Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-10 / 266. szám, szombat

Esős időben is gyorsan szállítják a cukorrépát Az Oroszkai (Pohronský Kus­kov) Cukorgyár átvevő központ­jába egymásután érkeznek a cukorrépával megrakott jármű­vek. Terhüket hidraulikus eme­lők segítségével öntik a beton- csatornákba. Nem vesztegetik az időt, gyorsan elrobognak, minél hamarább újabb rako­mánnyal térhessenek vissza. Habár éjjel kiadós eső esett, nem lassult a munka üteme. Vladislav Franc, a gyár agro­nómiai szolgáltatásokat nyújtó osztályának dolgozója is elége­dett a munka ütemével. A jól kezdődő kampány tovább foly­tatódik. Induláskor a Nagysal- lói (Tekovské Lužany), a Sárói (Šárovce), a Farnadi (Farná), a Szőgyéni (Svodín) Efsz és a Zselízi (Želiezovce) Állürhi Gaz­daság szállított annyi répát, hogy megállás nélkül dolgoz­hattak. A lévai (Levice) és az érsekújvári (Nové Zámky) já­rás huszonkilenc üzeme azóta is folyamatosan, a meghatáro­zott terv szerint takarítja be a cukorrépát és szállítja azt a betonozott átvevő-helyekre. Megkönnyíti munkájukat, hogy Málason korszerű felvásárló központ épült. Az ehhez hason­ló tárolóhelyekről kedvezőtlen időjárás esetén is gépekkel rakhatják a járművekre a ter­ményt. Csenger Andrással, a felvá­sárló központ egyik átvevőjé­vel szemléljük a munka ütemét. A csatornába épp a Zselízi Ál­lami Gazdaság nagyudvari (VeTký Dvor) részlegéről be­hozott répát Öntik. Bielík Gyu­la, a sofőr gyorsan elhajt te­herautójával, mert — amint mondja — sürget az idő, a ré­pát minél hamarább a cukor­gyár mellett levő átvevőhelyre kell szállítani. Bódi Fejes János technikus elmondja, hogy a nagy udvari részlegről szomba­ton és vasárnap is szállítják a répát. A szárazság ellenére is mintegy négyszáz mázsát taka­rítanak be belőle hektáronként. Azonban nem minden parcel­lán dolgoznak egyformán az emberek és a gépek. Olykor na­gyon sok répalevél és föld ke­rül a répa közé, és ezért a cu­korgyár túl sokat fog le a le­mért súlyból. Együtt nézzük meg a mázsa* házban az NDK-gyártmányú Rüpro berendezést, amely pon­tosan megállapítja, hogy a nagyudvari részlegről beszállí­tott cukorrépa húsz százaléka répalevél, sár. A következő te­herautóról Tóth Margit még egy mintát vesz, és beindítja a berendezést. Tóbi Pál, a vesz­teség megállapító részleg veze­tője pedig a mérleg mutatóján A Himuszornbati (Rimavská Sobota) Cukorgyár dolgozói 12 éssze­rűsítési javaslat megvalósításával, a cukorfőzés automatizálásá­nak bővítésével, s a nagyjavítás határidő előtti elvégzésével a napi teljesítményt a tavalyi 2000 tonnához viszonyítva 2100 tonnára növelték. Az ésszerűsítési javaslatok megvalósításának köszönhető többek között az is, hogy 380 ezer korona értékű, tüzelőanyagot és energiát sikerült megtakarítaniuk. Az idei cu­korgyártási idény 36 napja alatt több mint 75 ezer tonna cukor­répát dolgoztak fel. Felvételünk a szűrő sajt olókr ól készült, melyek automatikus megtöltését és tisztítását KIRÁLY VIKTOR és JÁN GIBUEA újítók oldották meg (Felvétel: T. Babjak — ČSTK) figyeli, hogy az újabb szállít­mányban mennyi a nemkívána­tos anyag. Az előzőnél valami­vel kevesebbet, csak tizenhat százalékot kell levonni a brut­tó súlyból. — Ez a berendezés nagyon megkönnyíti munkánkat mondja Tóbi elvtárs — és ki­zárja a felesleges vitákat. Pon­tosan, megbízhatóan dolgozik és a szállító üzem képviselője is meggyőződhet az eredményről. A közben hozzánk csatlako­zó Ján Krasňansky, a cukor­gyár agronőmusa is a cukorré­pa betakarításáról beszél. Me­zőgazdasági üzemeket említ, amelyek jó minőségű, tiszta cu­korrépát . szállítottak a cukor­gyárnak. Ezek közé tartozik a Szőgyéni, Bényi (Bíňa), Kémén- di (Kamenín) és a Zselízi Efsz, valamint a Párkányi (Štúrovo) Állami Gazdaság. Ezek igazán megérdemlik a jó munkáért az elismerést. Ezzel szemben a lé­vai és az Oroszkai Efsz-ből elég gyomos cukorrépát szállítottak be. A cukorgyár agronómusai megállapították, hogy a munka minősége főleg a betakarító gépek kezelőitől függ. Több esetben megtörténik, hogy ugyanarról a parcelláról az egyik géptől kifogástalan mi­nőségű és tiszta cukorrépát szállítanak, a másiktól pedig sárosát, rosszul tisztítottat. Mi­vel az időjárás esősre fordult, az Ipolyszakállasi (Ipeľský So- kolec) Efsz-ben a kiszántott ré­pát kézzel tisztítják. A vezető­ség szerint megtérül a nagyobb munkaráfordítás, mert keve­sebb a betakarítással járó vesz­teség, több répakaraj marad ta­karmányozási célra és a cukor­gyár is kevesebbet von le a be­szállított répa súlyából. Az ag­ronómus szerint más mezőgaz­dasági üzemekben is kombinál­ják, összehangol ják a gépi mun­kát a fizikai munkával. Ahhoz a csatornához me­gyünk, amelybe vízsugarakkal sodortatják a Kéméndi Efsz- ből behozott répát. Milan Gar- gúlák és Miroslav Kozák kato­na jár a teherautóval. Amint mondják, ötször is fordulnak naponta. Örülnek, hogy társaik­kal együtt több mezőgazdasá­gi üzemben segíthetnek a cu­korrépa betakarításában. Ök sem vesztegetik az időt. Milan beindítja a motort, és máris a főúton száguldanak újabb ra­kományért. A csatornák óráról órára egy­re jobban megtelnek, cukorré­pával. Pár száz méterrel odébb a füstölgő kéményű gyárban készül a hófehér cukor. BALLA JÓZSEF Lassan elcsendesül a határ REKORDTERMÉS — TUDOMÁNYOS MÓDSZEREKKEL A felső-csallóközi mezőgazda- sági üzemekben már lassan a befejezéshez közeledik a kuko­rica és cukorrépa betakarítása, s jó ütemben haladnak a mély^ szántással is. A jövő évi ke­nyérnek való magvai is min­denütt a földben vannak, s igy a napokban érkezett 7—10 mil- liméternyi csapadékmennyiség kedvezően befolyásolja a mag­vak csírázását, kelését. Ahol pedig a vetést még öntözni tud­ták, ott már szépen kisorolt. Ilyen kép fogad bennünket a Békéi (Mierovo) Efsz határá­ban is. Veszprémy Imre mér­nök, a szövetkezet főagronó- musa mondja, hogy a 160 hek­tárból mindössze 11 hektárt nem sikerült megöntözniük, s a különbség most szemmel lát­ható. Ezután a határi munkára terelődik a szó. Megtudtuk, hogy a cukorrépa betakarítá­sával már végeztek és a 168 hektáron termesztett kukoricá­ból is már csupán 50 hektár­nyi áll a határban. Ezt a mun­kát is befejezik pár nap alatt, hiszen a Lakatos Gábor, Árva Béla és Kovács Béla irányítot­ta Kolos és Niva kombájnnal naponta 8 hektárra valót taka­rítanak be. — Az igazság az — folytatja a vendéglátóm —, hogy többet naponta úgy sem tudnánk le­szedni, hiszen egyrészt a kuko­ricaszemek magas nedvesség- tartalma miatt szárítókapacitás- gondokkal küszködnek a ter­ményfelvásárló telepeken, más­részt pedig a kukorica fajtán^ kénti betakarítása nagyobb fi­gyelmet és több időt vesz igénybe. A terméseredmények­kel elégedettek vagyunk, hiszen cukorrépából is elértük, kuko­ricából pedig jócskán túlszár­nyaltuk a tervezett mennyiséget és rekordtermést takarítanak be. — Mi a titka a gyenge minő­ségű talajon elért kiváló ered­ményeknek? — Megtanultuk a tudomá­nyos agrotechnikai módszerek alkalmazását, a talajelemzésre épülő növénykultúrák termesz­tését. Más szóval: a talajmin­ták elemzése eredményeinek alapján határozzuk meg a táp­anyag-adagolást, s gondosko­dunk a folyamatos öntözésről is — válaszolja Veszprémy Im­re. A Békéi Efsz-ben nem hiába próbálkoztak az új termeszté­si módszerekkel, hiszen a sok türelmet, fáradságot és jelentős anyagi befektetést követelő munkájuk gyümölcse kamatos­tól megtérül. A jövő évi termés­re is gondolva, például a ku­korica vetőmag-kiválasztáskor a jelenlegi 17 fajta közül sze­lekcióval határozzák meg a legalkalmasabbatt a talajadott­ságok, a gépi művelhetőség, a víztárolóképesség, a ledőlési arány és a magas hektárhozam­ra való hajlam figyelembevé­telével. A beszélgetésünket a mély­szántást végző erőgépek znia kíséri. — Az esőtől kissé megpuhult földet most könnyebben hasít­ja az eke — magyarázta a fő- agronómus, s így a nyújtott mű­szakban üzemelő két erőgé­pünkkel Tóth László és Hoffer Zoltán napi 14—15 hektárnyi területet tud felszántani. Úgy tervezik, hogy ha az idő engedi, akkor november végé­re be is fejezik e fontos mű­veletet. Egy táblával távolabb pedig 32 hektárnyi újtelepítésű szőlő műtrágyázása és takarása folyik. A szőlő is meghálálja a gondoskodást, hiszen a fagy­károk ellenére idén is 50 má­zsás hektárhozamot értek el, ami jó eredménynek számít. A továbbiakban arról is hal­lottunk, hogy a tavalyi kísérle­tek kedvező eredményei alap­ján a tarlóhántás után másod- veteményként 25 hektáron ter­mesztenek Perkó elnevezésű zöldtakarmányt. Ez az újfajta fagyálló takarmány 140—150 mázsányi hektárhozamával ké­pes a zöldtakarmányozási idő­szakot akár december közepéig is meghosszabbítani. Ha össze akarjuk foglalni a látottakat és halottakat, akkor elmondhatjuk, hogy az őszi munkák az utolsó fázisba ke­rültek, amelyben viszont a leg­fontosabb feladat a már leta­karított földeken az őszi mély­szántás jó minőségben való el­végzése. Ehhez pedig nélkülöz­hetetlen a meglevő gépi erők ésszerű átcsoportosítása, a mun­kaidő gazdaságos kihasználása. MÉRI ISTVÁN SZIRUP ÉS SZÖRP A csehszlovákiai magyarok nyelvhasználatában olyan je­lentésben is előfordul a szirup szó, amilyenben a magyar köznyelv nem használja. Sokan kérnek például az élelmi­szerboltban szirupot, mégpedig málnaszirupot, szamóca- vagy eperszirupot, ribizliszirupot vagy más gyümölcsszi­rupot, amikor szörpöt akarnak venni. Igen szörpöt, mert annak az édes, sűrített gyümölcslének, amelyet vízzel vagy szódával hígítva fogyasztanak, már régen nem szirup a magyar nyelvben a neve, hanem szörp. Ezt, sajnos, ke­vesen tudják nálunk. Akadnak olyanok is, akik ismerik ugyan a szörp szót, de azt hiszik, ez a gyümölcslé hígított, már ihatóvá tett változatának a neve, maga a sűrítmény még szirup. Hadd hangsúlyozzuk most, hogy mind a sűrít­ménynek, mind hígított változatának szörp a magyarban a neve. Vajon mi okozza ezt a tévedést: mivel magyarázható ez az eltérő szóhasználat? Ehhez azonban ismernünk kell e szavak történetét. Az arab eredeitű, de már sok nyelvbe átvándorolt szirup szó a magyarban is több dolgot jelentett: a sűrű cukrosoldatot, amelyet például befőzéshez használnak; az ilyen oldattal édesített kanalas orvosságot; átvitt értelemben a mézes­mázos magatartást, vagy irodalmi alkotásban az émelyítő érzel mess éget, s természetesen a gyümölcsből készített édes sűrítményt és hígított változatát is. Szörp szavunk csak a múlt század első felében jött létre a szörpöl igéből elvonással. Nyilván azzal a céllal hozták létre, hogy ki­szorítsák vele a szirup szót, mert nemcsak a gyümölcs­sűrítmény, hanem még az édes kanalas orvosság, illetve a sűrű cukoroldat megnevezésére is felhasználják, főleg a szakirodalomban. A szó mai használatát megfigyelve azonban könnyen megállapíthatjuk, hogy a szörp nem szorította ki teljesen a szirup ot, csak bizonyos jelentését vette át; tehát tehermenesítette. Ma már a sűrű édes gyümölcslének, valamint a lé hígított változatának szörp a neve a magyar köz- és Irodalmi nyelvben, nem pediig szirup, ugyanakkor a szirup is megmaradt nyelvükben a többi jelentésében. Vagyis ma is szirup a neve a befő­zéshez használt, sűrített cukoroldatnak, az ezzel édesített kanalas orvosságnak, de megmaradt átvitt értelmű hasz­nálatban is: jelenti az édeskés, mézes-mázos magatartást, az irodalmi alkotásokban az émelyítő érzelgősséget. Most már arra az előbb telített kérdésre próbáljunk meg választ keresni, miért a szirup szóval nevezik meg nálunk azt a készítményt is, amelynek az egyetemes magyar nyelvben már szörp a neve. Az egyik ok valószínűleg az, hogy bár a köznyelvben már jól kivehetően különvált a két szó jelentése egymás­tól, még a nyelvjárásokban, a nyelvi tekintetben kevésbé képzett emberek nyelvhasználatában bizonyára előfordul olykor a szirup szó a szörp jelentésében is. Ez nem is csoda, hiszen ezek a szavak nagyon is hasonló dolgokat jelölnek. Nem kétséges azonban, hogy a szörp — a ké­szítmény fogyasztásának egyre szélesebb körűvé válásá­val — végleg kiszorítja a szirup szót az édes sűrített gyümölcslé megnevezésének szerepéből — Magyarországon. Nálunk jóval lassúbb ez a folyamat, sőt azt mondhatnánk, inkább visszafelé haladtunk az elmúlt évtizedben. Nem ismeretlen ugyan a szörp szó, de szokatlan, inkább pasz- szív, mint aktív eleme szókincsünknek, vagyis megérteni megértjük, de nemigen használjuk. így nem csoda, ha a szirup szó még mindig a múlt századi szerepeiben él nálunk. Ennek pedig az az oka — és ez a másik ok —, hogy a szlovák nyelv is a sirup szóval nevezi meg a gyü­mölcsből készített sűrítményt, így ott is van malinový sirup (málnaszörp) jahodový sirup (szamóoa- vagy eper­szörp) stb. Talán bizonyítanunk sem kell, mennyire hat ez a körülmény nyelvi tudatunkra, hogy egy ismert, még a régi jelentésében is használt szóval naponta ugyanebben a régi jelentésében találkozunk más nyelvben, amelyet szintén naponta haliunk, olvasunk, beszélünk. Érthető tehát e szó használatában való lemaradásunk, de nemigen menthető. Nem várhatjuk, hogy az üvegeken változzék meg a címke — hiszen a szlovákban sirup a ne­ve a szóban forgó készítménynek —, hanem a mi nyelv- használatunknak kell megváltoznia. Meg kell jegyeznünk, hogy a szovák sirup mikor szörp és mikor szirup a ma­gyarban, s a használatban is szem előtt kell tartanunk ezt az elvet. Or. JAKAB ISTVÁN LEGYEM EGY SZÓVAL TÖBB! A fogalmazásnak nemcsak a bőbeszédűség árthat, hanem az is, ha a kelleténél kevesebbet mondunk, írunk. A köz­életi-publicisztikai nyelvhasználatban — ritkábban bár, de — ez is előfordul. A fogalmazó az írás lendületében gyakran egyszerűsít, szerkezeteket rövidít, talán abban a tudatban, hogy ami neki világos, az olvasónak is az lesz. Mással aligha magyarázhatnánk az ilyeneket, mint például ez is: „... elősegítették visszaverni azt a koordinált tá­madást, amelyet pártunk és népünk ellen az itteni oppor­tunista maradványok... indítottak“ A teljesség így kö­vetelné (persze egyebet is javítanunk kell): „...segí­tettek visszaverni azt az összehangolt támadást, amelyet pártunk és népünk ellen a hazai opportunista csoportok {tábor, erők) maradványai ...indítottak.“ Más szövegben ez olvasható: „... az atomfegyverek megállapítására elegendők az ellenőrzés belföldi eszközei." A társalgási stílusban talán még megengedhető az ilyen fogalmazás, írásban azonban ennél pontosabbaknak kell lennünk: „...az atomfegyverek elhelyezésének (helyének, számának, robbantásának stb.) megállapítására...44 Ez a mondat is a mindennapi beszéd olyan jegyeit viseli magán, amely írásban már zavaró: „Kihaltak a betlehem­járások .. 44 Teljesebbé téve: „Kihalt a betlehemjárások szokása ..Nehezebb megállapítani, hog} az alábbi mon­datban több vagy kevesebb szó van-e a kelleténél: „...fi­gyelmet szentelünk a belsői piacnak és a lakossági szol­gáltatások fejlesztésének.11 Ugyanez egy később megjelent cikkből származó mondatban: „A terv előirányozza ... a lakossági szolgáltatásokra fordított kiadások 4,9 százalékos növekedését.“ Ez nyilván így volna teljes: a lakosságnak nyújtott szolgáltatások. Vagy talán még a „lakossági szol­gáltatás44 is fölöslegesen terjedelmes, mert ugyanazt jelöli a szolgáltatás jelző nélkül is. A szolgáltatást ugyanis általában a lakosságnak nyújtják. Az idézetekből látható, hogy a helytelen tömörítésnek ez a fajtája — ha a megértést különösebben nem zavarja is — stílusunkat az igénytelen élőbeszédhez közelíti. MORVAY GÁBOR 1979. XI. 10. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents