Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-05 / 261. szám, hétfő

Felfelé a lejtőn

Nyugodtan nevezhetjük hazánk vízilabdasportja fellegoárá- nak Kassát (Košice). Erre nem csak a múlt jogosít jel bennünket, hanem elsősorban a sikeres jelen, amely a szakemberek és a játékosok igyekezetével a világszínvonalnak számi- tó európai élvonalba emeli bajnokcsapatunkat, a ČH Košicét, s vele egyült, mivel ez az együttes alkotja válogatottunk gerincét, a csehszlovák vízipólót.

HETVENÉVES HAGYOMÁNY

A siker nem jön önmagától, elsősorban jó alapokra van hozza szükség és nem utolsósorban olyan múltra, amely a hagyomány ápolására és fejlesztésére készteti az utódokat. A ma két igen eredményes felnőtt és egy ifjúsági elsőligás vízilabda-együttessel büszkélkedő város vízilabda-csapatai {1970—1917 között alakultak), mindig kitettek magukért. A hagyomány alapjait az akkori egyetem sportolói rakták le, s a folytatásból nem kis szerepet vállalt a tizes évek végén alakult KAC (Kassai Atlétikai Club) pólócsapata, melyben főleg a Neményi fivérek, Földi, valamint Reuter és Klein voltak az igazi tehetségek. Később a húszas évek elején új együttesek jelentkeztek, így a CsSK, KSC és a Törekvés, s az előbb említett jó játékosok köre olyan kiválóságokkal bővült, mint Téglássi, Szamuelisz, Kukorel- li, Lacko és sokan mások. Akkoriban a kassai vízilabdázók nak három uszoda állt rendelkezésükre (ma kettő), mégpedig a katonai medence, a Lajos forrás (ma Anička üdülő) melletti sporttelep 100 méteres úszómedencéje, valamint a Malomárok partján levő uszoda.

ÜJ KORSZAK

A két világháború közötti Időszak tehát a kassai vízilabda kibontakozását jelentette, míg az ugrásszerű változást 1945, a felszabadulás éve hozta.

A nagyot javult sportágat később Bartolomej Sčavnický ed ző vette a kezébe, aki lankadatlan igyekezettel, akarással és merész, de amint azt a közelmúlt és a jelen is igazolják, megvalósítható tervekkel kezdte el a munkát. Vezetése alatt a Jednotából 1961-ben ČH-vá változott I. ligás vízilabdázók 1962-ben szerezték az első ornincs nálunk együttes, mely a kassaiakat a sikerekhez vezető úton megállítaná vagy üldözőbe venné. Az első siker óta már sok víz lefolyt a Hernádon, de a hagyomány töretlen maradt, ami elsősorban két embernek az érdeme. R. Stoffannak, aki 1966 és 1975 között a csapat edzőjeként folytatni tudta azt a munkát, melyet elődjének a könyörtelen sors nem engedett befejezni, valamint Bottlík László érdemes sportmesternek, a ČH és a csehszlovák válogatott jelenlegi edzőjének, aki 1961-ben került a ČH felnőtt együtteséhez. Tizenöt éves aktív sportolói tevékenység után 1975-től ő irányítja tizenhétszeres bajnokcsapatunkat.

„Az eredmények nem szülét' nek egyik napról a másikra" — vall a 148-szoros volt válogatott Bottlík László. — Kemény és céltudatos munkával jutottunk el az eredményes máig. A múltban, amikor még magam is aktív játékos voltam, gyenge edzési feltételeink voltak. Persze ezzel nem akarom azt mondani, hogy ma sokkal jobbak. Emlékszem, mennyire örültünk annak is, ha télen né- ha-néha bejutottunk a kórház melletti 6x4 méteres fedett medencébe. Akkor a téli hónapokban való edzés nagyobb része a szabadban történt, naponta tíz kilométert futottunk. Az erőnléttel nem volt baj — ez mindig jellemző volt a kassai vízilabdázókra —, de a technikai tudást csak nyáron fejleszthettük. Az 1962-ben átadott Petrov-ligeti 25 méteres fedett uszoda javított ugyan a helyzetünkön, de így sincsenek olyan edzési lehetőségeink, mint a bratislavai, vagy más hazai kluboknak, nem beszélve a külföldi, elsősorban a szocialista államok élegyütteseinek feltételeiről. Ezt követően a jó állóképességhez csatlakozott a technikai tudás, a megfelelő játékstílus és taktika, így nem

Szamuelisz Ferenc (balról) még mindig „csatasorban áll“, tapasztalatait átadja a fiataloknak, többek között tíottlik Lászlónak is

(Gazdag felv.J

szágos bajnoki címet. Az akkori csapatot L. Kalinka, Kládek, Bottlík, Csop, Dráb, P. Kalinka, Kropáč, Krupanič, Lackner, Pe- czer, Reinovský, Sokol, Sraga és Stoffan alkották. Törekvő és ami a legfontosabb, mind nagyszerűen képzett játékosok voltak. A többi között Dráb Iván úszóként kezdte sportpályafutását és a hatvanas évek elején anyaegyesületén kívül egyszerre volt tagja hazánk úszó és vízilabda-válogatottjainak. Az

1979-es vízilabda-bajnokság ötödik helyén végzett a helyi Slávia VŠV (állatorvosi főiskola). Edzője Lackner annak idején a ČH és válogatotiunk legfélelmetesebb góllövője volt. Hasonlóan sorolhatnánk a többi játékos kivételes tudását.

A ČH századunk hatvanas éveiben emelkedett a többi hazai együttesek fölé és azóta 1979 egyre jobban elhúz tőlük. Az első bajnoki cím után követke- Xi. 5. zett a második, harmadik, majd Ščavnický edző távozásával

5 1965-ben jött egy megtorpanás

és a csapat Piešťany mögött a második helyen végzett. Azóta

maradhattak el az eredmények sem. A megtett út, vagyis a „kézzel fogható1' fejlődés azt igazolja, hogy Ščavnický és Téglássy edzők kezdeményezései, módszerei helyesek voltak.“

A BIZONYÍTVÁNY

Az utóbbi évek a ČH szempontjából rendkívül jó mérleggel zárultak. Az idei 26 fordulós hazai bajnokságot 19 pontos előnnyel nyerte úgy, hogy közben csak Novákyban szenvedett vereséget és Topoľčany is csak egy pontot tudott tőle kicsikarni. Sokkal nagyobb fegyverténynek számítanak a nemzetközi viszonylatban elért eredmények, melyek közül kiemelkedik a szuperkupát nyert Budapesti OSC felett tavaly aratott győzelem, a többszörös olasz bajnok Pro Recco Genova elleni siker és nem kisebb az értéke a spanyol bajnokkal, annak saját környezetében elért döntetlennek sem. Az idén a szocialista államok belügyi sportolóinak spartakiádján úgy

szorult az előtte végző szovjet és román csapat mögé, hogy csak a Dinamó Moszkvától kapott ki, viszont döntetlent ért el a Dinamó Bukaresttel és a mögötte végző Újpesti Dózsával. A dubrovniki nemzetközi tornán 4:2-re megverte a KEK győztes jugoszláv KPK Korcsu- lát és 6:4-re a magyarországi SZEOL-t. Az Intersporttorna döntőjében Bratislavában a kijevi Dinamó sem boldogult a kassaiakkal, 10:8 ra kikapott.

A Kassa díjáért folyó versenyen legyőzte a BVSC-t és a moszkvai Dinamóval való döntetlenje elég volt az első helyhez. Az október' végén lebonyolított BEK-selejtezőn a kassai vízilabdázók kiharcolták az elődöntőbe jutást.

— A mérleg még jobb is lehetne, de az újonc adóját néhol duplán fizetjük —. mondja az edző. — Tavaly a BEK selejtezőjében, amely Spanyolországban volt, mind a négy csapatnak azonos pontszáma volt, s elsősorban a sportdiplomácia alakította ki ezt a helyzetet. Az első mérkőzésen 5:4-re megvertük az olasz bajnokot, melytől évekkel ezelőtt mindig simán kikaptunk, majd a spanyolok következtek. Harminc másodperccel a befejezés előtt egy góllal vezettünk és nálunk volt a labda, illetve lehetett volna, mert a játékvezetők elvették és egy spanyol mellélövés után négyméterest fújtak ellenünk. Ha nem jön az egyenlítés, akkor a spanyolok estek volna ki és mi jutunk tovább. Még volt valamilyen remény a továbbjutásra, de ahhoz győzni kellett volna a görögök ellen. Vesztettünk. Sokáig csak egy góllal voltunk náluk gyengébbek és nem álltunk messze a kiegyenlítéstől, amely ismét a spanyolokat hozta volna lehetetlen helyzetbe. Hogy ne úgy legyen, következett egy újabb vitatható négyméteres ellenünk. Ezen a mérkőzésen a játékvezetők arra is ügyeltek, hogy a görögök ne győzhessenek nagy gólkülönbséggel, mert a házigazda szempontjából az sem felelt volna meg a továbbjutáshoz. Sajnos ilyen eset is előfordult.

MIÉRT VEZET UTCAHOSSZAL A HAZAI CSAPATOK ELŐTT?

— Szerintem valaki csak akkor érhet el jó eredményeket egy sportágban, ha az érdekli ís és tesz érte valamit. Mi évente 800—900 órát edzünk, míg a többi ligős-csapatok jóval kevesebbet, holott sokkal jobbak a lehetőségeik. A második lényeges dolog, hogy a játékosok, akik közül tízen a válogatottban is szerepelnek, már megfelelő nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek, ami nem kis előny a többivel szemben. Szerencsére már azt is elértük, hogy a fiúk a nemzetközi mérkőzéseken nem azzal a szándékkal mennek a vízbe, hogy minél kevesebb gólt kapjanak, hanem a győzelem reménye hajtja őket. Hogy ilyen szinten vagyunk, azt többi között a magyarországi kluboknak is köszönhetjük elsősorban az egrinek és szolnokinak, amelyek a felkészülésben rengeteget segítenek nekünk, játszanak velünk és rendelkezésünkre adják medencéjüket, valamint edzéstermeiket.

• • •

Tizenhétszeres bajnokunk megérdemli az elismerést, hiszen ilyen nagy léptekkel fejlődni és közeledni a világ élvonalához, nem kis teljesít-. mény. A sikerek szépek, de bizonyára még átütőbbek, fényesebbek lennének, ha az a bizonyos lejtő, melyen kapaszkodniuk kell, közeleb kerülne a vízszinteshez és — konkrétumukat említek — a csapatnak nem a negyven évvel ezelőtt épült, az előírtnál 120 négyzet- méterrel kisebb medence lenne az otthona, ha volnának erősítő termei, felszerelései, ha télen a fedett uszodában nem csupán reggel hattól hétig (akkor is csak egy 25,xl,5 méteres sávban) tarthatná az edzéseket, valamint a BEK-selejtezőre készülve nem aggasztanák valutagondok és a gyakorlási lehetőségek bizonytalansága sem.

GAZDAG JÖZSEF

A 17. országos bajnokságát szerző CH Košice vízilabda-együttese. Álló sor (balról): Bottlík edző, Bohát, Jaška, Kula, Tomik, Baöík, guggolnak: Dabrovski/, Torna, Potpinka, Szalonna, Vidumanský, Ciíiak (Berenhaut felv.)

Még kom

(őstulokba bocstilkom

A síugrás a leglátványosabb téli sportok egyike. Erről a nagyszabású nemzetközi versenyek látogatottsága tanúskodik a legékesebben. Nemcsak külföldön, hanem a Magas-Tátrá- ban megrendezett versenyeken a százezres nézősereg nem

ment ritkaságszámba. A televízió közvetítését pedig milliók tekintik meg és szurkolnak kedvenceiknek. A népszerűséget ez a sportág nem annak köszönheti, hogy nagy tömegek hódolnak a síugrásnak, hanem annak, hogy megértéséhez a

versenyzők teljesítményének felméréséhez nem kell különösebb szakértelem. A szépen kivitelezett nagy ugrásokhoz nincs szükség magyarázatra. Ezért látogatják oly sokan a rendszerint gyönyörű környezetben és szép időben megrendezésre kerülő síugró versenyeket.

Az utóbbi években a műanyagsáncok hathatós segítséget jelentenek a téli idényre történő előkészületeknél. Ma már az északi országokban sem idegenkednek a műanyag sáncoktól, sőt rájöttek, hogy a jó alapokat nélkülük nem lehet biztosítani. Különösen a svédeknek van behozni valójuk. Ök az utóbbi években elhanyagolták az utánpótlás nevelést, lemaradtak a világ élvonaíától és bizony eltart egy ideig amíg ismét fel tudnak zárkózni. így nyilatkozott a csehszlovák válogatott egykori edzője Jachym Bulin, aki most a svéd síugrókkal foglalkozik és igyekszik a jelenlegi helyzeten javítani.

_Az egyes versenyek érthetően až olimpia jegyében zajlanak, s bár most még korai lenne felméréseket végezni, azért a szakemberek éles szeme mindenütt ott van és észre veszik a tehetségeseket, azokat, akiktől Lake Piacidban majd tartani kell. Az őszi idény első nagy erőpróbájára már hagyományosan Frenštátban a világ egyik legnagyobb műanyagsáncán került sor. Számtalan mértéktartó nyilatkozat látott napvilágot, amelyekből azonban következtetni lehet az olimpiai esélyekre. Teljes képet azonban csak az év végén sora kerülő négysáncversenyen nyújtott teljesítmények alapján kaphatunk. A legjobbak közül senki sem titkolja, hogy ezen a nemzetközi erőmérésen akar elsősorban bizonyítani. Persze lesznek majd olyanok is, akik a négysáncversenyen biztosítják maid helyüket országuk olimpián Induló csapatában.

A szakemberek ismerik a Lake Placidi sáncokat és azt is tudják, hogy ott csaknem állandóan hátszél zavarja a síugrókat. Erre is fel kell készülniük, amit Napalkov, a szovjet válogatott edzője például úgy igyekszik megoldani, hogy védencei a lehető legtöbb ugrást teljesítik hátszélnél. Ha már a szovjet edzőt említettük, hadd jegyezzük meg, hogy a Szovjetunió síugrói az elmúlt esztendőkben nem kényeztették el szurkolóikat rendkívüli eredményekkel. Csak Borovityin és Szavin érdemel elismerést. Most e két kellő rutinnal rendelkező versenyző köré gyűjtötték a fiatalokat, akik ugyan

még nem szereztek kellő tapasztalatokat, de eddigi aránylag rapszodikus teljesítményeik ellenére is látszott, hogy kellő fizikai és technikai felkészültségre tettek szert, ök is a négysáncversenyen akarnak bizonyítani.

Természetesen nem kell külön hangsúlyozni, hogy a szovjet versenyzők nem lesznek a* egyetlenek, akik az év végi évtizedek óta nagyszabású eseményen akarják letenni a vok- sot. Erre készülnek az NDK- beli, finn, norvég, svájci, osztrák és természetesen a csehszlovák sugrók is. Az élmezőny — bármilyen elcsépeltnek is tűnik ez a megállapítás — ebben a sportban is hihetetlenül kiegyenlítődött, és bővült. Ami annyit jelent, hogy jónéhány versenyző indokoltan számol a a sikeres helytállással és pályázza meg az érmek egyikét. A győzelmet — a hozzáértők véleménye szerint — az szerzi meg, aki a verseny napján csúcsformában szerepel. Persze azért a szerencsével sem szabad hadilábon állnia.

Ami az esélyeket illeti, csak latolgatni lehet. A „bennfentesek“ véleménye megegyezik abban, hogy a finn, norvég, osztrák és NDK-beli síugrók jelentik ma is a csúcsot. Danneberg, Desher, és társai a tőlük megszokott szorgalommal készültek és teszik ezt majd ezután is. Már a műanyagsáncon lebonyolított versenyeken tanúbizonyságot tettek kivételes képességeikről, s azóta még csak javulhattak. Az osztrákoknál Kogler, Groyer, Neuper a svájciaknál Sumi, Mösching, Egloff, a lengyeleknél Fijas, Bobak, az amerikaiaknál — hazai környezetben — Jim Denney, sorolható az esélyesek közé. Az olimpiára nem most kezdték meg a felkészülést, a fiatalokat már évekkel ezelőtt igyekeztek a csapatba építeni, így Lake Piacidban nemcsak a múltban eredményeket felvonultató ismert síugróktól várnak kivételes teljesítményt.

A csehszlovák élversenyzők sem akarnak szégyent vallani, ellenkezőleg nagynevű elődjeik nyomdokaiban igyekeznek haladni. Az olimpiai keret a következő: Skoda, Samek, Tánczos, Novák, Balcar, Brzuchan- ski, Hýsek és Felix. Az utóbbi focizás közben bokasérülést szenvedett és két héten át gipszben volt a lába, de már ismét edzésbe állt. Mielőtt a válogatott tagjai elutaztak a Szovjetunióban tervezett edzésükre, fíH Raška edző Skoda és Samek formájával volt a legelégedettebb.- Javult Tánczos teljesítménye is. Ki repül a ten geren túlra a jövő év legjelentősebb eseményére, arra majd később kapunk választ. Az elmúlt hetet Kirovszkban töltötték, majd Horrachovban folytatják felkészülésüket, amennyiben megfelelőek lesznek a hó- viszonyok. A harrachovi közén- sánc ugyanis nagyon hasonlít a Lake Placidi normálsáncra, s így valóban ideális körülmények között készülhetnek a rájuk váró feladatokra

tkollárf