Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-08 / 237. szám, hétfő
flilfSS ÜKÉT EIROPABAN ES AZ ÉGISZ VILÁGON LEONYID BREZSNYEV BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról} akaratunk, hogy ez így legyen a jövőben is. Tegnap írták aló együttműködésünk új, fontos doku men- tuinát: a Szovjetunió és az NDK termelési szakosításának és kooperációjának 1990-ig érvényes programját. Ennek lényege, röviden szólva, a következő: mindenütt, ahol az lehetséges és hasznos, egyesítjük erőforrásainkat, termeiéi kapacitásainkat, hogy sikeresebben ideijük meg a gazdasági fejlődés legbonyolultabb problémáit. Pártjaink, állami és társadalmi szervezeteink, vállalataink és tudományos kutató központjaink számára megszokott normává, sőt, mondhatnám, lét- szükségletté vált az állandó, alkotó jellegű kapcsolattartás. A Szovjetunió és az önök köztársasága dolgozóinak ezrei és ezrei közvetlenül ismerik egymást, s milliók tartanak fenn szoros kapcsolatokat a különféle szervezetek keretein belül. És ez nagyon jó, elvtársak. A népek barátsága a legnagyobb kincs, amelyet értékelni, őrizni és gyarapítani kell. , A jubileumi napokban nem árt visszaemlékezni a megtett útra. 1949 őszén, amikor a Német Demokratikus Köztársaság megalakult, a politikai helyzet Európában és nemcsak Európában — rendkívül feszült volt. A földrész felett a „hidegháború“ szele fújt. Már létrehozták a NATO tömbjét — az imperializmus fő katonai eszközét. A Nyugaton egyes politikusok a „hidegháború“ „forró háborúvá“ változtatásával fenyegetőztek, A „háború szélén“ való egyensúlyozást az imperialista tábor külpolitikája majdhogynem legfőbb elvének kiáltották ki. A szocializmus hajnala azonban, amely a negyvenes évek második felében sok ország felett felvirradt, egyre fényesebben ragyogott. Az NDK megalakulása és megszilárdulása a szocializmus és a béke ügyének új, hatalmas, valóban történelmi jelentőségű győzelme volt. Egyre ■ inkább eltávolodunk 1945-től, amikor itt, Berlinben, befejeződött az emberiség történelme legvéresebb háborújá- nak utolsó aktusa. Ma Berlin, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa jó hírnévnek örvend. A népek hálásak a Német Szocialista Egységpártnak, az NDK kormányának és dolgozóinak azért, hogy kategorikus „nem“-et mondtak a fasizmusnak és a militarizmusnak, hálásak azért, hogy igazolták a Hitler-ellenes front harcosainak reményeit. Minden állam politikájának tartalmát könnyű megérteni a következő egyszerű kérdésekre válaszolva: mit ad állampolgárainak, mit nyújt szomszédainak és az egész világnak? A Német Demokratikus Köztársaságban, csakúgy, mint a többi szocialista országban, valóban átfogóan gondoskodnak a dolgozók jólétéről, arról, hogy a társadalom minden egyes tagja magabiztosan tekinthessen a jövőbe. Őrzik és továbbfejlesztik a német munkásmozgalom legjobb hagyományait, valóra váltják a német forradalmárok, humanisták, gondolkodók nagyszerű csapatának eszméit. Szomszédaival az NDK baráti kapcsolatokat tart fenn, kész az együttműködésre, a kölcsönös megértésre. A szocialista közösség többi országával együtt mindent megtesz annak érdekében, hogy az emberiség ne sodródjék ismét a háború pusztító örvényébe. Mindez mély tiszteletet vált ki. Ebben gyökerezik az NDK állandóan növekvő nemzetközi tekintélye. Az NDK nemzetközi jogi elismerése lényegében az európai biztonság megszilárdulásának fordulópontjává vált. Mint az önök jól tudják, ez egyáltalán nem volt könnyű. Az elismerésért, a hetvenes évek ismert szerződéseinek megkötéséért, a háború utáni realitások figyelembe vételéért, az összeurópai konferencia megtartásáért a szocialista közösség országainak évtizedekig kellett harcolniuk. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia elfogadta a záródokumentumot: az európai népek biztonságának egyfajta chartáját, a békés élet, az államok közötti békés kapcsolatok okmányát. Hő óhajunk, hogy ez a charta teljes egészében valósággá váljék. A szavakból ítélve úgy tűnik, mintha a nyugati államférfiak is ezt akarnák. Sajnos azonban partnereink tettei meglehetősen gyakran más irányba mutatnak. Nem hunyhatunk szemet a valós tények előtt: a fegyverkezési hajsza hívei bármilyen, sőt mondhatni, akár nem létező, kiagyalt ürügyet is felhasználnak arra, hogy kiélezzék a helyzetet, szítsák a háborús előkészületeket. Ami Európát illeti, itt a béke épületét, annak alapját próbálják aláaknázni. Komoly aggodalomra adnak okot azok a veszélyes tervek, amelyek az amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat-európai területen történő elhelyezésére vonatkoznak, amiről most az egész nyugati propaganda harsog. Mondjuk meg nyíltan: ezeknek az elképzeléseknek a valóra váltása lényegesen megváltoztatná a kontinensen kialakult stratégiai helyzetet. E tervek célja az, hogy szétzúzzák az európai katonai erőegyensúlyt, és megpróbálják biztosítani a NATO katonai fölényét. A katonai fölény kérdéseivel kapcsolatban azt mondhatom: a dolog majd elválik. A szocialista országok természetesen nem szemlélnék közömbösen a NATO militaristáinak erőfeszítéseit. Ebben az esetben meg kellene tennünk a szükséges intézekedéseket biztonságunk megszilárdítására. Más lehetőségünk nem marad. Az azonban tökéletesen világos, hogy a NATO terveinek valóra váltása elkerülhetetlenül kiélezné a helyzetet Európában, és nagymértékben mérgezné az egész nemzetközi légkört. Nem titok, hogy e veszélyes tervek előkészítésében az Egyesült Államokkal együtt nem kis szerepet játszik a Német Szövetségi Köztársaság. Őszintén szólva azok, akik ennek az országnak a politikáját meghatározzák, most nagyon komoly választás előtt állnak. Dönteniük kell, hogy mi jobb az NSZK számára: hozzájárulni az európai béke megszilárdításához, az európai államok békés, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztéséhez a jószomszédság és a fokozódó kölcsönös bizalom szellemében — vagy beleegyezni abba, hogy területén olyan amerikai nukleáris rakétafegyvereket tároljanak, amelyek a Szovjetunió és szövetségesei célpontjaira irányulnak. Világos, hogy a második esetben jelentősen rosszabbodna az NSZK helyzete is. Nem nehéz megérteni, milyen következményekkel járna az NSZK-ra nézve, ha ezt az új fegyvert gazdái valaha bevetnék. Az imént mondottak természetesen a többi európai NATO- tagországra is vonatkoznak, amelyeket arra akarnak rávenni, hogy területükön amerikai középhatású nukleáris rakétafegyvereket helyeznek el. Ami a Szovjetuniót illeti, újból megismétlem, hogy mi nem törekszünk katonai fölényre. Sohasem volt és nem is lesz szándékunk egyetlen ország vagy államcsoport fenyegetése sem. Stratégiánk kizárólag védelmi jellegű. Semmi közük sincs a valósághoz azoknak az állításoknak, amelyek szerint a Szovjetunió, úgymond, védelmi szükségleteit meghaladóan fokozza katonai erejét az európai kontinensen. Ez a közvélemény tudatos becsapása. Mind Európában, mind a világ minden más térségében békét, tartós békét akarunk. Ez külpolitikánk alapja és gerince, Ezt a politikát következetesen és ingadozás nélkül folytatjuk. Mint a Szovjetunió Honvédelmi Tanácsának elnöke, teljes határozottsággal kijelenthetem: 10 év óta a Szovjetunió euró pai részének területén a közép- hatótávolságú nukleáris fegyverhordozók mennyiségét egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növeltük. Ellenkezőleg, valamelyest még csökkentettük is a közép-hatótávol- ságú rakéták indítóberendezéseinek mennyiségét, éppúgy, mint e rakéták nukleáris tölteteinek hatóerejét. Csökkentettük a középhatótávolságú bombázók számát is. És a Szovjetunió más államok területén ilyen eszközöket egyáltalán nem helyez el. Már évek óta nem növeljük a Közép-Európá- ban állomásozó csapataink létszámát sem. Többet mondok. Készek vagyunk a jelenlegi szinthez képest csökkenteni a Szovjetunió nyugati területein telepített közép-hatótávolságú nukleáris eszközök mennyiségét, de természetesen csak akkor, ha Nyugat-Európában nem helyeznek el további, közepes ható- távolságú nukleáris eszközöket. Szeretném ünnepélyesen kijelenteni, hogy a Szovjetunió sohasem fog alkalmazni nukleáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek lemondanak a nukleáris fegyverek gyártásáról és vásárlásáról, s területükön nincsenek ilyen fegyverek. Attól az őszinte óhajtól indíttatva, hogy az európai katonai enyhülés eléréséért tett többéves erőfeszítéseket sikerre juttassuk, példát mutassunk a szavakról a reális tettekre való áttérésre, az NDK vezetőségével történt egyeztetés, valamint a Varsói Szerződés többi tagállamával folytatott konzultációk után úgy döntöttünk, hogy egyoldalúan csökkentjük a Közép-Európában állomásozó szovjet csapatok létszámát. Az elkövetkező 12 hónap során a Német Demokratikus Köztársaság területéről 20 000 szovjet katonát, 1000 harckocsit, valamint meghatározott mennyiségű haditechnikát vonunk ki. Meggyőződésünk, hogy Európa és az egész világ népei helyeselni fogják a Szovjetunió és szövetségesei békeszeretetének és jószándékának ezt az újabb, konkrét megnyilvánulását. Felhívjuk a NATO-orszá- gok kormányait, hogy értékeljék kellően a szocialista államok kezdeményezését és kövessék jó példánkat. Országunk amellett van, hogy tovább kell szélesíteni az európai bizalmat erősítő intézkedéseket. Mi egyebek között ké-’ szék vagyunk megállapodni abban, hogy a nagyobb szárazföldi hadgyakorlatok előzetes bejelentése — amit a Helsinkiben elfogadott záróokmány elő* irányoz — a jelenleginél koráb* bi időpontban, és nem a mos-* tani 25 000 fős szintnél, hanem kisebb, mondjuk 20 000 fős szintnél történjék. Kölcsönösségi alapon arra is készek vagyunk, hogy ne tartsunk olyan hadgyakorlatot, amelyen 40 000—50 000 főnél többen vesznek részt. Természetesen továbbra is érvényes a szocialista országoknak az a javaslata, hogy be kell jelenteni minden nagyobb légi és olyan haditengerészeti gyakorlatot, amelyet a helsinki konferencián részt vett államok felségvizeinek közelében tartanak. Még azt is szeretnénk java* solni a Nyugatnak, hogy a helsinki záróokmányban meghatározott térségben ne csak a hadgyakorlatokat jelezzük idejekorán, hanem a 20 000 főnél nagyobb alakulatok szárazföldi mozdulatait is. Megvizsgálhatunk más elképzeléseket is, amelyek az államok közötti bizalom erősítésé-! re, az európai háború veszélyének csökkentésére irányulnak. Az európai katonai enyhülést célzó intézkedések széles kérdéskörének megvitatására a legalkalmasabb fórumot továbbra is az összeurópai politikai szintű konferenciában látjuk, amelynek előkészítése és összehívása rendkívül időszerű, mondhatni megérett feladat. Mint ismeretes, fontos tár* gyalások várnak ránk a SALT* Üil-mal kapcsolatban is. Mi amellett vagyunk, hogy ezeket a tárgyalásokat a SALT-II. hatályba lépése után azonnal elkezdjük. E tárgyalások keretében készek vagyunk megvitatni nemcsak az interkontinentális, hanem az egyéb fegyverfajták korlátozásának lehetőségeit Is, természetesen minden erre vonatkozó tényező figyelembevétele és a felek azonos biztonsága elvének szigorú megtartása mellett. Ily módon a Szovjetunió, az NDK és a többi európai szocialista ország világos perspektívát javasol: valamennyi európai nép biztonságos és békés életének reális szavatolását. Most a nyugati országokon van a sor. Válaszuk megmutatja majd: készek-e számolni a népek akaratával és létérdekeivel. Reméljük, hogy a realizmus, az államférfiúi bölcsesség, azaz végül is a józan ész kerekedik felül. A mai forrongó világban a szocialista közösség szilárd talajon áll. Ezt mi magunk teremtettük meg, elérve gazdaságunk szakadatlan fejlődését, tökéletesítve a szocialista demokráciát, biztosítva népeink életszínvonalának állandó emel* kedését, közös erővel szilárdít* va honvédelmünket. Kapcsola* taink mélyen gyökereznek és sok felé ágaznak és mindjob* ban működünk együtt. A szocialista internacionaliz* mus az a politikai és erkölcsi erő, amely lehetővé tette számunkra, hogy győzelmet arassunk a békéért és a társadat* mi fejlődésért vívott harcban. Nagyszerű dolog, hogy a Né-' met Demokratikus Köztársaság a valódi internacionalizmus légkörében ünnepel. Éljen a Német Demokratikus Köztársaság, a béke és a szó* cializmus megbízható bástyája Európábanl Szüntelenül erősödjék a meg* bonthatatlan barátság a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között, marxista—leninista pártjaink között! Éljen a szocialista államok dicső közössége! Éljen a béke és a kommuniz* musl A berlini ünnepi ülés résztvevői lelkes tapssal üdvözölték az NDK politikai Életének vezető képviselőit és a külföldi küldöttségeket (Telefoto: CSTKJ
