Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-07 / 289. szám, péntek
Jobb szervező munkát Jegyzetek néprajzi kutatásunk időszerű feladatairól Napilapunk olvasói már hosz-. szabb ideje figyelemmel kísérhetik alakulgató tudományos életünk sokak által érdekelt ágáról, a néprajzról fplyó eszmecserét. Hivatásos neprajzku tatók, önkéntes néprajzgyűjtők mondják el itt véleményüket, és nem hasztalanul! A vitaindítóhoz és az előttem hozzászólókhoz viszonyítva helyzetem csak annyiban tér el, hogy hivatásomat, a néprajz- kutatást, hazánk legegységesebb magyar vidékén, a Csallóközben néprajzos-muzeológusként űzhetem. Ez a poszt a forrása néhány általam említésre kerülő kérdésnek is. Egyetemi éveim alatt alkalmam nyílt bekukkantani a Bratislavában székelő CSEMADOK KB néprajzi szakbizottságának, a Komenský Egyetem Bölcsészkarán működő Etnológiai Kabinetnek és Néprajzi Tanszéknek, a Szlovák Néprajzi Társaságnak és a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének a munkájába. Lehetőségem nyílt arra is, hogy mint diák, bekapcsolód jak a Szlovákiai Néprajzi Atlasz munkálataiba (természetesen a magyar falvakban történő kutatómunkába). Ezek kapcsán megismerkedtem azzal, hogy milyen mértékben foglalkoznak az említett intézmények a szlovákiai magyarság néprajzával. Munkájukat nagy mértékben nehezíti a megfelelő magyar tudással rendelkező szakemberek hiánya. Az SZTA mellett működő Szlovák Néprajzi Társaság szívesen nyújt anyagi támogatást magyar vidékeken tervezett néprajzi gyűjtőmunkákhoz. Örömmel fogadja az ötletes, egyéni vállalkozásokat. Itt szerezhetők be a szlovák nyelvű néprajzi kérdőívek és módszertani útmutatók. Adattárukban találhatunk néhány hazánkban élő nemzetiségek néprajzával foglalkozó munkát is. Néprajzkutatásunk központi szervezésének és irányításának megteremtése érdekében már több lépés történt. Az ezen a téren elért eredményekről az 19H0-as Madách Naptárban, dr. György István, a CSEMADOK KB vezető titkára közöl írást. Mivel azonban népi hagyományaink kutatása, feldolgozása és népszerűsítése jelenleg több, egymástól csaknem független intézményben történik — s híján vagyunk egy tudományos bizottságnak, amely összefogná, irányítaná ezek munkáját —, vitánk során előtérbe kell helyeznünk a jelenlegi helyzetünkből adódó kérdéseket. Semmi esetre se rekedjünk meg problémáink megvitatásánál, s ezek megoldására tett javaslatok közlésénél, hanem a kitűzött célok mellé próbáljuk nieg: találni a megfelelő szakembereket, akik ezeket elérik. Itt egészíteném ki a Liszka József cikkében (Vasárnapi Új Szó, 1979. 10. 14) megfogalmazott kijelentést olyan formán, hogy a néprajzos szakembernek nemcsak népművelőnek és rugalmas publicistának, hanem jó szervezőnek is kell lennie. Az utóbbi évtizedekben, amikor .. nemcsak a szakembernek. de a népi kultúra minden igaz barátjának visszatetsző, hogy megszaporodtak a néprajz »mu- gántudósaic, akik gátlástalan tudálékossággal magyarázzák a népi kultúra »ösiségét« és »tiszta forrásá nak tartják azt is, ami zavaros ...“ (Kosa László: Néphagyományaink évszázadai. Budapest. 197b, 92. o.), csak úgy érünk el eredményt, ha ügyes szervező munkával járásonként összefogjuk az önkéntes néprajzgyűjtőket, akik fáradságot nem ismerve, szabad Idejük feláldozásával értékes néprajzi oldatokat gyűjtöttek össze. Adatközlő jellegű dolgozataikat ajánlatos lenne tájegységek szerint az egyes múzeumok néprajzi adattárában elhelyezni. Mivel úgy sejtem, hogy ezek az adattárak elég héA Sütő-bemutató előtt MEGKÉRDEZTÜK A RENDEZŐT • A Magyar Területi Színház legközelebb Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabját mutatja be, a komáro mi (Komárno) társulat művészeinek előadásában. A békés életet élő kisember és a huta- lom viadala meghatározta darabot a színház igazgatója, Ta- káts Ernőd állítja színpadra. Első kérdésünkkel arra keresünk választ, vajon mi okozta, hogy a december hetedikére terve- zett premiert egy héttel később, tizennegyedikén tartják meg. — Egy-egy színházi szezon bemutatóinak tervét az évadkezdés előtt mintegy fél évvel hagyjuk jóvá, mivel a dramaturgiai tervünk csak június 15-e után véglegesül. így történhetett, hogy tervezett munkatempónkba beleszólt egy előre nem látható dolog, éspedig a tartalékos katonáknak szóló behívó, ami még a színházi rendezőket sem kerüli el. Persze, katonai szolgálatom alatt is próbált a társulat, de azok úgynevezett meditációs-, illetve emlékpróbák voltak. A nyolc hét betanulási időt azonban egy héttel muszáj volt megtoldanunk, hogy ne két, hanem három hét maradjon a színpadi próbákra. • Komáromban nem ez lesz az első Sütő-premier, a darabból ítélve viszont mindenképpen a legrangosabb Sütő-bemutató előtt áll a társulat. Mi az a sajátosság, amit az eddig játszott „Lócsiszár .. .“-előadásokhoz hozzátesz a MATESZ, s hogyan fogadta az együttes a darabot? — Valóban nem először szerepel Sütő-darab színházunk dramaturgiai tervében, de a körülbelül két évtizede bemutatott s most színre kerülő darab közti különbség mérhetetlen. Az erdélyi születésű Sütő András munkásságában markáns írói— színházi kiteljesedést jelent az elmúlt évtized, s talán nem szerénytelenség azt mondanom, a MATESZ-ban is észlelhető elő- relrrrladás. Ez, persze, a közönség eredménye is. Mostanában gyakran találkozom magasabb irodalmi—színházi igényeket támasztó közönséggel. Aztán meg, Sütő András manapság a magyar nyelvű irodalom egyik oszlopfője, akinek rangos sikerei vannak egyéb nyelvterületeken is. Európai jelentőségét legjobban a Herder díj fémjelzi. Tény, az együttes előtt nagy feladat megoldása áll. Azt hiszem, nem kell különösebb sajátosságot keresnünk az előadásban. Csupán, és ez nem ke- vés, el kell játszani, színpadra kell állítani, amit az együttes tagjai teljes egészében tudatosítottak. Bizonyítja ezt az is, hogy számukra már a darab bemutatása előtt Sütő András művei képezték a szellemi táplálékot, hogy minél jobban megismerkedjenek a szerzőt foglalkoztató problémákkal. Mit adunk a darabhoz az eddig látott „Lócsiszár.. .“-előadásokon kívül? Talán akad néző, aki erre felelni tud, mert én nem láttam egyetlen „Lócsiszár .. .“- előadást sem, így hát nem tudhatom. • Mi az, amit Sütő András e darabjával a rendező a csehszlovákiai magyar néző számára megfogalmaz? — Először azt hangsúlyoznám, hogy elsősorban bemutatni kívánjuk a romániai magyar drámairodalom gyöngyszemeinek egyikét. Egy szocialista ország nemzetiségi irodalmának reprezentánsát egy másik szocialista ország nemzetiségének. Eszmeileg és gazdaságilag megosztott világunkban, amikor egyre élesedik az ideológiai harc. szükséges „letenni a garast“, ezt pedig kortárs, elkötelezett szerző művével a legjobb, legcélszerűbb megtenni, hogy marxista u un’ at eszméinkhez méltón, a nemzetek és nemzetiségek összefogására támaszkodva járjuk végig. Reméljük azt is, hogy a darab szereplői által kimondott gondolatok befogadásra találnak. Nem akarjuk kioktatni a nézőt, csak számítunk arra, hogy különösebb hangsúlyozás nélkül is, mindenkiben visszhangra lel a darab és előadásunk mondanivalója, Sütő András-i üzenete. —szeg— zagosak, javaslom kiépítésüket s egyben tartalmukból készített tájékoztató közzétételét. A birtokunkban levő anyag áttekinthetősége és okos felhasználása csak ilyen módon lehetséges. Ezt kívánja megvalósítani a CSEMADOK KB néprajzi szakbizottsága által kiadott Néprajzi közlések II. című kiadvány, amely néprajzi adattári munkákat közöl. Nem érlek egyet Száraz Pál (Új Szó, 1979. 11. 23.) javaslatával, hogy ez az anyag megfelelő helyen lenne a Madách Könyvkiadónál. Ahhoz. hogy ezek a munkák kiadhatók legyenek, szükséges a megfelelő szakmai feldolgozásuk. Felmerül még a különböző intézmények (járási múzeumok, népművelési központok, művelődési házak stb.) és néprajzi társaságok által megrendezett népművészeti kiállítások megfelelő propagálása és a gondozásukban megjelenő néprajzi kiadványok kérdése is. A kiállítások népszerűsítése nem elégséges, a kiadványok pedig sokszor járáson belül rekednek, s csak nagyritkán jutnak el más járások szakembereihez. Minden ilyen intézmény, munkakol- lektíva szakdolgozója tartsa egyik fontos kötelességének értesíteni a többi kollégát munkájáról. Csak így lehetséges az eredményes együttműködés! Éles meglátásra vall B. Kovács István ötlete (Új Szó, 1979. 11. 9.) az önkéntes gyűjtőhálózat területileg arányos kiépítésére vonatkozóan, habár ezt már több járásban sikerült megvalósítani. Hozzá kell tennem azonban, hogy munkájuk nem mindig zökkenőmentes. S talán az általa kívánatosnak tartott dolog is, mely szerint „ néprajzi albizottságok a CSEMADOK KB néprajzi szakbizottsága által kiadott irányelvek alapján dolgozzák ki évi munkatervüket, amit a CSEMADOK KB hagyna jóvá“, már realizálódik. Nem tartom helyénvalónak azt követelnünk, hogy a CSEMADOK KB néprajzi szak- bizottságán dolgozó két szakember hiánytalanul ellássa a gyűjtőmunka megszervezését a néprajz minden ágában. Azt hiszem, minden elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy Ág Tibor és Méryné T. Margit kitartó munkájára jó bizonyítékul szolgálnak a népzene- és a népvi- seletkutalásban .elért eredményeik. A CSEMADOK KB erejéhez és hatásköréhez mérten támogatást nyújt más, segítőkész vagy hivatásos néprajzgyűjtőknek is, hogy csak Jókai Mária, Buday Endre vagy Fü- löp Mónika nevét említsem. Meg kell állapítanunk, hogy Szövetségünk sokat tett a néprajz, a népművészet kutatásában. E vita ürügyén ki merem jelenteni, hogy most már rajtunk (azon a különböző intézményekben dolgozó vagy még diákoskodó tizenegynéhány hazai magyar néprajzoson) van a sor, a néprajztudomány más, még fel nem tárt területei feldolgozásának megszervezésében. A népzenekutatás sikeres rendezvénysorozata, a kétévenként megrendezésre kerülő Tavaszi szél... népdalverseny fő célja föllelni a még rejtett kincseket. Az ilyen vagy hasonló rendezvények, felhívások megszervezése sokat segítene a néprajz más, talán nem annyira reprezentatív jellegű területeinek kutatásában is. Lehetőséget nyújtana egy általános áttekintés megszervezésében a néprajz valamely területén. Konkrétan gondolok itt a népi gyógyítás és növényismeret kutatására (megvallom, ez a téma áll hozzám a legközelebb, s feldolgozásában módszertani segítséget nyújthat a romániai magyar példa), amelybe a tanuló ifjúság széles tömegei és önkéntes néprajzgyűjtőink is be-y lekapcsolódhatnának. Ennyi lenne hát, amit hozzátenni akartam a már megjelentekhez. Remélem, véleményem nem hiábavaló és több érdekelt személyt serkent írásra, gondolkodásra, hogy miként oldhatjuk meg a néprajzkutatásunkban felmerülő nehézségeket jobban, ésszerűbben és a lehető leggyorsabban. TÖTH IZABELLA mi ■I ó 7"* mm o m4 >. V ~ te P C r. £ cn O a % ■v ° % ta CtJ . 2 a> «. ti MONUMENTÁLIS SZOBROKTÓL A KISPLASZTIKÁKIG LADISLAV SNOPEK HATVANÉVES A legtöbb szobrász kezén meglátszik, hogy szobrász. Ladislav S no pék esetében viszont nemcsak a kezén, hanem művein is látszik, hogy ízig vérig az. Sosem téveszti ugyanis szem elől a feldolgozandó anyag adta lehetőségeket, a térhatást, a mű rendeltetését és a forma újszerűségét. Fába, kőbe egyaránt megfelelő érzékenységgel, vagy ha kell, nyerseséggel tud vésni, faragni. A monumentális iránti érzéke az éremművészethez szükséges kifinomultsággal párosul. Ladislav Suopek Morvaországban született, de gyermekkorát Trnaván töltötte. Itt tanulta a szobrász mesterséget, majd a kiváló horicei szobrász- kőfaragó ipariskolába járt. A felszabadulás után a prágai Képzőművészeti Akadémián Ota- kar Španiel szobrász tanítványa, később asszisztense lett. Rajta kívül a francia Aristid Maillol szobrásza ta is hatott rá. Eleinte elsősorban a portré érdekelte. Az egyéniség, a lelki tulajdonságok hű tükrözése (Mama, Apa, Arnost portréja az ötvenes évekből) neves személyiségek (például Peter Jilem- nický, D. Jurkovič építész) ábrázolásában is megnyilvánult. (Ez utóbbi életnagyságú bronzszobrát a bratislavai Duna-par- ton állították fel 1971-ben.) Márványba vésett arcképein viszont nem az egyéni vonások tükrözésére, hanem általános típusú kialakítására törekedett. Az ilyen típust, mint szimbólumot, emlékművein alkalmazta. Első emlékműveit a Szlovák Nemzeti Felkelés tiszteletére a Magas-Tátrában állították fel. A felkelési téma egész életén végigkíséri. A szlovák történelem e fontos eseménye szerinte „... magában foglalja mindazokat az inspiráló jegyeket, melyek a szobrászt szinte arra provokálják, hogy hatásos for mákban dolgozza fel őket.. “ Felkelési emlékművei vannak Trnaván, Martinban, Brnóban. az alacsony-tátrai Oslredkyben, Spišská Nová Vasén és másutt. Az egy szimbolikus figuráról fokozatosan áttért a két- vagy többakikos kompozícióra. Egyalakos Partizántanácskozás című faszobrát például több partizán a térben egymással szembehelyezett,. homokkőbe vésett alakja követi. Az olasz Alberto Giacometti dolgozott hasonló, a térben szabadon elhelyezett figurákkal, csak persze egészen más, dinamikus módszerrel. Snopelc szobraira — a főiskolán átmenetileg átvett impresz- szionista, könnyed fény-árnyékos megoldás elhagyása után — egyre inkább a statikus, masszív tömbszerűség lett jellemző. Sok szobra szinte szfinx- szerűen méltóságteljes és mos- dulatlan; az őskor, a görög archaikus és óegyiptomi szobrászattal mutat rokonságot. Ez azzal magyarázható, hogy a művész érdeklődésének középpontjában nem a jelen kérdései állnak, hanem a mán keresztül az örök emberi kérdéseket kutatja. Az említett mozdulatlanság azonban nem jelent egyhangúságot, hiszen műveinek egyik legszembetűnőbb vonása a folytonos formakeresés: egy gondolati motívumnak ezernyi új arca van, de mindegyiken egyazon kéz nyomai. Emlékműveinek másik fontos jegye a szín-* padiasságtól mentesség, a dehe- roizálásra való törekvés. Parti- zánjai, Klement Gottioaldja, Felszabadítói nem papírfigurák, hanem egyszerű emberi alakok. A bratislavai Slavín feljárójának Eskü című kőbe vésett domborművét — melyen 1957 és 19öU között dolgozott — tízévi kísérletezés előzte meg. Ennek egyik legjelentősebb eredménye a trnavai Felszabadulás emlékmű. Az ostredkyi Ján Šverma emlékkő egy hatalmas oszlop felületét diagonálisan körbefaragó domborműöv. Ezen a felkelés harcait időrendben ábrázolja. Ezért a műért épí- tészkollégájával, Ladislav Bet- setzerrel, több díjat nyert. Ladislav Snopek nemcsak a nagy történelmi pillanatokban látja a nagy eszméket. Kevésbé fennkölt, hétköznapi témákkal is foglalkozik, mint az em* béri kapcsolatok kérdése. Család, Fiatalok, Szerelmesek, Anya gyermekével stb. című kompozícióinak egész sorát lát- hatjuk városainkban. Ezekre is az említett tömbszerűség, méltóságteljes nyugalom jellemző Örök emberi érzéseket, problémákat hivatottak közvetíteni. Alkotó munkásságának egyik lényeges fejezetét a kis szoborvázlatok adják. Ezekben sokszor még jobban felszabadul, mint nagyméretű munkáiban, A szélsőséges leegyszerűsítés ékes példája a Torzók című sorozat 1965-bő!. A szlovák kisplasztika élvonalú alkotói és fójlesztői közt jelentős helyet foglal el. Nem egy külföldi éremkiállításon is részt vett ( Kuba, Olaszország, Görögország, Nyugat-Németor- szág stb.). Legjelentősebb munkái Bratislava főpolgármesterének ünnepi nyaklánca, melynek egyes szemeit a város történetéből merített motívumokkal díszített kis plakettek alkotják. Ezzel a művével Is díjat nyert. A felszabadulás 25. évfordulója alkalmából készített állami jelvényéért — mely a bratislavai várban látható —, s több más emlékérméért is elismerést kapott. A remek érmek és plakettek egész sorával — mint például A régi és új Bratislava stb. — a szlovák kisplasztika területén formailag is sok újat hozott. Ladislav Snopek művészi munkássága mellett pedagógiai tevékenységet is vállalt: először a bratislavai Képzőművészeti Főiskolán és a Szlovák Műszaki Főiskola építészeti karán asszisztensként működött, majd 1972-től a Képzőművészeti Főiskola professzora lett, s máig ott tanít. A slavíni emlékmű megalkotásában való részvételéért 1960-ban Klement Gottwald állami díjat kapott. L. GÄLY TAMARA 1979. XII. 7.
