Új Szó, 1979. november (32. évfolyam, 258-283. szám)
1979-11-15 / 270. szám, csütörtök
Jövőre a felső tagozaton is A SZLOVÁK NYELV OKTATÁSÁNAK ÚJ KONCEPCIÓJA A szlovák nyelv tanításának korszerűsítése már Jó néhány éve az érdeklődés középpontjában áll. A teoretikusokat és a pedagógusokat egyaránt foglalkoztatja az a kérdés, miként küszöbölhetnénk ki a szlovák nyelv elsajátításával szemben támasztott társadalmi elvárások és a tényleges állapot közötti különbségeket. Pedagógusaink, valamint a járási nemzeti bizottságok és a járási pedagógiai központok munkatársainak többsége egyétért az oktatás-nevelés korszerűsítésének szükségességével, ezért a korszerűsítés érdekében rendszeresen kerületi, járási, körzeti tanfolyamokat, szemináriumokat szerveznek. Ennek eredményei természetesen visszatükröződnek a tanulók szlovák nyelvtudásán. Különösen az évenként megrendezett nyugat-szlovákiai kerületi szlovák nyelvversenyeken mérhető ez le, amelyek egyre fokozottabb követelmények elé állítják a tanulókat. Évről évre javul a tanulók reagálóképessége; fejlődik kifejezőkészségük, gazdagodik szókincsük, a nyelvhelyesség és a helyes kiejtés szempontjából óriási fejlődésnek lehetünk tanúi. Mivel a kerületi versenyeket járásj, körzeti és iskolai fordulók előzik meg, a kerületi versenyek magas színvonala a tanulók nyelvké 'nek általánosan fokozód vonalát igazolja, A növekvő társadalmi igények azonban arra késztettek bennünket, hogy ’ keressük a szlovák nyelvtanítás javításának további lehetőségeit. Mivel a szlovák nyelv kommunikatív elsajátítása alapvető feltétele e tantárgy oktatási és nevelési feladatai teljesítésének, kidolgoztuk a szlovák nyelv tanításának új modelljét, amely a kommunikációs nyelvoktatás elveire épül. A kommunikatív nyelvoktatás első alapelvei szerint a tanulók beszédkészségét a mindennapi életben leggyakrabban előforduló beszédtémák keretében fejlesztjük. A kiválasztott beszédtémák a tanulók egyéni tapasztalataira, élményeire és ismereteire támaszkodnak, s egyidejűleg alkalmasak erkölcsi tulajdonságaik és értelmi képességeik fejlesztésére is. A kommunikatív nyelvoktatás második alapelve szerint a szlovák nyelvi órák alaptípusa a társalgás, illetve az irányított beszélgetés. A szlovák nyelv tanításának tartalmát az alapiskola felső tagozatán a gyakorlati nyelvi tevékenységi formák: a beszédértés, beszéd, a szövegértő néma olvasás, az írás (azaz a fogalmazás), a nyelvi kifejezőeszközök (kiejtés, szókincs, nyelvtan) elsajátítása, helyes alkalmazása és az irodalom alkotják. Az irodalom új részterület az alapiskola szlovák nyelvtanításában; elsődleges feladata — főként az 5. és a 6. osztályokban — a tanulók beszédkészségének a fejlesztése. Az irodalmi szemelvényeket a magyar tanítási nyelvű alapiskolák szükségleteinek megfelelően választottuk ki és módosítottuk. Az egyes részterületek tananyagának a kiválasztásakor és elrendezésekor arra törekedtünk, hogy a tananyaga mindennapi beszédben leggyakrabban előforduló és a magyar nyelvtől eltérő sajátságos szlovák nyelvi kifejezőeszközöket tartalmazza. A tanítás alapvető módszere a tudatos-gyakorlati módszer, amely továbbfejleszti az alapiskola alsó tagozatán alkalmazott audiovizuális strukturálisglobális és redukált direkt módszert, és kibővíti a nyelvi kifejezőeszközök tudatos alkalmazásával szóban és írásban. Következetes érvényesítse a tanításban biztosítja a szlovák nv-’lv készségszintű elsajátítását. Az alapiskola felső tagozatán a szlovák nyelv óráit nem tagoljuk konverzdcióra, fogalmazásra és nyelvtanra. Egy-egy tanítást órán belül változik a párbeszédes társalgás és a folyamatos beszéd, illetve a fogalmazás: a nyelvtant a társalgás és fogalmazás során sajátítják el a tanulók. A tanítást a komplex jellegen kívül az integráció is jellemzi. A szlovák nyelvi órákon kihasználjuk a tantárgyközi kapcsolatokat, elsősorban a magyar nyelv—szlovák nyelv kapcsolatát, a szlovák nyelv—esztétikai tantárgyak és a szlovák nyelv—ter- mészetttudományi tantárgyak (szakterminológia) közti kapcsolatokat is. A magyar nyelvet a szlovák órákon csak a legszükségesebb esetekben használjuk, elsősorban a magyar és a szlovák nyelv közötti eltérések bemutatásakor. Viszont a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk a tanulók anyanyelvi ismereteit. jk'j 1976/77-es iskolaévben ni. bevezettük a szlovák nyelv kísérleti tanítását a felvázolt új koncepció, tartalom és munkamódszer szerint az alapiskola 5. osztályában. A követkor évben a kísérletet folytattuk a 6. és 7. oszályokban, s 1979 szeptemberétől kiterjesztettük a 8. osztályra is. A ki' sérletben 13 iskola vesz részt; 10 a nyugat-szlovákiai kerületből, 2 a közép-szlovákiaiból és 1 a kelet-szlovákiaiból. Eredetileg minden járásból legalább egy iskolát be akartunk kapcsolni a kísérletbe, sajnos, nem sikerült a nagykürtös! (Veľký Krtíš), a kassai (Košice) és a tőketerebesi (Trebišov) járások kiválasztott iskoláinak az érdektelensége miatt. A tanulók tanulmányi eredményeinek a felméréséhez tematikus teszteket állítottunk össze. Az eredmények ígéretesek, a kezdeti nehézségek ellenére is (az 5. osztályos kísérlet nem épült az alsó tagozaton folyó kísérletre, a kísérleti tankönyvek nem jelentek meg határidőre stb.). Csaknem minden részterületen 80—90 százalékban a tanulók helyesen oldották meg a feladatokat, örvendetes, hogy éppen az Összefüggő beszédben értek el jó eredményeket, ami a szavak, struktúrák és mondatok számában és minőségében tükröződik. A tanulók nyelvi megnyilatkozásai ugyan nem hibátlanok, de tudatosítják, hogy száz százalékos eredményt egyetlen tantárgyban sem lehet elérni. A' tanulók szlovák nyelvtudásának ellenőrzésekor a szovjet pszi- cholingvisták elméletéből indulunk ki, amely szerint idegén nyelvet nem lehet elsajátítani tökéletesen az iskolában addig, amíg a tanuló nem kerül idegen nyelvi környezetbe, s ezért hibákkal a tanulók nyelvi megnyilatkozásaiban számolnunk kell. A szlovák nyelv és irodalom tanításának új koncepciójáról, tartalmáról és módszereiről a pedagógusok is kedvezően nyilatkoznak. Kiemelik a témák sokrétűségét és vonzó jellegét, a tanítási órák örömteli és alkotó légkörét, a tanulók pozitív viszonyát a szlovák nyelvhez. Elismeréssel állapították meg, hogy a kiválasztott témakörök segítségével sikeresen teljesítik a szlovák nyelv tanításának oktatási-nevelési feladatait. Egyértelműen kedvezően értékelik az irodalomnak mint részterületnek a besorolását a tanítás tartalmába. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szlovák nyelv és irodalom tantervének tananyaga megfelelő, és sokkal eredményesebbek az új tanítási módszerek is. K‘ rülön értékelnünk kell a kísérleti osztályok tanítóinak áldozatos munkáját, aktivitását és alkotókedvét. A kutatási anyagok feldolgozásával, megjegyzéseikkel, saját készítésű segédeszközeikkel nagymértékben hozzájárultak a kísérlet sikeréhez, valamint a tantervek és tankönyvek jobb minőségéhez. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy nem minden iskolában voltak és vannak kedvező feltételek a kísérleti munkához. Egyes iskolákban évente váltogatják a pedagógusokat a kísérleti osztályokban, a kísérlet további évében összevegyítik a kísérleti és a nem kísérleti osztályok tanulóit, a kutatás nem folyik párhuzamosan ugyanabban az osztályban magyar és szlovák nyelvből stb. Ezért elismerésemet fejezem ki azoknak az iskolaigazgatóknak és járási szakfelügyelőknek, akik teljes mértékben támogatják a Pedagógiai Kutatóintézet munkáját, és kedvező feltételeket teremtenek a kísérlet sikeres végrehajtásához. Ezek az iskolák a következők: Gelle (Holice), Pozsony püspöki (Podunajské Biskupice), Éberhard (Malinovo), illetve Fél (Tomášov), Vágsellye (Šaľa), Érsekújvár (Nové Zámky), Rimaszombat (Rimavská Sobota) és Rozsnyó (Rožňava). Szeretnénk, ha a jövőben az isi.olaigazgatók, a munkaközösségek, a szakfelügyelők jobban értékelnék külső munkatársaink munkáját. Ezeknek a pedagógusoknak a pozitív hatása már jelenleg is megmutatkozik az egész iskola munkájában. A kísérletet végző iskolákban ugyanis nemcsak a kísérleti osztályokban igyekeznek korszerűsíteni a szlovák nyelv oktatását, hanem a többi osztályban is. Számos iskolában megértették az iskolák igazgatói és a tanítók azt is, hogy a szlovák nyelv színvonalas oktatásához szükséges a magyar nyelv- tanítás színvonalának az emelése is, s hogy a szlovákot tanító pedagógusnak ismernie kell a korszerű anyanyelvi oktatás alapelveit. A szlovák nyelv eredményes oktatásához hozzájárulnak a kerületi pedagógiai intézetek szlovák nyelvi kabinetjei is, tervszerű munkájukkal. Reméljük, hogy a következő időszakban a tanítók továbbképzésében nagyobb segítséget fog nyújtani a Központi Pedagógustovábbképző Intézet és a Nitrai Pedagógiai Kar is, valamint megfelelő segédeszközök kiadásával hozzájárul a szlovák nyelv tanítása színvonalának emeléséhez a Tanszerek nemzeti vállalat is. BERNÄTHNÉ KRÜG ERZSÉBET, a bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet munkatársa Szóljon a ytUír Bemutató a bratislavai Űj Színpadon A véletlenek játéka? A sors kiszámíthatatlan csalafintasága? Egyik sem, hanem a színpadban gondolkodó ember képzeletének szülötte, aminek azért mégis van valóságalapja. Ez a valóságalap a Leonyid Brezsnyev memoárjából megismert Kis Föld, ahol szovjet emberek százezrei harcoltak a” fasizmus ellen, ahol a harcban barátságok, szerelmek is szójának meséje? Adva van két idős ember, akik ma is köztünk, pontosabban, ma is a Szovjetunióban élnek. Az egyik Ivan Toropov. nyugalmazott munkás, a másik Szergej Zacharenko admirális. Annak idején együtt harcoltak a Kis Földön, életre szóló barátságot kötöttek, egy lányt szerettek, csakhogy útjaiknak véget vetett a háború. Zacharenko úgy vélte, Toropov, Jozef Kuchár loun Toropov, Anton Balaž Zacharenko admirális (Foto: CSTKJ vődtek. Ezt a Kis Föld et nem a képzelet szülte, de a színpadi cselekményt, amely néha a második világháború eseményeit is fölidézi, igen. És aki valamit a színpadra képzel, azt elfogadhatóvá kívánja varázsolni. Elfogadhatóvá, vagyis hitelessé, ha úgy tetszik, megtörténtté. Bár nem hiszem, hogy a Szóljon a gitár című zenés vígjáték cselekménye valaha is megtörtént, abban azonban biztos vagyok, hogy megtörténhetett volna, illetve: megtörténhet. Mert mi is a bratislavai Ú] Színpad legutóbbi bemutatóAz utol hó ügy LADISLAV FUKS REGÉNYÉRŐL A Mundstock úr, a Változatok egy sötét hurrá szerzője, Ladislav Fuks, a jelek szerint ma a magyar olvasók legkedveltebb cseh írója. Népszerűsége csaknem olyan, mint Karéi Capeké volt esztendőkkel ezelőtt. Most, hogy az Európa Könyvkiadó kitűnő fordításban megjelentette Az utolsó ügy című regényét, alkalmunk nyílik elmondani, hogy népszerűsége teljesen indokolt, ám ugyanekkor nem hallgathatjuk el, hogy Az utolsó ügy nem éri el az említett regények magas, művészi színvonalát. Az 1923-ban született Ladislav Fuks bölcsész és pszichológus, s ebbeli képzettségét kivált a Mundstock úrban mesterien kamatoztatta. Az utolsó ügy kimondottan bűnügyi regény, amelyben nem annyira analitikus képességével és emberábrázoló tehetségével jeleskedik, mint inkább a bűnügyekben járatos szakértő erényével. Korántsem rovom fel ezt az író hibájául, és semmiféle visszaesést nem konstatálnék, ha valami csináltság nem terhelné Fuks mondandóját. Az elemzései körül nincs hiba, mint képzett analitikus hitelesen bonyolítja a történetet, mégis hiányérzetem támadt a regény elolvasása után. Ez a hiányérzet feltehetően a fentebb jelzett „csináltságból“ ered. Az ország bűnügyi rendőrségének legfőbb főnöke, Heu- mann főtanácsos két teljesen hasonlatos körülmények között elkövetett gyermekgyilkosság bűnügyében nyomoz. Neihéz esetről van szó, s a despota természetű, hatalmát mindenkivel szemben kíméletlenül éreztető főtanácsos nyomozás közben súlyos konfliktusba keveredik Viki nevű fiával. A nyomozás körül; bonyodalom Viki halálával végződik. Vajon mivel menthető, hogy Heumann a saját fiát megöli? (itt zárójelben hozzá kell fűznöm, Viki úgy érzi, hogy apja balsikere elégtételt jelentene a maga tévútra siklott életéért.) A főtanácsos az elkövetett gyilkosság után, amelyet oly körmönfontat követ el, hogy a törvényszék nem vonhatja felelősségre. így morfondírozik: „A bűnügyi főtanácsos tudta, hogy tiszta a keze, de azt is tudta, hogy a sors örökre megjelölte, mint ahogy talán senki mást. Tudta, hogy helyreállította a családi becsületet, tisztán őrizte meg azt az emléket, aminek tisztán kellett maradnia, és megváltotta saját lelkiismeretét is. De vajon megérte-e a tiszta lelkiismeret ezt a rettenetes borzalmast, ezt a lemoshatatlan kegyetlen» bélyeget, amelyet a leikében fog hordani? Élete végéig joggal mondhatja, hogy nem árulta el küldetését, hogy az utolsó pillanatig teljesítette, legalább ezt, a törvény védelmezője, a bűnügyi főtanácsos, az igazságos ember küldetését, legalább ezt a küldetést, amelyet a sors rábízott, amelyért élt, és amelyet mindenek fölött állónak tartott.. .* Szükségesnek tartottam befejezésül hosszabban idézni a bűnügyi főtanácsos agyában lepergő védekezést, mert ezek a sorok igen jellegzetesen és jellemzően világítják meg Fuks lélekelemző képességét. Ugyanakkor rámutatnák arra is, hogy a regényben alaposan körüljárt bűnügy, mint általában minden bűnügyi regénynek története, a spekuláció szüleménye. Agatha Christietől vagy Georges Simenontól kezdődően a cseh Hana Proškováig vagy a detektívregények ingatag talajára tévedő Ladislav Fuksig, akitől az olvasó a Mundstock úr ismeretében ennél többet vár. (Európa Könyvkiadó — Zsebkönyvek — 2979/ EGRI VIKTOR a szeretett lányhoz hasonlóan, elesett; a vidéken élő Toropov pedig azért nem jelentkezik Zacharenkónál Moszkvában, mert feltételezte, hogy a neves admirális néhai közös szerelmükkel él boldog házasságban. Mindketten tévesen következtettek, persze, s időközben' mindketten megházasodtak, gyermeket nemzettek. És ezek a gyerekek, hozzájuk hasonlóan, életre szóló barátságot kötnek, egy lányt szeretnek, s mindkettőjük katona, azaz tengerészkapitány. De a nő, Zjuka miatt, aki nagyon hasonlít a papák kedvesére, Zójára, konfliktushelyzet teremtődik, aminek megoldásához elenged-1 hetetlen a két öreg harcos ta* lálkozása. Ennyi dióhéjban a történet, megtűzdelve néhány, szerelmi bájjelenettel, hazafias, helyzetrajzzal és kacagtató vidámsággal. Na és persze, zenével, tánccal, dallal. A darab inkább az operettel rokon, mintsem a muzicallal, de közönsége sokáig biztosítottnak látszik, — mert szórakoztató, mert jó énekesi és színészi teljesítményektől üde, mert a rendezés a revüműsor elemeit is beveti a siker érdekében, s nem utolsósorban azért, mert tanulságos. Igen, két tanulsággal is szolgál a darab. Az egyik etikai: a szovjet embert még a szórakozásában is kíséri-meghatározza a háború emléke, ami őt minden jelenlétben szocialista hazafi- ságra, haza- és békeszeretetre ösztönzi. És jobb, becsületes munkára, szeretetre, embertársainak tisztelésére. A másik tanulság színpadi: a zenés vígjátéknak lételeme a humor, a nevettető és elszomorító, a gondolkoztató és gondta- lanító helyzetek sora, de semmiképp sem lehet eleme a pátosz. Juraj A. Petrov és Igor S. Barasov helyenként túlhevített rendezésétől ugyan kissé megfáradhat a néző, de a lényeg az, hogy jól szórakozhat, hiszen Oszkár B. Felcman zenéje fülbemászó, Jelena Galpe- rinova és Julij Anenkov szövegkönyve pedig — a klasszikus mesék törvényszerűségeinek megfelelően — igazán mesébe illő. —szeg— KULTURÁLIS HÍREK A majna-frankfurti Fischer Verlag gondozásában most jelent meg Thomas Mann naplójának harmadik kötete. Yehudi Menuhin Variationen című könyvét megjelentette a nyugatnémet Piper Verlag. ★ Puccini luccanai szülőházát múzeummá alakították át. Megnyitására november 29-én kerül sor. 1979. XI. 15.
