Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-03 / 285. szám, hétfő

HA EGY KÖNYV KEVESEKNEK SZÓL, AZZAL, HOGY E KEVESEK KIZÁRÓLAGOS HASZNÁLATI TÁRGYA LEGYEN, ÉS EZEN A HASZNA LATON KÍVÜL NINCS MÄS FUNKCIÓJA — AKKOR NEM KELL.

VLAGYIMIR MAJAKOVSZKIJ

Öttől hatig

LÁTOGATÁS EGY KÖNYVESBOLTBAN

Madárnak lenni

Beszélgetés Mikolo Anikóval

A hatvanas évek indították ©1 Mikola Anikó költészetét, a hetvenes évek elején pedig már könyv formájában is jelentkezett verseivel. Először 1970-ben szerepelt az Egyszemű éjszaka című antológiában. Pályája ivét azóta három önálló kötet jelzi: közülük az utolsó a közelmúltban jelent meg. Madárnak lenni címmel. Ismerem Mikola Anikó azon véleményét, hogy a költő írja, ne magyarázza a versét, s előrebocsátom, nincs is hiányérzetem munkásságával kapcsolatban, mindazonáltal verseinek olvasása közben felvetődött bennem néhány kérdés.

• Összehasonlítva a korábbi kötetek címeivel, Tűz és füst között, Fák és hajók a szélben, ez az utóbbi, a Madárnak lenni szűkszavúbbnak, egyszerűbbnek tűnik. Van valami indítéka ennek a címválasztásnak, vagy a véletlen hozta így?

— Minden kötelemnek van egy kulcsverse, amit a legjobbnak tartok, ami a kötet súlypontja, ami magába tömöríti mindazt, amiről az egész kötet, szól. Általában az a címadó vers is. A három köteteim kö zül ezt az utolsót érzem a legszerencsésebbnek, mert nem a hangzatosságra törekedtem, hanem arra, bogy az egész könyv koncepciója, a címe és a legfontosabb vers, vagyis az ars poetica egyetlen pontban találkozzon.

• Kritikusaid gyakran mon dogatják, hogy nem tartozol a termékeny költők közé, magyarán szólva, keveset írsz.

— Nem érzem kevésnek, amit írtam. Igaz, hogy tíz év alatt csak három versgyűjteményem jelent meg és azok is elég soványkák terjedelmüket tekintve, de kevésnek semmiképpen sem kevés. Azt hiszem, mindent elmondtam, amit tudtam és

amit fontosnak éreztem. Ha

többet írok, az már szószaporítás lett volna. Versírásnál mindig a tömörségre törekszem, s ezt most a harmadik kötetben, érzésem szerint, sikerült meg valósítanom.

• Azt ts felrótták már neked, nem is egyszer, hogy pesz- szimista vagy, verseid alaphangja sötét és drámai, nagyon sok belső vívódást, szorongást, félelmet tükröz. Ha ezekre a soraidra gondolok „Kőkemény napjainkat / az esték sem oldják / Mi már csak fáradtak I s fáradtabbak leszünk", igazolt- nak érzem ezt az állítást.

— Nem vagyok pesszimista, sőt, nagyon is derűlátó vagyok.

Az élet sóját, a humort mindennél többre becsülöm. Hogy ez neSiezen olvasható ki verseimből, az más kérdés. Tőzsér Árpád írta rólam, hogy „csak akkor ír verset, pontosabban csak ír jó verset, ha mondanivalója van.“ Ez így igaz. Az én mondanivalóm pedig, ha nem is borúlátást, de komolyságot, sőt drámai komolyságot követel. Állandó és visszatérő témám az ember és a természet féltése az elembertelenedéstől, illetve a civilizáció salakjától.

• Ez indított a Garam című versed megírására is? Erre a két sorára gondolok: „Öled

Gyökeres György jelveteie

immár nem ringat mást csak / iszapi békát, döghalat?" Mi ez a vers, apokaliptikus látomás, vagy valós élmény?

— Mind a kettő. Egy nagy méretű folyómérgezés élménye játszik bele a látomásba. Nekem, aki gyermekkorom óta ismerem ezt a folyót, különösen megdöbbentő volt látni romlását.

• Költészeteddel kapcsolatban gyakran elhangzik, hogy nagy hatással van rá a délamerikai mítoszvilág.

— Nagyon sok népmesét, le gendát, mítoszt olvasok, nemcsak dél-amerikait, hanem mindent, amihez hozzájutok. Hogy Latin-Amerika mítoszvilágát ismerem a legjobban, az tűrhető spanyol nyelvtudásomnak s annak köszönhető, hogy kaptam onnan néhány igen értékes könyvet és folyóiratot, amikből elég sokat fordítottam. Ha a mítosz. valóban hatott rám, s mint mondottam, nem kizárólag a dél-amerikai, akkor csakis azon a'találkozási ponton, ahol a mi hagyományainkkal és mítoszainkkal rokon. Példának megemlíteném a Variációk című ciklust a most megjelent kötetemből, amelyben egy még ma is élő hiedelem ihletett a kígyók halálával kapcsolatban. Ez mindjárt az első hallásra rendkívül ismerősen hangzott, mintha egy hiányzó kockája lett volna annak a mozaikképnek, amelyet a világ népeinek kígyómítoszai alkotnak. E versciklusban tehát gátlások nélkül a Garam menti hagyományok közé építhettem egy-egy idegen kígyómítosz mozzanatát is. Egyébként is a mítosz közös kincs, mindnyájunk közös ősirodalma ahonnan bátran meríthet mindenki, aki tud és akar élni ezekkel az eszközökkel.

• A Madárnak lenni című kötetben jelentős helyet kaptak a versfordítások. Azt akarod ezzel demonstrálni, hogy csaknem olyan arányban vagy versfordító, mint költő?

— Nem vagyok hivatásos műfordító, nem is akarok az lenni. Csakis azt fordítom le, ami valami okból megragad és aminél leküzdhetetlen kényszert érzek, hogy tolmácsoljam. Ezt a szabadságomat pedig nem akarom feladni. S hogy saját verseim a kecsua népköltészettel osztoznak e helyen a harmadik kötetemben, annak csak egyetlen ‘oka van: nem volt

más lehetőségem könyvalakban közzé tenni ezt a rendkívül szép és értékes anyagot. így aztán boldogan elfogadtam a kiadó ajánlatát és létrejött ez a felemás könyv. Én mindenesetre vállalom érte a felelősséget, bár sokaknak nem tetszik ez a szokatlan megoldás.

• Pillanatnyilag min dolgozol, milyen munkatervei tűztél magad elé a közeljövőt nézve?

— Dénes Imrével már évek óta tervezgetjük egy kötetnyi kecsua legenda fordításának kiadatását. Az anyag lényegében együtt van, a fordítással elkészültünk, már csak a csiszolgatás, javítgatás, az utolsó simítások vanak hátra. Ha ezzel is készen leszek, nem tudom mit fogok csinálni. Sosem készítek magamnak távlati terveket.

KOVÁCS ELVIRA

Nagy fózsef rajza a Kodály Zoltán nyomában című kötetből, amelyet a közelmúltban jelentetett meg a bratislavai Pedagógiai Könyvkiadó. A kötet nem csupán a zenekedvelőknek, de valamennyi olvasónak kellemes perceket szerezhet. Az ízléses kivitelezésű könyv valamennyi könyvesboltunkban megvásárolható. Ara: 30,-— korona,

A MADÁCH KIADÓ ÜJ KÖNYVEI

Illyés Gyula: Hetvenhét

magyar népmese, Makszim Gorkij: Huszonhat férfi — egy lány, Erich Maria Remarque: A diadalív árnyékában, Konsztantyin Pausz- tovszkij: Esős hajnal, Szilvást Lajos: Karácsony, Lengyel Györgyi: Népi kézimunkák, Kresz Mária: Szabad-e locsolni, Ricarda Huch: A harmincéves háború I., II., Az aradi vértanúk I., II., Petőfi Sándor összes költeményei, Balassi Bálint és a 16. század költői I., II., Karinthy Frigyes: így írtok ti I., II., John Steinbeck: Édentöl keletre I., II., Machiavelli művei I., II., Pákolitz István: Kínálgató, Unger Tamás— Szabolcs Ottó: Magyarország története, Móricz Zsigmond: Pipacsok a tengeren, Móra Ferenc: A kéményseprő zsiráfok, Mándy Iván: Csutak és a szürke ló, Romhányi József: Doktor Bubó, Lúdanyó meséi, Simon István: A sümegi vadgesztenyék, Arany János: Toldi, Vargha Béla: Állatkerti madarak, Vörös marty Mihály: Csongor és Tünde, Próbáld Ferenc: Észak-Amerika (Képes Történelem), Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger, Móra Ferenc: Aranykoporsó.

Délután öt óra. A városka terén füst, köd és autók fényszórói oldotta sötétség. Az eltelt húsz perc alatt ketten jöttek ki a könyvesboltból.

Cs. L.: — Az Ipolysági magyar gimnáziumba járok. A budapesti Szépirodalmi kiadta Védett férfiak című könyvet kerestem. de hiába. Úgy látszik, nem hoztuk be. Behoztuk? Akkor nem értem, hiszen eüdig valamennyi bestseller megvásá- rolható volt itt. Igaz, panaszra nincs okom, hiszen mindig találok valami érdekeset: S szimpatikusak az elárusító nénik is, mert tűrik, hogy mi, gimisták, minden vásárlási szándék nélkül böngészgessünk a polcokon. A Merle-könyv helyett 0<ül Sándor Kavicshegyek című no- velláskötetét vásároltam meg, amit észre sem vettem volna, ha nincs a ’Madách Könyvkiadó asztalán. De az asztal fölhívta rá a figyelmemet. Sajnos, a Rozmaringkoszorú című néprajzi válogatásra nem futotta a pénzemből, pedig annak minden középiskolás és gimista, sőt, minden család könyvespolcán ott a helye. Abban reménykedem, hogy karácsonykor a szüleim megajándékoznak vele...

B. £,; — Losoncon végeztem az építészeti szakközépiskolában, s most naponta utazom munkahelyemre, Lévára, ahol magyar könyvekből nincs olyan jó választék, mint itt, Ipolyságon. Tulajdonképpen a feleségem szoktatott rá a könyvre, aki a Madách Könyvkiadó Magyar Könyvbarátok Körének tagja, s legutóbb egy amerikai iró Olaj című könyvét kapta kézhez jutányos áron. Olyany- nyira rászoktatott, hogy most már én akarom gyermekünket hozzádédelgetni a könyvhöz. Pedig még csak huszonkét hónapos, mégis ... hiszen azt mondják, a művelődést sosem lehet korán kezdeni. Leporellót vettem az Attilának, s már előre tudom, hogy fog örülni. Hogy milyen gyakorisággal járok ide? Napközben Léván vagyok, így hát inkább ott szoktam havonként, kéthavonként benézni a könyvesboltba. Ide elsősorban a feleségem jár, dt rám is gondol. Legutóbb például egy lévai születésű író. Brendel vagy Grendel elbeszéléskötetét kaptam tőle ajándékba. fó volt, csak egy kicsit szomorkás, meg fájó. Mondtam is a feleségemnek, aki erre azt válaszolta: ha fájósakkor igaz. Néha azért ráismertem Lévára, bár lehet, hogy amikor írta, az író nem arra gondolt...

2.

Fél hat. A könyvesboltban egyedül Hóbor Mária tesz-vesz a gyermekkönyvek polcánál. Éppen egy kiáilításról hozták vissza a meséskönyveket, s most gondot okoz az elhelyezésük. Mert a raktár láthatóan kicsiny, s a kiállítás kezdetétől újabb gyermekkönyv-szállítmá- nyok érkeztek. Rengetek a leporelló, a verses- és a mesekönyv.

— Rengeteg, mégis kevés, mert mostanában kimondottan a háziállatos leporellókat keresik. Néhány esztendeje az autókat, házakat ábrázoló lapozgatok voltak divatban, most az állatoké a főszerep.

— Ezzel azt mondja, hogy, akárcsak néhány esztendeje, most is gondok vannak a könyvellátással?

— Nem, csupán a háziállatos leporellókkal. Két esztendeje valóban sok gondunk volt a magyar könyvek beszerzésével. Azóta gyökeresen változott a helyzet. Tulajdonképpen amire a nagyközönségnek szüksége van, az itt van a polcokon. Semka Zoltánné üzletvezetővel együtt azért fáradozunk, hogy minden kedves vásárlónk elégedetten távozzon boltunkból, s elégedettsége okot adjon a visz- szatéréshez. Sokan visszatérnek. Van törzsgárdánk, amire akár büszkék is lehetnénk, akárcsak arra, hogy egy ilyen kis üzletben évi félmillió korona forgalmat bonyolítunk le. Persze, füllentenék, ha azt állítanám, hogy ma nem kerestek olyan könyvet, amivel nem szolgálhattam. Legtöbben a közlekedésrendészet százas paragrafusának tesztes kiadását keresik. Harminckét koronáért szlovák nyelven volt néhány, de elfogyott. Magyarul ki sem adták, pedig sokan keresik a magyar nyelvű kiadását is.

— Melyek a legkeresettebb könyvek?

— Természetesen a szépirodalmi. majd a politikai és technikai jellegű művek. Szépirodalomból magyar nyelven adunk el több könyvet, ínig a politikai és szakmai könyvekből elsősorban a szlovák nyelvűek kerülnek vásárlóinkhoz. A szerzői paletta ennek megfelelően nagyon színes és gazdag.

— Ezen az asztalon a Madách Könyvkiadónak mintegy húsz könyve kínálja magát, amott pedig több tucat tavalyi Madách Naptár hever.

— Az előbbivel kezdem. Sajnos, de való, a hetvenkilences Madách Naptárból több mint száz megmaradt. Történt ugyanis, hogy a palásti szövetkezet szóbelileg megrendelte és nem vette át őket. Ezt nem vádaš kodásként mondom, hanem tényként. Különben, s ezért dicséret illeti a palásti szövetkezet illetékeseit, a legjobb vevőink közé tartoznak. S remélem, azok is maradnak. Hazai magyar alkotásaink gondozója, a Madách Könyvkiadó azért kapott kicsiny boltunkban kiemelt helyet, mert munkatársai itt élnek közöttünk, a mi gondjainkat írják meg s publikálják művészi szinten. Nagyon népszerű Ordódy Katalin. Öt Duba Gyula követi a Szabadesés és a Vajúdó parasztvilág közös kiadásával, a Csehszlovákiai Ma^ gyár írók sorozatban. Az ívnak a csukák című regénye már nem fogy olyan tempóban, mint a többi Duba-mű. Persze, az igazi sláger Berkesi és Szil- vási, de mindkettő hiánycikk. Keresett szerző Jókai, Gárdo» nyi, Móricz, Illyés, Remarque és sorolhatnám. Kolléganőmmel ügyelünk arra is, hogy a magyar költészet nagyjaiból sose fogyjunk ki. A vevő itt mindig találhat Petőfit, Adyt, József Attilát, Illyés Gyulát. Erre ügyelünk, hiszen vásárlóink zöme fiatal. A gimnázium diákjai állandó látogatóink, s bizony nem mindegy, miként bánunk velük. Türelem és jószán- dék kell hozzájuk, hiszen belőlük lesznek a jövő vásárlói, és nem csupán vásárlói, hanem, ami fontosabb, a jövő olvasói, gondolkodói — mondja Hóbor Mária az igazságát, amit hitelesít munka- és könyvszere- tete, valamint az a tény, hogy immáron negyedszázada áll a pult mögött.

3.

Hat óra. A könyvesbolt élőt* ti téren néhány háziasszony tipeg. Egyébként csend van, nyugalom, ködszitálás. Az Ipoly menti városka házaiban vacsoráznak, tévéznek és beszélgetnek. Sok mindenről pereghet a szó, s ezért jó érzés tudni, hogy közel ötven családban arról. fis) foh/hat párbeszéd, ki milyen könyvet vásárolt ma. Szellemi értékeink olvasói köztudatunkban, mi tagadás, egyelőre. szerény mért ékben vannak jelen, de a jó könyvárusítói munka, az ügyes könyvforgalmazás nagyban segíthet e gondon. S a könyvárusításhoz alkalmatos a békesség, a család csillagszórós ünnepe, így hát mi mást mondhatnék végül: nagy és hasznos karácsonyi forgalmat Semka Zol- tánnénak és Hóbor Máriának, és sok jó, olvasásra kerülő könyvet az Ipoly menti városka és környéke lakóinak.

1979.

SZIGETI LÁSZLÓ xn- 3-