Új Szó, 1979. december (32. évfolyam, 284-308. szám)

1979-12-17 / 297. szám, hétfő

Torna VB az olimpia jegyében Bekövetkezett, ami már a strassbourgi világbajnokságon elő- revetette árnyékát: őrségváltás a világ tornasportjában. A Szovjetunió férfi válogatottja imponáló fölénnyel szerezte meg a csapatbajnoki aranyérmet és versenyzői a szerenkénti dön­tőkben is jelentős szerepet játszottak. A Forth Worth-i világ- bajnokság eredményeit már közöltük, felesleges lenne ismétlé­sekbe bocsátkozni. A szovjet tornászok olyan fejlődésről tettek tanúbizonyságot, mely méltán érdemelte ki a szakemberek el­ismerését. Csodálatot váltott ki az amerikaiak előretörése, a csapat- és egyéni versenyek során nyújtott teljesítményük, va­lamint Kurt Thomas Alekszander Gyityatyinnal vívott párhar­ca az összetett verseny során. Nyikolaj Andrianov ebbe nem tudott beleszólni. Az olimpiai és világbajnok szovjet tornász a csapatversenyeken hajszál híján leesett a nyújtóról, s a megin­gás annyi ponthátrányt jelen­tett, hogy nem lehetett ott az egyéni verseny legjobb har­minchat résztvevője között. Le­het, hogy ez a balszerencsés közjáték későbbi szereplésére is hatással volt, hiszen a sze­renkénti döntőkben csupán egy ezüstéremre tellett erejéből. A szovjet válogatott erőssége a kiegyensúlyozottság, ami el­sősorban a csapatversenyek so­rán éreztette jótékony hatását. Érdekes: a szerenkénti döntők­ben a vártnál kevesebb szovjet győzelem született, hiszen csu­pán Gyityatyinnak sikerült két számban — a gyűrűn és a lóug­rásban — az élen végezni. Con­ner a korláton, Thomas a nyúj­tón és talajon szerzett az Egye­sült Államok színeinek arany­érmet, lólengésben pedig Ma­gyar Zoltán vitte el a pálmát. Talajon az NDK-beli Brückner is aranyérmet nyert, mivel Tho- maséval azonos pontszámot ért el. A férfi mezőny legnagyobb meglepetésével a japánok szol­gáltak, azzal, hogy egyetlen győzelmet sem tudtak aratni, és húsz év után elvesztették világelsőségüket. A női mezőny résztvevői kö­zött is nagy kiegyensúlyozott­ság volt tapasztalható. A Szov­jetunió 11 esztendő után — ak­kor Véra Cáslavskával az élén a csehszlovák válogatott ütötte el az elsőségtől — kénytelen volt megelégedni a második hellyel, s az aranyérmet áten­gedni a románoknak. Károly Bé la ne»;őltjei Nadia Comaneci nélkül is — az olimpiai baj­noknő csak a gerendán szere­pelt — biztosan szerezték meg a csapatbajnoki aranyérmet, mégpedig teljesen megérde­melten, amiről a szerenkénti döntők eredményei is tanúskod­nak. Eberle talajon, Turner a lóugrásban lett első, felemás­korláton a kínai Ma, gerendán pedig a csehszlovák Černá győ­zött. Az egyéni verseny győztese Nelli Kim minden elismerést megérdemel és sikerének érté­kéből semmit sem vonhat le, hogy a kötelezők után vezető Comaneci a döntőn nem vehe­tett részt, a kezén támadt fu- runkulus miatt. A közönség legnagyob sajnálatára e két ki­válóság párharcáról le kellett mondani. Sőt nem valószínű, hogy erre az olimpián sor ke­rülhet, mert Comaneci — edző­jének véleménye szerint — fi­zikailag úgy fejlődik, hogy azt az emberfeletti erőfeszítést, amellyel Strassbourg után sike­rült Nadiát tornász alakúvá vál­toztatni, sokáig nem lehet eről­tetni károsodás nélkül. Magyar Zoltánon kívül senki sem védte meg világbajnoki cí­mét, ami ugyancsak az élme­zőny kiegyensúlyozottságát tük­rözi. Forth Worth-ben érezhető volt, hogy a résztvevők kivétel nélkül az olimpia főpróbájának tekintették az eseményt. Persze senki sem veszi biztosra, hogy Moszkvában hasonló lesz a sor­rend, hiszen néhány sérülés döntőn befolyásolta egyesek szereplését. Pl. a magyar női válogatott nélkülözni volt kény­telen legjobbját, Csányi Erikát, s elsősorban ennek tulajdonít­ható, hogy nem tartotta meg az előző VB-n szerzett negyedik helyét. Cérnának viszont éppen Comaneci kiesésével nőttek meg esélyei. A 20 éves Kim, valamint a 18 esztendős Comaneci igazolta, hogy a női tornasport nem a tíz egynéhány évesek kiváltsága, hanem idősebbek is kitűnő tel­jesítményt érhetnek el, arról nem is beszélve, hogy ők nem kizárólag az akrobatikára töre­kedtek, hanem a ritmikus szép mozgásra, a nőies kellemre és az egyéniség kisugárzására. Ép­pen az egyéni verseny győztese igazolta, hogy ilyen felfogás­sal is lehet világbajnokságot nyerni. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az egyes elemek ne­hézségi foka nem növekedett, nemcsak a legjobbaknál, hanem a középmezőnyben is. Igaz, ezen a világbajnokságon az olimpiai részvételről is szó volt, hiszen az első tizenkét helyezett lehet ott a moszkvai erőmérésen. Forth Worth-ben sok panasz hangzott el a pontozók rapszó- dikus teljesítményére, ami bi­zony nem egy esetben nagyon kedvezőtlenül befolyásolta né­hány versenyző, illetve csapat teljesítményét. Éppen ezért a nemzetközi szövetség úgy hatá­rozott, hogy a moszkvai olimpia után bevezetik a műkorcsolyá­zóknál is alkalmazott nyílt pon­tozást. Lehet, hogy ezzel hozzá­járulnak a teljesítmények pon­tosabb értékeléséhez. Az is véglegessé vált: a kötelező gyakorlatok továbbra is műso­ron maradnak, kötelezőek lesz­nek. Ez viszont érthető és azon csodálkoztunk volna, ha a nem­zetközi szövetség felelősei helyt adnak annak a javaslatnak, mely a kötelezők eltörlését szorgalmazta. Bizony nem tud­ni, hová fejlődne a torna a kö­telező gyakorlatok nélkül. Egyelőre tehát ez a veszély nem fenyegeti a tornasportot és Moszkvára még mindenki a ha­gyományos módszerekkel ké­szülhet és az eddig alkalmazott rendszer szerint bonyolítják majd le a versenyeket is. A Fort Worth-i teljesítményekből arra lehet következtetni, hogy az olimpián remek összecsapá­soknak leszünk szemtanúi. (kollár) Mindenki másképp csinálja... a kapu előterében. (ČSTK fölv.) A hetedikre és a nyolcadikra várva 1479 XII. 17. Hat országos labdarúgó-válo­gatott már készülődhet az Eu* rópa-bajnokság nyolcas döntő­jére, mégpedig Olaszország, Csehszlovákia, Anglia, Hollan­dia, Görögország és Spanyolor­szág csapata, de a további ket­tőt egyelőre nem ismerjük. A második és a hetedik selejtező- csoportban még tart a küzde­lem, egyaránt két-két mérkőzés van bennük hátra, de előfordul­hat, hogy már ez a hét meghoz­za az egyik döntést. A második csoportban december 19-én kerül sor a Skócia—Belgium találkozóra, amely eredetileg koratavasszal volt esedékes, de a glasgowi pálya játékra alkalmatlansága miatt elmaradt. Kár, hogy nem találtak számára megfelelőbb időpontot, mert az időjárás ez­úttal is közbeszólhat. Előfor­dulhat hasonló eset, mint a legutóbbi Anglia—Bulgária ta­lálkozóval kapcsolatban, amikor az eredetileg kijelölt napon jellegzetes angol köd miatt egy nappal később kellett a talál­kozót megrendezni. Egyébként a második csoportban Skócia kezében a megoldás kulcsa. A hátralevő két mérkőzésen a to­vábbjutásra még elméletileg esélyes csapatokat fogad, ez­úttal Belgiumot, februá*r 6-án Portugáliát. Persze mind a bel­ga, mind a portugál csapat győzni szeretne Glasgowban, ez természetes. A skót labdarúgó­kat mindig sportszerűeknek tartottuk, s bár ők már cso­portelsők nem lehetnek, ven­dégeiknek pontot nem ajándé­koznak. Ha tehát most bármi­lyen arányú skót győzelem szü­letik a belgák ell^n, a legyő­zőitek már be is fejezik selej­tező-küzdelmüket és elbúcsúz­nak a csoportelsőség lehetősé­gétől. Az osztrákoknak azon­ban tovább kell várniuk. Ők már befejezték és 11 pontjuk­kal a skótok „közreműködését“ várják, amely két győzelem ese­tében Stotz szövetségi kapitány osztrák csapatának malmára hajtaná a vizet. A táblázat állása: 1. Ausztria 2. Belgium 3. Portugália 4. Skócia 5. Norvégia 84 3 1 14:7 11 7 3 40 9:4 10 7 4 12 9:7 9 62 13 10:9 5 80 17 5:20 1 A hetedik csoportban de­cember 22-én játsszák az NSZK —Törökország mérkőzést, s ez­zel a vendégek be is fejezik csoportküzdelmüket. A török csapat egyelőre egy ponttal megelőzi ugyan a nyugatnéme­tet, de annak a szombati erő­próbán kívül még hátra van a Málta elleni, NSZK-ban sorra kerülő visszavágója, s ennek Időpontja február 27. Azon va­lóban csak a házigazda győzel­Nelli Kim az egyéni verseny győztese talajgyakorlata közben. (ČSTK felv.) GONDOLATOK AZ I. LABDARÚGÓ LIGÁRÓL A KŰZEPSZERŰSÍC SZITUN Nehéz közös nevezőre jutni abban a kérdésben, hogy mi­lyen is volt az I. labdarúgó-liga őszi idénye. Ha azonban min­den tényezőt összevetünk, akkor nyugodt szívvel megállapít­hatjuk: középszerű. Voltak nagyon gyenge mérkőzések és voít egynéhány színvonalas találkozó (Inter—Zbrojovka, Bohemians —Ostrava, Nitra—Dukla, Dukla—Ostrava). A többi összecsapás a középszerűség szintjén mozgott. És ugyan kit érdekel az életben és a sportban is a középszerűség? mének aránya lehet kérdéses. Ha tehát az NSZK tizenegye most győz a török válogatott ellen, máris csoportgyőztes, s a Málta elleni találkozó csupán kötelesség-mérkőzés lesz. A szombati mérkőzésre nem akár­hogyan készülődik a nyugatné­met válogatott, hiszen előbb, szerdán Olaszország csapatának vendége lesz és barátságos ta­lálkozójuk iránt nemcsak Eu- rópa-szerte nyilvánul meg nagy érdeklődés. A nyugatnémet vá­logatottnak az utóbbi esztendők során az olasz tizenegy mindig kellemetlen ellenfele volt. Az olasz—nyugatnémet csatározás érdekessége még, hogy annak játékvezetője a csehszlovák fut- baLlbírók egyik legjobbja, s kül­földön legelismertebbje, Chris- tov lesz. A csoport táblázata: 1. Törökország 5 3 11 5:3 7 2. NSZK 422 0 7:1 6 3. Wales 6 303 11:8 6 4. Málta 5 0 1 4 2:13 1 Az EB nyolcas döntőjében, ha a sors úgy hozza, akár a má­sodik és a hetedik csoport győztese is lehet majd Cseh­szlovákia a válogatottjának el­lenfele. Egyelőre még nem tud­juk, milyen elgondolás alapján sorolják a csapatokat a két dön­tőcsoportba. ZALA JÖZSEF A KUPAMÉRKŐZÉSEK ME- MENTÖJA. Hogy mennyire kö­zépszerű a bajnokság, hogy mennyire középszerűek leg­jobb klubcsapataink is, arról az idei nemzetközi kupamérkőzé­sek tanúskodnak a legékeseb­ben. Az ellenfelek (nem a fin­nekre, az izlandiakra, a norvé­gokra gondolunk) csaknem minden esetben gyorsabbak, technikásabbak (a gyors moz­gás közbeni technika) több egyéniséggel rendelkeznek, jobb az összjátékuk. A játéktudás­beli különbségeket fokozottabb küzdőképességgel igyekeznek futballistáink ellensúlyozni, de ez a legtöbb esetben nem nagyon sikerül. Elsősorban azért nem, mert a nemzetközi porondon el­engedhetetlenül szükséges har­ciasság, küzdőképesség csak ki­sebb tudásbeli különbségek ki- egyenlítésére elegendő. Egy bi­zonyos szinten felül már sem­mi sem segít, csak a jó játék, amit hiába kívánunk labdarú­góinktól, ha nem képesek rá, ha csak kevésbé képzett játé­kosok, akik egyéni képességek­ben elmaradnak az ellenféltől. Sajnos, a nemzetközi kupamecs- csek már évek óta ezt igazol­ják, és még egy dologra mutat­nak rá. Mégpedig arra, hogy egyetlen klubcsapatunknak sincs teljesen kiforrott játékstí­lusa, játékfelfogása, amit nagy­jából érvényesíteni is tudna a pályán, rá tudná kényszeríteni játékmodorát ellenfelére. Együt­teseink sem védekezni nem tud­nak tökéletesen, sem támadni. (Az utóbbi nehezebb!) Ottho­nukban alig-alig rúgnak gólt nemzetközi találkozókon, a visszavágón pedig többet is kapnak. Nem kolumbuszi dol­gok ezek, évek óta beszélünk róla. Aztán elfeledjük, és ami­kor jön az újabb nemzetközi kupaévad, ismét derűlátók va­gyunk. De nem kívánunk-e túl sokat, szinte lehetetlent klub­csapatainktól? IRAM ÉS JÄTÉKOSEGYÉNI- SÉGEK. Sok I. ligás mérkőzés csak kemény futballharcot ho­zott, a játék mellőzte a szelle­mességet, az ötletet, a váratlan megoldásokat és a megfelelő iramot. Hiába mond bárki bár­mit, nálunk nem játsszák olyan iramban a bajnoki mérkőzése­ket, mint mondjuk az NSZK- ban, Hollandiában, Angliában, Franciaországban. Ha viszont gyorsabban akarnak futballoz­ni csapataink, akkor el vész- a játékosság, egyre-másra csú­szik pontatlanság az akciókba. Ilyen tekintetben nagy a lema­radásunk Európa mögött. Ez nem utolsósorban azzal is ösz- szefügg, hogy kevés a játékos- egyéniség Csehszlovákiában. Labdarúgásunk alig-alig képes két válogatottra való futballis­tát „termelni“. Ezek egy csa­patba tömörülve, a körülmények kedvező alakulása folytán nagy dolgokra is képesek. A többiek technikailag eléggé képzetle­nek, lassúak, kevésbé harco­sak, nem becsvágyóak, így egyet­len I. ligás mérkőzésen sem játszanak különösebben fontos szerepet. Szürkévé teszik az amúgy is szürke találkozókat. Pedig nem is világmércével mérve reklamáljuk az egyénisé­geket, hanem csak hazai vi­szonylatokban. Panenka, Masný, Nehoda, Petráš, Móder, Kozák nemcsak arra képesek, hogy magukikai ragadják a csapatot és eldöntsenek egy-egy mérkő­zést, hanem játékukkal örömet is szereznek a nézőknek. BÜNTETNI A SZÄNDÉKOSSÄ- GOT. Az elmúlt évekhez viszo­nyítva mintha javult volna va­lamit a játékvezetők ténykedé­se, de még távolról sem kifo­gástalan. Játékvezetőink ir.jg mindig nem büntetik kellőkép­pen (vagy egyáltalán!!) a dur­va játékot. Csodálkozunk-e azon, hogy nincs nagy tekinté­lyük külföldön? Jelentéktelen meccseket fütyülnek, és azokat sem vezetik közmegelégedésre. Legutóbbi megfigyelésünk: há­rom I. ligás csehszlovák bíró vezetett nemzetközi meccset külföldön és az ottani sajtó­ban egyöntetű volt a vélemény: X. Y. gyengén bíráskodott, el­nézte a durvaságokat, későn nyúlt a sárga lap után, jogos 11-eseket nem adott meg. A győztes csapat országának saj­tója írt így! Hát hiába, az em­ber, a játékvezető külföldön sem tagadhatja meg önmagát. Bíróink úgy fütyültek, ahogy itthon megszokták, ahogy rá­szoktattuk őket. A hátulról és labda nélkül elkövetett sza­bálytalanságok büntetlenül ma­radnak, mert a meccsek ele-. jén(?!) történtek. (Egyes hazai csapatok „csontzenészei“ így akarják figyelmeztetni a ven­dégek legjobbjait; itt ne na­gyon ugráljanak, húzzák meg magukat. Mindezt a férfias já­ték leple alatt teszik!) A bírók nem adnak meg tizenegyeseket, mert a mérkőzés elején történt az eset. Pedig hát a szabály- könyv nem ismer első és utolsó percet. Csak 90 percet. Keze- zésért, „szövegelésért“ sárga lapot kap a játékos, sőt ki is állítják, aztán egy-két meccsen nem is játszhat. Ez rendben van. A szándékos durvaság, alattomosság következtében megsérült futballista viszont hosszú hetekre harcképtelen, de a vétkes hétről hétre játszik. A haja szála sem görbült meg. Hát így állnak a dolgok. Hol itt az igazság? A bíró—játékos —edző háromszögben nem le­hetne valamilyen megoldást ta­lálni? Nem szabadna, hogy ki­békíthetetlen ellentét legyen az említett háromszögön belül... (T. V.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents