Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-10 / 239. szám, szerda

Caslro beszédet mond 01 ENSZ-ben Végéhez közeledik az általános vita (ČSTK) — Az ENSZ-közgyű- íés 34. ülésszakának tizedik vitanapja fejeződött be tegnap­ra virradóra New Yorkban. Anatolij Gurinovics, a Belorusz SZSZK külügyminisztere ikij-e- Aen tette, hogy a SALT-II. alá­írása történelmi jelentőségű esemény. A vi'iág közvéleménye joggal követeli, hogy a béke és a nemzetközi biztonság ér­dekében ratifikálják ezt a szer­ződést. Rámutatott arra, hogy a hegemon izmus a feszültség kiéleződésének és fegyveres konfliktusok kialakulásának az okozója. Támogatásáról biztosí­totta a nemzetközi kapcsola­tokban a hegemon izmus 'kizá­rásáról szóló határozati javas- „ la tót. Joaquim Chissano mozambiki küldött az utóbbi évtizedeket jelentős időszaknak minősítet­te a haladás szempontjából. A vietnami, a laoszi, a lkam- bodzsai, a nicaraguai és az etióp nétp győzelmét ösztönzők­nek minősítette. A vita további részéiben a Seychelles Köztársaság, Kame­run, Bolívia, a Dominikai Köz­társaság, Sierra Leone és Lu­xemburg képviselője szólalt: fel. Fidel Castro, a Kubai Kom mu nista Párt Központi Bizottsá gának e'iső titkára, az Állam- és Minisztertanács elnöke a közeli alapokban New Yorkba utazik, hogy ott részt vegyen az ENSZ közgyűlés 34. üléssza­kán, közölte a Granma, a Ku­bai Kommunista Párt Központi B i zo t tságá na k sa j tószerve. A kubai elnök legutóbb a közgyűlés 15. ülésszakán, 1960 ban vett részt a világszervezet közgyűlésén. Brit ultimátum a Zimbabwe-értekezleten KÉT NAP GGMOMSJ IDŐ A Zimbabwei Hazafias Front kizárólag a tényleges függetlenségről hajlandó tárgyalni (CSTK) — Nagy-Britannia leg nap ultimáiumszerűein fel­szólította a Zimbabwei Haza fias Frontot, hogy két napon belül fogadja el Zimbabwe- Rhodesia új alkotmányának brit tervezetét. Ezt a kemény álláspontot Lord Carrington külügyminiszter tudatta a ha zafias fronttal Abel Muzorewá- val és a frornt képviselőivel folytatott 30 perces találkozója után. A Zimbabwei Hazafias Front, amely már korábban elutasítot­ta a brit javaslatot, kijelentet­te, hogy esti (öntökig semmiféle­képp sem tud végső álláspont­ra helyezkedni. Azt követeli, hogy a konferencia először az átmeneti időszakkal kapcsol a tos kérdéseket tárgyalja meg, s csak aztán az új választások kiírásának kérdését. Joshua Nkomo, a hazafias front társ elnöke megjegyezte, hogy a konferenciát nem azért hívták össze, hogy kidolgozza az al­kotmányt, hanem azért, hogv az afrikai nép problémáival foglalkozzon és a valódi füg­getlenségről tárgyaljon. Joshua Nkomo (balra! és Robert Mugabe a Zimbabwei Hazafias Front két társelnöke elutasítja a brit tervet (Telefoto: ČSTK) 1979 X. 10. millió dolgozó vett részt a sztrájkokban, az utóbbi évek­ben már több mint 50 millió. Alaptalan az a burzsoá és re­vizionista propaganda által ter­jesztett állítás, hogy a munkás- osztály csaik saját gazdasági (követeléseiért harcol, és a poli­tika iránt „nem érdeklődik“. Elegendő, ha tudatosítjuk, hogy a nemzetiközi fejlődés mai sza­kaszában ez elképzelhetetlen, mivel az állami monopolfejlődés és a kapitalizmus általános vál­ságának elmélyülése már ön­magában is „politikussá“ te­szi a dolgozók gazdasági har­cát. A dolgozóik gazdasági kö­vetelményeinek kielégítése egy­re nagyobb mértékben a politi­kai problémák megoldásától függ, és egyre gyarapodik azok­nak a szociális-gazdasági köve­telményeknek a száma, ame­lyek országos, sőt gyakran "nem­zetközi jellegűek és jelentősé­gűek, a tömegek a nemzetközi mozgalmak támogatását élve­zik, ami már önmagában is po­litikai jelentőségű. A munkásosztály és a többi dolgozó harcának politikai jel­leget ad az is, hogy a burzsoá hatóságok a különböző szociá­lis fondorlatokon kívül tovább­ra is alkalmazzák az osztály­harc elnyomásának régi „klasz- szikus“ eszközét: a rendőrséget és a hadsereget. Az igaz, hogy a fejlett tőkés országok munkásosztálya kü­lönböző okok miatt még nem érte el az öntudatnak azt a fokát, amely szükséges a ter­melőeszközök magántulajdoná­nak felszámolásához és a léte­ző társadalmi rendszer alapvető megváltoztatásához. Több or­szág munkásosztályára erős ha­tást gyakorol a reformizmus, a szociáldemokratizmus stb. Számos más ok is nehezíti a tőkés világban az osztályhar­cot. Határozottan nem érthe­tünk azonban egyet a nyugati munkásosztály forradalmi táv­latainak pesszimista megközelí­tésével. A tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a tömegek tu­datában hirtelen is törés áll­hat be a forradalom javára. A munkásosztály szerepe szervezettségének, műveltségé­nek, öntudatának elmélyülésé­vel párhuzamosan növekszik. Nincs még egy olyan osztály, sem társadalmi réteg, amely olyan szervezett és erős lenne, mint a munkásosztály. Rendkí­vül gazdag forradalmi tapasz­talatokkal rendelkezik. Eszmei, kulturális és szellemi színvona­la évről évre emelkedik. A munkásmozgalom lehető­ségei azáltal is bővülnek, hogy híveinek sorai gyarapodnak, je­lenleg a munkásosztály egyesíti a parasztságot, az alkalmazot­tak széles rétegeit és az értel­miség jelentős részét. Az értel­miséget a kapitalizmus proletá­rokká változtatja, egyre jobban tudatosítja annak szükségszerű­ségét, hogy a társadalom éle­tében változásokat kell végre­hajtani. A munkásosztály hatásának növekedése és lehetőségei hatá­rozzák meg azt, hogy a mun­kásmozgalomban új szakasz kezdődik. A fő kapitalista or­szágokban az utóbbi években kibontakozott osztályharcokban egyre jobban megnyilvánul az az irányzat, hogy a gazdasági harc az állami monopoluralom egész rendszere elleni akciók­ká fejlődik. A fejlett tőkés országokban a munkásmozgalom távlatait a monopolellenes erők felzárkó­zottságáért, a dolgozók jogai­ért, a demokráciáért és a bé­kéért folytatott harcban elért sikerek határozzák meg IVAN HLIVKA Olasz—ipgateraet kormányfői találkozó (ČSTK) — Francesco Cnssiga olasz miniszterelnök tegnap Borúmban megbeszéléseket foly­tatott Helmut Schmidt nyugat­német kancellárral, mindenek­előtt a NATO-t érintő néhány problémáról és azokról a ja­vaslatokról, amelyeket vasár­nap Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének elnöke tett Berlin­ben. PAKISZTÁN Elhalasztják a választásokat (ČČSTK) — Ziaul Hak pa­kisztáni államfő bejelentette, hogy a november 17 éré kiírt általános választásokat egy későbbi időpontban tartják meg. I szí am a bad ban mondott beszédében hangsúlyozta, hogy „az egyetlen ideológia Pakisz­tánban az iszlám lesz, és sem­milyen más világnézetet nemi tűrnek meg“. Egyértelmű washingtoni vélemény EileiőrizM a SÜLT—II (ČSTKJ — Az amerikai sze­nátus külügyi bizottsága teg­napra virradóra folytatta a SALT—II. szerződés ratifiká­ciós vitáját. A bizottság tagjai nem hivatalos konzultációkon hallgatták meg Vance külügy­miniszter és az amerikai kor­mány más tagjainak vélemé­nyét. A külügyi bizottság ezenkí­vül megtárgyalta a felderítő szolgálat tevékenységének el­lenőrzésére létrehozott bizott­ság tanulmányát. Ez a bizott­ság két évvel ezelőtt megálla­pította, hogy a szerződés egyes cikkelyeinek teljesítését műsza­ki eszközökkel ellenőrizni le­het. Az AP hírügynökség sze­rint a bizottság javasolta a SALT—II. szerződés ratifikálá­sát, és ezzel gyakorlaitilag be­fejeződött a néhány hónapos vita arról, ellenőrizhető-e a SALT—II. szerződés. Amíg lényegében a külügyi bizottság befejezte a szerző­désről szóló tárgyalást, felté­telezhető, hogy a hadügyi bi­zottság erről a kérdésről ok­tóber 23-ig tanácskozik. A bi­zottságokban folyó vita után a szerződés ratifikálásának kér­dése a szenátus plénuma elé kerül. Drágább a kuvaiti olaj (ČSTK) — Kuvait október elsejével tíz százalékkal emel­te az olaj árát — jelentette be a kuvaiti olajipari minisztérium képviselője. így egy barrel ku­vaiti olaj ára 21,43 dollár lesz. Kuvaitban jelenleg kétmillió barrel olajat termelnek napon­ta. A svéd konzervatív pártok, amelyek szeptember 16-án győztek a parlameneti válasz­tásokon, tegnap Tliorbjörn Fäll- dint, a Centrum Párt elnökét jelölték kormányfőnek. Fälldin 1926. április 24-én született nagybirtokos család­ban. 1958 és 1964 között a kép­viselőház tagja. Ebben az idő­ben több állami és parlamenti bizottságban is tevékenykedik. 1966-ban a Centrum Párt végre­hajtó bizottságának a tagja. 1971-ben az egykamarás parla­ment — a riksdag képviselője. A Centrum Párt elnöki tisztét 1971 júniusától tölti be. 1976 és 1978 között miniszterelnök. A szeptemberi parlamenti vá­lasztásokon — bár csak egy- mandátumos többséggel — a Mérsékelt Koaliíciós Párt, a Centrum Párt és a Néppárt koalíciója győzött: 175 mandá­tumot szerzett a szociáldemok- rata-kommunisM választási blokk 174 mandátumával szem­ben. A három jobboldali párt események margójára OKIRA ELSZÁMÍTOTTA MAGÁT Obira Ma sza josi japán mi­ni sz terel nők reményei nem vá'itaik valóra: azért oszlatta fel augusztusban a páriámén tét, és azért írt ki idő előtti választásokat, mert abban bí­zott, hogy a Liberális Demok­rata Párt elegendő többséget szerez ahhoz, hogy elfogadtas sa néhány törvényjavaslatát, amelyet addig nem sikerült a pa r la me n t be n jóvába g ya t ma. Az LDP az 511 mandátum közül 271 mandátum megszerzését tűzte ki célúi, ami lehetővé tette volna az állami költség­vetés mérleghiánya csökkenté­sének alternatívájaként az adók felemeléséről szóló tör vények életbe léptetését. A japánok többsége azonban az ország pénzügyi problémái inak megoldását illetően más véleményen van, mint a mi­niszterelnök. Ezt bizonyítják a választások eredményei, me­lyek szerint az LDP nem nö­velte mandátumainak számát, hanem még eggyel kevesebbet is szerzett, mint az előző vá­lasztásokon. Nem kapja tehát meg a megfelelő támogatást, hogy érvényesítse az adórefor­mot, ameiyet Obira Maszajosi belpolitikája sarkkövének tart. Sőt mi több, az LDP problémád tovább mélyülnek, mivel nem lesz elegendő befolyása a kulcsfontosságú parlamenti bi. zottságokban, még a költség- vetési bizottságban sem. A választások eredményei a kormánypárton béiüli válság elmélyülését is jelentik, amely már amúgy is érezhető volt, mindenekelőtt a párt néhány vezetője elleni bírósági eljárás következtében. Néhány koráb­bi párt vezetője ugyanis több milliónyi csúszópénzt fogadott el amerikai repülőgép konszer­nek tői. Ha a választások a mi­niszterelnök számára nem is jelentenek vereséget, pozíciói azonban érezhetően gyengül­nek. Tokióban a választásokat követően az volt a vélemény, hogy Ohira mondjon le, ő azonban erre nem hajlandó. Kénytelen lesz tehát 'levonni a következtetéseket: a japán po­litikai porondon a helyzet ugyanis az elmúlt választások­hoz viszonyítva nagymértékben megváltozott. A japánok a va­sárnapi választások során is megmutatták, hogy nem érte­nek egyet a gazdasági problé­mák olyan megoldásával, hogy az a szé'ies néptömegeket sújt­sa a leginkább. Megmutatták, hogy nem hajlandók belenyu­godni a ködös ígéretekbe és a nagy monopóliumok előny­ben részesítésébe, míg ők a nadrágszíjat szorosabbra húz­zák. Az egyetlen párt, amely a választásokból jelentős siker­rel került ki, a [apán Kom­munista Párt. Mint azt a párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tegnap nyiivá- nosságra hozott nyilatkozata hangsúlyozza, a választók nagyra értékelték a Japán KP tevékenységét. A dokumentum megállapítja, hogy a párt a történelem során először ren­delkezik ilyen nagyszámú man­dátummal: 39 képviselője lesz a parlamentben, ami 22-vel több, mint a korábbi időszak­ban. A japán KP továbbra is védeni fogja elvhű álláspont­ját, és a kormánykörök nép­ellenes politikája ellen, a de­mokráciáért, a békéért, a szé­les ikörű társadalmi és gazda-s sági változásokért fog harcol­ni — hangoztatja befejezésül a nyilatkozat. A JKP az ország harmadik 'legnagyobb politikai pártjává nőtt, olyan politikai erőt képvisel, amellyel számol­nia kell mindenkinek, aki Ja­pánt kormányozni kívánja. A választások során gyakor­latilag az ellenzék minden, pártja visszaesett. Ez azt bizo­nyítja, hogy a polgári pártok nem voltak képesek olyan vá­lasztási programmal előállni, amelyben a dolgozók jogait vé­delmezzék. Japán pioblémái és nehézsé­gei — bár valamelyest kiseb­bek, mint a többi tőkésorszá­gokban — tehát megmaradnak a nyolcvanas évek elején is. A japán kormánypolitikában, meglepetésre aligha számíthat tünk. Bizonyos azonban, hogy a dolgozók széles tömegei ak­tivizálódnak, fokozzák a sztrájkharcot érdekeik védel­mében. Ez a „gazdasági cso­da“ országában —, mint .aho­gy am Japánt még a hetvenes éveik elején nevezték —, igen jeientős eltolódás. (í - p) AMERIKAI HADGYAKORLAT A KARIB TENGEREN Tetőzik az ún. kubai szovjet jelenlét körül kavart kampány (ČSTK) — Az Egyesült Álla­mok a Karib-tenger térségében tegnap egyhónapos hadgyakor­latot kezdett, amely Harold Brown hadügyminiszter szerint „az Egyesült Államok katonai erejét hivatott bizonyítani“. Brown azt is eimondta, hogy október végéig a guantanamói amerikai katonai támaszponton mintegy 1800 főnyi tengerész- gyalogos egység további erő­demonstrációt hajt végre. Az amerikai hadsereg gya­korlatai a Karib-tenger térsé­gében az „amerikai kormány ellenintézkedéseinek“ része, s ezekkel tetőzik a reakciós kö­rök által az ún. kubai szovjet katonai jelenlét tej kapcsolatban keltett kampány. Brown hadügyminiszter egyébként a floridai Key West támaszpontra érkezett, hogy ellenőrizze a nemrég alakult ún. karibi operatív egység és katonai vezérkar tevékenysé­gét. tehát megőrizte azt a többsé­gét, amelyet 44 évi szociálde­mokrata kormányzás után 1976- ban sikerült először megszerez­nie. A választási eredmények kihirdetése után Fälldin és Óla Ullsten, a Néppárt elnöke je­lentette be, hogy pályáznak a miniszterelnöki bársonyszékre, míg Gösta Bohman, a koalíciós partnerek legnagyobb pártjá­nak, a Mérsékelt Koalíciós Párt­nak az elnöke — amely a leg­nagyobb sikert érte el szep­tember 16-án — megelégedett egy miniszteri poszttal, a „szür­ke eminenciás“ szerepével. Annak ellenére, hogy Fälldin pártja visszaesett a választáso­kon, több mandátummal ren­delkezik (64-gyel), mint Ulls­ten pártja (38), s éppen ezért valószínű, hogy ismét Fälldin lesz a kormány elnöke. Svédországban a politikai helyzet egyáltalán nem ^egysze­rű, s a választások eredmé­nyei sem mutatnak kiutat az ország problémáiból. A konzer­vatív pártok egymandátumos / többsége nem ad lehetőséget a manőverezésre a riksdagban. Már csak azért sem biztos, hogy a három párt sikeresen fogja kormányozni az orszá­got, mert a koalíción belül már volt példa a szakadásra, mégpedig 1978-ban, amikor — állítólag — az atomerőművek építésének egyébként fontos kérdésében nem tudtak meg­egyezni. Ekkor bukott meg Fülldin, és Svédországot Ulls­ten kisebbségi kabinetje kor­mányozta mostanáig. A szeptember 16-i választá­sokat követő helyzetet több megfigyelő csak átmenetinek nevezte, így Fälldin új kormá­nya is csak átmeneti megoldás lenne a jövő tavasszal esedékes népszavazásig, amikor Svédor­szág lakosai a nukleáris erőmű­vek kérdésére mondanak igent vagy nemet. Kommentátorok azt sem tartják lehetetlennek, hogy jövőre esetleg ismét par­lamenti választások lesznek Svédországban. Ipap) ÁTMEMET! MEGOLDÁS?

Next

/
Thumbnails
Contents