Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)
1979-12-30 / 308. szám, vasarnap
Tájegységek fehér foltjai avagy egy könyv ösztönző ereje Még egyszer a Rozmaringkoszorú című népköltészeti gyűjteményről K önyvek lassan szaporodó sora jelzi a tudományos érdeklődés megélénkülését népi hagyományaink iránt. Ag Tibor Édesanyám rózsafája, majd Üj- váry Zoltán Gömöri népdalok és népballadák, Gágyor József Sző "igó kiskorában, Mórocz Kár Kodály Zoltán nyomá . ban című könyveit most egy újabb, számunkra alapvető je* lentőségű munka követte. Címe Rozmar ingkoszorü (a Szlovákiai magyar tájak népköltészete), összeállítója Kósa László, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa, kinek neve jól ismert mindazok előtt, akik hazai magyarságunk népi hagyományaival valamilyen formában kapcsolatba kerültek Gyakori vendég körünkben, kutatóútjai, előadásai során gyakorta ellátogat közénk. Nem egy írása jelent meg hazai lapjainkban néprajzi hagyományaink tárgyköréből és évek hosszú sora óta gondos figyelemmel kíséri néphagyományaink kutatásának alakulását. „A kötet gerincét képező gyűjteményről tulajdonképpen alig van mit mondani, hiszen az többé-kevésbé az egész népköltészetet magába foglalja, a bölcsődaltól a siratókig, tehát csak minél gyakoribb forgatására hívhatom fel a figyelmet “ — írja az Oj Szó december 11-i számában Liszka fózsef, úgy érzem azonban, hogy mégsem árt szakmailag alaposabban szem revételeznünk a kötetet. A könyv céljait az összeállító az alábbiakban fogtalta össze: „Tény azonban, hogy a Szlovákiaf magyarság néprajzáról alig egy tucat önálló kiadvány szól. Minden más, amit róla tudunk tanulmánykötetekben, ma sokszor nagyon nehezen hozzáfér hető folyóiratokban lappangó vagi/ éppen kiadatlan kéziratok ( ban húzódik meg. Ezért gon- ' 'dőltünk arra, hogy a népköltészet legjavát gyűjteményes kötetbe válogatjuk össze.“ A bevezető tanulmány két fő részre tagolódik. Az első részben. amely a Néprajzi tájak — nénrajzi csoportok alcímet viseli vázlatos áttekintést ad a Szlovákia magyarlakta területein található néprajzi tájegységekről. Vannak köztük olyan közismert elnevezések mint a Csallóköz, Mátyusföld. Zoboral- ja, Gömör és Bodrogköz, de vannak kevésbé ismert, népraj- zilag alig feltárt tájegységek is, amelyeknek elnevezése is bizonytalan, például Kassa vidéke Garam mente. A szerző röviden jellemzi ezeket a tájegységeket, rámutat nép kultúrájuk főbb vonásaira. vázlatosan ismerteti azokat a tényezőket, amelyek történetüknek, népi kultúrájuknak alakulását befolyásolták. Lenne azonban egy megjegyzésem. Bár tudjuk azt, hogy a rendelkezésére állt anyag helyenként erősen foghíjas és népköltészetünk táji-történeti tagolódása sem ismert még a kívánatos mértékben, mégis szívesen vettük volna, ha az egyes tájegy- ' ségeket népköltészeti szempontból is jellemzi röviden, kiemelve sajátos vonásaikat. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a jegyzetekben a műfajok bemutatása mellett helyenként figyelembe veszi a fpnti szempontot is A bevezető tanulmány másik része Néprajzi gyűjtők nyomában cím alatt nagyon jó átte- kin'ést ad mindazokról a néprajzi kezdeményezésekről, amelyek a mai Szlovákia területéhez kötődnek, illetve azokról a kutatókról, gyűjtőkről, akiket vagy munkásságuk egy szakasza. vagy életrajzi vonatkozásaik területünkhöz, illetve az itt élő néphez kötnek. Sort kerít néphagyományaink kutatásának két háború közti és a felszabadulástól máig terjedő időszakának bemutatására Is. Ebből a gazdag kutatástörténeti részből csupán néhányat szeretnék kiragadni. A Pozsonyi Magyar Hírmondóban az első magyar nyelvű újságban jelent me£ az első felhívás népi hagyományaink gyűjtésére, a nyelvész Révay Miklós tollából. Kiskaposón született folklorisz- likáuk kiváló teoretikusa, Erdélyi János, a Népdalok és mondák három kötetes nagy munkának szerzője. Ösvallási emlékeink tudós kutatója a nagy műveltségű püspök, Ipolyi Arnold — kiváló régész és művészettörténész is volt —, akinek „mitológiánk“ mindmáig egyetlen összefoglalását köszönhetjük, aki például mesegyüjtéssel is foglalkozott, egyebek között a Csallóközben. Ipolykeszin született 1823-ban. Említsük még meg Kodály Zoltán nevét, aki elsősorban a Zoboralján, Ipoly vidékén és Gömörben gyűjtött népdalokat. A két háború között Manga János tett nagyon sokat népköltészeti hagyományaink feltárása terén, főleg Zoboralja, Garam és Ipoly mentén gyűjtött. A Sarlósak ís sokat gyűjtöttek, főleg kezdeti korszakukban, ebből azonban nagyon kevés látott nyomda- festéket. Végezetül említsük még meg Vargyas Lajos hatalmas gyűjtését Ájban (Háj) és Putz Éva A kolonyi lagzi című munkáját, amely Bratislavában jelent meg, 1943-ban. A felszabadulás óta eltelt időszakban népi hagyományaink feltárásának gondját a CSEMADOK vállalta magára. Ez a gvűtés elsősorban a népköltészetre, táncra, viseletre, szokásokra, összpontosult, a CSEMADOK szükségének megfelelően. Személy szerint Ag Tibor tette talán a legtöbbet azért, hogy a felgyújtott hagyományok minél szélesebb körben ismertté váljanak. Megélénkült a magyar- országi kutatók érdeklődése is hagyományaink iránt (Üjváry Zoltán, Paládai-Kovács Attila, Morvay Judit, Kósa László és mások). T érjünk át most az anyag ismertetésére. Reménytelen vállalkozás lenne az egész anyag bemutatása, a 30 műfaj felöleli a népköltészet egész területét, ahogy Liszka írja, a bölcsődaltól a siratóig, épp ezért összpontosítsuk figyelmünket néhány alapvető jelentőségű műfajra. A prózai népköltészet legjelentősebb műfaja a mese. Amint arra jegyzeteiben az összeállító is utal, a mese egyike hazai viszonylatban a legkevésbé ismert műfajoknak. Megállapítása szerint a közölt 30 mese mintegy kétharmada az eddig publikált meséknek, ami a még esetleg kéziratokban található anyaggal együtt is nagyon kevés. Bár a közölt anyag műfajilag eléggé változatos (tündér-, novella-, tréfás-, hazudós-, láncmese), esztétikailag gyengécskék, a legtöbb esetben csak vázak. Területileg is nagyon egyenetlen az anyag. A legtöbb mese mátyusföldi (10), Zoboralja és Ipoly mente 5—5, Gömör 4 mesével van jelen. Szegényesebb a .Csallóköz és Garam mente anyaga (2—2) mese, míg Kassa vidéke és Bodrogköz nincs képviselve egyetlen mesével sem. Ojabb gyűjtéseink azt mutatják, hogy a fenti anyag alapján kialakítható képet módosítanunk kell. Verses epikánk tulajdonképpen egyetlen képviselője a ballada. A közölt 45 ballada közt találunk klasszikus stílusúakat (9), vígballadákat és románcokat (12), balladás dalokat (3), betyárballadákat (9), gyilkosságokat és tragikus eseményeket megéneklő balladákat (12). Tájegységeink közül kiemelkedik gazdaságával a Zoboralja, ösz- szesen 19 ballada származik innen. Ezt a Mátyusföld követi 8, majd Gömör 6 balladával. Kassa vidéke és az Ipoly mente 5— 5 balladával képviseltetett, míg a Bodrogközből 2 balladát közöl. Teljesen hiányzik a Garam mente és a Csallóköz. Szóljunk még a szerelmi dalokról, amely az egyik leggazdagabb műfaji csoport a válogatásban. Ez tulajdonképpen az egyetlen műfaj amelyet minden tájegységünkből sikerült bemutatni. Leggazdagabb a Zoboralja és Ipoly mente anyaga, ezeket követi Gömör. Kassa vidéke és Mátyusföld. Feltűnően szegény a Csallóköz és Bodrogköz anyaga. Az egész gyűjtemény kétség kívül leggazdagabb anyaga a Zoboraljáról származik, különösen gazdag balladákban, keservekben, szerelmi és lakodalmi dalokban, szokásdalokban. Feltűnő azonban a mondák hiánya a csúfolok, a szólások mellett. Talán Gömör van a legará' nyosabban képviselve. Ha tekintetbe vesszük Üjváry Zoltán Gömöri dalok és népballadák című munkáját is, elmondható, hogy a Zoboralja mellett ez a tájegységünk az, amelynek nép- költészeti hagyományait viszonylag jobban ismerjük. A gazdag monda-hagyomány mellett a betyár- és paraszkölté- szet, s ehhez kapcsolódóan a bujdosók, rabénekek gazdagsága jellemzi. Az Ipoly mentét is gazdug anyag képviseli a kö tetben, főleg mondák, szerelmi dalok, tréfás dalok találhatók nagyobb számban innen. Figyelmeztető azonban a bölcsődalok, betyárdalok, bujdosódalok, keservesek, párosítók hiánya. A Mátyusföld a Zoboralja után talán legtöbb anyagot adta a gyűjteménybe. Gazdag a gyermekkor költészete, kitűnik továbbá a balladákban és duda- nótákban, valamint meseanya- gában. Szegényes viszont mondákban. bujdosódalokban, tréfás dalokban. A fentiekben említett tájogv ségekhez viszonyítva nagyon szegényes a Csallóköz, a Garam mente és a Bodrogköz nép- költészete. Ide lehet sorolni voltaképpen Kassa vidékét is, ahol csupán egyes lírai műfajok, például szerelmes dalok, amerikás dalok, balladák (jobban) ismertek, hála Vargyas Lajos áji gyűjtésének. Sokszor nem tudni biztosan, hogy egy-egv műfaj hiánya az adott tájegység népköltészeti hagyományain, sajátos fejlődésében gyökerezik e, vagy a gyűjtés hiányosságainak tudható be. További kutatások hivatottak a részletes válaszadásra. Mindenesetre nagy vonalakban máris sejthető, melyek azok a fehér foltok: amelyek eltüntetésén a jövőben dolgoznunk kell. ÉTdeme a könyvnek, hogy a hiányosságok felmutatásával fennálló kötelességeinkre is felhívja figyelmünket. Az utóbbi időben figyelmeztetések hangzottak el, miszerint szükséges lenne egy kút at őstörténeti áttekintés elkészítése. Kósa László könyvével ilyen célt nem tűzött maga elé, mégis nagyon sokat segített, hogy a népköltészet tekintetében e téren is tisztábban lássunk. B efejezésképpen még egy gondolat. A felszabadulás óta éppen folklőrhagyomá- nyaink ápolása jelentette az irodalom mellett önmagunk felmutatásának egyetlen hatásos módját. „A folklór öntudat nemzetiségi öntudatunk egy része; nélküle nincs és nem is lehet nemzetiségi öntudat ..." Aki csak kicsit is tájékozott hazai viszonyainkban, annak nyilvánvaló a folklórhagyományok meghatározó szerepe a nem kis mértékben amatőr keretek kö-> zött dolgozó, főleg önkéntes művészeti mozgalom jellemezte hazai magyar nemzetiségi kultúránkban. Mindezek tudatában nyeri el jelentőségét a kiváló erdélyi folklorista, Faragó József fenti mondata. Szeretném hinni, hogy ebben a folklór-, illetve nemzetiségi tudatépítésben ennek a könyvnek is lesz jelentősége. Hadd jegyezzem meg, hogy a könyvet gazdag jegyzetanyag, irodalomjegyzék, szómagyarázatok és magyar—szlovák helységnévjegyzék egészíti ki. A kötetet Varga Lajos rajzai díszítik. Ajánlom ezt a könyvet, — amely sokáig kiindulópontja lesz a hazai magyar nép- költészeti vizsgálódásoknak — mindenki kezébe, akik nemzetiségünk hagyományai iránt érdeklődik. Reméljük, nemsokára újabb kötetek követik majd, friss gyűjtésekkel egészítve ki honi magyarságunk népköltészeti hagyományainak eme pompás gyűjteményét. (Madách, 1979.) B. KQVÄCS ISTVÁN Lőrincz Gyula Petőfi-portréjának közlésével emlékezünk a költőre, születésének évfordulóján MA-RA-TOM Tizenöt éves a Csehszlovák Rádió népszerű műsora A Csehszlovák Rádió népszerű szom bait délutáni másfélórás zenés, humbros műsora, a MA- RA-TÜN másfél évtizeddel ezelőtt hangzott ©1 először. Azóta az egyre nagyobb hallgatóságnak örvendő szórakoztató adás miauiéin hétvégén jelentkezik, hogy humoros, szatirikus mfl- sorszámaíval és a közkedvelt könnyűzenei felvételekkel vidámabbá tegye hallgatóit. A Csehszlovák Rádió kassai (Košice) stúdiójának két dolgozója, Marian Bednár és Pav<il Sobota által szerkesztett műsor — melyben 35 perc jut a tréfának, a társadalmi visszásságokat pellengérezö, ostorozó iróniának, és 35 perc a zenének, daL nak — ma országos viszonylatban is a leg ba lga totta bb a szóra koztató adások közül. Az utolsó felmérés szerint Szlovákiában a hasonló jellegű adások között nagy előnnyel vezet, mivel 1 millió 417 ezer rendszeres hallgatója van. Pavel Sobota szeriint a népszerűség elsősorban a gondos szerkesztői munkának az eredménye. — A szerkesztőnek tudnia ikell, miiyen hatást akar műsorával kiváltani a rádióhallgatók körében, ezért úgy válogat, úgy szerkeszt, hogy a műsor elérje célját. Saját dolgainkon kívül több írásból válogatunk, természetesen figyelembe véve a társadalmi élet különböző területeit, mivel az a célunk, hogy mindenkihez, vagy legalábbis sok emberhez szóljunk Persze a sikerben nagy szerepe van annak, hogy szombat délután sugározzák a műsort. — A miikor ind u Műnk, minden szombat munkanap volt — emlékszik vissza Marian Bednár. — Az akkori adásidő nem volt a legmegfelelőbb, mert akkor még sokan munkában, iskolában voltak, vagy éppen hazafelé tartottak, esetleg vásároltak és a Maratonra kevés idejük jutott. Szerencsére azóta gazdagabbak lettünk egy szabad szombattal. Adásunk alaphangja az évek során csaknem teljesen megváltozott, illetve módosult, de úgy, hogy a hallgatók ál'tal megszokott műsor felépítése tulajdonképpen megmaradt. Ügy érezzük, hogy az átalakítás, az újítás tovább fokozta a sikert és a Gvurko, a Levelesláda, valamint más műsorrészek, iránt most ís nagy az érdeklődés Ezt elsősorban abból a hozzánk érkező rengeteg levélből tudjuk, melyek dicsérnek, különböző észrevételeket, tanácsokat tartalmaznak vagy rámutatnak a hiányosságokra. A közelmúltban rendezett sajtóértekezleten Andrej Lukáil, a Csehszlovák Rádió kassai stú-. diója Irodalmi szerkesztőségéinek vezetője elmondotta, hogy * a rádió igyekszik bevonni a hallgatókat is egyes műsorok, így a Maratón szerkesztésébe. Ezt az együttműködést Igazolja az idén januárban meghirdetett pályázat is, melyre 161 szerzőtől 461 írás futott be. — Igaz, a beküldött írások egyötöde nem felelt meg a követeLmény- nek, de így Is sok értékes, felhasználható tréfás, szellemes anyaghoz jutottunk, melyek a munkaidő kihasználásával, a gyártmányok és az Irányítás mu nőségével, a szolgáltatások színvonalával, az emberi kapcsolatokkal, a lakókörnyezettel és más témakörökkel foglalkoznak. Külön öröm, hogy a versenybe nem csupán az Ismert humoristák! alkotók kapcsolódtak be, hanem új, ilyen téren eddig ismeretlen szerzők és kezdők is jelentkeztek. Az idei 53. Maratón szilveszter délutánján jelentkezik a kassai stúdióból. Nyilvános felvétele a Vajáni (Vojany) Hőerőmű dolgozóiinak körében volt. — A hallgatók többek között azt is megkérdezték tőlünk, hogy miért nem kezdenek olyan autót gyártani, amely szesszel működne. Mi erre azt válaszoltuk: — Inkább várjuk meg a Szilvesztert és akkor kiderül, érdemes-e a tervet megvalósítani Egy másik kérdés úgy hangzott, hogy tu- dumk-e gyárkéményhez hasonló kolbászt elképzelni? Válaszunk: — Nem, de kolbászhoz hasonló kéményt igen. GAZDAG JÓZSEF KULI ORÁLIS HÍREK • Tíz magyar dráma jelent meg a Publication Orientalistes. de France és a Corvina közös kiadásában. A két kötetet Nagy Péter akadémikus, az előszó írója mutatta be sajtóértekezleten Párizsban. A L’Humanilé hétfői száma azt írja, hogy a mai magyar drámaírók kivált az erkölcs és a hatalom kérdéseivel foglalkoznak e művekben. <1 A Don Carlos című Verdi- opera színes tévéváltozatát a bécsi StfTRtsoper előadásában elkészíti az Osztrák Televízió. Rendezi és vezényli Herbert von Karajan. 1979 XII. 30.
