Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-11 / 292. szám, kedd

A népgazdaságfejlesztés 1980. évi fó feladatairól / Folyt ni ás az 1. oldalról) repci keli betöltenie a terme­lés hatékonyságának növelésé­ben és minőségének javításá­ban. Jelentős javulást kell el­érni a beruházások egész te­rületén. A jelentés elsőrendű feladat­nak tartja a nemzetközi sa> cialista munkamegosztás — mindenekelőtt a Szovjetunióval való munkamegosztás — to­vábbi elmélyítését. A jövő évi terv javaslata meg tereim ti a feltételeket a la*. kosság személyi fogyasztásának (növeléséhez, az emberek egész­ségéről és művelődéséről, va­lamint lét- és munkakörnyeze­tük javításáról való gondosko­dás fokozásához. Az idei rossz termés ellené­re a terv gondoskodik a lakos­ság folyamatos élelmiszer­ellátásáról és a piaci alapok­ba való szállítások növelésé­ről. A terv javaslata nagy gondot fordít a belső piac el­látására, nemcsak a mennyi­ség, hanem a választék és a minőség mutatói szerint is. A CSKP KB Elnökségének je­lentése a továbbiakban beha­tóan foglalkozik a tervezés és a népgazdaságirányítás tökéle­tesítésével, valamint a gazda­ságosság szigorúbb érvényesí­tését célzó intézkedésekkel. A meglevő problémák éjje­nére — állapítja meg a jelen­tés, — pozitívan értékelhetjük aat a müvet, amelyet dolgo­zóink alkottak Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezeté­sével. A béke megőrzése, a magas életszínvonal megtartá­sa és a reális lehetőségek sze­rint történő további emelése — ez nemcsak a kommunista párt, hanem minden á Mám pol­gárunk célja. A CSKP Központi Bizottsága minden dolgozóhoz azzal a fel­hívással fordul, hogy a hato­dik ötéves tervidőszak utolsó évében. minden erejükkel a Csehszlovák ia Komm un ista Pártjának XV. kongresszusán elfogadott határozatok követke­zetes valóra váltásán fáradoz­zanak. A CSKP KB Elnökségének je­lentését lapunk szerdai számá­ban közöljük. Az ülés további részét josef Koröák elvtárs, a CSKP KB El­nökségének tagja vezette. A vitában elsőként Miroslav Mamula elvtárs szólalt fel. Öt további felszólalók követ-: ték. A Központi Bizottság 34. ülése ma folytatja munkáját. Ahol A SZOCIAOZÉE BÖTÖSím AZ EMBERI JOGOK KITELJESEDÉSÉT viszont még most is csők o jogok kinyilotkoztotá. sónál tortanok ... VILIAM SALGOVIC 60 EVES (Folytatás az 1. oldalról) Az átadási ünnepsegen részt vettek: Peter Colotka, a CSKP KB Elnökségének tagja, szlovák miniszterelnök, Miloslav Hruš- kevié, a CSKP KB Elnökségé­nek póttagja, az SZLKP KB tit­kára, valamint az SZLKP KB El­nökségének és Titkárságának további tagjai, valamint az' SZLKP KERB elnöke. Viliam Šalgovič elvtárs 1919. december 12-én született a trna­vai járásban levő Ružindolban. Kisparaszti családból szárma­zik. Tizenöt éves korában Bra- tislavába ment, ahol nyomdász­nak tanult. A bratislavai, ké­sőbb pedig a martini nyomdá­szok körében megismerkedett A BAROMFIIPAR EREDMÉNYEI TÚLTELJESÍTIK AZ ÁRUKIVITELI TERVET (Tudósítónktól) — LukᣠIvanička, a baromfiipar vezér­igazgatója tájékoztatta az új­ságírókat a termelési-gazdasá­gi egység feladatainak megva­lósításáról, az áru választék bővítésének lehetőségeiről, és a karácsonyi piac baromfihús, sál való ellátásáról. Beszámo­lójában megállapította, hogy a feldolgozó üzemekben egyenle­tesen termelnek. A termelési- gazdasági egység a baromfihús felvásárlásának tervét 104.,5, a tojásfelvásárlás tervét 100 százalékra, az árukiviteli ter­vet pedig 111 százalékra tel­jesítette. Többek között a Szovjetunióba 500 tonna barom­fihúst szállítottak. Beszámolójában kiemelte a Dunaszerdaihel yii (Dunajská Streda) Baromfifeldolgozó üze met, amely kiváló minőségű pástétomokat és más hasonló konzer veket készít az új, kor­szerű berendezéssel. Megemlí­tette, hogy általában megnőtt a kereslet a baromfihúsból készült ételek és termékek iránt. A karácsonyi piacra a fel dolgozó üzemek 4060 tonna baromfihúst szállítanak. Az elmúlt évekhez viszonyítva jó­val több pulyka, liba-, kacsa­hús és különböző baromfihús­ból készült különlegesség ke­rül az üzletekbe. Az ünnepek előtt 1103 tonna pontyot szál­lítanak a* kereskedelemnek. A vezérigazgatóság véleménye szerint halból az év végén nem lesz hiány. A baromfiipar az év közben előforduló sok nehézség elle­nére tehát sikeresen, minden isTakaszon a tervek teljesítésé­vel zárja az évet. Ez az ered­mény a jó munkaszervezésnek, iijaibb feldolgozó üzemek, be­rendezések üzem beh elyezésé­nek, valamint a dolgozók mun­ka kezdőmén yezésének köszön­hető. A munka termelékeny* seigének növekedését nagyban elősegítette a szárát ovi mozga­lom és általában a szocialista munka verseny különböző for­mái, amely a jobb minőségű termékek előállítására irányul. A versengés eredménye, hogy az egy dolgozóra jutó ár uter­ine lés értéke már 450 ezer ko­rona. (.balila) a kommunista mozgalom esz­méivel, ami dönlő hatással volt osztályöntudatának kialakulásé-- ra. Forradalmi meggyőződését azzal fejezte ki, hogy 1943-ban elhagyta az ún. szlovák állam hadseregét, és a fasizmus ellen harcolt; kezdetben szovjet par­tizánokkal a Ján Nálepka szá­zados zászlóaljban, majd a Szovjetunióban alakult első csehszlovák hadtestben. 1943 óta tagja Csehszlovákia Kom­munista Pártjának. A felszabadulás után tovább­ra is a csehszlovák néphadse­regben dolgozott, tevékenyen részt vett hadseregünk létreho­zásában. 1951 és 1962 között több fontos tisztséget töltött be politikai életünk 'különböző te­rületein. Később a CSKP KERB alelnöke és az SZLKP KERB el­nöke lett. 1975 óta az SZLKP KB Elnökségének tagja és a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, 1976 óta a CSKP KB tagja. Ak­tívan hozzájárul a Szövetségi Gyűlés Elnökségének munkájá­hoz, egyúttal a CSSZBSZ Köz-- ponti Bizottságának alelnöke és a CSSZBSZ Szlovákiai Központi Bizotlságának elnöke. Viliam Šalgovič elvtárs leg-: fontosabb jellemvonása a mar­xizmus—leninizmus, a proletár és a szocialista internacionaliz­mus, a Szovjetunióval való ba­rátság és szövetség iránti tán? toríthatatlan hűség és odaadás, mindez a CSKP XIII. kongresz- szusa után, főként az 1968-ban bekövetkezett társadalmi válság idején is megnyilvánult. Az SZNT elnökeként arra törek­szik, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács szilárd láncszeme le­gyen népképviseleti rendsze­rünknek, s hozzájáruljon a szó-’ cialista demokrácia további el­mélyítéséhez és társadalmunk sokoldalú fejlesztéséhez. Viliam Šalgovič elvtársnak több csehszlovák és szovjet ál-s lami és katonai kitüntetést ítél­tek oda, köztük a Győzelmes Február Érdemrendet, a Mun­kaérdemrendet és a Fehér Oroszlán Érdemrendet. (CSTK) — A világ tegnap ünnepelte az emberi jogok nap­ját, amelyet az ENSZ közgyűlé­sének határozata alapján 1948 óta tartanak meg. Harmincegy évvel ezelőtt, 1948. december 10-én fogadták el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Mint ismeretes, az -Egyesült Ál­lamok és több kapitalista or­szág tiltakozása ellenére e do­kumentumban rögzítettek olyan szociális-gazdasági jogokat, mint például a munkára, a pi­henésre, a művelődésre és a szociális biztosításra való jogot. Ebben az évben az emberi jo-! gok napját a nemzetközi gyer­mekévben ünnepeljük. Mindkét eseményt a világ legreprezen- talívabb fóruma, az ENSZ hatáj rozata alapján ünnepeljük. De nemcsak erről van szó. Jellegét és célját tekintve mindkét ese­mény közel áll egymáshoz. Hi­szen az emberiség sorsa attól Függ, hogyan élnek a gyerme­kek, állapítja meg Nyikolaj Moj- kin, a TASZSZ kommentátora. Nincs nemesebb feladat és magasztosabb cél, mint vedeld mezni az ember alapvető jo­gait — az élethez és a békéhez való jogot. A szovjet emberek ezzel a gondolattal emlékeznek meg évről évre az emberi jo­gok napjáról, írta az Izvesztyi­ja. Az új típusú szocialista vi-< lág, amely a Nagy Október esz­méinek megvalósításán munkál­kodik, az emberi jogokat és szabadságjogokat nemcsak ki­nyilatkoztatta, hanem a való­ságban is biztosította, szögezi le az Izvesztyija. Az ENSZ-szel együttműködő amerikai társaság nyilatkozatot tett közzé, mely bírálja Wa­shington politikáját az emberi jogok kérdésében. Az Egyesült Államok a polgárjogok terén kötött eddigi 40 megállapodás­ból 3d-at nem írt alá. Washing­ton sohasem emelte fel szavát a Dél-afrikai Köztársaságban, Namíbiában vagy Zimbabwéban sínylődő kizsákmányolt afri­kaiak ezreinek védelmére. Az amerikai kormány a megkínzott chileiek érdekében sem foglalt állást. Pekinggel együtt támo­gatta a Pol-Pot rezsim által végzett népirtást Kambodzsá­ban, állapítja meg a dokumen­tum. Az emberi jogok „védelmére" indított demagóg kampány ke­retében az Egyesült Államok vezető körei igyekeznek minél jobban korlátozni az amerikai polgárok alapvető jogait és sza­badságjogait. A kongresszus szenátusának jogi bizottsága szavazattöbbséggel elfogadta a büntető törvénykönyv reform­járól szóló törvényt. Ez a bün­tető törvénykönyv olyan intéz­kedéseket tartalmaz, amelyek a kormánynak szabad kezet ad­nak az amerikaiak polgárjogai* nak és szabadságjogainak kor­látozásában. A törvény rögzít például olyan határozatot, mely­nek értelmében be lehet tiltani a sztrájkokat és a dolgozók til­takozásának más formáit. CARTER ÚJ MEGBÍZOTTJA A KÖZEL-KELETEN (ČSTK) ■— Sol Linowitz, Carter elnök új közel-keleti megbízottja tegnap Jeruzsálem­ben az izraeli vezetőkkel foly­tatott tárgyalásokat a paleszti­noknak nyújtandó ún. admi­nisztratív autonómiáról. Dinowitz ezt megelőzően Kairóban járt. Szombaton dék után érkezett az egyiptomi fővárosba s ezzel megkezdte hivatalos tevékenységét űj posztján. Az egyiptomi veze­tőkkel úgyszintén a paleszti­noknak adandó a/utonómiát érintő kérdéseikről tárgyalt. A TETTEK A MÉRVADÓK /Folytatás az 1. oldalról) kétafegy vereket akarnak elhe­gyezni Nyugat-Európában, tehát közvetlenül akarják veszélyez­tetni a szocialista országokat. Premiysl Ryš akadémikus, a Munka Érdemrend kitüntetett­je, Klement Gottwald állami díjas, a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia Brnói Fizikai Fémkohászati Intézetének igaz­gatója leszögezte: több minit 34 éve annak, hogy befejező­dött a második világháború, az emberi történelem legborzal­masabb háborúja. Európa, ame­lyet a modern civilizáció böl­csőjének tartanak, békében él. Azóta már csaknem két nem­zedék nőtt fel. Az európai bé­ke az erők egyensúlyán ala­pul. A Varsói Szerződés tagál­lamai nak kül íig ymi miszterei Berlinben megállapították: nem szabad megengedni, hogy ez az erőegyensúly felborul jón, de mindent meg kell tenni a le­szerelésért. Ez az egyetlen járható útja annak, hogy a tu­dom ányos-műszaki fejlődés ki­zárólag az életet, ne a háláit szolgálja. A MOSZKVAI PRAVDA A SZOVJET—KÍNAI KAPCSOLATOKRÓL Pontos és világos szovjet állásfoglalás (CSTK) — Tegnapi számunkban már röviden ismertettük Igor Alekszandrovnak a moszkvai Pravdában megjelent „A történelmi igazsággal ellentétben“ című cikkét. Az alábbiak^ ban a cikk teljes szövegét közöljük; Az utóbbi hónapokban a pe­kingi propagandában észreve­hetően gyarapodnak a Szovjet­unióval szemben ellenséges anyagok. Ezek az anyagok el­ferdítik a szovjet állam külpo­litikáját, a szocialista közösség országaihoz fűződő kapcsola­tait, valamint a nemzetközi fe-> szültség enyhítésére és a biz­tonság megszilárdítására irá-» nyúló szovjet békekezdeménye­zéseket. A Zsenmin Zsipao' és más lapok folytonosan hangoz­tatják azt a tézist, hogy „Kínát veszély fenyegeti északról és dóiról“. Ha azonban a tényeket te­kintjük, egészen más képet lá­tunk. Az utóbbi két évtizedben Kína nyíltan vagy titokban ka^ tonai kalandokhoz folyamodott csaknem valamennyi szomszéd­jával szemben. Emlékezzünk a kormányellenes „mozgalmak­nak“ nyújtott támogatásáról In­diában, Indonéziában, Burmá­ban, Thaiföldön, Malaysiában, a Fülöp-szigeteken, emlékez­zünk az 1962. évi kínai-indiai konfliktusra, a Mongol Népköz­társaságra gyakorolt nyomás* ra, a Paracel-szigetek megszál­lására és a Senkaku-szigeteÜ körül támasztott provokációs akciókra. Emlékezzünk azokra a kínai kísérletekre, amikor az 1975—1977-es években Kam­bodzsa gyarmatosítására tö­rekedtek, valamint a Kambod-i zsában folytatott népirtó politi­kára, amelyben közvetlenül részt vettek a pekingi „ta-- nácsadók“* Nem feledkezhe-- tünk meg az arcátlan támadás­ról sem, amelyet a félmilliós kínai hadsereg indított a Viet­nami Szocialista Köztársaság el­len. Ennek az agressziónak a kudarca azonban nem hűtötte le egyesek forró fejét Pekingi ben. Ma is fenyegetőznek, hogy „újabb leckét“ adnak Vietnam­nak és egyúttal Laosznak is. Ez a reális helyzet. Peking nem véletlenül terjeszti „a szovjet katonai veszélyről“ szóló mítoszt. Szüksége van erj re ahhoz, hogy igazolja a Kí­na militarizálására irányuló terveket, az aránytalanul nagy katonai kiadásokat az országon belül, leplezze a pekingi kül­politikai doktrínák nagyhatalmi lényegét. A „nagy ugrás“ és a „kulturális forradalom“ évei­ben az országot sorozatos meg­rázkódtatások érték. A szociá­lis és gazdaságfejlesztési prog­ramok és a szakemberek fel-! készítése meghiúsultak. Ezek a megrázkódtatások azonban semmiképpen sem érintették Peking katonai előkészületeinek meggyorsítását, amelyek évről évre fokozódtak. A kínai sajtóban napról-nap- ra megismétlődnek azok az ál-1 lítások, miszerint a Szovjet-: unió „mindenféleképpen arra törekszik, hogy Kína alávesse magát a szovjet hegemonista politikának“. A Szovjetunió külpolitikája ellen elkövetett propagandatámadások nem vet­hetnek árnyékot e külpolitika elvhű alapjaira. A Szovjetunió nem szándékozott és nem szán­dékszik senkit sem megtámad­ni, sem pedig „leigázni". Távol áll tőle az a törekvés, hogy másokat kioktasson, hogyan éljenek, vagy pedig az, hogy bármiképpen beavatkozzon bel- ügyeikbe. Kínával szemben nincsenek sem területi, sem gazdasági követelései. Ellenke­zőleg: a Szovjetunió együttmű-- ködést és jószomszédi kapcso­latokat ajánl fel Kínának az egyenlőség, a kölcsönös tiszte­letben tartás elvei szellemében, valamint az erő alkalmazásáról vagy az erőszakkal való fenye­getőzésről való lemondás elvé­nek szellemében. A Szovjetunió azonban mindig az egész szov­jet nép akaratát fejezte ki, amikor védelmezte azt a jogát, hogy senkit sem enged beavat­kozni belügyeibe és nem en­gedi meg, hogy merényletet szervezzenek biztonsága, vala­mint szövetségesei és barátai biztonsága ellen. A Szovjetunió védelmének Eí* építése során nem tett többet annál, mint ami abszolút mér­tékben szükséges biztonságának és az új társadalom békés épk tésének biztosítása érdekében. „Nem törekszünk katonai fö-: lényre“ *—< mondotta Leonyid Brezsnyev elvtárs. „Sohasem szándékoztunk és nem szán-* dékozunk fenyegetni egyetlen államot vagy államcsoportot. Stratégiai doktrínánk teljesen védelmi irányzatú.“ Ez a politika helyes, és sem­mi köze sincs a „hegemoniz^ mus“ címkéihez, amelyekkel, egyesek Pekingben a Szovjet­uniót szeretnék megbélyegezni. A hegemonizmus annak az esz­ménynek a közvetlen ellenpó­lusa, amelyet az egész világ­nak meghirdetett a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom és amely lenini külpolitikánk alapköve mindmáig. A reális helyzettel szöges el­lentétben állnak a pekingi pro­pagandának azok az állításai, hogy a Mongol Népköztársa­ságban állomásozó szovjet ka­tonai egységek veszélyeztetik Kínát. Ezeket a csapatokat a testvéri Mongóliában az or­szág kormányának kérésére a kétoldalú szovjet—mongol szerződés alapján, az ENSZ alapokmányával összhangban helyezték el. Nem fenyegetnek egyetlen államot sem, hanem a Mongol Népköztársaság állami függetlenségén és területi sért­hetetlenségén őrködnek. A szovjet csapatok jelenléte a népi Mongóliában olyan kér­dés, amely csupán a két felet — a Szovjetuniót és a Mongol Népköztársaságot érinti. Amint a Mongol Népköztársaság kor­mány 1978. április 12-én a KNK kormányához intézett jegyzékében rámutatott, telje­sen nyilvánvaló, hogy ameny- nyiben a kínai vezetés egyszer s mindenkorra lemond an­nexiós politikájáról a Mongol Népköztársasággal szemben, s ha a jószomszédság és az együttműködés útjára lép a Mongol Népköztársasággal és a Szovjetunióval, akkor automa­tikusan megszűnik a szovjet katonai egységek mongóliai je­lenlétének mostani szükséges­sége. A Szovjetunió és a VSZK 1978 novemberében barátsági és együttműködési szerződés kötött egymással. A szocialista Vietnam ellenségeinek, mind­azoknak, akik feszültséget akarnak szítani Délkelet-Ázsiá- ban, akik a szocialista közös­ség megbontására törekednek, természetszerűen számolniuk kell e jelentős dokumentum realitásával, amely a testvéri szocialista államok érdekeit és nemzetközi pozícióik megszi­lárdítását szolgálja. A szovjet—vietnami szerző­dés barátsági és együttműkö­dési szerződés. Nem irányul egyetlen állam ellen sem. Mégis ez a dokumentum Pe­kingben nyílt ingerültséget kel­tett. A kínai propaganda kam­pányt indított e dokumentum lényegének és szellemének el­ferdítésére, e kampányt mind­máig szüntelenül folytatja azt állítva, hogy a szerződés állí­tólag „veszélyezteti Kína déli határainak biztonságát“. Az ilyen koholmányok teljesen in­dokolatlanok. A Vietnami Szo­cialista Köztársaságnak, amely hosszú éveken át súlyos hábo­rút vívott az imperializmus erői 1979. XII. 11.

Next

/
Thumbnails
Contents