Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-21 / 301. szám, péntek

LENIN MÍM ÍL ÉS GYÍÍZEOEIMESKESIK f; ľ i • '* •’ Sjgg •'* ' ......% . •• • r:.;;r.r "vl (ľ oly t at ás az 5. oldalról/ vonzereje, a reális szocializmus tekintélyének és befolyásának növekedése dühödt ellenkezést vált ki az osztályellenségből. A burzsoázia és ideológusai, a kü­lönböző árnyalatú opportunis­ták és revizionisták fokozzák harcukat a kommunizmus ellen, megpróbálják meghamisítani a marxizmus—leninizmust, meg­nyirbálni annak forradalmi lé­nyegét, „ellentmondásokat“ ta­lálni a tudományos szocializ­mus elmélete és annak a szo­cialista országokban megvaló­sított gyakorlata között. Meg kísérlik lebecsülni a marxista— leninista tanok világtörténelmi •jelentőségét és a szocializmus sikereit, kétségbe vonni a szo­cialista életmódot. A kommu­nisták az Imperializmus és se­gítőtársai intrikáira soraik in­ternacionalista felzárkózottsá­gával, a burzsoá ideológia, a revizionizmus, a dogmatizmus és a nacionalizmus ellen ví­vott következetes harccal, a marxizmus—leninizmus tiszta­ságáért és alkotó szellemű fej­lesztéséért folytatott küzdel­mükkel válaszolnak. A szovjet emberek V. I. Le­nin születésének 110. évfordu­lójára a magas fokú politikai és munkaaktivitás légkörében készülnek. A moszkvai és le- ningrádl élenjáró termelési dolgozók kezdeményezésére or­szágunkban hazafias mozgalom bontakozott ki a személyes öt éves feladatok 1980. április 22- íg való teljesítéséért. A szovjet nép szilárdan fel­zárkózva a párt Központi Bi­zottsága, a Központi Bizottság Politikai Bizottsága köré, mely­nek élén Leonyid Brezsnyev elvtárs, a hű leninista áll, lel­kesen helyesli és egyértelműen támogatja az SZKP fő irányvo­nalát, a párt bel- és külpoliti­káját. Országunk bevált élcsa­patának vezetésével blztus lép­tekkel halad a lenini úton a kommunizmus felé. Az SZKP Központi Bizottsága elhatározta, hogy Vlagyimir Il­jics Lenin születésének 110. év­fordulóját nagy össznépi ün­nepként ülik meg. Moszkvában a köztársasági, a határterületi, a területi, a körzeti, a városi és a kerületi központokban a dolgozók kollektíváiban, a ka­tonai egységekben és alakula­tokban ünnepi gyűléseket tar­tanak. A Központi Bizottság a szö­vetségi köztársaságok kommu­nista pártjainak a határterüle­ti, a városi és a kerületi párt- bizottságoknak, a pártalapszer- vezeteknek és a Szovjetunió fegyveres erői politikai szervei­nek javasolta a jubileum elő készítésére aktív politikai és szervező munka kibontakozta­tását, az erőfeszítéseknek a XXV. pártkongresszus határo­zatai és az SZKP KB 1979 no­vemberi plénuma határozatai teljesítésére, valamint a kom­munista építés időszerű felada­tainak teljesítésére hazánk gazdasági és védereje sokolda­lú megszilárdítására való össz­pontosítását. Lenini bátorság­gal és elvhűséggel kell felvetni és megoldani fejlődésünk idő­szerű problémáit, és biztosíta­ni kell a dolgozók nagyarányú részvételét a még meglevő fo­gyatékosságok leküzdésében. A dicső évforduló előkészíté­sének és megünneplésének sok­oldalúan kell hozzájárulnia a nép munka- és közéleti aktivi­tásának további kibontakozásá­hoz, az 1980. évi terv teljesíté­sére való mozgósításához és áhhoz, hogy jó alap jöjjön létre a 11. ötéves terv sikeres meg­kezdéséhez. A párt-, az állami és gazdasági szerveknek, a szakszervezeti és Komszomol- szervezeteknek figyelmüket a termelés hatékonyabbá tételére és minőségi javítására kell összpontosítaniok a népgazda­ság valamennyi területén, a munkatermelékenység növelé­sére, a termelés gyors ütemű intenzifikálására és a tudomá­nyos -műszaki fejlesztésre, a gazdaság tervezésének és irá­nyításának tökéletesítésére, a szervezettség és a fegyelem megszilárdítására és a munká­ért viselt személyes felelősség növelésére. A pártoktatásban ós a Komszomol politikai tanfo­lyamain, a gazdasági képzett­ség növelésében, az iskolákban és az egé&z eszmei nevelő mun­kában a fő figyelmet Marx, En­gels és Lenin művei, az SZKP lörténelmi tapasztalatai beható tanulmányozására kell fordíta­ni, elválaszthatatlanul össze­kapcsolva a konkrét gazdasági és politikai feladatok teljesítés sével. Sokoldalúan rá kell mu­tatni a lenini eszmék nemzet­közi jelentőségére, időszerűsé­gére és legyőzhetetlen erejére, behatóan rá kell mutatni a párt forradalmi átalakító tevéj kenységére a lenini hagyaték megvalósítása során, a marxi- lenini tanok alkotó fejlesztése során, sokoldalúan népszerűsít teni kell a fejlett szocialista társadalom sikereit az SZKP bel- és külpolitikáját. Meggyő­zően kell megvilágítani a szoj cialista közösség népeinek tör­ténelmi vívmányait és a szo­cializmus alapvető előnyeit a kapitalizmussal szemben. Feltétlenül biztosítani kell az eszmei-nevelő tevékenység tö­kéletesítését összhangban az SZKP Központi Bizottságának Sirtfonietf'a Domestica Kardos-szimfónia premierje A Szlovák Filharmónia leg­utóbbi bérlethangversenyének nyitószámaként Dezider Kardoš szlovák zeneszerző Sinfonietta Domestica című műve került első ízben bemutatásra. A nagy­zenekarra írt művet Dezider Kardos a Szlovák Filharmónia megalakulásának 30. évforduló­ja tiszteletére írta, a filharmó­nia pedig a zeneszerző 65.szü­letésnapja alkalmából mutatta be. A Sinfonietta Domestica, Op. 50, (a zeneszerző 7. szimfó­niája), kötetlen szonátaformá­ban íródott, rondószerűen visz- szatérő motívumokkal. A sza­bad szonátaformának és ron- dónak ezen ötvözete kiváló ke­ret, melyben rapszodikusan vál­takoznak Dezider Kardos a hat­vanas években írt zenekari mű­veire oly jellemző dinamikus motívumai, az utolsó kamara- zenekari művek lírikus hangvé­teléhez hasonló dallamokkal. A melodikus részek hangulatát emeli a mű hangszerelése, a kantinélákban a zeneszerző el­sősorban a vonóshangszerek csoportját használja, míg az el­lentétes hangvételű, megfékez- hetetlen, tomboló energiájú ré­szekben a fúvós- és ütőhang­szerek dominálnak. "A hangverseny második szá­ma a koncertpődiumainkon aránylag ritkán hallható Mozart mű volt. Koncert fuvolára, hár­fára és zenekarra K. 229. Saj­nálatra méltó, hogy a hárfán játszó Miroslav Vildner tökéle­tesnek egyáltalán nem mondha­tó technikai tudása erősen ron­totta a mű előadásának művé­szi színvonalát. A hárfafutamok foghíjassága különösen a szó­lórészekben volt feltűnő, ahol Miloš jurkovič fuvolaművész könnyed, mozarti futamaira szinte majdnem mindig elkent, pontatlan hárfajáték volt a vá­lasz. A technikai hiányosságok következményeként a mű stílu­sos előadása is szinte lehetet­lenné vált, sajnos, a fuvolán játszó Miloš Jurkovič és a zene­kar minden igyekezete ellenére sem sikerült összehangolt, já­tékos, igazán korhű mozarti muzsikát előadniuk. A hangverseny befejező szá­ma a Beethoven úgynevezett első alkotói periódusába tarto­zó C-dúr szimfónia volt, Op. 21, amelyben Beethoven még a nagy elődök, Haydn és Mozart hatása alatt állt. A Mozarthoz, Haydnhoz való kötődést, stílus­közelséget kívánta kifejezni a Szlovák Filharmónia előadás­módja is. Különösen jól sike­rült a szimfónia zárótétele, a hömpölygő Adagio, és az utána következő bravúros, élénk Al­legro molto e vivace rész. A hangversenyt Ladislav Slovák nemzeti művész vezényelte, a tőle megszokott tudással és precizitással. SIMON MÁRIA az ideológiai és a politikai ne­velő munka további növelésé­ről szóló határozatával. Külö­nös figyelmet kell fordítani a dolgozók nevelésére Lenin éle­tének és munkásságának példá­ja alapján, a kommunista párt és a szovjet nép forradalmi, harci és mwnkahagyományai szellemében. Szükséges, hogy a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, az SZKP moszkvai városi bi­zottsága, a határterületi és a kerületi pártbizottságok, vala­mint a Znanyije össz-szövetsé­gi társaság vezetősége előadói tevékenységet bontakoztasson ki, s Moszkvában, a szövetségi köztársaságok fővárosaiban a társadalmi, politikai, határterü­leti és területi központokban előadássorozatot rendezzen Le­nin műve él és győz témáról. A Központi Bizottság a párt-, a szakszervezeti és Komszomol- szervezetek, valamint a kultu­rális szervek feladatává teszi, hogy találkozókat rendezzenek a forradalom idős résztvevői­vel, a háborút megjárt hősökkel és munkahősökkel, tanulmányi kirándulásokat szervezzenek azokra a helyekre, ahol Lenin munkálkodott, színielőadásokat, ünnepi filmfesztiválokat és te­levíziós filmeket, valamint .ze­nei fesztiválokat, művészeti ki­állításokat, olvasói konferen­ciákat rendezzenek Lenin mun­kásságával és a kommunista párttal kapcsolatban. Kiállításokat kell rendezni az állami és népi múzeumokban, a lenini termekben, könyvki­állításokat és fényképkiállításo­kat kell szervezni, amelyek Le­nin életét és munkásságát szemléltetik, könyvtárak, kultu­rális népnevelő intézmények szemléjét, szemléltető agitá- ciót kell szervezni. A Marxizmus—Leninizmus In­tézetének, az SZKP KB mellett működő Társadalomtudományi AkadémiánalTa Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájával kar­öltve Moszkvában 1980 áprili­sában tudományos konferenciát kell rendeznie, a marxizmus— leninizmus és a jelenkor cím­mel. A napilapok, a folyóiratok szerkesztőségeinek, a TASZSZ- nak, a Szovjet Rádió és Televí­zió Állami Bizottságának fel­adata, hogy széles körű tájé­koztatást nyújtson a;Lenin-év- forduló előkészületeiről és ün­nepségeiről. , • • • Az SZKP Központi Bizottsága felhívja a kommunistákat, a komszomolistákat, minden szov­jet embert, hogy a I.enin-évfor- dulót köszöntsék újabb sike­rekkel a kommunizmusért ví­vott harcban, hogy a 10. ötéves tervidőszak utolsó évét tegyék a lenini élmunka évévé. Éljen a leninizmus — a for­radalmi harc, a kommunista építés és a béke zászlaja! űrökké éljen a nagy Lenin neve és műve! Éljen a nagy szovjet nép — a kommunizmus építője! Éljen a Szovjetunió lenini kommunista pártja! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága Szlovákia számos társadalmi és kulturális intézményének helyiségeiben ott láthatjuk Vla­dimír Vestenický festőművész hosszúkás formátumú, sajátsá­gos tájképeit. A tavaly elhunyt művész e gyakran madártávlat­ból festett képei alkotó egyé­niségének azonban csak egyik, legismertebb oldalát mutatják Életrajzírója, l. Gazdik szerint arckép-, valamint városképfes tészetét mindmáig nem értékel ték kellőképpen. A Prievidza mellől származó Vestenický először a bratisla vai Szlovák Műszaki Főiskola rajzszakát végezte el, ahol a realizmus és impresszionizmus jellegezetes elemeit sajátította el. 1943—1944-ben a madridi San Fernando akadémián foly­tatta tanulmányait. A barokko­sán mozgalmas spanyol festé­szet nagy hatással volt rá. Oly­annyira, hogy 1944-es madridi kiállítása alkalmával a spanyol kritika elismeréssel szólt táj­képei drámaiságáról. s a „kont­rasztok realizmusának“ meste­reként emlegette. A realista ábrázolásmód és gyakran a drámai hangvétel egész munkásságára jellemző. Spanyolországban születtek nagy kifejező erejű, szociális ihletésű portréi, melyek közül a Templomszolga, a Fiú papa­gájjal és a Vándorzenészek cí- műek a legfigyelemreméltób­bak. A színt már abban az idő­ben is jelképként alkalmazta, akárcsak később, amikor pél­dául háborús tárgyú festmé­nyein az eget merészen ko­romfeketére mázolta. Madridból hazatérve Vladimír Vestenický egyike volt annak a néhány szlovák művésznek, akik aktívan, fegyverrel a ke­zükben vettek részt a Szlovák Nemzeti Felkelésben. E tárgyú képeit a felszabadulás után, 1946-ban a Prievidzán rende­zett tárlatán mutatta be. Főleg a harcok színhelyéteés részt­vevőit vitte vászonra. Legismer­tebb művei ebből a témakörből: A sebesült partizán, A fasiz­mus áldozatainak elhantolása, Zlatníkyi udvar, Kivégzés Cibi- slavka mellett. Az ötvenes években a rá kevésbé jellem­ző, de akkoriban dívó nagymé­retű képformával is próbálko­zott. A felkelést ábrázoló mun­káin a megrázó jeleneteket, a nyomasztó légkört mindig a A Szovjetunióban több mint 860 főiskola van, melyeken kb. 5 millió diák tanul. Az idén 70 000 külföldi fiatal végzi el tanul­mányait a szovjet főiskolákon vagy ipari középiskolákban. Fel­vételünkön a moszkvai M. V. Lomonoszov állami Egyetem előtt a nemzetközi diákszeminárium résztvevőinek egy csoportja (Felvétel: ČSTK) remény és hit fénysugara ra­gyogja be. A felkelés témájá­hoz még a hetvenes években is visszatért, hogy magasai* művészi szinten jelenítse meg (Eldöntetett, Legyőzhetetlenek, Nem voltunk egyedül). Párizsi tanulmányútja idején, 1946—1948-ban, a francia imp­resszionizmuson kívül elsősor­ban a poszt impresszionisták —i az ún. pointillisták —, vala­mint a gyermekien naiv Mau* rice Utrillo festészete ejtette rabul. Jó ideig folttechnikával dolgozott, csak később tért át nagyobb színfelületek alkalma­zására. A hosszúkás, keskeny képforma, s a táj három sík­ban megoldott kompozíciója már abban az időben jelentke­zett nála. A háború befejezté­vel palettája kivilágosodott, ki- színesedett. Olaszországi, jugo­szláviai, franciaországi útjai al­kalmával a hatvanas években született művei a Dél verőfé­nyes napsütését tükrözik. f Avignoni utca, Velencei utca, Cirkoenica stb.) Akárcsak a ha­zai aratási képek. Tikkasztó hőség, a naptól szárazra per­zselt tarló, tücsökciripelés, las­san úszó felhők (Aratás, Gaz­dag termés). Ember szinte egyiken sem látható, de kezé­nek nyoma, munkája mindenütt ott van. Különben nemcsak a nyarat ábrázolta, hanem az év- és napszakok csaknem minden szakaszát; Liptó és a Garam mente legkedveltebb vidékein kívül szülőföldje megannyi zu­gát (Őszi mezők). Habár min­dig a látottat festi, a valósá­got sosem másolja pontosan. Akárcsak festőtársa. Július Nemöík, — akivel a Kelet-szlo­vákiai Vasműben is közösen festett, s 1960-ban közös tárla­tot is rendezett —, a tájból ő is azokat az elemeket vá­lasztja ki, melyek szükségesek kompozíciójához. „Nem konkrét művészetet akarok, a realizmus és a szimbolizmus kapcsolódá­sát szeretem.“ Vladimír Veste­nický esetében nem is az áb­rázolt tájrészlet a lényeges, „minden motívumban ott rejlik annak az újrafelfedezése és jelhevítése, a művész vallomá­sa a tájról.“ Minden szimbólum számára „egy darab természet, talpalat­nyi búzamező, az erdőszéle, a felhők változásukban és mozgá­sukban". Ilyen szimbólum a Földanya című képe is (1977- ből), mely nem ábrázol mást, mint porhanyós földrögöket. „Ezekben a tájakban engem ép­pen az a tökéletesség, kiegyen­súlyozottság vonz, mely körü­löttünk látható — mondja. — Bevallom, a zöld színt nagyon szeretem, azért, mert szeretem a természetet. És a természet­ben a zölddel jelentkezik az élet . .." öt évvel ezelőtti kiállításán tájképein kívül városképeit is bemutatta. Ez utóbbiak a már lebontott, régi bratislavai vá­rosnegyedeket örökítik meg. E művek nemcsak dokumentum- értékűek, de művészileg is fi­gyelmet érdemlőek. Erejük a régi- és új városrészletek at­moszférájának ábrázolásában rejlik (Öreg malom, A jó pász­tor háza, Üj híd, Rózsavölgy f. Vladimír Vestenický az 1909-es generáció képviselőinél tíz év­vel fiatalabb ugyan, életművé­vel, mondanivalójával azonban közéjük sorolható. Realizmusa érthető, s a szocialista realista művészetben gyökerezik. L. GALY TAMARA 1979. XII. 21. Drámák — tájképen Hatvan éve született Víadimir Vestenický festőművész Vladimir Vestenický: Partizánok (Olaj, 1958)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents