Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-09 / 238. szám, kedd
SZÁNDÉKAINK ES CEUAINK Irta: Július Varga/ a CSKP KB osztályvezetője Csehszlovák la Korom unista Pártjának XV. kongresszusa valamint a CSKP KB 13. ülése meghatározta a mezőgazdaság tervszerű irányítása további löké le te sí té sé nek szüksé gesség é t. Ezt a termelőerők fejlődése, főleg a tudományos-műszaki haladás, a mezőgazdasági termelés iparosítása, továbbá az ágazat termeléséneik összpontosítása és szakosítása, illetve a lakosság é tel me zésé nek új minőségi követelményei teszik időszerűvé és szükségessé. Ugyanakkor az utóbbi években a mezőgazdaságban is előtérbe kerül a termelés hatékonysága további növelésének, az anyagi, pénz- és munkaeszközök gazdaságosabb 'kihasználásálnak, illetve a belső tartalékok feltárásának és hasznosításénak kérdése. A mezőgazdaság jelenlegi tervirányítási rendszere 1ÖR8-1ŐJ van érvényben, s az azóta eltelt időszakban alkalmazása kedvező eredményeket hozott, hozzájárult az ágazat intenzív fe j 1 őd ésé hez. E n nek e l le n é re' a z utóbbi években a terv és a gazdasági eszközök nem hatottak mindenütt egységesem, s ezeik a negatív megnyilvánulás ok az egyes mezőgazdasági ágazatok egyenlőtlen fejlődésében illetve a vállalati érdekeknek a társadalmi érdekeik elé való helyezésében mutatkoztak meg. A tervezési rendszerben a gazdasági eszközök és az anyagi ösztönzés terén az utóbbi éveikben végrehajtottunk bizonyos 'részlegmódosításokat, s ezek számos probléma megoldását elősegítették. Mégis számos probléma továbbra is akadályozza a mezőgazdasági terme- -Jés egyenletes és arányos fejlődését. A CSKP KB 13. ülése alaposan elemezte a mezőgazdaság felein légi tervirányítási rendszeriét, annak hatékonyságát, meghatározta tökéletesítésének irányvonalát, azzal a céllal, hogy mezőgazdaságunk további fejlődéséhez a lehető legkedvezőbb fed tété leiket teremtsük meg. Ez feltételezi, hogy a rendszer minden egyes része dialektikus egységben hasson a fejlesztés optimális változatának kiválasztására, a műszaki haladás széles körű alkalmazására, a tartalékok mozgósítására, a munkaszervezésre, a társadé lm i m u n ka terme léken ys ég és á termelés hatékonyságának növelésére. Ugyanakkor megfelelő teret *kell adni a kezdeményezés fejlesztésének:, a kollektívák és az egyének viszonylatában egyaránt. Az állami terv kidolgozásának és lebontásénak tökéletesítése A tervkészítés és a terv lei- bontásának t öké le te sí lésében főleg az egyes részeik szerves összekapcsolására, elsősorban a termelési feladatok anyagi-mű- szaki és pénzügyi fedezésére, a mezőgazdaságnak szállítók és a mezőgazdasági termékeiket feldolgozók tevékenységének ösz- szehang olására helyezzük a hangsúlyt. Ezzel egyúttal a tervek és a tervezés központi szervektől a vállalatokig történő tökéletesebb összekapcsolását is lehetővé tesszük. Ugyanakkor növeljük a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumok illetve a központi irányító szervek jogkörét és felelősségét mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum arányos tervezéséért. A CSKP KB 13. ülésén meghatározott feladatok sikeres megvalósítása szempontjából a gazdasági eszközök rendszerének tökéletesítése alapvető jelentőségű. Célja, hogy hatékonyabban segítse a mezőgazdasági termelés tervezett növekedésiének elérését, anyagilag érdekeltebbé tegyék az ágazat dolgozóit a termelés nőve lésében, jobban támogassák a termelési szerkezet változását, a koncentrációt és a specializá- ciót, nagyobb mértékben segítsék elő a termelés hatékonyságainak növekedését, a minőség javulását, s kedvezőbb feltételieket teremtsenek minden termelési területen a jövedelemképzéshez és a bővített újratermeléshez. Ehhez az szükséges, hogy az egyes mezőgazda- sági termékek rentabilitása megközelíts© egymást, felszámolták az egyes területek közötti nem kívánatos jövedelemkülönbség okait, s hogy reálisabban értékeljék az alapvető termelési tényezőket, beszámítva az efsz-ek élőmunkáját is. A gazdasági eszközök rendszere módosításának okai A gazdasági eszközök jele liléig í rendszere lényegében a hatvanas évek végétől vám érvény ben. Akkoriban a mező- gazdasági termelésre még nem volt jellemző a magas fokú összpontosítás és szakosítás. A gazdasági eszközöket, főleg a mezőgazdasági termékeik felvásárlási árait mindenekelőtt a hatvanas évek első felében kialakult termelési költségek alapján szabták meg, s eibbein az időszakban a mezőgazdasági termékek előállítására az alacsony fokú gépesítés és fizikai munka nagy aránya volt jellemző. A munkáért járó bér és jutalom — összevetve a többi népgazdasági ágazattal — a mezőgazdaságban lényegesen alacsonyabb volt. A mezőgazdasági termelés műszaki színvonalának emelésével elértük, hogy lényegesem megváltoztak az ágazat termelési feltételei. Tény azonban, hogy az egyes mezőgazdasági szakágazatokban a tudományos- műszaki fejlődés nem volt egyenletes. A növénytermesztésben például gyorsan fejlődött a gabona és néhány ipari növény termesztésének gépesítése, az állattenyésztésben pedig mindenekelőtt a sertés- és barom'! itenyésztés ko rszerűsí lésében értünk el jelentős haladást. Ugyanakkor lemaradás tükröződött: a tömegtakarmány- termesztés illetve a szarvas- marha- és juhtenyésztés gépesítéséiben. E tényezők döntő mértékben beifolyáisoitá'k a termelés fejlődését és a munkatermelékenység növekedését. Végső soron pedig abban nyilvánultak meg, hogy a mezőgazdasági termékek egyes csoportjai és fajtái esetében a termelési költségek különbözően alakultak Mivel a költségek gyorsabban növekedtek a termelésnél, egym jobban elmélyültek az aránytalanságok az egyes termékek termelésének rentabilitása között. A termékek ezáltal két nagy csoportra osztódtak: Az egyik csoportba azok a termékek tartoznak, amelyek rentabilitása átlagon felüli (gabonaféléik, s a gabona alapján tenyésztett sertés és baromfi). A termékek második csoportjába tartoznak azok a mező- gazdasági termékek, amelyek termelésének rentabilitása átlagon aluli (szarvasmarha- és juhtenyésztés). E két szakágazat termelésének fejlesztésére irányuló politikai és gazdasági in léz keidések h aték o nys ág át gyöngíti az a tény, hogy a termelés gazdasági hatékonysága alacsony, a technológiai problémák megoldási lehetőségei korlátozottak, s ezáltal a többi termelési ágazatnál lényegesebb alacsonyabb munkaterme- 1 éke n y ség gél dolgoznak. A szarvasmarha- tenyésztés támogatása A gazdasági eszközök rendszere jóváhagyott módosításának egyik alapvető vonása tehát a szarvasmarha-tenyésztés támogatása. A tej és a vágómarha felvásárlási árának emelésével és termelésük rentabilitásának növelésével — megközelítőleg a többi gazdasági állat színvonalára — felszámoljuk ezen ágazatok fejlődésének fő visszahúzó erőit. Kiegészítő áreszközökkel — mindenekelőtt jutalmazási pótlékkal és prémiummal — fogjuk Jámogatni a termelés összpontosítását és szakosítását és a minőség javítását. Nem csupán a végtermékek — a tej és a hús — termelésének támogatását segítjük elő, hanem az egész szarvasmarha-tenyésztési folyamatát. A gazdaságosság növelése szempontjából rendkívüli jelentősége lesz a növendékmarha ára emelésének, oly módon, hegy tenyésztése hatékony és előnyös legyen. Nagyobb gazdasági támogatásban részesítjük a szarvasmarha-tenyésztést a hegyi és hegyaljai körzetekben. E legelőkben és rétekben gazdag területeken van a szarvasmarha-tenyésztés számára legtöbb mozgósítható tartalék; a tömeigtakarmány-teir- mfisztésbem, az állomány növelésében, s a szarvasmarha termeié ken ységé ne k fo kozásába n egyaránt. A mezőgazdasági termelés szerkezete minden területen más és más. A kukorica- és ré* palermesztő körzetekben túlsúlyban van az átlagon felüli reníabilitású növények termesztése, éppen ezért e mezőgazda!- sági vállalatok jövedelmi helyzete is általában jó. A rosszabb termelési feltételek közepette más a termelési szerkezet is, s túlsúlyban van a szarvasmarha- tenyésztés, A hegyi és hegyaljai körzetek fejlesztése Lén yeg ében el m o n d h at ó, hogy a jelenleg érvényben levő gazdasági eszközök jó gazdasági feltételeket teremtettek a jobb termelési feltételek között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek számára, s ugyanakkor nem adnak kellő teret a kevésbé termőképes hegyi és hegyaljai körzetek fejlődéséhez. Bár az utóbbi években növekedik a rosszabb természeti viszonyok közepette gazdálkodó mezőgazdasági üzemek anyagi támogatása, tovább rosszabbodik jövedelmi helyzetük és csökkennek a bővített újratermelés forrásai. Arra törekedve, hogy ezekben a mezőgazdasági üzemekben is elegendő bevételt teremtsenek maguknak, aránytalanul növelik a melléküzemági termelést, miközben elhanyagolják a mezőgazdasági termelés fejlesztésének lehetőségeit. A hegyi és hegyaljai mezőgazdasági körzetekben ugyanakkor a. sertés- és baromfitenyésztés fejlesztését is előtérbe helyezik az utóbbi években a szarvasmarha-tenyésztés rovására, pedig ez utóbbihoz jobb természeti feltételeik vannak. A szarvasmarha- és juhtenyésztésben az árgazdasági eszközök módosításával — a néhány mezőgazdasági termék felvásárlási árának emelésével együtt — csupán részben csökken a jobb és rosszabb természeti viszonyok között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek jövedelmi különbségei. Alaposabb megoldáshoz vezetett tehát a mezőgazdasági adó és a jutalmazási pótlékok olyan módosítása, hogy azok elősegítsék az anyagi források egyenletesebb képzését, s hozzájáruljanak a mezőgazdasági termelés növeléséhez valamennyi termelési területen. D i f fere n e iá 11 a b b a d ó té teleke t alkalmazunk, hogy a kedvezőtlenebb körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek érdekeltsége is fokozódjék. Az adótöbbletet teljes mértékben a rosszabb körülmények között gazdálkodó mezőgazdasági üzemek anyagi támogatására fordítjuk. A vállalatok közötti jövedelmi különbségeik mérséklése érdekében módosítjuk a nyereségadót is. Az adóztatás mértéke csökken az átlagosan és az átlagon aluli szinten gazdálkodó mezőgazdasági vállalatok esetében. Az átlagon felüli rentabilitással gazdálkodó mező- gazdasági vállalatok nyereségadó-tétele részben növekedik, de úgy, hogy továbbra is ösztönözzék őket a termelés intenzitásának növelésére. A nyeresége d 6-té te lek meg vá 11 ózta fásával összefüggésben eltöröljük a nem mezőgazdasági tevékenység utáni adótöbblet, s az egységes föld művesszövet kezetekben a jutalmazási keret túllépésiének mega dózta tását. A műtrágyák és a takarmánykeverékek árának változása Bár az utóbbi években jelentős lépést tettünk az önellátás elérése felé a mezőgazdasági termelésben, a jövőben sem mondhatunk le néhány fontos nyersanyag és termék, főleg a fehérje-takarmányok és a műtrágyák behozataláról. Tény, hogy az ötödik ötéves tervidőszakban és az utóbbi években éppen a műtrágyák és a takarmánykeverékek alacsony értékesítési ára járult hozzá a mezőgazdasági termelés nagyarányú növeléséhez. Ugyanakkor azonban a műtrágyák és a takarmánykeverékek alacsony árának negatív hatása is van. Főleg az, hogy lanyhul a szerves, főleg az istállótrágya alkalmazása iránti érdeklődés, s ezt végső soron a termőtalaj sínyli meg. A CSKP KB 13. ülése éppen ezért -az egyik legfontosabb feladatként szabta meg az is t á 11 ó t r ág ya a 1 k a 1 m a z ásá n a k növelését, mint a talaj termő- képessége fokozásának egyik legjárhatóbb útját. Hasonlóan fontos feladat a gazdaságosabb szemestakarmány-gazdálkodás. Éppen a fentiekből kiindulva vált szükségessé a gazdasági eszközök hatásának olyan módosítása, hogy hatékonyabban ösztönözzék az állattenyésztőket a fehérje-takarmányok és a tak a r m á n y keve réke k g azd a ságosabb felhasználására. E tételeket azonban az állami költségvetésből továbbra is jelentős támogatásban részesítjük. Az eifsz-ek fejlődésének jer lenlegi szakaszában azt is ta- tapasztalhatjuk, hogy az élőmunka értékelése nem azonos a népgazdaság állami ágazatában alkalmazott gyakorlattal. Ez abban nyilvánul meg, hogy az efsz-eík kisebb összegű szociális-biztosítási járulékot utalnak át. Ez napjainkban már indokolatlan, hiszen a szövetkezeti tagok jövedelme eléri a népgazdasági átlagbéreket, és a szociális ellátás színvonalát is. Ezek a problémák a kooperációs és integrációs kapcsolatok elmélyítésével egyre nagyobb mértékben kidomborodnak, így ^ megoldásukra sort kell keríteni ^ A központi szervek úgy döntöttek, hogy az efsz-ek a jövőben ugyanolyan szociális-biztosítási hozzájárulást utalnak át, mint az állami szektorhoz tartozó mezőgazdasági üzemek. Az efsz-tagok a továbbiakban is személyes levonás nélkül kapják a jutalmazást. Az állami gazdaságok problémainak megoldása Az állami gazdaságok gazdasági alapja már 1967-ben — az új tervirányítási rendszer bevezetésekor — lényegesen gyengébb volt, mint az egységes f ö 1 d m ű vess z ö ve t k e ze te k é, s ugyanakkor túlbecsültük további fejlesztésük lehetőségeit. Mivel nem oldottuk meg teljesen az anyagi-műszaki, a szervezési, a gazdasági és káder- kérdésekeit, a helyzetük tövább rosszabbodott. Gyengült az állami gazdaságokban az önálló elszámolás érvényesítése, és a dolgozóknak a feladatok teljesítésében való érdekeltsége. Az utóbbi években az állami gazdaságok nagy részét az állami költségvetésből támogaUuk és növeltük a számukra folyósított hitelt. Mindez természetesen kedvezőtlenül hatott az állami gazdaságok termelésének önálló fejlesztésére, s a munkaerő stabilizálására. E problémák megoldása, s főleg az, hogy az állami gazdaságok teljesen áttértek az önálló elszámolásra, a gazdasági eszközök rendszerének olyan módosítását követelte meg, hogy az állami gazdaságok a bővített újratermelés anyagi forrásait saját termelésükből fedezzék. Arról van szó tehát, hogy megszilárdítottuk az ár- eszközök szerepét az állami költségvetésből származó támogatás rovására. A felvásárlási árak módosításával és a különbözeti pótlékok tételeinek módosításával az állami g^dasá- gok számára kedvezőbbek lesznek a termelés további fejlesztésének gazdasági feltétellel, s megszilárdul a dolgozók anyagi érdekeltsége is. A felsorolt intézkedések nagy politikai és gazdasági jelentőségűek. Külön is hangsúlyozni kell, hogy a gazdasági eszközök rendszerének módosításával nem az erőforrásoknak az állami költségvetésbe való elvonását kívánjuk megvalósítani. A takarmány -és műtrágyaárak felemelésével, az átutalások növelés>ével és a mezőgazdasági adó felemelésével nyert összegeket a mezőgazdasági vállalatok teljes mértékben visszakapják a felvásárlási árak, a prémiumok, az árpótlékok révén (tej, marhahús és egyéb termékek). Különböző termelési irányzatú és struktúrájú, különböző természeti adottságok között gazdálkodó vállalatok — különböző mértékben érzik majd meg az intézkedések hatását. Az eszközök újrafelosztásával a rosz- szabb természeti és termelési feltételek között gazdálkodó vállalatoknak kedvezünk, hogy javuljon ezek jövedelmi helyzete, és hogy a hegyvidéki és hegyaljai területeken működő gazdaságok is kedvezőbb gaz dasági feltételeket teremtsenek a termelés fejlesztésének gyorsításához. A kedvezőbb körülmények között gazdálkodó vállalatoknak még a megváltozott körülmények között is több jut az elosztásra és a termelés fejlesztésére. Az újraelosztás módosítása semmi esetre sem befolyásolja a javadalmazást, tehát a mezőgazdasági dolgozók életszínvonalát. Ellenkezőleg a gazdasági eszközök módosítása révén hozzájárul az érdekeltség növeléséhez, a termelés és a munkatermelékenység fokozásához, a kezdeményezés fejlesztéséhez. A társadalom így a későbbiek során nagyobb összegeiket fordíthat a jutalmazásra. A mezőgazdaság tervszerű irányításának tökéletesítése — különösen pedig a gazdasági eszközök rendszerének ezen belüli fejlesztése — fontos lépést jelent a CSKP KB 13. ülése határozatainak megvalósítása felé vezető úton. Sok függ attól, hogy a munkahelyeken miként értik meg az intézkedések értelmét és céljait, és hogy az egész folyamat miként hatja át az irányítás minden szintjén tevékenykedők tudatát, gondolkodásmódját, hogy milyen lesz a végrehajtás színvonala. Elvárjuk, hogy a feladatok végrehajtásával méltóan hozzájárulunk — és már 1980 folyamán — a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez, jó feltételeket teremtve a 7. ötéves terv teljesítéséhez. A kapušanyi Augusztus 29 Efsz-ben négy kombájn segítségével szedik a Ž50 hektáron ültetett burgonyát. Felvételünkön balról Jozef Grega, Zuzana Gabiková, Anna Mlaöiková és Zuzana Drenko- vá munka közben (Felvétel: A. Haščák — ČSTK)
