk- tori tisztséget. Feri igent mondott. Az állami gazdaság igazgatója elengedte, ő mindig támogatta a kultúrát. Snyír Ferenc úgy gondolta, ebben a munkakörben sokkal több időt fordíthat majd a népi táncra, mozgalommá fejlesztésére. Három és fél évig volt instruktor. Amint egyszer elmondta, ez a munka nagyon sokat adott neki. Megtanult szervezni, megismerte*'a járás falvait, az emberek gondjait, bajait. Hogy mégis otthagyta ezt a munkahelyet, annak három oka volt. Az egyik, hogy túl sok papírmunkát kellett végeznie, s ő ezt nem szerette, a másik, hogy 1600 korona volt a tiszta havi keresete és ennek emelésével a jövőben sem számolhatott. A harmadik, s egyben a legnyomósabb ok pedig az volt, hogy a járási népművelési központban állást ígértek neki, mégpedig a népi táncmozgalom és a társastánc szervezését a Bódva-völgyében.

Snyír Ferenc örült ennek a feladatnak, de amikor belépett, mással bízták meg. Azt mondták neki, hogy az ígért munkakörre még minimum két évet kell várnia. Becsapottnak érezte magát. Kedvét szegték és ezért, amikor az állami gazdaság igazgatója megemlítette, hogy örülne, ha visszamenne hozzájuk, s elvállalná a személyzeti osztály vezetését, egy percig sem habozott. Tudta, hogy olyan emberekhez megy vissza, akiket ismer, s akik őt is ismerik.

Mostani munkakörében teljes mértékben még nem tudott elmélyülni, ehhez időre van szüksége. Egy azonban biztos: szégyent nem fog vallani, mert amit ő elvállal, azt a lehető legjobban igyekszik elvégezni. Mikor legutóbb találkoztunk, azt mondta, most már szeretne itt megállapodni. Legfontosabb feladatának tartja, hogy az állami gazdaság káderutánpótlásával törődjön, hogy az Ilosvai Népi Tánccsoport hírnevét tovább öregbítse. Arra is ügyel, hogy a SZISZ-ben se lankadjon a munka, no és nem utolsósorban a választókörzetébe tartozó emberek bizalmával sem szeretne visszaélni.

Talán hosszúra nyúlt ez az írás, ám Snyír Ferencről sok mindent még így sem mondtam el. Ennek ellenére úgy érzem, azok a fiatalok, akik arra panaszkodnak, hogy unatkoznak, nincs mit csinálniuk, Snyír Ferenc példáján elgondolkodhatnának. Mert tennivaló, feladat bőven van. Csak vállalni kell és cselekedni. Egyenes emberként, kommunista módra, úgy, mint Snyír Ferenc.

SZÁSZAK GYÖRGY

Épül a tűzoltószertár