Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-19 / 299. szám, szerda

A BÉKE VILÄGTANÄCS ÜLÉSE A BÉKEERQK KOŽOS FELLÉPÉSÉRE VAN SZÜKSÉG A RAKÉTATERVEK ELLEN (ČSTK) — A helsímki Finlan­dia Palotában tegnap megkez­dődött a Béke-világtanács El­nöksége irodájának rendkívüli ülése, amelyen megtárgyalják a békeerők közös lépéseit az új amerikai nukleáris rakéták tervezett nyugat-európai elhe­lyezése ellen, a fegyverkezési verseny befejezéséért, a lesze­relésért és a nemzetközi enyhü­lésért. Az ülés részvevői a hel­sinki európai biztonsági és együttműködési értekezleten részt vett országok békeszerve­zeteinek a vezető képviselői. Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államta­nácsának elnöke Berlinben fo­gadta az NDK politikai pártjai­nak és a Nemzeti Front Orszá­gos Tanácsának képviselőit. Ez alkalomból mondott beszédében a NATO döntésével 'kapcsolat­ban hangsúlyozta, hogy az ve­szélyezteti a népeknek a béké­re irányuló erőfeszítéseit. Hang­súlyozta, hogy ennek ellenére az NDK tovább folytatja küz­delmét az enyhülésért, a lesze­relésért, a békéért, és a szocia­lista országokkal 'közösen a bé­kés egymás mellett élés alapel­veinek érvényesítésére fog tö­rekedni. 'A Trybuna Ludu, a LEMP KB lapja tegnapi számában megál­lapítja: „A NATO brüsszeli dön­tése veszélyes katonai és poli­tikai következményekkel jár. Kísérlet arra, hogy Európában a Nyugat kerüljön katonai erő­fölénybe. Az új rakéták hatósu­garán belül lenne Lengyelor­szág is. Ezért a lengyel köz­vélemény határozottan tiltako­zik a fegyverkezés új szakaszát jelentő döntés ellen.“ Hajszálon múlott a francia kormány bukása (ČSTK) — A francia parla­ment második olvasás után jó­váhagyta az 1980-as költségve­tési tervet. Barre kormánya el­len a szocialisták és a kommu­nisták egymástól függetlenül bizalmatlansági indítványt nyúj­tottak be. A szocialista párt ja­vaslata 197, a kommunistáké 196 szavazatot kapott, ám a bizalmatlanság megszavazásá­hoz 246 szavazat lett volna szükséges. A gaulleistáik a sza­vazástól tartózkodtak, s ezzel gyakorlatilag megmentették a kormányt a bukástól. KÉMKÜZPONT VOLT AZ AMERIKAI NAGYKÖVETSÉG Khomeini irón-ellenes összeesküvés szervezésével vádolja Cartert # Üjabb vallási vezetőt gyilkoltak meg (CSTK) — Teherán egyik fő­utcáján tegnap három ismeret­len férfi rálőtt Khoineini aja­tollah tanácsadójára, Irán egyik jelentős vallási vezetőjé­re, Mohammed Mufatehra, kö­zölte az iráni forradalmi gár­dák képviselője. Mohammed Mufatelír és két testőre életét vesztette. Qumban arab újságíróknak tartott sajtókonferenciáján Khomeini kitért az iráni kül­ügyminisztérium és a diákok között felmerülő nézeteltéré­sekre, és elutasította azt az állítást, hogy az iráni külpoli­tikát a diákok irányítják a nagykövetségről. Ismét támadta James Carter amerikai elnököt és azzal vádolta, hogy össze­esküvést sző Irán ellen. Kije­lentette, hogy az amerikai hagykövetséget nem tekinti nagykövetségnek, mivel az „kémközpontként“ működött. Ezért elutasította a túszok sza­badon bocsátását, mivelhogy nem diplomáciai misszió sze­mélyzetéről van szó. A diákok tegnap megvádol­ták Szag&dh Gothzadeh kül­ügyminisztert, hogy „túl sokat beszél“. Megismételték, hogy az amerikai túszokat bíróság elé állítják. Az Iszlám Forradalmi Tanács úgy döntött, hogy az USA Irán- ellenes tevékenységét kivizs­gálni hivatott nemzetközi bi­zottság 24 tagú lesz. Az iráni forradalmi tanács bejelentette, hogy az Iráni Isz­lám Köztársaság első elnökét január 25-én választják meg, a parlamenti választásokra pedig február 15-én kerül sor. Irán nem hajlandó olajat szállítani Panamának, miután az politikai menedékjogot adott a bukott sahnak — jelentette ki Ali Ahmed Moinfar olaj­ipari miniszter a venezuelai té­vének adott interjújában. AZ ENSZ-KÖZGYÜLÉS HATÁROZATA A hegemonizmus politikájának a nemzetközi kapcsolatokból való kizárásáról (ČSTK) — Az ENSZ-közgyülés plenáris ülése a Szovjetunió kezdeményezésére elfogadta a hegemonizmus politikájának a nemzetközi kapcsolatokból való kizárásáról szóló határoza­tot. A határozat teljes szövegét az alábbiakban közöljük: A KÖZGYŰLÉS, elismerve, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete viseli a fő felelősséget azért, hogy hozzájáruljon a világbékéhez, biztonsághoz és ezek megszi­lárdításához az ENSZ-alapok- mány elvei, főként az államok szuverenitása, szuverén egyen­lősége és nemzeti függetlensége elveinek szigorú tiszteletben tartása alapján, úgy vélve, hogy a hegemo­nizmus olyan államok vagy ál­lamcsoportok politikájának a megnyilvánulása, amelyek más államok, nemzetek vagy világ­részek politikai, gazdasági, ideológiai vagy pedig katonai ellenőrzésére és alárendelésére * a felettük való uralkodásra „^rekednek, ugyancsak úgy vélve, hogy az Imperializmus, a gyarmatosítás, az újgyarmatosítás, a fajgyűlö­lőt, beleértve a cionizmust és a faji elkülönítés politikáját, olyan erők, amelyek megkísér­lik mindörökre fenntartani az erőszakkal megszerzett nem egyenjogú kapcsolatokat és ki­váltságokat, így tehát a he­gemonizmus politikájának és gyakorlatának különféle meg­nyilvánulásai, aggódva amiatt, hogy mind a globális, mind a regionális hegemonizmus, amelyet a világ tömbökre való felosztásának politikájával összefügésben, vagy egyes államok által érvé­nyesítenek, megnyilvánul az erőszak alkalmazásában vagy az erőszakkal való fenyegető­zésben, az idegen fennhatóság­ban és a beavatkozásban, aggódva amiatt is, miszerint a hegemonizmus arra törek­szik, hogy korlátozza az álla­mok szabad jogát arra, hogy eldöntsék politikai rendszerü­ket, korlátozás, megfélemlítés vagy nyomás nélkül megvaló­sítsák gazdasági, társadalmi és Tuilturális fejlődésüket, meggyőződve arról, hogy a globális és a regionális hege­monizmus különféle formájában súlyosan fenyegeti a világbé­két és a biztonságot, úgy vélve, hogy valamennyi nemzet közös óhaja a hegemo­nizmus ellen fellépni és meg­őrizni valamennyi állam szuve­renitását és nemzeti független­ségét, tekintettel a nemzetközi kap­csolatok új és igazságos rend­szere kialakításának jelentősé­gére és sürgősségére, amely valamennyi államnak a nem­zetközi problémák megoldásá­ban való egyenjogú részvételén alapul, valamint a világbéke és a biztonság megőrzésében olyan rendszer kialakítása, amely egyenlő biztonságot sza­vatol valamennyi állam szá­mára, és biztosítja valamennyi nép előrehaladását és felvirág­zását az új nemzetközi gazda­sági rend megteremtésével, 1. elítéli a hegemonizmus minden megnyilvánulását, bele­értve a globális, a regionális vagy suzbregionális mértékben érvényesített hegemonizmust a világnak tömbökre való felosz­tása politikájával összefüggés­ben, vagy pedig egyes államok által való érvényesítésével, 2. kijelenti, hogy egyetlen ál­lamnak vagy államcsoportnak sem szabad semmilyen körül­mények között és semmilyen indokból sem hegemóniára tö­rekednie a nemzetközi kapcso­latokban, vagy pedig uralkodó helyzetre a világban vagy an­nak valamelyik részén, 3. elutasítja a dominálás, az alárendelés, a beavatkozás vagy az intervenció, valamint az el­nyomás minden formáját a nemzetközi kapcsolatokban, akár politikai, ideológiai, gaz­dasági, katonai vagy kulturális elnyomást, 4. határozottan elítéli a nyo­más, az erőszakkal való vagy az erőszak alkalmazásával való fenyegetés, a közvetlen vagy közvetett agresszió, a megszál­lás politikáját, vagy pedig más államok belügyeibe való nyílt vagy burkolt beavatkozás és intervenció terjedő gyakorlatát is, 5. határozottan elítéli az im­perializmust, a gyarmatosítást, az újgyarmatosítást, a faji el­különítést, a fajgyűlölet politi­káját, beleértve a cionizmust, valamint a külföldi agresszió, a megszállás, a dominálás és a beavatkozás minden más for­máját éppúgy, mint befolyási szférák kialakítását és a világ­nak antagonisztikus politikai és katonai tömbökre való fel­osztását, 6. felszólít minden államot, hogy a nemzetközi kapcsola­tokban szigorúan tartsák meg az ENSZ-alapokmány elveit, valamint azokat az elveket, amelyek az államok szuvereni­tásának, szuverén egyenlőségé­nek, nemzeti függetlenségének, egységének és területi épségé­nek tiszteletben tartására, a meg nem támadásra, valamint a viszályok békés megoldására és az együttműködésre vonat­koznak, éppúgy, mint a nem­zetek, a gyarmati és külföldi uralom alatt élő népek önren­delkezési jogát, 7. felszólít valamennyi meg­szálló erő saját területre való visszavonására azzal, hogy va­lamennyi állam nemzetei szá­mára lehetővé tegyék saját ügyeik eldöntését és megoldá­sát, 8. felszólít valamennyi állam azon jogának szigorú tisztelet­ben tartására, hogy maguk ha­tározzák meg politikai és tár­sadalmi-gazdasági rendszerü­ket, és megvalósítsák saját nemzeti, gazdasági, szociális és egyéb politikájukat minden korlátozás, külső beavatkozás vagy megfélemlítés nélkül. 9. elhatározza, hogy folytat­ni kell az erőfeszítéseket a nemzelközi kapcsolatok új és igazságos rendszerének megte­remtésére annak alapján, hogy valamennyi állam egyenjogúan részt vegyen a nemzetközi problémák megoldásában, vala­mint a világbéke és biztonság megőrzésében, 10. elhatározza, hogy tovább kell folytatni az új nemzetközi gazdasági rend megteremtésé­re irányuló erőfeszítéseket va­lamennyi nemzet, főként a fej­lődő országok népei gazdasági önállóságának és szabadságá­nak biztosítására. NfewBk munkésslnaliitok ANTONÍN ZÄPOTOCKÝ SZÜLETÉSÉNEK 95. ÉVFORDULÓJA Ma, december 19-én emléke­zünk meg a hazai és a nem­zetközi munkásmozgalom Jelen­tős személyiségéről, második munkaselnökünkről, Antonín Zäpolockýról. Hazánk nagy fia, a forradalmi munkásmozgalom tevékeny résztvevője, szakszer­vezeti és pártfunkcionárius, végül pedig áUameLnök volt. Életútja szorosan összefonódott a csehszlovákiai forradalmi szakszervezet munkájával és harcával. Ezt az életutak lényegbevágó- an határozta meg az a csalá­di környezet, amelyből szárma­zott, és amelyben jelleme for­málódott. A Kladno melletti Zá- kolany bányászfalucskában szü­letett, miután apja, Ladislav Zápotocký-Skutečský családját négyéves börtönbüntetése után 1884-ben ;jz osztrák hatóságok Prágából kiutasították. Az apa a csehszlovákiai szo­cializmus úttörői és a cseh­szlovák szociáldemokrata szer­vezet megalapítói (1878) közé tartozott. Ladislav Zápotocký, származására nézve szabó, majd élenjáró munkásújsá'gíró és funkcionárius erős hatással volt fia tiszta jellemének és mar­xista meggyőződésének formá­lására. Politikai munkásságát a család 1900-beli Prágába való visszatérése után is folytatta. Anionín Zápotocký 1898— 1902 ben kőfaragónak- és szob­rásznak tanult ki Mélníkbon, majd Prágában dolgozott és la­kott. Politikai tevékenységét már 18 éves korában, 1902-ben a žižkovi szociáldemokrata if­júsági szervezetben elkezdte. Néhány év elteltével a szociál­demokrata ifjúság agitációs bi­zottságának tagjává választot­ták, miközben az álltalános vá­lasztójogért folytatott mozga­lomban való részvételéért gyakran rács mögé is került. A hivatásos forradalmár 1907-ben a hivatásos politi­kus útjára lépett; 1911 ig a kladnói szociáldemokrata párt és szakszervezet kerületi tit­kára lett. Itt szerezte a töme­gek forradalmi harcban való vezetésének első tapasztalatait. A szociáldemokrata párt bal­oldali szárnyához tartozott, és már az első világháború előtt fellépett pártja vezetésének j obbo 1 dali -o p por t u nist a t ende n - clál elilen. A világháború kitö­rése után behívták katonának és több frontharcban részt vett. A. Zápotocký az elsők közé tartozott, akik megértették a NOSZF történelmi jelentőségét hazá/ja és a világ proletariátusa számára. A Csehszlovák Köztár­saság fennállásának első évei­ben már a forradalmi munkás­mozgalom nagy tekintélyű po­litikai személyisége és forra­dalmi hagyományainak megtes­tesítője volt. Harc a szakszervezetek egységéért A gottwaldi vezetés fellépé­se nyomán 1929-ben a CSKP V. kongresszusán beválasztották a bolsevik CSKP KB-ba. Ugyan­ebben az évben lett a Vörös Szakszervezetek főtitkára, és e szerepkörben a szakszervezetek egységéért harcolt. Mindkét funkcióját 1939-ig töltötte be. Számos sztrájkot és tüntetést szervezett és vezetett. 1932-ben Klement Gottwalddal együtt ve­zette az észak-csehországi bá­nyászok mosti sztrájkját. A fasizmus uralomra jutása után fokozta politikai tevékeny­ségét. Mind a parlamentben, amelynek 1925 és 1938 közölt volt a képviselője, mind pedig a CSKP VI. és VII. kongresszu­sán kihangsúlyozta a proleta­riátus és a szakszervezetek egységét. A. Zápotocký követ­kezetesen hitt abban, hogy a cseh és a szlovák nemzet visz- szaszerzi 1939-ben elvesztett szabadságát és önállóságát, ezért minden erejét a Cseh­szlovák Köztársaság felszabadí­tásának és újramegteremtésé- nek szentelte. A kormány és az állam élén A felszabadított hazába való visszatérését követően A. Zá- potockýt 1945. június 7-én a Szakszervezetek Központi taná­csának elnökévé majd a CSKP nemzetgyűlési képviselőjévé vá­lasztották. A gyűléseken, ma- nifesztációkon, konferenciákon és nyilvános összejöveteleken a munkásokat az ipar, a ban­kok, a bányák és kohók álla­mosításáért folytatott harcra buzdította, feltárta a burzsoá reakció tevékenységét és cél­jait, a dolgozókat a kétéves terv és az első ötéves tervek teljesítésére és az új szocia­lista haza felépítésére hívta fel. A Győzelmes Február után Antonín Zápotocký először a kormány alelnöke, 1948 júniu­sától Klement Gottwald halá­láig, 1953 márciusáig pedig miniszterelnök volt. 1953 már­ciusától haláláig, 1957. novem­ber 13-ig köztársasági elnök volt. A néppel karöltve Anionin Zápotocký a fárad­hatatlan proletárforradalmár mintája volt. Egész életét an­nak a céltudatos cselekvésnek szentelte, amely életének értel­mévé vált. A forradalom szá­mára az elnyomottakhoz fűző­dő szeretetteljes kapcsolat és az elnyomók Iránt érzett gyű­lölet gyakorlati kifejeződése és a valódi kommunista hum,a* razmus megtestesülése volt. Emellett gyakorlati forradal­már és a konkrétumot is értő egyéniség volt. Több elméleti cikket írt, amelyek közül a leg­fontosabbak gyűjteményes kö­tetekben is megjelentek. Mint szépíró is jelentősnek bizonyult; regényei közül a legismerteb­bek és legolvasottabbak az „0j harcosok sorakozófa“, „Vörös fény Kiadná felett* és „Az 1905-ös viharos év". Bennük munkásmozgalmunk kezdeteit és a munkásosztály forradalmi pártja megalakításáért folyta* tott küzdelmet írja le. PhDr. Emil KARABA A PORTUGÁL JOBBOLDAL MEGERŐSÖDÖTT A HELYI VÁLASZTÁSOKON IS (ČSTK) — A nyilvánosságra hozott első részleges eredmé­nyek szerint a Demokratikus Szövetségbe tömörült három jobboldali párt a szavazatok 48,5 százalékát szerezte meg a vasárnapi portugáliai helyható­sági választásokon. Ily módon a Sa Carneiro vezette Demok­ratikus Szövetség — amely a december 2-i rendkívüli parla­menti választások eredménye­ként abszolút többségre tett szert a portugál nemzetgyűlés­ben — megerősítette pozícióit a helyhatósági szervekben is. A Soares vezette Portugál Szocialista Párt 6 százalékkal viszaesett: a szavazatoknak csupán 26,4 százalékát szerezte meg, míg a Portugál Kommu­nista Párt vezette Nfipi Szövet­ség a leadott voksok 20 száza­lékát tudhatja magáénak, s ez­zel megismételte a két héttel ezelőtti választásokon mutatott előretörését. LEMONDOTT A JAMAICAI KORMÁNY (ČSTK) — A jamaicai kor­mány valamennyi tagja benyúj­totta lemondását, hogy lehető­vé tegye Michael Manley mi­niszterelnöknek az új kormány megalakítását. Kingstone-ban egyelőre nem Indokolták meg a kormánynak ezt a lépését, általánosan azon­ban az a vélemény, hogy a miniszterelnök a kabinet le­mondása nyomán csökkenti a miniszterek számát. Ez ugyan­is összhangban lenne a Manley által nemrég bejelentett szé­les körű takarékossági intéz­kedésekkel. A jamaicai kor­mány új összetételét várhatóan ma hozzák nyilvánosságra. 1979. XII. 19. Ülést tartott a BKP Központi Bizottsága (ČSTK) — Szófiában ülést tartott a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, s megtárgyalta Bulgária 1980— 81-re szóló társadalmi és gaz­dasági fejlődésének tervjavas­latát, valamint a jövő évi álla­mi költségvetési tervet. iA BKP KB egyhangúlag jóvá­hagyta mind a két tervezetet és javasolta a Minisztertanács­nak, hogy terjessze őket a par­lament elé megvitatásra, illet- ▼e jóváhagyásra.

Next

/
Thumbnails
Contents