Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-01 / 231. szám, hétfő
A DISCO-78 öt munkásfiatal alkotja a marcellházai (Marcelová) Dišco-78 nevű együttest, mely rövid egy esztendő alatt fölküzdötte magát a népszerű amatőr zenekarok közé. Szomik Béla, (szóló- gitár), Bakulár Sándor (ritmusgitár), Farkas József (basszusgitár), lajsótszky Ferenc .(ütőhangszereik) és a. vezető Lajsótszky István (billentyűsök) közös zenélését meghallgatta a járási népművelési központ illetékes bizottsága, mely engedélyezte az együttes működését. — Minden év decemberében újra bizottság elé kell állni, hogy meghosszabbítsák a működési engedélyt — mondja Farkas József. — Sajnos, az amatőr zenekarok ezenkívül nem kapnak mást, úgy értem, szakmai segítséget. Ha fejlődni akar un Jk, csak saját magunkra számíthatunk. — Alljátok-e a versenyt a diszkóval? — A diszkó, legalábbis faluhelyen, nem jelent komoly konkurrenciát, mivelhogy nem tud olyan hangulatot teremteni, amilyet egy együttes jelenléte. Mi nem csak egyszerűen lejátsszak a számokat, hanem gondolunk a látványosságra is. Mind az ölen énekelünk, mozgunk a színpadon, meg különféle fényhatásokat alkalmazunk. Ami a hangminőséget illeti, azt hiszem, megfelelő, részl»en a jó felszerelésnek köszönhetőn. A mi együttesünk a SZISZ helyi szervezetének zenekara; az indulás idején az ifjúsági szervezet segített bennünket. De magunk is vásároltunk hangszereket. Szeretnénk komolyabban. is foglalkozni ezzel a zenével; saját számokat kunk; össze akarunk állítani egy kon- eertmüsort, mellyel a környéken is fellépnénk. Hogy miért zenélnek? Egyszerű a válasz: mert szeretik az effajta zenét, örülnek, ha különböző rendezvényeken élvezetes légkört tudnak teremteni. Ogy is mondhatnám, örülnek a jól szórakozó, táncoló közönségnek. — Hetente kétszer próbálunk, általában este héttől éjfélig. Ez elég nagy megterhelést jelent, hisz többen ingázóik vagyunk, korán reggel kelünk. Mégis úgy érezzük, hogy a zenéléssel jobban kihasználjuk szabad időnket, mintha egész este a kocsmában üldögélnénk, vagy a tévét néznénk. A zenére nem sajnáljuk az időt. Nagyobb öröm az ember számára, ha maga csinál valamit, mint amikor csak elfogadja a kész dolgokat. * • « A Disco-78 egyike a számtalan amatőr zenekarnak, melynek legtöbbje, sajnos, légüres térben lebeg* semmit sem vagy csaik kevés segítséget kap a fejlődéshez. Pedig e zenekarok munkájának színvonalát is közös feladatunk emelni, hiszen különböző mulatságok, helyi rendezvények színvonala függ tőle. Senki számára nem lehet közömbös, hogy szocialista társadalmunkban hogyan, milyen körülmények között szórakoznak a fiatalok. Milyen zenére. A Disco-78 törekvése, mint ahogyan több igényesebb zenekaré: jobbat nyújtani. Saját erőből is messzire juthatnak, segítséggel azonban, elsősorban “szakmai segítséggel, mesz- szébbre. GYUROVSZKY LÁSZLÓ Ünnepi műsorok - a; Mában Amíg az igazgató ünnepi beszédét mondta, annyira-ameny- nyire fegyelmezett volt az ünneplésre egybeszólított tanuló- sereg, de most, hogy megkezdődött a kulturális műsor, a hátsó sorokban bizony már rendetlenkednek, zajonganak, csipkelődnek, az előbbre ülők is csak azért vannak csendben és tesznek úgy, mintha figyelnének, mert jobban szem előtt vannak, mármint a felügyelő tanító nénik és tanító bácsik szeme előtt. Egyszóval, a gyerekeket nem érdekli a műsor, jóllehet éppen társuk szaval. A következő szám se köti le őket, az irodalmi színpad hamarjában összeeszkabált előadása, az iskola sok díjat nyert kórusának éneklése közben pedig, uram bocsa’, azt figyelik, a csintalanabbak nevetik is, ki mennyire nyitja ki a száját, durvábban mondva, ki hogyan tátog. De — látható — maguk a szereplők sem igen azonosulnak feladatukkal, mint ahogy az előzők sem érezték át a szájukba adott szöveget. Következésképpen: a közönséget érintetlenül hagyta az ünnepi műsor. Mert csak látszatra volt ünnepi, a gyermekek korához nem illő vagy a gyermekek korát meghaladó búskomor közhelyes, unt szövegek miatt, amelyekről úgy gondolta a műsorkészítéssel megbízott pedagógus, hogy azok megfelelnek az alkalomnak, már csak azért is, mert egyenesen erre az alkalomra szerezték őket a művészek, vagy művésznek hitt dilettánsok. Hogy megfelelnek-e a gyermekeknek, arra nem gondolt, és az ünnepség vegén együtt örvendezik az igazgatóval, hogy milyen jól sikerült az ünnepseg, noha láthatták ők is az eredményt, lemérhették — a közönségen és a szereplőkön. Mondanom sem kell — kinek ne lett volna része hasonló iskolai ünnepi műsorokban?! —, hogy csak formális az ilyen ünneplés, megemlékezés, bármilyen alkalomról, évfordulóról legyen szó. És inkább árt, mint használ, nem tudja meg fogni a gyereket, mi rosszabb, elidegenítheti őt nemes eszméktől, eszményektől. Az utóbbi években történtek érdemes változások ezen a téren is, nevezetesen: a tanítási órán kívüli kulturális tevékenységben, számos iskolában valóban ünneplő közösséget tudnak teremteni az egybeszóiított tanulókból — az alkalomnak is, az életkornak is megfelelő ösz- szeállításokkal. Tartalmakkal, formákkal, eszközökkel. Olyan szemléletváltásra, korszerű munkára van szükség, amilyet jól példáz az alábbi kísérlet is. Végezetül idézem egy, a nemzetközi gyermekév alkalmából megjelent füzetből: „...az iskola 120 növendéke »tanulta be« a Nagy Október eseményeit, s az iskola udvarán a be nem avatott többieket is magával ragadva élték, dalolták, játszották a Téli Palota ostromát. Játék volt a javából! Sajátos színházi élmény! S ünnepnek is igazi! Hozzásegíti résztvevőit a közösségi egyiittlét öröméhez, mégpedig az ünnep indította gondolatok és érzelmek okán — így egyúttal az együttlét jelentése is kiszélesedett: a forradalmárok egykori s utódaik mai nemzedéke közt teremtett eszmei közösséget." Azt hiszem, történelemórának sem volt rossz. —bor Síppal, doh bal, nádi heaedűvel EGY RENDEZVÉNY MARGÓJÁRA A színpad és a közönség találkozása manapság sem problémamentes, kiváltképpen nem a kisszínpadi mozgalomban. Sokan a szerzőkre, mások a rendezőkre, ismét mások a közönség közönyére panaszkodnak. Ügy gondolom, ilyen kérdésnek a taglalása csak az egész folyamat figyelembevételével lehetséges. A nagyobb helyet igénylő válaszok helyett hadd Idézzek föl egy nemrégi, szép és tanulságos példát, amellyel Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda') találkoztunk, úgy is, mint a Vág kisszínpad tagjai. A tanulságok és tapasztalatok végtelen sora jutott birtokunkba. A Képek című pantomimjátékunk már a vásárúti (Trhové Mýto) művelődési házban próbálkozásunk eredményességét igazolta. Az eléggé heterogén közönség egy, számára újszerű előadásnak lehetett tanúja és élvezője. Igen, élvezője! A színpadról mindent lehet látni, és hallani. És ott azt lehetett látni és hallani, hogy a vásárúti közönség eggyéforrott az előadással. Szép és mély érzések ragadtak magukkal bennünket. A „lusta“, „közönyös“, „a mindennapi problémákba begubó- zott", „lélek nélküli" közönség csodák csodája, végigülte az előadást, az azt követő szavalatokat, a Kis Kolozs meg a Nagy Kolozs című mesejátékunkat, és még a táncházra is ott maradt. Az utcaszínháznak több országban hagyományai vannak már. Nálunk, főként a nemzetiségi amatőr művészeti mozgalomban még csak kísérletekről beszélhetünk. A Kis Kolozs meg a Nagy Kolozs című mesejátékunk nagy sikert aratott nemcsak a Jókai-napokon, hanem több községben. Dunaszerdahelyen az erőpróbát számunkra már nem az utca jelentette, hanem a közönség. A dunaszerdahelyi utcán (amelyen, lévén szombat, vasárnap, kevés felnőtt fordult meg) javarészt gyerekek előtt játszottunk. Meg kell még jegyezni, hogy mi ezt a műsort alsó tagozatos iskolásoknak készítettük a múlt év végén, de valahogy a felnőtt közönség is nagy előszeretettel fogadta. A gyerekek az első előadáson kiestek a műsor vonzásából, mi is megviselten értünk a végére. Ami a felnőtteknek jó, az a gyerekeknek nem biztos, hogy megfelel. Az ő képzeletviláguk mást kíván, más Kis Kolozst, más Nagy Kolozst, más boszorkányt, más háziasszonyt, más kocsmárost, más katonát, még más narrátort is. Itt a narrátornak ismét az ősi mesé- lővé kell lényegülnie. Erre tán sose gondoltunk volna és ezt sose éreztük volna Dunaszerda- hely nélkül. Ám ott nemcsak tapasztaltuk ezt, de rögtön kiutat is kerestünk. A második előadás már gyermekmese, gyermeki világ volt a javából. Az előadás után úgy megrohantak bennünket a gyerekek a nyakukban lógó „Síppal, dobbal, nádi hegedűvel" feliratú papírlapjaikkal: aláírásokért. Még emlékkönyvek is kerültek elő — máig sem értem hogyan, honnét, mikor. Es hogy milyen aláírásokat kértek? Persze hogy a Kis Kolozst, a Nagy Kolozst, a Boszorkányt stb. — eszükbe se jutott, hogy nekünk lehet más nevünk is. A felsorolt példákból, azt hiszem, nyilvánvalóan következik a válasz a fent felvetett kérdésekre. A gyakorlatban kell keresnünk a megoldást. Sok-sok előadáson kereszthl állandóan fülelve, lesve a hibákat, a hiányosságokat; észerű következtetéseket kell alkotnunk, keresve az újabb és újabb utakat. TÖTH KAROLY A Dunamenti Tavasz gyermek fesztiválon szép sikerrel szerepelt a tornaijai (Šafárikovo) Galagonya bábegyüttes. Dušan Majda felvételén Pirinyóka című műsoruk egyik jelenete látható Tessék választani! HongSemeza;ónlat A hanglemezgyűjtők a Sup- raphon kiadásában megjelenő havi folyóirat, a Gramorevue idei első számaiból értesülhettek hazai hanglemezgyártó vállalataink idei kiadási tervéről. Mi most a Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat által 1979 első felében kiadott vagy a mostanában megjelenő lemezeikről tájékoztatjuk lapunk olvasóit. Az MHV igen értékes komolyzenei, illetve a Qualiton és a Pepita lemezsorozatban — könnyű- és popzenei felvételieket bocsátott ki. A klasszikus muzsika kedvelői bizonyára örülnek majd a k ö vetkez ő hangi eme zek n ek: Haydn: Vonósnégyesek, op. 33, a Tátrai Vonósnégyes előadásában; Schubert: Négykezes zon- ■ goradarabok, Rohmann Imre és Schiff András előadásában; Bizet l.(C-dúr) szimfónia és Az arles-i lány, I. szvit, a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar előadásában, Petró János vezényletével]. A komolyzenei felvételeik között szerepel Mozart G-dúr és D-dúr fuvolavcrsenye Kovács Lóránt és a Magyar Állami Hangversenyzenekar előadásában, Lukács Ervin vezényletével, a Barokk orgonazene című lemez. Bach, Mursch- hauser, Sweelinck és Böhm- műve'k, melyeiket Lehôtka Gábor orgomaművész a Váci Zeneiskola orgonáján ad elő, Mozart: B dűr divertimentója a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában, Bach a-moll, E- dúr, és d~moll hegedűversenye Kovács Dénes és Bálint Mária, valamint a Budapest; Filharmóniai Társaság Zenekarénak előadásában, Erdélyi Miklós vezényletéivel. Nagy érdeklődésre tarthat számot a fiatal kora ellenére már élvonalbeli Sass Sylvia ária-profilemeze, amely Puccini Turandot, Tosca, Manón Lescaut és Pillangókisasszony, valamint Verdi Aida, Macbeth és lombardok című operáiból tartalmaz áriákat, kísér a Londoni Szimfonikus Zenekar Lam- berto GardelH vezényletével. A Nagy miagyar előadóművészeik sorozat újabb darabjai — többek közölt — bemutatják Anday Piroskát (részletek Donizetti, Verdi, Meyerbeer, Bizet, Saint-Saöns, Wagner és Csótó László; Legelésző lovak Kienzl operáiból). Sándor Ju- ditot (részletek Mozart, Wagner, Erkel, Kodály operáiból, Schubert, Brahms, Wolf, Muszorgszkij. de Fallá és Bartók dalai), Dohnányi Ernőt (Mozart A-dúr szonátája, Beethoven Holdfény- és Patétikus szoná~ tája, Schubert, Chopin, Liszt, Brahms és Dohnányi művei). Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot a Liszt Ferenc Kamarazenekar „Hogy volt!" című lemeze Albinoni, Boccherini, Bach, Weiner és Paganini- mű vekkel, a Bakfark Bálint összes lantműveiinek IV. részét tartalmazó lemez Benkó Dániel lantművész előadásában, Mozart öt divertimentója két klarinétra és fagottra, Fasch Fa' gottversenye, Mozart B-dúr szonátája fag'ottra és gordonkára és egyéb fagottművek ifj. Hara László fagottművész, a Magyar Barokk Trió és a Tátrai Vonósnégyes előadásában stb. A Hungaroton-kiadványok között több szöveges hanglemez is szerepel. A Móricz-évforduló alkalmából két lemezből álló album jelent meg az író leveleiből, vallomásaiból, novelláiból készített összeállítás formájában Avar István, Horváth Sándor, Sinkovtts Imre és rná sok tolmácsolásában. Karitnhy Frigyes Utazás a koponyám körül című műve ugyancsak két lemezen jelent meg La ti növi ts Zoltán előadásában. A Nemzetközi gyermekév alkalmából került kiadásra két meselemez. Az egyik Hauff A kis Mukk története című mesejátéké, a másik Carrol Aliz Csodaországban című mesejátéka neves színművészek — köztük például Doniján Edit, Kiss Manyi, Szabó Gyula — előadásában, A népszerű Qualiton és Pepita-lemezek kedvelői sem panaszkodhatnak. Gábor S. Pál zeneszerzőt mutatja be a Találkozás egy régi szerelemmel című nagylemez, mely a szerző legsikeresebb dalait tartalmazza Kovács Kati, Zalatnav Sarolta, Vfncze Viktória, Szécsl Pál és mások Interpretálásában. Megjelent továbbá az Omega- aranyalbum (1969—1971), a Benkó Dixieland Band Jubileum című lemeze, Kovács Kati Boogie-Woogie Lady című új nagylemeze. Szűcs Judit másr>- dik nagylemeze, a Piramis 3, az Ezüst Express és a Fonográf Countrv Aranyalbum, valamint a Neoton Família Napraforgó című lemeze. Bizonyára sok örömet szerez majd a szórakoztató muzsika kedvelőinek a Rózsák a sötétben című lemez, mely nagy olasz slágerek gyűjteménye A Kósza szél, Egy hamvas arcú kisgyerek, Adagio, Azzuro, Rózsák a sötétben című olasz slágerek magyar változatát többek közt Kovács Kati, Szécsl Pál, Korda Györgv és Koós János ad iák elő. Gammapolis címen látott napvilágot az Ome ga 9. nagylemeze; két lemezen kerül kiadásra a Tessék választani ’79 Című válogatás a múlt év legiobb slágeréiból. A maervar nóták kedvelői is bizrv- nvária nrwta^Dpik a kedvükre való hang lem ^t. SÁGI TÓTH TIBOR 197 X.
