Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)

1979-11-15 / 270. szám, csütörtök

Jövőre a felső tagozaton is A SZLOVÁK NYELV OKTATÁSÁNAK ÚJ KONCEPCIÓJA A szlovák nyelv tanításá­nak korszerűsítése már Jó néhány éve az érdeklődés középpontjában áll. A teoreti­kusokat és a pedagógusokat egyaránt foglalkoztatja az a kérdés, miként küszöbölhet­nénk ki a szlovák nyelv elsajá­tításával szemben támasztott társadalmi elvárások és a tény­leges állapot közötti különbsé­geket. Pedagógusaink, valamint a járási nemzeti bizottságok és a járási pedagógiai központok munkatársainak többsége egyétért az oktatás-nevelés korszerűsítésének szükségessé­gével, ezért a korszerűsítés ér­dekében rendszeresen kerületi, járási, körzeti tanfolyamokat, szemináriumokat szerveznek. Ennek eredményei természete­sen visszatükröződnek a tanu­lók szlovák nyelvtudásán. Kü­lönösen az évenként megrende­zett nyugat-szlovákiai kerületi szlovák nyelvversenyeken mér­hető ez le, amelyek egyre foko­zottabb követelmények elé ál­lítják a tanulókat. Évről évre javul a tanulók reagálóképes­sége; fejlődik kifejezőkészsé­gük, gazdagodik szókincsük, a nyelvhelyesség és a helyes ki­ejtés szempontjából óriási fej­lődésnek lehetünk tanúi. Mivel a kerületi versenyeket járásj, körzeti és iskolai fordulók elő­zik meg, a kerületi versenyek magas színvonala a tanulók nyelvké 'nek általánosan fokozód vonalát igazolja, A növekvő társadalmi igé­nyek azonban arra késztettek bennünket, hogy ’ keressük a szlovák nyelvtanítás javításá­nak további lehetőségeit. Mivel a szlovák nyelv kommunikatív elsajátítása alapvető feltétele e tantárgy oktatási és nevelési feladatai teljesítésének, kidol­goztuk a szlovák nyelv tanítá­sának új modelljét, amely a kommunikációs nyelvoktatás elveire épül. A kommunikatív nyelvoktatás első alapelvei szerint a tanulók beszédkészségét a mindennapi életben leggyakrabban előfor­duló beszédtémák keretében fejlesztjük. A kiválasztott be­szédtémák a tanulók egyéni ta­pasztalataira, élményeire és ismereteire támaszkodnak, s egyidejűleg alkalmasak erköl­csi tulajdonságaik és értelmi képességeik fejlesztésére is. A kommunikatív nyelvoktatás má­sodik alapelve szerint a szlo­vák nyelvi órák alaptípusa a társalgás, illetve az irányított beszélgetés. A szlovák nyelv tanításának tartalmát az alapiskola felső tagozatán a gyakorlati nyelvi tevékenységi formák: a beszéd­értés, beszéd, a szövegértő né­ma olvasás, az írás (azaz a fo­galmazás), a nyelvi kifejező­eszközök (kiejtés, szókincs, nyelvtan) elsajátítása, helyes alkalmazása és az irodalom al­kotják. Az irodalom új részte­rület az alapiskola szlovák nyelvtanításában; elsődleges feladata — főként az 5. és a 6. osztályokban — a tanulók beszédkészségének a fejleszté­se. Az irodalmi szemelvényeket a magyar tanítási nyelvű alap­iskolák szükségleteinek megfe­lelően választottuk ki és módo­sítottuk. Az egyes részterüle­tek tananyagának a kiválasz­tásakor és elrendezésekor arra törekedtünk, hogy a tananyaga mindennapi beszédben leggyak­rabban előforduló és a magyar nyelvtől eltérő sajátságos szlo­vák nyelvi kifejezőeszközöket tartalmazza. A tanítás alapvető módszere a tudatos-gyakorlati módszer, amely továbbfejleszti az alapis­kola alsó tagozatán alkalma­zott audiovizuális strukturális­globális és redukált direkt módszert, és kibővíti a nyelvi kifejezőeszközök tudatos alkal­mazásával szóban és írásban. Következetes érvényesítse a tanításban biztosítja a szlovák nv-’lv készségszintű elsajátítá­sát. Az alapiskola felső tagozatán a szlovák nyelv óráit nem ta­goljuk konverzdcióra, fogalma­zásra és nyelvtanra. Egy-egy tanítást órán belül változik a párbeszédes társalgás és a fo­lyamatos beszéd, illetve a fo­galmazás: a nyelvtant a társal­gás és fogalmazás során sajá­títják el a tanulók. A tanítást a komplex jellegen kívül az in­tegráció is jellemzi. A szlovák nyelvi órákon kihasználjuk a tantárgyközi kapcsolatokat, el­sősorban a magyar nyelv—szlo­vák nyelv kapcsolatát, a szlo­vák nyelv—esztétikai tantár­gyak és a szlovák nyelv—ter- mészetttudományi tantárgyak (szakterminológia) közti kap­csolatokat is. A magyar nyel­vet a szlovák órákon csak a legszükségesebb esetekben használjuk, elsősorban a ma­gyar és a szlovák nyelv közöt­ti eltérések bemutatásakor. Vi­szont a lehető legnagyobb mér­tékben kihasználjuk a tanulók anyanyelvi ismereteit. jk'j 1976/77-es iskolaévben ni. bevezettük a szlovák nyelv kísérleti tanítását a fel­vázolt új koncepció, tartalom és munkamódszer szerint az alapiskola 5. osztályában. A kö­vetkor évben a kísérletet foly­tattuk a 6. és 7. oszályokban, s 1979 szeptemberétől kiterjesz­tettük a 8. osztályra is. A ki' sérletben 13 iskola vesz részt; 10 a nyugat-szlovákiai kerület­ből, 2 a közép-szlovákiaiból és 1 a kelet-szlovákiaiból. Eredeti­leg minden járásból legalább egy iskolát be akartunk kap­csolni a kísérletbe, sajnos, nem sikerült a nagykürtös! (Veľký Krtíš), a kassai (Ko­šice) és a tőketerebesi (Trebi­šov) járások kiválasztott isko­láinak az érdektelensége miatt. A tanulók tanulmányi ered­ményeinek a felméréséhez te­matikus teszteket állítottunk össze. Az eredmények ígérete­sek, a kezdeti nehézségek elle­nére is (az 5. osztályos kísér­let nem épült az alsó tagozaton folyó kísérletre, a kísérleti tan­könyvek nem jelentek meg ha­táridőre stb.). Csaknem minden részterületen 80—90 százalék­ban a tanulók helyesen oldot­ták meg a feladatokat, örven­detes, hogy éppen az Összefüg­gő beszédben értek el jó ered­ményeket, ami a szavak, struk­túrák és mondatok számában és minőségében tükröződik. A tanulók nyelvi megnyilatkozá­sai ugyan nem hibátlanok, de tudatosítják, hogy száz száza­lékos eredményt egyetlen tan­tárgyban sem lehet elérni. A' tanulók szlovák nyelvtudásának ellenőrzésekor a szovjet pszi- cholingvisták elméletéből indu­lunk ki, amely szerint idegén nyelvet nem lehet elsajátítani tökéletesen az iskolában addig, amíg a tanuló nem kerül ide­gen nyelvi környezetbe, s ezért hibákkal a tanulók nyelvi meg­nyilatkozásaiban számolnunk kell. A szlovák nyelv és iroda­lom tanításának új koncepció­járól, tartalmáról és módsze­reiről a pedagógusok is kedve­zően nyilatkoznak. Kiemelik a témák sokrétűségét és vonzó jellegét, a tanítási órák öröm­teli és alkotó légkörét, a tanu­lók pozitív viszonyát a szlo­vák nyelvhez. Elismeréssel ál­lapították meg, hogy a kivá­lasztott témakörök segítségé­vel sikeresen teljesítik a szlo­vák nyelv tanításának oktatá­si-nevelési feladatait. Egyértel­műen kedvezően értékelik az irodalomnak mint részterület­nek a besorolását a tanítás tartalmába. Megállapíthatjuk te­hát, hogy a szlovák nyelv és irodalom tantervének tananya­ga megfelelő, és sokkal ered­ményesebbek az új tanítási módszerek is. K‘ rülön értékelnünk kell a kísérleti osztályok ta­nítóinak áldozatos munkáját, aktivitását és alkotókedvét. A kutatási anyagok feldolgozásá­val, megjegyzéseikkel, saját ké­szítésű segédeszközeikkel nagy­mértékben hozzájárultak a kí­sérlet sikeréhez, valamint a tantervek és tankönyvek jobb minőségéhez. Meg kell je­gyeznünk azonban, hogy nem minden iskolában voltak és vannak kedvező feltételek a kí­sérleti munkához. Egyes isko­lákban évente váltogatják a pe­dagógusokat a kísérleti osztá­lyokban, a kísérlet további évé­ben összevegyítik a kísérleti és a nem kísérleti osztályok tanu­lóit, a kutatás nem folyik pár­huzamosan ugyanabban az osz­tályban magyar és szlovák nyelvből stb. Ezért elismerése­met fejezem ki azoknak az is­kolaigazgatóknak és járási szakfelügyelőknek, akik teljes mértékben támogatják a Peda­gógiai Kutatóintézet munkáját, és kedvező feltételeket terem­tenek a kísérlet sikeres végre­hajtásához. Ezek az iskolák a következők: Gelle (Holice), Pozsony püspöki (Podunajské Biskupice), Éberhard (Malino­vo), illetve Fél (Tomášov), Vágsellye (Šaľa), Érsekújvár (Nové Zámky), Rimaszombat (Rimavská Sobota) és Rozsnyó (Rožňava). Szeretnénk, ha a jövőben az isi.olaigazgatók, a munkaközös­ségek, a szakfelügyelők jobban értékelnék külső munkatár­saink munkáját. Ezeknek a pe­dagógusoknak a pozitív hatása már jelenleg is megmutatkozik az egész iskola munkájában. A kísérletet végző iskolákban ugyanis nemcsak a kísérleti osztályokban igyekeznek kor­szerűsíteni a szlovák nyelv ok­tatását, hanem a többi osztály­ban is. Számos iskolában meg­értették az iskolák igazgatói és a tanítók azt is, hogy a szlo­vák nyelv színvonalas oktatásá­hoz szükséges a magyar nyelv- tanítás színvonalának az eme­lése is, s hogy a szlovákot ta­nító pedagógusnak ismernie kell a korszerű anyanyelvi ok­tatás alapelveit. A szlovák nyelv eredményes oktatásához hozzájárulnak a kerületi pedagógiai intézetek szlovák nyelvi kabinetjei is, tervszerű munkájukkal. Remél­jük, hogy a következő időszak­ban a tanítók továbbképzésében nagyobb segítséget fog nyújta­ni a Központi Pedagógustovább­képző Intézet és a Nitrai Pe­dagógiai Kar is, valamint meg­felelő segédeszközök kiadásá­val hozzájárul a szlovák nyelv tanítása színvonalának emelé­séhez a Tanszerek nemzeti vál­lalat is. BERNÄTHNÉ KRÜG ERZSÉBET, a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa Szóljon a ytUír Bemutató a bratislavai Űj Színpadon A véletlenek játéka? A sors kiszámíthatatlan csalafintasá­ga? Egyik sem, hanem a szín­padban gondolkodó ember kép­zeletének szülötte, aminek azért mégis van valóságalapja. Ez a valóságalap a Leonyid Brezsnyev memoárjából megis­mert Kis Föld, ahol szovjet em­berek százezrei harcoltak a” fa­sizmus ellen, ahol a harcban barátságok, szerelmek is szó­jának meséje? Adva van két idős ember, akik ma is köztünk, pontosabban, ma is a Szovjet­unióban élnek. Az egyik Ivan Toropov. nyugalmazott munkás, a másik Szergej Zacharenko admirális. Annak idején együtt harcoltak a Kis Földön, életre szóló barátságot kötöttek, egy lányt szerettek, csakhogy út­jaiknak véget vetett a háború. Zacharenko úgy vélte, Toropov, Jozef Kuchár loun Toropov, Anton Balaž Zacharenko admirális (Foto: CSTKJ vődtek. Ezt a Kis Föld et nem a képzelet szülte, de a színpa­di cselekményt, amely néha a második világháború esemé­nyeit is fölidézi, igen. És aki valamit a színpadra képzel, azt elfogadhatóvá kívánja varázsol­ni. Elfogadhatóvá, vagyis hite­lessé, ha úgy tetszik, megtör­téntté. Bár nem hiszem, hogy a Szóljon a gitár című zenés víg­játék cselekménye valaha is megtörtént, abban azonban biz­tos vagyok, hogy megtörténhe­tett volna, illetve: megtörtén­het. Mert mi is a bratislavai Ú] Színpad legutóbbi bemutató­Az utol hó ügy LADISLAV FUKS REGÉNYÉRŐL A Mundstock úr, a Változatok egy sötét hurrá szerzője, La­dislav Fuks, a jelek szerint ma a magyar olvasók legked­veltebb cseh írója. Népszerűsé­ge csaknem olyan, mint Karéi Capeké volt esztendőkkel ez­előtt. Most, hogy az Európa Könyvkiadó kitűnő fordításban megjelentette Az utolsó ügy cí­mű regényét, alkalmunk nyílik elmondani, hogy népszerűsége teljesen indokolt, ám ugyan­ekkor nem hallgathatjuk el, hogy Az utolsó ügy nem éri el az említett regények magas, művészi színvonalát. Az 1923-ban született Ladis­lav Fuks bölcsész és pszicho­lógus, s ebbeli képzettségét ki­vált a Mundstock úrban mes­terien kamatoztatta. Az utolsó ügy kimondottan bűnügyi re­gény, amelyben nem annyira analitikus képességével és em­berábrázoló tehetségével jeles­kedik, mint inkább a bűnügyek­ben járatos szakértő erényével. Korántsem rovom fel ezt az író hibájául, és semmiféle visszaesést nem konstatálnék, ha valami csináltság nem ter­helné Fuks mondandóját. Az elemzései körül nincs hiba, mint képzett analitikus hitele­sen bonyolítja a történetet, mégis hiányérzetem támadt a regény elolvasása után. Ez a hiányérzet feltehetően a fen­tebb jelzett „csináltságból“ ered. Az ország bűnügyi rendőrsé­gének legfőbb főnöke, Heu- mann főtanácsos két teljesen hasonlatos körülmények között elkövetett gyermekgyilkosság bűnügyében nyomoz. Neihéz esetről van szó, s a despota természetű, hatalmát mindenki­vel szemben kíméletlenül érez­tető főtanácsos nyomozás köz­ben súlyos konfliktusba keve­redik Viki nevű fiával. A nyo­mozás körül; bonyodalom Viki halálával végződik. Vajon mivel menthető, hogy Heumann a saját fiát megöli? (itt zárójelben hozzá kell fűz­nöm, Viki úgy érzi, hogy apja balsikere elégtételt jelentene a maga tévútra siklott életé­ért.) A főtanácsos az elkövetett gyilkosság után, amelyet oly körmönfontat követ el, hogy a törvényszék nem vonhatja fe­lelősségre. így morfondírozik: „A bűnügyi főtanácsos tudta, hogy tiszta a keze, de azt is tudta, hogy a sors örökre meg­jelölte, mint ahogy talán sen­ki mást. Tudta, hogy helyreál­lította a családi becsületet, tisztán őrizte meg azt az emlé­ket, aminek tisztán kellett maradnia, és megváltotta saját lelkiismeretét is. De vajon megérte-e a tiszta lelkiismeret ezt a rettenetes borzalmast, ezt a lemoshatatlan kegyetlen» bé­lyeget, amelyet a leikében fog hordani? Élete végéig joggal mondhatja, hogy nem árulta el küldetését, hogy az utolsó pil­lanatig teljesítette, legalább ezt, a törvény védelmezője, a bűnügyi főtanácsos, az igazsá­gos ember küldetését, legalább ezt a küldetést, amelyet a sors rábízott, amelyért élt, és amelyet mindenek fölött álló­nak tartott.. .* Szükségesnek tartottam befe­jezésül hosszabban idézni a bűnügyi főtanácsos agyában lepergő védekezést, mert ezek a sorok igen jellegzetesen és jellemzően világítják meg Fuks lélekelemző képességét. Ugyanakkor rámutatnák arra is, hogy a regényben alaposan körüljárt bűnügy, mint általá­ban minden bűnügyi regénynek története, a spekuláció szüle­ménye. Agatha Christietől vagy Georges Simenontól kezdődően a cseh Hana Proškováig vagy a detektívregények ingatag ta­lajára tévedő Ladislav Fuksig, akitől az olvasó a Mundstock úr ismeretében ennél többet vár. (Európa Könyvkiadó — Zsebkönyvek — 2979/ EGRI VIKTOR a szeretett lányhoz hasonlóan, elesett; a vidéken élő Toropov pedig azért nem jelentkezik Zacharenkónál Moszkvában, mert feltételezte, hogy a neves admirális néhai közös szerel­mükkel él boldog házasságban. Mindketten tévesen következ­tettek, persze, s időközben' mindketten megházasodtak, gyermeket nemzettek. És ezek a gyerekek, hozzájuk hason­lóan, életre szóló barátságot kötnek, egy lányt szeretnek, s mindkettőjük katona, azaz ten­gerészkapitány. De a nő, Zjuka miatt, aki nagyon hasonlít a papák kedvesére, Zójára, konfliktushelyzet teremtődik, aminek megoldásához elenged-1 hetetlen a két öreg harcos ta* lálkozása. Ennyi dióhéjban a történet, megtűzdelve néhány, szerelmi bájjelenettel, hazafias, helyzetrajzzal és kacagtató vi­dámsággal. Na és persze, zené­vel, tánccal, dallal. A darab inkább az operettel rokon, mintsem a muzicallal, de közönsége sokáig biztosí­tottnak látszik, — mert szóra­koztató, mert jó énekesi és szí­nészi teljesítményektől üde, mert a rendezés a revüműsor elemeit is beveti a siker érde­kében, s nem utolsósorban azért, mert tanulságos. Igen, két tanulsággal is szolgál a darab. Az egyik etikai: a szov­jet embert még a szórakozásá­ban is kíséri-meghatározza a háború emléke, ami őt minden jelenlétben szocialista hazafi- ságra, haza- és békeszeretetre ösztönzi. És jobb, becsületes munkára, szeretetre, ember­társainak tisztelésére. A másik tanulság színpadi: a zenés víg­játéknak lételeme a humor, a nevettető és elszomorító, a gondolkoztató és gondta- lanító helyzetek sora, de semmiképp sem lehet eleme a pátosz. Juraj A. Petrov és Igor S. Barasov helyenként túlheví­tett rendezésétől ugyan kissé megfáradhat a néző, de a lé­nyeg az, hogy jól szórakozhat, hiszen Oszkár B. Felcman ze­néje fülbemászó, Jelena Galpe- rinova és Julij Anenkov szö­vegkönyve pedig — a klasszi­kus mesék törvényszerűségei­nek megfelelően — igazán me­sébe illő. —szeg— KULTURÁLIS HÍREK A majna-frankfurti Fischer Verlag gondozásában most je­lent meg Thomas Mann napló­jának harmadik kötete. Yehudi Menuhin Variationen című könyvét megjelentette a nyugatnémet Piper Verlag. ★ Puccini luccanai szülőházát múzeummá alakították át. Meg­nyitására november 29-én ke­rül sor. 1979. XI. 15.

Next

/
Thumbnails
Contents