Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-05 / 235. szám, péntek
A három T belű törvénye BÁRDOS LAJOS 80 ÉVES A Tavasztrilógia egyik jelenete (Gyökeres György felvétele) Színes Szótlrs Jegyzetek a jubileumi műsorokról Mindazok, akik énekkarban énekelnek, vagy énekeltek, gyermekek és felnőttek, egya ránt ismerik nevét, ismerik műveit. Nincs olyan énekkarunk, amely ne énekelt volna Bárdosnépdalfeldolgozást vagy kórus- művet. Iskolai énekkaraink a Kicsinyek kórusa két szólamú népdalfeldolgozásain nevelked tek. Ezeken a kis műveken ke resztül kezdték megszeretni a több szólamú éneklést. Ha statisztikát készítenénk hazai magyar énekkaraink repertoárjáról, kitűnne, hogy Bárdos Lajos a legtöbbet énekelt magyar zeneszerző. Gazdag, sokrétű munkásságát szinte lehetetlen bemutatni egy rövid írás keretében. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán Kodály Zoltán volt a tanítómestere. 1925-ben tizen- harmadmagával, abban a nevezetes évfolyamban végzett, amelynek záróhangversenye oly nagy vihart kavart a „kiritiku- sok“ körében. A kritikákban elhangzott vádakra maga Kodály Zoltán válaszolt Tizenhárom fiatal zeneszerző című írásában {Budapesti Hírlap, 1925. jún. 14). A fiatal zeneszerző- gárda tudatában volt annak, hogy az új zenei irányzat csak akkor győzhet, ha széles tömegekre támaszkodik. A tömegekkel való kapcsolat lehetősége magától kínálkozott, hisz az új irányzat alapja a zenei anyanyelv, a népdal volt. így természetesen a vokális (szöveges, énekelt) zene került előtérbe. Bárdos Lajosnak kezdettől fogva az énekkar jelentette a legtöbbet. Erről maga így nyilat* kozott: „Fiatal muzsikus koAz idén immár tizenötödik alkalommal szólalnaik meg holnap a szlovák főváros őszi zenei ünnepségeinek (BHS) nyitányát jelző harsonáik. Az október 6-tól 21-ig tartó bratislavai zenei fesztivál a rendezők, mindenekelőtt a Slov- koncert, a fesztiválbizottság és a zenei ünnepségek titkársága Jóvoltából az eltelt tizenöt esztendő alatt Európa egyik ismert és innimár tekintélynek örvendő komolyzenei eseménysorozatává lett. Nemcsak annál fogva, hogy az egyes 'koncerteken nem egy világhírű előadóművész nevével is találkozhatunk, hanem főiként azáltal, hogy mind a hazai, mind a külföldi közreműködőik évről-évre magas fokú élményben részesítik az érdeklődő (s zeneileg mind érettebb) iközönséget. A zenei ünnepségek műfaji skálája is széles. Operaelőadásokon ikívül a komolyzene kedvelői hallhatnak szimfonikus és kamarakoncerteket, énekkari hangversenyeket, részt vehetnek egy-egy neves művész egyéni előadóestjén, balettbemutatókat, hagyományos művészi táncprodukciókat, bábszínházi előadásokat stb láthatnak. Bízvást elmondható, hogy az fdei bratislavai zenei ünnepségeik rendezői nagy körültekintéssel állították össze a műsort, figyelembe véve a zenei irodalom klasszikus értékeit éppúgy, mint korunk zeneművészetének hazai és külföldi eredményeit. Bach és Vivaldi. Mozart, Beethoven, Liszt, Verdi és Dvofák, Sztravinszkij és Janáček művei éppúgy elhangzanak majd a koncerteken, mint Hacsaturjan, Sosztakovics, Bartók, Britten, Suchoň vagv a legfiatalabbak közül pl. Igor Bázlik és mások szimfóniái zongora-, hegedű-, vagy fuvolaversenyei. A BHS rendezői — éppen a színvonal érdekében — évről évre jónevű zenekarokat és magán előadóművészeket hívnak meg Bratislavába. Minden együttest persze nem sorolhatunk itt fel, csupán érdekességként megemlítjük, hogv az ünnepségeken jelen lesz többek között a prágai szimfonikus zenekar, a Szlovák Filharmónia szimfonikus zeneikara és énekkara, a stuttgarti Bach Collerunkban Kodály egy egy elejtett szava nyomán tudatosodott bennünk az a felismerés, hogy a kevesek és kiváltságosok hangszeres kultúrája nem elegendő az ország zenei műveltségének megteremtésére. — Gégéje azonban mindenkinek van —, hogy megint csak Kodályt idézzem. Akkoriban még az iskolai felnőtt énekkarok sok százezer dalosa ottrekedt a papírvirág jellegű danázásban. Nagy hajtóerőnek éreztük, hogy az egyébként jószándékú sereget fölemeljük a komoly zene síkjára.“ Ez a hajtóerő hozta létre később, Bárdos Lajos irányításával, Ádám Jenő, Kerényi György, Kertész Gyula közreműködésével az éneklő Ifjúság című folyóiratot, amely nemcsak az időszerű és művészi szempontból kitűnő kórusművek kiadását tűzte ki célul, hanem a kórusmozgalom szervezőjévé és irányítójává is vált. Közben a Zeneművészeti Főiskolán tanított Bárdos Lajos, kórusokat vezetett, és komponált. Pályája folyamán négy énekkart vezetett: a Cecilia kórust, a Palestrina kórust, a Budapesti kórust, és a Várbeli kórust. Karnagy, zenepedagógus, zenetudós és zeneszerző egy személyben. Ezek a tevékenységek szorosan összefüggnek, sőt feltételezik egymást. A jó karnagynak jó pedagógusnak kell lennie, ha eredményt akar elérni, s hogy úgy tudja tolmácsolni a művet, ahogy azt a zeneszerző elképzelte, érezte — zenetudományi és zenetörténeti ismeretekre is szükség van. A hatalmas elméleti tudás és a gyagium, a kijevi kamarazenekar, a budapesti madrigalisták, a The New York Kammermusiker, a Pro Cantione Antiqua és így tovább. Olyan kiváló (baráti szocialista országokból jött és nyugati) előadóművészek, mint például a szovjet Jelena Obraz- cova (ének), az amerikai Claudio Arrao (zongora), az NSZK- beli Wolfgang Schön (ének), a magyar Ránki Dezső, (zongora), a csehszlovák Zuzana Ružičková (csemballó), a svájci Lionel Gogg (orgona) és mások. A hazai Václav Smetáček, Ladislav Slovák, Ondrej Lenard, Tibor Frešo karmesterek mellett pedig olyan külföldi dirigensek lépnek majd pulpitusra, mint a szovjet Alekszandr Dmitrijev, a japán Hikotaro Jazaki és mások. A zenei ünnepségek keretén belül (október 18—21-e között az Oj Bach Társaság 54. nemzetközi Bach-fesztiváljára is 9or kerül. Ennek a szlovák zenei élet szempontjából azért van jelentősége, mert külföldön első ízben rendezik meg — és éppen Bratislavában. Nagy érdeklődés előzi meg az UNESCO hozzájárulásával előkészített nemzetközi zenei versenyt, melyen (október 10— 12-e között) a világ fiatal előadóművészei mérik össze hangszerjáték-, illetve énektudásukat. Az előző évekhez hasonlóan idén is megrendezik, immár 10. alkalommal a szocialista országok fiatal előadóművészeinek Interpódium néven ismert versenyét. A BHS rendezői természetesen a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulóját és a nemzetközi gyermekévet is méltóképpen megünneplik. A Felkelés évfordulója tiszteletére Cikker, Sosztakovics, Hrennvikov, Novák művei hangzanak el. Végezetül elmondhatjuk, hogy a 15. bratislavai zenei ünnepségek keretében egyebek között (nemzetközi részvétellel) muzikológiai konferenciát, Ja- náček-kiállítást és hanglemezkiállítást Is tervez a rendezőbizottság. Október 8-a és 10-e között ipedig tudományos értekezletet rendeznek a szocialista országok szimfonikus zenekarainak dramatii’-cn*i szamára. KÖVESD! JÁNOS korlati tapasztalatok találkozásának eredménye, hogy Bárdos Lajos kórusművei népszerűek lettek. Minden kórus —• akár gyermek, akár felnőtt, akár kezdő, akár élenjáró — bőven talál művei közt olyat, amit szívesen és jól tud énekelni. A népdalok kitűnő ismerője és feldolgozója maga nem foglalkozott népdalgyűjtéssel, de a népdalok terjesztésében sokat tett. Erről így vallott egy rádióriportban: „Már az első főiskolai év megadta a lendületet ahhoz, hogy Snejder Fáni helyett a kunsági fi és a jó lovas katona dalát tanítsam a rámbízott fiatalságnak. Első nagy népdalos táborozásunk 1921-ben volt, a feledhetetlen bakonybéli erdőszélen. Ebből született meg az első népdalos zsebkönyvecske, a 101 magyar népdal. Ez számos kiadásban, igen nagy példányszámban terjedt el.“ A népdalok terjesztésével kapcsolatban még a következőket mondotta: „ ... arra kell gondolnunk, hogy százezernyi népdal között akad gyengébb, vagy romlott szövegű változat is. A tanításban, terjesztésben tehát nem játszunk bálványosdit, hanem bizonyos válogató, megszűrő munkát kell végeznünk, hogy népzenénknek csak a legjavát adjuk tovább.“ Bárdos Lajos tanári munkásságát legendák övezik. Volt tanítványainak vallomásaiból tudjuk, hogy a „Bárdos-órák fogalommá lettek a Zeneakadémián“. Előadásain a hallgatóság mindig alaposan meggyarapodott. Fábián Imre erről így ír: „Bárdos az előadó, a nevelő nagyon jól tudja, hogy a hallgató, a növendék milyen hálásan fogad egy-egy közvetlen emberi fordulatot, tréfát, vagy «felol- dó», lazító félmondatot a nehéz, elvont matériában is. Ezért is értett olyan kitűnően ahhoz, hogy — sok tudományos munkával ellentétben — ne az érthetőt is elvonttá tegye, hanem az elvontat is »testközelbe« hozza, világossá a gondolkodó muzsikus számára.“ Mindazok, akik oly szerencsések voltak, hogy növendékei lehettek Bárdos Lajosnak, boldogan emlékeznek vissza előadásaira. Amikor zenepedagógus kollégái megkérdezték tőle, mi a titka annak, hogy még a száraznak hitt zeneelméletet is mindenkivel megszeretteti, a következőket mondta: „ ... Nem annyira magamban hittem, mint a sokak által csepült »mai ifjúsága munkaszeretetében, érdeklődésében, sőt lelkesedésében. Aztán hosszas töprengés után egy már-már fizikai tétel igazságára bukkantam: a három T betű törvényére. Ez így szól: ha a Tanító szereti a Tanítványát és szereti a Tantárgyat, akkor indukciós áram keletkezik, és a tanítvány is menthetetlenül megszereti a tárgyat. Ezt a fölfedezésemet szívesen hirdetem kollégáim között,“ AG TIBOR — Ágnes gyere ki! Mit csináltál már megint? — kérdeztem szigorúan, amikor sok-sok évvel ezelőtt beléptem az osztályba és megláttam a táblára írt, több csillaggal megbélyegzett nevet: H. Ágnes. — Gyere ide' Egy pillanatig gondolkozott, teljesítse-e a naponként elhangzó felszólítást, társai máris felugrottak, és elém vezették a „bűnöst“. — Tartsd a kezedt S én, a kezdő fiatal tanító néni beleütöttem az elém tartott kis tenyérbe — bűnössége szerint esetleg a másikba is — a kiszabott büntetést, az egy- egy „pockát“, a „tenyerest“. Sírás nélkül ment a heli/ére. így kezdtem, s milyen jó, hogy nem így folytattam iskolai rendszabályozásaimat! Fiatalon kerültem idősebb, tapasztalt kartársnők közé. akik tanévkezdéskor felvilágosítottak: „Van az osztályodban egy haA végére mindkét este fwlforró- sodott a légkör. A bratislavai Új Színpad közönsége nagy elismeréssel fogadta a tízéves SZŐTTES jubileumi előadásait. A CSEMADOK Központi Bizottsága népművészeti együttesének lelkes tagjai kipirult arci cal, boldogan fogadták az amatőr táncosoknak kijáró, talán egyetlen — igaz, legszebb — ajándékot, a szűnni nem akaró vastapsot. A SZŐTTES bizonyított, mondogatták többen is a ruhatárban, s ezek a jószándékú megjegyzések fölerősítették felgyülemlett kételyeimet. Vajon eny hén szólva nem furcsa-e, hogy az együttesnek egy évtized eltelte után még mindig bizonyítania kell létének értelmét, munkájának eredményeit. A kérdés újabb kérdést szül: kellőképpen értékeljük-e, megbecsüljük-e azt a nagy munkát, amelyet ez az együttes végzett és végez csehszlovákiai magyar népművészeti értékeink felkutatása, bemutatása és megőrzése érdekében? Nyilván nem egyszerű a válasz, s talán nincs is egyértelmű felelet. Tény viszont, hogy tíz év során nem akadt egyetlen szakember sem, aki — az elismerést, a fejlődést elősegítendő — kellő alapossággal és hozzáértéssel elemezte, értékelte volna az együttes műsorait. Az olvasó furcsállhatja, hogy sikeres jubileumi műsorok után gondokat, problémákat említek, pedig nincs ebben semmi ellentmondás. Éppen ezek a sikerek hozzák felszínre az említett kérdéseket is, ugyanis a SZŐTTES legjobb műsorszámai messze túlszárnyalták az amatőr szintet, s úgy érzem, az igényeik túlnőttek az eddigi kereten. Az első este látott Szerelmek és nászok című összeállítás egyik legnagyobb pozitívuma, hogy a műsor zömében hazai magyar folklórkincsből merít. Quittner János koreográfiája hatásos — az első jelenetben kissé teátrális — dramaturgiai ellenpontozással vall a legszebb emberi érzésekről és értékekről, egy-egy szituáció színéről és fonákjáról. Az inven- ciózus zene, valamint a szólótáncosok teljesítménye még emlékezetesebbé tette ezt a műsort. A nézőnek legfeljebb mindössze az tűnt fel, hogy főleg a Csütörtökön Kéménden szontalan, fegyelmezetlen, semmitérő lány, H. Ágnes. A nagyanyja neveli. Sok bajod lesz vele“ S kioktattak, hogyan szelídítsem meg. Ágnes igazán nem tartozott örömet szerző tanítványaim közé. Társait, szomszédait bök- döste, bosszantotta. Sokszor kellett az órák alatt figyelmeztetnem, a tízpercekben pedig mindig megtorolta társain a rajta esett sérelmeket. Egyik nap megint csak azzal kezdődött, hogy két-három „jókislány“ egymást túlbeszélve, vádaskodott Ágnes ellen s gyermeki kegyetlenséggel, azonnal belekapaszkodtak, cibáfták ki a pádból. Ránéztem a kis- lám/ra és hirtelen nagyon megharagudtam a kis hóhérsegédekre. — Azonnal hagyjátok Ágnest — szóltam rájuk —, nem is hiszem, hogrj mindig ő a bűnös. A kislány padja elé álltam. — Nem vagy te olyan rossz, című rész halványabbra sikerült, s talán ezért is éreztük úgy, hogy a jól pergő első rész után a szünet utáni műsor nehezebben indult, kissé vontatott volt. A tíz év legsikeresebb ösz- szeállításaiból készült műsor az együttes már említett, legszebb eredményeit csillogtatta meg. Látványos, korszerű koreográfia, kitűnő előadásban, el gondolkozta’tó és időszerű mondanivalóval — röviden így jellemezhetném Quittner fános Tavasztrilógia című alkotását és rendezését, amelyet a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójára tanultak be. A fiatal koreográfus érzelemre és értelemre ható, drámai erejű táncjelenetekben sugallja, hogy az emberi közösség jogait eltipró, elnyomni akaró hatalmasok fondorlatai és mesterkedései megtörnek az igazságukért, életükért síkraszállő ellenállók erkölcsi erején. A három műsor a táncosok és a maroknyi zenekar sokrétű tehetségét is igazolta. Két szép este volt, de mint már említettem, örömünk nem volt teljes. A lelkesedés ugyan csodákra képes, de ahhoz már más is kell, hogy az együttesnek mutatósabb, a népviseleti hagyományokhoz jobban kötődő ruházata legyen. Nyilván szükségmegoldás az Is, hogy egy- egy műsoron belül a gépzene váltakozik az élő zenekarral, Tudjuk, mennyi gond van a zenészekkel országszerte, de napjainkban már a kerületi fesztiválon is elmarasztalják azt az amatőr együttest, amely gépzenét alkalmaz. Ez az évforduló a szlovák szakemberek körében is elismerést kiváltó jubileumi műsor fontos állomás lehet a SZŐTTES életében. A siker minden bizonnyal további munkára ösztönzi majd az együttes tagjait. Az előbbre lépéshez szükséges az is, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága az eddigi támogatást fokozva az ambiciózus és nem jelentéktelen társadalmi szerepet vállaló együtteshez méltó feltételeket teremtsen a SZŐTTES számára, erkölcsi és anyagi vonatkozásban egyaránt. így egyenesedhetnek ki az írásom elején föltett kérdőjelek, s a lelkes együttes csak így végezhet még színvonalasabb művészi munkát haladó hagyományaink ápolása érdekében. SZILVÁSSY JÓZSEF amilyennek mondanak. Nem hi szem Ágnes! Semmiség volt. így éreztem, így mondtam. így volt ez természetes. És valami mégis történt. A makacs rendbontó ettől kezdve megváltozott. Másnap reggel, ahogy kiléptem az utcára, ott áll a kislány, félénk mosollyal a táskám felé nyúlt. Annyira sugárzott róla a segíteni akarás, hogy odaadtam neki. Szótlanul lépkedett mellettem, föl-fölpillant ott. Ezután Áanes minden regnél várt. Később beszédes lett. A nagymamáról mesélt, meg a kiscicákról, apró-cseprő dolgokról. Órakezdéskor most már egyenesen állt a helyén és lassanként elmaradt a rendetlenkedése is. Rég volt mindez. De én soha nem felejtem el, hogy Ágnest a tenyeresekkel majdnem elveszítettem — és az egyszerű iószó- val nyertem vissza. G. KORENCHY ERZSfiBKT KLASSZIKUS ÉS MODERN MŰVEK — NEVES ELŐADÓK TOLMÁCSOLÁSÁBAN A bratislavai zenei ünnepségek elé „Nem vagy le olyan rossz...“