Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-27 / 280. szám, kedd

H NATO im MEGBOKÍIAK AZ ERŰEGYENSOLY! (Folytatás a 3. oldalról) — Ismétlem, lia ilyen döntés születik, és a megbeszéléseik m elkezdésé re tett javaslatain­kat elutasítják, afkkor a nyugati országok álláspontja megbontja a .megbeszélések alapját. Nem lewz miből kiindulni. Ha ilyen helyzet áll elő. aktkor ez azt fogja jelenteni, hogy néhány ország, ha -mondhatom így: a boldogulást a lázas fegyverke­zés új fordulójában keresi. • Országunknak, Cseh Szlovákiának a német: impe­rializmus mérhetetlen káro kat okozott. Nyugtatanita nak bennünket a hazánk nyugati határainál állomá­sozó amerikai és nyugatné­met csapatok. Üdvözöljük Leonyid Brezsnyev kezdetné nyezését, főleg ami a lesze­reléshez vezető néhány egy­oldalú lépést illeti. A Szov­jetunió ezután is képes lesz teljesíteni a Varsói Szerző­désben vállalt kötelezettsé­geit? — A Szovjetunió, s reméljük, hogy a Varsói Szerződés többi tagállama is teljesíteni fogja kötelezettségeit. Képeseik lesz­nek megvédeni függetlenségü­ket. Leonyid Brezsnyev berlini beszédében világosan rámuta­tott, hogy ha az említett terveik megvalósulnak, akikor a Szov­jetunió a körülményekre való tekintettel kénytelen lesz meg­felelő lépéseket tenni saját biz­tonsága és a többi szocialista ország biztonsága védelmére. • Az ön bonni látogatásá­val kapcsolatban néhány nyugatnémet napilap hasáb­jain olyan állítások jelen- tek meg, hogy a Szovjetunió, állítólag, el akarja szigetelni Bonnt a NATO keretében, és „semlegesíteni“ akarja a Német Szövetségi Köz társa Ságot. Mi a véleménye er­ről? — A Szovjetunió nem tőreik' szik a Német Szövetségi Köz­társaságnak a többi NATO-or- szágtól való elszigetelésére. Ar- ról, hogy az NSZK kormányát akarjuk meggyőzni, amit igyeik- szünik neki bebizonyítani, sze­retnénk meggyőzni a többi NA- TO-országot is. Nem szokásunk az államok közötti viszály szí­tása. Nem akarunk az államok Ikőzé éket verni, és látogatá­sommal kapcsolatban sem (ké­szültünk erre. • Az ön világos és egy értelmű kijelentései a bécsi tárgyalásokra is vonatkoz­nak? A bécsi megbeszéléseiknek megvan a sajátos jellege. A már említett kérdés helyes rém* deffése megkönnyíti n bécsi tár­gyalásokat, megkönnyíti a meg­állapodás elérését. S ellenkező­leg, ha a NATO-országok meg­valósítják az új típusú nukleá­ris rakétaf egy verek telepítési tervét, akkor ez jelentős mér- léikbert bonyolítja a bécsi tár­gyalások sikerének lehetőségét. Felhasználom az alkalmat arra, hogy ismét, emlékeztessek rá: a bécsi fórumon csaiknem másfél évvel ezelőtt a szocialista or­szágok által előterjesztett ja­vaslatokra a tárgyalások nyuga­ti résztvevőitől mimd ez ideig nem érkezett válasz. Jó lenne, ha végre válaszra szánnák el magukat. • Ismeretes, hogy Leonyid Brezsnyev október 8-i ber­lini be<szédében foglalt ja­vaslatokat a nyugati orszá­gok közvéleménye pozitívan fogadta. Mivel magyarázza azt, hogy a NATO-tagálla- mok kormányai nem helyez­kednék hasonló kedvező ál­láspontra a berlini beszéd reális és konstruktív javas­lataival kapcsolatban? — Ha tömören akarok vála­szolni a kérdésre, ezt monda­nám: annalk ellenére, bogy az Egyesült Államok és néhány más NATO-ország kijelenti: tá­mogatja az egyensúly elvét, tényleges politikájuk a fegy­verkezés és a fegyveres erők terén egyoldalú előnyök szer­zésére irányul. Minden reálisain gondolkodó embernek azonban tudatosítania kell, hogy a má­sik fél nem engedheti meg ma­gáinak, hogy túlszárnyalják és egyenlőtlen helyzetbe kerüljön. Ez a lázas fegyverkezés újabb fordulóját jelenti, ami ellen mii határozottan fellépünk. • Ha a NATO decemberi ülésén elfogadják a várt döntéseket, befolyásolja-e ez a szovjet—nyugatnémet kétoldalú kapcsolatokat? — Kénytelen vagyok kijelen­teni, és ezt az NSZK állami ve­zetőivel folytatott megbeszélé­seken sem titkoltuk: nem le­het számolni azzal, hogy a dön­tés nem lesz hatással a Szovjet­unió és a Nénnet Szövetségi Köztársaság kapcsolataira. Biz­tosan értik, hogy negatív érte­lemben. Ezt azonban szeret­nénk elkerülni. Mi tárgyaláso­kat javaslunk. Ismétlem, tár­gyalásokat. így biztosíthatók a tárgyalások valamennyi részt­vevőinek érdekei, mert senki sem kényszerítheti rá akaratát a másikra. A kölcsönösen elfo­gadható megoldások keresésé­ről van szó. Tudjuk tehát, ho gyan térhetünk ki a kedvezőt­len hatás elöl. MÁR HÉT OSZTÁLYBAN Egy művészeti alapiskola életéből Nagymagyaron (Zlaté Klasy) hat éve működik művészeti alapiskola. Emília Taláková igazgató ottjártamkor elmon­dotta, hogy a járásban ez a legfiatalabb és legkisebb önál­ló művészeti iskola. A növen­dékek száma azonban évről év­re gyarapszik, mivel a környék községeiben is nagyon megnö­vekedett az érdeklődés az isko­la iránt. Aztán ennek igazolá­sára az osztálynaplóból szám­adatokat sorol fel: ez év szep­temberében 55-en jöttek az elő­készítő osztályba, a tavalyi elő­készítősök közül pedig 40-en jutottak el az első osztályba. Míg tavaly hat osztályban és egy előkészítő osztályban 140 diák tanult, az idén már a nö­vendékek száma 175. Közülük mintegy 60-an a rajz- és kép­zőművészeti szakot látogatják, a többiek pedig valamilyen ze­nei szakot választottak. A nö­vendékeknek a zongora és har­monika szak mellett most nyílt először lehetőségük hegedűsza­kot is választani — jegyzi meg az igazgató. tantermekben rend, tiszta­ság. Az egyik helyiségben a gyerekek „kézimunkáit“ mutat­ják be. Vannak itt rajzok, fest­mények, textíliából, fából, agyagból készült modellek, em­ber- és állatfigurák, szobrok, szoborkompozíciók — egyszó­val sok minden, amit a peda­gógusok irányításával a gyer­meki fantázia alkotott. A tantestületi szobában talál* kozom a kiváló szakember hí­rében álló Bartalo-s Imre har­monika szakos pedagógussal. Jó munkájáról tanúskodik a fa­lon függő dicsérő oklevél is. 1978-ban például 20 tanítványa közül a Humennén megrende­zett országos versenyen Mózes Balázs második, Baráth Andrea pedig harmadik helyezést ért el. Baráth Andrea azóta már a bratislavai Konzervatóriumban tanul. Az iskola tanulói és pedagó­gusai részt vesznek a társadal­mi rendezvényeken. Műsoraik­kal segítik a polgári ügyek testületének munkáját is. S gyakran rendeznek hangver­senyt a csenkei (Cenkovce) szövetkezeti klubban, vagy a helyi tornateremben, hogy a gyerekek megszokják a nyilvá­nos fellépéseket és a szülők­nek is számot adjanak tudásuk­ról. Ezenkívül a zeneiskolák közt folyó járási versenyre is eljárnak az iskola növendékei. Baráti kapcsolatokat ápolnak az észak-csehországi Doksy vá­ros zeneiskolájával. A pedagó­gusok és a tanulók évente cse­relátogatáson vesznek részt, s gyakran ellátogatnak Brati­slavába színházi előadásra és hangversenyre. Az iskolából távozóban Ko­dály Zoltán szavai jutottak eszembe: „Tanítsátok és tanuljá­tok a zenét, mert a szocialista hazának zenében is Jártas, mű­velt polgárokra van szüksége." MERI ISTVÁN • Genscher úr és Schmidt úr Szovjetunióba szóló meg­hívása, amelyet ön tolmá­csolt, azt jelenti, hogy a Szovjetunió mindezek elle­nére a nyugatnémet—szovjet jó kapcsolatok megőrzésére törekszik? — Pontosabban: érdekünk, hogy az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatai jól fejlődjenek, Ér­tékeljük azt, amit már elér­tünk. Azt szeretnénk, ha kap­csolatainkat semmi sem zavar­ná meg. Továbbra is szeretnénk fenntartani minden szinten "a kapcsolatokat, még a legfelsőbb szinten is. A hivatalos nyilatko­zat megállapítja, hogy megerő­sítettem Schmidt kancelár meg­hívását. Genscher külügymi­niszternek ismételten tolmá­csoltam a Szovjetunióba szóló meghívást. • Volt-e olyan érzése, a látogatás során, hogy a szövetségi kormánynak való­ban érdeke a leszerelés? — Ilyen érdekről nem volt szó. Tettek ilyen kijelentéseket, de az említett kérdésben az NSZK álláspontját ismerjük. Most pedig mindenki levonhat­ja ebből a megfelelő következ­tetést. • Jól értettem, hogy ha a NATO ülésén nem fogadják el a határozatot, a Szovjet­unió hajlandó lesz tárgyalni az SS—20 rakéták korlátozá­sáról és azok Szovjetunióba való visszavonásáról? — Igen, készek vagyunk megtárgyalni a közép-hatósu­garú rakétáik kilövő berendezé­sei számának csökkentését. Ezek a mi területünkön marad­nak. Ha efelől kétségei támad­tak, remélem, hogy magyará­zatom eloszlatta azokat. Végezetül szeretném elmon­dani, hogy bonni tárgyalásaink és megbeszéléseink tárgyszerű- ek és komolyak voltaik, össz­hangban voltak a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztár­saság képviselői korábbi talál­kozóinak szellemével. LENGYELORSZÁG Technológiák — exportra Lengyelország évről évre fo­kozza részvételét a nemzetközi munkamegosztásban. Ennek ér­dekében növelni kívánják az új technológiák vásárlását és eladását. A lengyel szabadal­mak külföldi értékesítésének fejlesztését szolgálta az a pá­lyázat, amit két lengyel külke­reskedelmi vállalat írt ki ex­portképes műszaki újítások ki­dolgozására. A négyszáz pályamunka kö­zül tízet díjaztak, tízet dicsé­retben részesítettek. Az első díjat a metila 1 kohol közepes nyomás alatti előállítá­sának eredeti módszere nyerte el. A második díjat a dimetilote- reflalan előállításának korsze­rűsítéséért ítélték oda. Ez a vegyszer a műszál-, a fólia- és a magme tofonszalag-gyártás né 1 külozhetetlen a lapanyaga. A két harmadik díj közül az egyiiket az az új eljárás kapta, amellyel folyamatosan nyerhető ki a cukor a melaszból, a má­sik egy eredeti karbamid előál­lítási technológia. (INTERPRESS)- ÜJ FILMEK ­HÄZ A NAP ALATT (szovjet) A Szovjetunióban ma 15 köz­társaság, 19 városának 20 film­gyárában készülnek játékfii mek; évente mintegy 150 egész műsort betöltő film kerül ki a stúdiókból. Az egyes köztársa­ságok műhelyei (kivéve a moszkvai és a leningrádi stú­diót) különösen az utóbbi évek­ben, évtizedekben mentek ke resztül virágzó fejlődésen. Nálunk az elmúlt évek során érdektelen megismerni két fia­tal elsőfilmes rendező munká ját, a Ház a nap alatt című fil­met. Georgij Bzarou és Zinovij Rojzman alkotásának cselekmé nye Taskenlben, az üzbég fő városban játszódik. Az embe­rek élete, szemlélete az utóbbi évtizedekben gyökeresen meg­változott. Vannak azonban, akik még nem szabadultak meg az előíté'etektől. magatnrtásu­Jelenet a szovjet filmből; jobbra Dilorom Kembarova, a női /ö- szereplő minden egyes szovjet köztársa* ság terméséből bemutattak két- három filmet; bár ez a tény talán nem is tudatosul abban a nézőben, aki elszórakozik a kalandos történeten, az egzoti­kusnak ható tájak, viseletek, szokások látványán. Ennyi tá­voli földrész, város, nép láttán az emberen könnyen erőt vesz egyrészt a bőség zavara, más­részt a sok név éppúgy kiros­tálódik az emlékezetből, mint a legtöbb statisztikai adat. Any- nyi biztos, hogy a csehszlová­kiai nézők néhány év leforgása alatt megismerhették a szovjet köztársaságok filmművészeté­nek mindegyikét. Figyelemre méltó, hogy e filmek rendezői más szovjet filmekkel összeté­veszthetetlenül fejezik ki a ma­guk népének, nemzetiségének szokásait, életét, társadalmi gondjait, vágyait. Az egyes köztársaságok filmművészete közül az egyik legfiatalabb és legsajátosabb arculatú az üzbég, Ezért nem SZENT ÉV kát, döntéseiket gyakran befő* lyásolják még a letűnt világ káros örökségeként fennmaradt szokások. Akárcsak a film fia­tal munkásáét is, aki képtelen az új erkölcsi normákhoz iga­zodni, inkább lemond a szere­tett asszonyról. Formai szempontból a film még tökéletlen, magán viseli a debütáns munka jellegzetes vo­násait. Színészvezetése és té- mafeldolgozása azonban a ren­dezők tehetségéről tanúskodik. A lírai, látszólag szerény kis történet mögött az élet nagy kérdéseinek, az igazságkeresés­nek a drámája húzódik meg. Életbölcsesség, belső derű su­gárzik a filmből, az élet szép­ségének, az emberi boldogság­ba vetett hitnek a hirdetése hatja át az alkotást. Rokon­szenves nyíltsággal szemlélik az alkotók napjaink embereit és fonákságait. S bár képszer­kesztésük helyenként egyenet­len, a film mégis figyelmet ér­demel, hiszen két pályakezdő művész útkeresését mutatja. (francia) Bűnügyi vígjáték ez a fran­cia film, célja a nézők szóra­koztatása. Ennek az elvárásnak Jean Girault rendező ötletesen szerkesztett és pergő eselekmé- nyü alkotása kétségtelenül ele* get is tesz. A film azonban nem a rendező egyénisége vagy a történet miatt vonzó; első­sorban a főszerepet alakító Jean Gabin személyisége teszi azzá. Nem is annyira a színészi játéka érdemel figyelmet, mint inkább az a tény, hogy a világ filmművészetének e kiemelkedő alakja életének utolsó alakítá­sát nyújtotta a filmben. (Jean Gabin 1976-ban halt meg, s rö­viddel halála előtt forgatta a filmet.) Egyszerű, természetes és mégis sajátos játékstílus jel­lemzi mostani alakítását is. Já­tékából, szerepének értelmezé­séből humanitás árad, e filmje mégsem sorolható emlékezetes munkái közé. Életének utolsó éveiben gyakran vállalt szere­pet detektív történetekben, hol bűnözőt, hol felügyelőt játszva. Ezúttal is az alvilág minden hájjal megkent gengsztereként láthatjuk. Egy fiatal társával éppen „ül“, rablásért tették hű­vösre. A nagystílű és lelemé­nyes szélhámos a szent év ró­mai ünnepségeiről értesülve azonnal akcióba kezd: társával együtt olajra lép s lelki pász­tornak álcázva magukat Rómá­ba igyekeznek, hogy felkutas­sák és birtokukba vegyék az egykor rabolt nagy zsákmányt. Útjukat azonban — amint az már lenni szokott — kisebb na­gyobb zökkenők nehezítik; töb­bek közt három fiatal terroris­ta elrabolja a Párizsból Rómá­ba tartó repülőgépet. Az álpüs­pöknek ismét lehetősége van, hogy bűnözőként szerzett sok­éves tapasztalatait hasznosítsa és leszámoljon a géprablókkal. Veszélyes helyzetek, izgalom, hajsza, sok bonyodalom, míg az életmentőkké „vedlett“ bű­nözök ismét az igazságszolgál­tatás színe ólé kerülnek, s a rendező az ősszebogozódott szálakat szerencsésen szétfej­ti. A szórakoztató vígjáték má­sik bűnözőjét Jean-Claude Bria- ly játssza. Egy kisebb szerep­ben Danielle Darrieux 1, az öt­venes óvek sztárját is láthat­juk. —ym— 1979. XI. 27.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents