Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-16 / 271. szám, péntek
MA IS IDŐSZERŰ HAGYATÉK /Folytatás az 1. oldalról) ke legréakciósabb és Iegsoví- nisztább köreinek érdekei! szolgálja. A demokratikus és a szabadságjogok lábbal tiprása, a dolgozók szociális vívmányainak megtámadása, a militarizálás, a hadiipar kiépítése, a nacionalizmus, a sovinizmus, az agresszió és a háború légkörének terjesztése, a kommunista- ellenes hisztéria, a haladó és demokratikus erők elleni rágalom — mindez előfeltétele a fasizmus létrejöttének. így mindaddig, amíg az imperializmus létezik, időszerű marad 3939. november 17-ének, a reakció és a fasizmus elleni harcnak, a haladó diákok egységének és nemzetközi szolidaritásának hagyatéka. Európában már 34 éve béke van. Ez azt mutatja, hogy a békeszerető erőknek módjukban áll a háborús pusztulás veszélyének elhárítása. Azonban földünk nem minden országa élhet békében, még mindig fennáll a globális háború veszélye a legreakciósabb imperialista érők mesterkedése miatt. Az egész haladó világ nagyra értékeli a Szovjetunió lenini békepolitikáját, azt a törekvését, hogy a nyitott nemzetközi kérdéseket békés úton rendezzék, leállítsák a lázas fegyverkezést, és megőrizzék a békét. Ennek nemrég újra tanúi lehettünk, amikor meghallgattuk Leonyid lljics Brezsnyevnek Berlinben, az NDK megalakítása 30. évfordulója ünnepségein elmondott beszédét. A Szovjetunió új békekezdeményezése kifejezi, hogy a Szovjetuniónak valódi érdeke a katonai feszültség enyhítése. Hogy ez mennyire akut és égető kérdés, bizonyítja az is, hogy a világ naponta több mint egymilliárd dollárt fordít fegyverkezésre. Nem kisebb a katonai célokra fordított energia- és nyersanyagmennyiség sem. Olyan Időszakban, amikor az egész világnak bonyolult nyersanyag- és energiaellátási problémákat kell megoldania, a fegyverkezés hatalmas mennyiségű kőolajat és más nyersanyagot köt le. Azok, akik Nyugaton mil- liárdokat költenek fegyverkezésre, bizonyára jól tudják, hogy ennek az összegnek a töredékéből is súlyos problémákat lehetne megoldani, meg lehet például szüntetni a gyermekek éhezését a fejlődő országokban. Mégis újabb és újabb milliárdokat adnak ki halált hozó fegyverekre. A szocialista országok határai közelében mégis amerikai fegyvereket akarnak elhelyezni. Hát ilyen az a humanizmus, amelyről a burzsoá propaganda olyan nagy .előszeretettel szónokol. Az enyhülés ellenségeinek azok a kísérletei, hogy megakadályozzák a további enyhülést, nem állíthatják meg a történelmi fejlődést. Az emberiség sorsát ma már a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás erői határozzák meg. Az a célunk — ahogyan Brezsnyev elvtárs mondotta a Komszomol XVIII. kongresszusán —, hogy országunkat háborútól mentesen adjuk át a további nemzedékeknek. Ez a cél bennünket is kötelez, s a békés élet érdekében hűek maradunk azokhoz az eszmékhez, amelyekért a diákok a múltban küzdöttek, hűek maradunk november 17-e hagyatékához. Ezt követően František Fej- far, a SZISZ KB titkára, a SZISZ felsőoktatási központjának elnöke hangsúlyozta, hogy a csehszlovákiai diákok, a haladó hagyományokhoz hűen, tevékenyen bekapcsolódnak a Nemzetközi Diákszövetség munkájába. Miroslav Štepan, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke ismertette azt a felhívást, amelyet a délelőtti órákban megtartott nemzetközi diákfórum intézett a világ diákságához és fiatalságához. Az ünnepi gyűlés kulturális műsorral ért véget. A FIATALOK HŐSIESSÉGÉNEK JELKÉPE Jugoszláv vendégek Ján Janiknál (ČSTK) -— Ján Janik, «z SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára tegnap fogadta Szlovénia Szocialista Ifjúsági Szövetsége öttagú küldöttségét, amelyet Boris Bavdek, a szövetség konferenciájának elnöke vezet. A fogadáson részt vett Michal ZozuFák, az SZLKP KB [Titkárságának tagja, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának elnöke, Dániel Futej, az SZLKP KB osztályvezetője és Milivoj Kovaesevics, Jugoszlávia bratislavai fökonzulja. Az RKP XII. kongresszusa előtt (Tudósítónktól) — A Román Kommunista Párt XII. kongresz- szuša előtt tegnap a Román Szocialista Köztársaság bratislavai főikonzulátusa sajtóértekezletet tartott. Az újságírókat tájékoztatta a jövő hétfőn kezdődő kongresszus programjáról. Emanoil Lazar alikonzul kiemelte Románia szocialista építésének sikereit, és konkrét adatokkal dokumentálta az ipari és mezőgazdasági termelés növekedését, a nép életszínvonalának emelkedését. Hangsúlyozta, hogy az 1961-től 1985-ig terjedő időszakra vonatkozó gazdasági terv a népgazdaság minden területén további dinamikus fejlődéssel számol. .(ki) zetül egyhangúlag felhívást fogadtak el, amelyben felszólítják a világ diákjait és fiatal-? jait, hogy legyenek szolidáris sak az elnyomó imperialista politika, a gyarmatosítás, a terjeszkedés, a hegemonizmus, az újgyarmatosítás, a faji megkülönböztetés és a cionizmus el* len küzdő diákokkal és népekkel. Rámutattak arra, hogy a Szovjetunió és a többi szocialista ország konkrét javaslatokat tesz a lázas fegyverkezés korlátozására és a feszültség-' enyhülés folyamatának elmé-’ lyítésére. Felhívták a világ fiatalságát, hogy támogassák ezeket a javaslatokat és kezdeményezéseket. A békéért és a társadalom építéséért (CSTK) — Értekezletet tartottak tegnap Bratislavában a szlovák evangélikus egyház lelkészei a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulója alkalmából. Rámutattak arra, hogy a felike lésnek fontos szerepe volt a nemzeti felszabadító harcban és a szocialista Csehszlovákia létrejöttében. A konferencia végén a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el, amelyben támogatásukról biztosítják a Szovjetunió új békekezdeményezését. Hangsúlyozzák: a Szovjetuniónak az a döntése, hogy csökkenti az NDK-ban állomásozó csapatainak létszámát és az ott elhelyezett fegyverzetének mennyiségét, ismét bizonyítja, hogy a Szovjetunió a béke megőrzésére törekszik. Erre a másik félnek megfelelő választ kellene adnia, és le kellene mondania tervéről, hogy új hadászati fegyvereket gyártson és helyezzen el Nyugat- Európában. Az evangélikus lelkészek egyúttal kifejezték azt az eltökélt szándékukat, hogy hozzájárulnak társadalmiunk építéséhez, s továbbra is részt vesznek a tarlós világ béke megőrzéséért indított nemzetközi mozgalomban. MUNKALÁTOGATÁS (ČS'IK) — Peter Colotka, a CSKP KB Elnök sé gének tagja, a szlovák kormány elnöke tegnap mimika látogatásra a topol- c;a n y i járásba utazott. A pártós állami szervek vezető képviselői, é ükön Jakub Selíkkal, a járási pártbizottság vezető titkárával, tájékoztatták Colotka elvtársat az állami tervfeladatok teljesítéséről a 6. ötéves tervidőszak befejező részében, továbbá az őszi mezőgazdasági munkákról és arról a munkakezdeményezésről, amely a kitűzött célok eredményes teljesítésére irányul. Megegyezés született a Rtotíesia-konferencián (ČSTK) — A londoni Rhodesia -kon feren cián meg eg yezé s született: Nagy-Britannia megváltoztatta eredeti tervét, és egyetértett a Zimbabwei Hazafias Front követelésével, hogy a zimbabwei népi hadsereg az •átmeneti időszakban ugyanolyan statútummal rendelkezzék, mint a jelenlegi rhodesiai rendszer fegyveres erői. Joshua Nkomo és Robert Mugabe, a Hazafias Front társelnökei a brit javaslattal ezeikután egyetértettek. A javaslat továbbá feltételezi, hogy Mtizorewa, amint hivatalba lép a brit helytartó Rhodesiában, lemond tisztségéről. A terv érteimében Rhodesiában választásokat tartanaik. Nagy-Britannia és a Nemzetközösség tagországai megfigyelőinek jelenlétében. Az ezt megelőző időszakban feloszlatják a jelenlegi parlamentet. Befejeződött a hágai NAÍÜ-tanácskozás (ČSTK) — Hágában befejeződött a NATO hadügyminisztereinek kétnapos konferenciája. Megmutatkozott, hogy az Észalk- atlanti Szövetségen belül nincs teljes egyetértés az amerikai ún. eurostratégiai rakéták ügyében. WHlem Scholfen holland hadügyiminisztert támadások érték azért, mert kormányának álláspontját hangoztatta, amely szerint csak az új fegyverek gyártását kellene jóváhagyni, nem pedig Nyugat- Európában való elhelyezésüket. Erről először a Szovjetunióval kell tárgyalni. Harold Brown amerikai hadügyminiszter a holland javaslatot teljesen „irreálisnak“ minősítette. Tanácskoztok az Arab Liga külügyminiszterei (CSTK) •— Az aratb országok elsősorban a déHiibanoini helyzet normalizálódását, a palesztin ellenállásnak való segítség- nyújtást, s az atrab egység és együttműködés erősödését várják az Arab Liga államainak csúcstalálkozójától, hangsúlyozta Sadli Klibi, az Arab Liga főtitkára az arab álllamok tuniszi külügyminiszteri konferenciájának tegnapi megnyitó ülésén. A külügyminiszteri értekezlet célja, hogy kidolgozza a közeljövőben megtartásra kerülő arab csúcs tárgyalásainak napirendjét. (ČSTK) — Carter elnök a jelenlegi iráni fejleményeket az Egyesült Államok gazdasági, nemzetbiztonsági és külpolitikai érdekeit érintő fenyegetésnek minősítette, és az 1977-ben erről elfogadott törvény alapján elrendelte az amerikai pénzintézetekben elhelyezett iráni betétek befagyasztását. (Irán szerdán bejelentette, hogy ezeket a betéteket ki akarja vonni az USA-ból). Az UPI sajtóügynökség jelenti Londonból, hogy az iráni döntés a nyugait-európai tőzsdéken az amúgy is gyenge amerikai dollár újabb árfolyam- eséséhez vezetett. Mlynár Strauss kártyájára tett... Zdenék Mlynár már nemegy politikai bukfencet vetett. Az ötvenes években szélsőségesen radikális kommunista volt, 1968-ban a CSKP KB titkáraként a „reformkommun isták“ közé sorakozik lel, jó pár évvel később pedig a külföldi sajtó hasábjain „az emberi jogok védelmezőjeként“ lépett lel az ún. charta 77 nevében. Most újabb bukfencet vetett: Franz Jozef Strauss kártyájára tett. Mlynár, akit külföldön a ■ charta 77 egyfajta szószólójának tartanak, kategorikusan követeli az ún. „exkommunisták“ csoportocskájától, hogy az „ellenzék“ egységes eljárása érdekében mellőzzék ,,a német kérdés körüli kicsinyes vitá- kat“, mert tíz vagy annál is több év múlva a Német Szövetségi Köztársaságban a CDU CSU koalíció kerül hatalomra. Tehát a charta körül tömörülő „belső“ emigráció a külföldi' emigráció tudatával- Franz Josef Strauss irányvonalára térjen át, mert Strausst Mlynár már most, egy évtfel a választások előtt a jövő nyugatnémet kancellárjának tartja. Ez azonban azok közül is sokaiknak elfogadhatatlan, akiknek a felhívást címezte. Az ún. német kérdés körüli ellentétek, amelyek két egymással versengő táborra osztották fel a külföldi, egyszersmind a „belső“ emigrációt, nem kicsinyes dolgok, a csehek és a szlovákok nemzeti és állami létének alapvető kérdéseit érintik. A vitát az a cikk idézte elő, amely „Danubifis“ aláírással az idén februárban jelent meg Tanúságtétel címmel Tig- rid külföldön negyedévenként megjelenő folyóiratában. A Danubius álnéven író állítólagos szlovák történész igyekezett a cikkben „felülvizsgálni“ a né-í metek elköltöztetésének kérdését, mégpedig oly módon, hogy Bechernek és társainak revanši sta érvelése szellemében Bem- leinnek és támogatóinak azt a bűnét, amely őket köztársaságunk feldarabolásáért, a müncheni árulásért és annak következményeiért terheli, igyekezett megmagyarázni, és követelte „az elköltöztetés elítélését“. Állítólag „az a középeurópai térség, amelyben a csehek és a szlovákok élnek, továbbra is Oroszország és Németország küzdőtere“, s az elköltöztetés „megszüntette a két alternatívát egyetlen alternatíva javára“, röviden: ahhoz, hogy Csehszlovákia megváltoztassa jelenlegi orientálódását a Szovjetunió felé és érvényesíthesse „a nyugatnémet alternatívát“, mindenekelőt revideálni kell a németek elköltöztetését, „Danubius“ nézetei felháborodást, ellenvéleményt váltottak ki sok emigránsból, akik Tigrid szemére vetették, hogy ilyen cikket egyáltalán közzétett. Kir jelentették, hogy a német kir sebbség elköltöztetését „egy nagyon fájdalmas és tragikus kérdés végleges rendezésének tartják, amely a csehszlováik állam biztonságának és területi egységének érdekeit, Németország és Csehszlovákia zavartalan baráti kapcsolatainak érdekeit, az európai rend és béke érdekeit szolgálja“. Rámutattak arra is; Danubius azzal, hogy felhozza az elköltöztetés kérdését tulajdonképpen a másodiik világháború eredményeinek re- videálását hozza előtérbe, és elfordulást akar elérni az európai enyhülés és béke politikájától. „Danubius“ nézeteit azonban magáévá tette Zdenék Mlynár Bécsben élő emigráns, akit gyűlölt szovjetellenessége a revan- sizmushoz vezérelt. Azzal kapcsolatos burkolt kijelentéseivel, hogy keresni kell „a mai realitások útjait“, s „újra kell értékelni“ azt, amit a csehszlovák politika 1945-ben és utána ért el, lényegében azt mondja: ha meg akarják változtatni a jelenlegi közép-európai status quo-t, ezt 1945 felülvizsgálásával kell elkezdeniük. Ezzel teljes mértékben azonos álláspontra került az NSZK revan- sista köreivel, amelyek Franz Jozef Strauss úr pártjában találták meg politikai otthonukat. Ugyanezt megtette már más is. Februárban a Frankfurter Rundschau nyugatnémet lapban Janýr 1968-as emigráns elárulta, hogy „Danubius“, akinek a „tézisei“ akkora vitát váltottak ki az emigránsok körében, a „chartások“ prágai csoportján hoz tartozott. Ebben a csoport* ban olyan szlovák, aki még történésznek is tartja magát, csak egy van, Jan Mlynárik. A rso- porlocskában egyesek olfogadták, mások visszautasították nézeteit. Az utóbbiak aztán szemére vetették Tigridneik, hogy, „Danubius“ politikai pamfletje, amely a történelmi tényeket a feje tetejére állítja, csak bomlást idézett elő soraikban. Mlynár szeretné megszüntetni ezt a bomlást. Az „exkom- munistákat“ figyelmezteti, hogy az „ellenzéknek“ közös eljárásban kell megállapodnia és mivel várható, hogy Strauss hatalomra kerülése után a Szovjetuniót „nemcsak arra kényszeríti hogy áldozza fel az NDK-t, hanem arra is, hogy helyreállítsák a volt harmadik birodalom 1939. évi határait“, tehát a müncheni szerződés utáni határokat, vagyis „az ex- ikomm un istáik nak és az egész csehszlovák ellenzéknek'1, ahogy a „charta“ körül tömörülő csoportot nevezik, már előre fel kell készülniük arra, hogy „bizonyos módon magyarázatot adjanak a német nemzetnek“. Ez állítólag azért szükséges, hogy alkalmazkodni iutl- janak Strauss politikájához, és hogy „kis államunk“ ne újra célpontja, hanem partnere legyen Strauss jövendő birodalmának, sőt ő legyen a „mérleg nyelve“. Egyesek, akikhez Mlynár felhívását intézte, nézeteit egyszerű „ fan táziá lásnak“ tekintették. Jól tudják, milyen változások következtek be a háború után, és hogy Mlynár nézetei szöges ellentétben állnak nemzeteink gondolkodásával és érzéseivel. Mlynár csak azok nyomdokaiban halad, akik bűnrészesei voltak a nemzeteinket a 30 as évek végén ért tragédiának. Már az első köztársaságban is voltak olyan álhazafiak, alkuk a Szovjetunió és a kommunizmus iránti gyűlöletből ugyanolyan forrón üdvözölték Hitler hatalomátvételét, mint ahogy ma Mlynár kívánja Strauss választási győzelmét. Például Karel Kramáf, a nemzeti egység tekintélyes „vezéralakja“ azzal dicsekedett, hogy „Hitler Németországot az európai civilizáció bástyájává nyilvánította a bolsevizmussal szemben“, s ennek állítólag örülni kell, még akkor is, „ha emögött Németország keleti terjeszkedésének vágya rejlik“. Be ran, az agrárpárt elnöke Henleinnel paktált, s be akarta segíteni pártját a köztársaság kormányába, mert azt várta tőle, hogy segít elfordítani a csehszlovák külpolitikát a Szovjetunióval való szövetségtől, s az országot a náci Németországgal való együttműködésre ösztönzi. És akadtak a csehek és aszlovákok között olyanok is, akik júdáspénzért külföldről segítettek Hitlernek a köztársaság feldarabolásában és nemzeteink rabságba döntésében. Csehországban ezt a szerepet a Zászló nevű fasiszta politikai csoport töltötte be, amelyhez a Thun- és Schwan- zemberg-csoport tartozott, Szlovákiában ezek közé tartozott Tulka, Ďurčanský és más hl inkás klerikális fasiszták, akiket közvetlenül a náci kémszolgálat bécsi központja fizetett. Látható tehát, hogy mindez már egyszer megtörtént. Csakhogy már Marx Károly is megírta, hogy a történelemben minden megismétlődik, egyszer tragédiaként, máskor viccként. Mlyná? játéka valóban csak vicc, amelyet aligha vehetnek komolyan volt prágai társai és azok a müncheniek sem, akiknek szolgálatait felkínálja. Az is komikus, hogy Mlynár, akit a szociáldemokraták saját emberüknek tartanak és fizetnek, már ma Straussra teszi a lapját, mint Brandt és Schmidt „keleti politikájának“ sírásójára és az enyhülési politika el- temetőjére. Végső soron Mly- náf mindig így jutalmazta az iránta megnyilvánuló bizalmat. VÁCLAV DOLEŽAL 1979. XI IB. (Folytatás az 1. oldalról) Ä SZISZ felsőoktatási köz-- pontja nevében a résztvevőket František Fejfar, a SZISZ KB titkára, a központ elnöke köszöntötte, majd felszólaltak az egyes földrészek és országok diákszervezeteinek képviselői. Kegyelettel adóztak a fasiszta önkény, az 1939 novemberi események áldozatai emlékének, és ismertették a világ különböző részein a jogtalanság ellen vívott harcban elért eredményeket. A diákfőrum résztvevői végeMélyponton az iráni—amerikai kapcsolatok
