Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-24 / 251. szám, szerda

Zöld erdőben jártam

12.)

a változás első jelei

3.

Egyelőre, persze, még itt vannak az erdők, és az is jó, hogy sokan vannak, akiknek szívügye a megmentésük. Sokkal időszerűbb probléma a jelenlegi erdőirtás, hiszen nagy erdőfedte terület esik útjába és egyben áldozatul a majdani csatornának. Ott most a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Erdőgazdasági Üzem dolgozói irtják az erdőt Kísérőnk, Adum Holík mérnök, az üzem igazgatóhelyettese már a gépkocsiban magyaráz. Az erdei félhomályban súlyos rönkökkel megrakott tehergépkocsik közlekednek. Amint elhalad mellettünk a három nagy rakomány, Adam Holík mérnök is föl élénkül. — Párkányba viszik, a Dél-szlovákiai Papír- és Cellulózgyárba — mondja. — Kitűnő nyersanyagnak bizonyult a Duna menti nyárfa. — Közben megérkezünk a kitermelés helyszínére. Közvetlen közelünkben vijjognak a STIHL fűrészek,. vadul belemarnak a fa élő testébe. Pillanatokon belül végeznek a legvastagabb törzs- zsel is. Az utolsó pillanatban még megrezzen a fa koronája, majd lassú eséssel a földre zuhan.

Szép, de megrázó a zuhanó fa látványa. Hiszem, iiogy minden természelbarát visszafojtott lélegzettel és némi szorongással bírná csak végignézni ezt a jelenetet. Adam Holík mérnök látva meghatódottságomat, maga kezd beszélni.

— Nem a leghálásabb szerep erdőt irtani olyan embernek, aki az erdő ápolásához szokott. Viszont azt, hogy hasznos, mondhatnám úgy is, nemes célt szolgálunk, nem kell azoknak bizonyítanom, akik csak egy kicsit is figyelemmel kísérik « világ energiaválságát. Az energiaigények fokozott ütemű növekedése hazánkat is az energiatermelő kapacitások gyorsabb építésének feladata elé állította. A gyors erdőirtással mi is ezt a feladatot teljesítjük. Nem a szerdahelyi üzem az egyetlen, amely ilyen munkát végez. Mi csak a saját felügyeletünk alatt álló területeken vágjuk ki azokat az erdőket, amelyek útjában vannak a majdani erőműnek, vagy hozzá tartozó többi létesítménynek. Ez reánk vonatkozólag mintegy ezernyolcszáz hektárnyi terület.

— Bizonyára károk is keletkeznek, hiszen itt még nem minden fa kivágásra „érett"?

— Ez valóban így van. Rengeteg fiatal, fejlődő csemete is áldozatul esik. A másrészt pedig, ahol mi kiirtjuk az erdőt, ott már erdő soha többé nem lesz. Negatív hatását pedig leginkább a vadállományunkon érezzük, mert az erdő kiirtásával megbolygatjuk lakóinak nyugodt életét. Nem biztos, hogy minden erdőlakó új otthonra talál, így számítunk némi elhullással is.

— Létezik-e olyan elképzelés, miszerint ezeket az erdőket újak telepítésével pótolják?

— Igen, a tervek batszáz hektárnyi terület fásítását tűzik feladatul. Ezt mi maradéktalanul teljesíteni is akarjuk.

— Hol tartanak most az erdőin ássál?

— Pillanatnyilag úgy nyolcszáz hektárnyi területről termeltük ki a fát. Ez mennyiségben mintegy százezer köbméter faanyag. A gömbfát további felhasználásra Párkányba küldjük, de jut belőle exportra is. Amit nem tudunk ilyen úton ér

tékesíteni, azt fűrésztelepekre szállítjuk, hogy ott a bútoripar számára dolgozzák fel.

Tartózkodásuk helyén még kiegyensúlyozott, csendes erdei élet zajlik. Nem messze tőlünk egy üres magasles. A nyárfák közt itt-ott bükk is akad, hatalmas koronájukkal erőszakosan teret hódítanak. Alattuk vastagon a még nem teljesen érett makk, a vaddisznók kedvenc tápláléka. A közeli etetőből most sem hiányzik némi eledel.

Ha a védett terület (mert errefelé ilyen is van) netán a vízlépcsőrendszer útjába esne, az illetékes szerveket meg kell kérni, hogy oldják fel a védettség alól — olvastam hónapokkal ezelőtt a biológiai tervben.

— Van-e ilyen esetre példa? — kérdezem Aloiz Capoth doktort, az SZSZK Kulturális Minisztériuma Természetvédelmi Főosztályának dolgozóját, mert őt is meghívtuk erre az utazásra.

— Van, éspedig három védelem alatt álló területről van szó. Először is a már sokak által megcsodált Kormoránok szigetéről, majd Nagyiéi területéről és az Apály szigetről. Ezenkívül még itt vannak azok a területek is, amelyek védettség nélkül is a természetvédelmi szervek felügyelete alatt állnak. Ilyen például Csenkő vidéke, pontosabban a csenkői sziget és a csenkői holtág.

— Itt tulajdonképpen komoly ellentétet tapasztalok. Az egyik oldalon a védettség, a másikon a védettség megszüntetése. Ha valami bizonyos oknál fogva értékes és ezáltal védett, akkor azt a védettséget csak úgy meg lehet szüntetni?

— Nem így van teljesen. Ha fölmerül egy olyan igény, hogy valamelyik terület fölött meg kell szüntetni a védettséget, akkor mi azt komoly elemzés tárgyává tesszük. Ez esetben is a mérleg egyik tányérjára a védett területek anyagi, társadalmi és egyéb értékmutatóit helyeztük, a másik tányérba viszont a védettség megszüntetését igénylő előhívó tények kerültek. így jutottunk arra a döntésre, hogy népgazdasági, társadalmi és más szempontokból is a védettség megszüntetése lesz a hasznosabb.

Barangolásunk az egykori bősi vámháznál ér véget, ahol az erőművet építő vállalatok irányítóközpontja van. Itt vannak a munkásszállók is, a büfé, az anyaglerakat, erre köröz az öntözőautó *is, hogy vízpermet- tel gátolja meg a por szállin- gózását, ami különben gyorsan tönkretenné az egyébként nagyon erős motorokat. Itt van pillanatnyilag a legélénkebb nyüzsgés. Pár száz méterre a vámháztól már nő a leendő csatorna. Ebben az állapotában is jókora tavat tesz ki. Körülötte, de rajta is baggerek dolgoznak. Két műszakban fogyasztják a kavicsot, földet.

— Az erdőkkel nekünk már nincsenek problémáink — kezdi válaszát Marián Mistrík mérnök, a Hydrostav vállalat pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) üzemének dolgozója, miután erről érdeklődöm. Itt az építkezésen ő a főépítésvezető. — Előttünk már mindenhol eltakarított terep van. A fák gyökereit is fokozatosan

kiszaggatták. Viszont itt vannak az ezeréves erdők maradványai, ezek már nagyobb gondot okoznak nekünk. Ahol most dolgozunk, ez a Duna régi mederrendszerének a helye. A föld alatt rengeteg kitűnően konzervált farönk van. Ha ilyenre akadunk, akkor bizony jócskán csökken a napi teljesítményünk is. Földméréseink alapján az ilyen területeken még ötven százalékkal is csökkenhet a baggerek teljesítőképessége. Ugyanaz vonatkozik a föld alatti szigetelő falakat mélyítő speciális Kelli féle cö- löpös baggerekre is. Ezek negyven méter mély árkot vágnak. Ha egy ilyen gép farönkbe ütközik, bizony eltart egy ideig, amíg ezt az akadályt elhárítjuk az útból.

A hátunk mögött dolgozó úszó kotrógép hirtelen leáll. — Mi történt, — kiáltunk a gépészre. — Fába ütköztek?

— Kivételesen nem, most ez a fránya szalag nem bírja a megterhelést.

— Nincs összhangban a kanalak merítőképessége a szalag teherbírásával, — magyarázza Marián Mistrík mérnök — Oj gép, prototípus, még vizsgálat alatt áll.

— A gépnek csak egyszer volt komolyabb baja — de ezt már a kotrógép parancsnoka, Róbert Skákala mondja, aki közben kievezett a partra. — Láthatják, máris folytatjuk a munkát. Az ilyen fönnakadás elhárítása percek kérdése. Sokkal nagyobb problémát jelentett az, amikor a kanalakat meghajtó villanymotor égett ki. Enélkiil meg sem mozdulhattunk. Elképzelheti, ha leáll egy ilyen gépezet „szíve“.

— Ha már ennyire eltértünk az eredeti témától, az erdőtől, hadd kérdezzem meg, önöknek nem tűnik egy ilyen nagy építkezésen kevésnek egy nagy teljesítményű kotrógép, ráadásul ez is csak prototípus, és néhány kanalas bagger?

— De igen, — mondja Marián Mistrík mérnök. A következő évben várunk még hasonló nagy teljesítményű kotrógépet. Addigra meg kell építenünk az úsztató csatornát, hogy valahogy ide tudjuk hozni. Ne higgye viszont, hogy keveset termelünk ezekkel a gépekkel, amelyeket itt lát. Csupán az úszó kotrógép óránként százhatvan köbméter kavicsot kotor ki. Ez egy nyújtott, tizenkét órás műszakban ezernyolcszáz köbmétert jelent.

Mennyi is az építkezés beruházási összege? Állítólag Szlovákia jelenlegi városaiból csupán kettőt nem lehetne az árából felépíteni. Az erdőkre gondolok. Lehet, hogy megfontoltabb, jobb együttműködéssel még csökkenthetnénk is ezen az összegen egy kicsit. Ebben az esetben sem érvényes ugyanis, hogy csak az a jó, ■ami drága. A természet megőrzésére is gondolni kell. Tűnődésemből a falu. Bős képe szakít ki. Már ezen is érezhető és látható a nagy változás. Az építkezés alatt a munkásoknak nyújtanak ideiglenes szállást, a vízlépcsőrendszer átadása után az üzemeltető szakemberek lakásai lesznek itt. Ki tudja hány évig, évszázadig szolgálja majd ez a nagyszerű mű az emberiséget? Ezt is figyelembe kell venni, amikor változtatunk.

KESZELI BÉLA

Kommentáljuk

AZ EMBERÉRT

A rendőrségi hírek baleseti jelentéseit olvasva gyakran gondolunk arra, hogy lehetnek az emberek oly könnyelműek, miért nem vigyáznak jobban a saját és a mások életére, testi épségére. Mindegyik ilyen hír mögött emberek — a szerencsétlenül jártak és családtagjaik — tragédiája van, ami legtöbbször egy óvatlan pillanat, elővigyázatlanság, meggondolatlanság okoz, következményei pedig sok esetben jóvátehetetlenek.

Az emberről való gondoskodás szocialista társadalmunkban elsőrendű követelmény. Államunk nagy figyelemmel törődik az emberek egészségének, testi épségünk védelmével, a balesetek megelozesevel, mind a munkahelyen, mind azon kívül. Az illetékes szervek intézkedéseinek, fokozott igyekezetének köszönhetően 1971 óla rendszeresen csökkent a munka közben történt balesetek száma. Szlovákiában tavaly 60 4UU balesetet jegyeztek tel a munkahelyeken, az idei eiső félévben pedig 2U 5U0-at. Ez az adat is arra mutat azonban, hogy ezen a téren még mindig sok a felelőtlenség a munkavédelmi előírások megtartásával kapcsolatban mind a munkaadó, mind az alkalmazottak részéről.

A helyzet megjavításának sürgőssége még markánsabban nyilvánul meg, ha figyelembe vesszük, hogy a balesetek következtében bekövetkezett munkaképtelenség átlagos időszaka növekszik. A munkavédelmi rendelkezések megszegésének következményei nemcsak az egyént, hanem közvetve az egész társadalmat érintik, megkárosítják.

Legutóbbi ülésén a Szakszervezetek Központi Tanácsa is foglalkozott a dolgozók munkavédelme kérdésével. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy mindenütt alapvetően fontos kérdés a munkakörnyezet szüntelen javítása, a biztonságos munka feltételeinek megteremtése. A szakszervezeteknek a munkavédelmi előírások megszegése minden egyes esetéből le kell vonnunk a következtetéseket, megalkuvás nélkül meg kell követelniük a helyzet megjavítását. Kivételképpen fontos, hogy felkeltsék a dolgozók felelősségérzetét és a munkavédelmi előírások szigorú megtartására vezessék őket. Örvendetes tény, hogy egyre több szocialista munkabrigád kötelezettségvállalásában a balesetek megelőzésére is figyelmet fordítsanak.

A statisztikai adatokból kiviláglik, hogy míg a munka közben történt balesetek száma csökkent, ugyanakkor emelkedett a munkahelyeken kívül előfordult balesetek száma. Országos méretben tavaly csaknem 394 000 ilyen balesetet jegyezlek fel. Ugyanakkor növekedett a balesetek gyógykezelésének időtartama is. Másfél évtizeddel ezelőtt a munkaképtelenség időtartalma átlagosan 17,2 nap volt, tavaly már 21,7 nap. Az egyéni káron kívül a társadalom kárát szemlélteti, hogy a munkahelyen kívül történt balesetek következtében az országban naponta átlag 23 ezer dolgozó nem vehet részt a munkafolyamatban.

Sokan lebecsülik az utcákon, tereken a háztartásokban leselkedő veszélyeket, márpedig a javítások miatt feltúrt utcák, a síkos járdák, az elhanyagolt közterületek, a hibás áramvezetékek, villanykapcsolók, háztartási gépek, stb. súlyos baleseteket okozhatnak.

Az elmondottakból nem nehéz levonni a következtetést: legyünk óvatosak, körültekintőbbek, védjük saját magunk és mások biztonságát. GÄL LÄSZLÔ

Toka jhegya! ján befejeződött a szőrét

Amikor ez év október derekán a Tokajhegyalja szlovákiai részén jártunk, Szőlőske (Vi- ničky). Bárky (Bara) és Toro- nya (Trňa) határában már befejezéshez közeledett a szőlőszüret. Ha a múlt tapasztalataiból és abból indulunk ki, hogy a környéken október elsején kezdődött az igazi szü(CSTK felvételi

Michal fenco a borászati üzem igazgatóhelyettese

(A szerző felvétele)

rét, akkor meglep a gyors végzés, de ha figyelembe vesszük, hogy a termés leszedését nem zavarta meg az időjárás, és azt, hogy az Illetékesek minden tekintetben felkészültek erre a munkára.

Még negyven hektár volt hátra a szüretelnivalóból, amikor Michal Jenöóval, az 1102 hektáron gazdálkodó Toronyai Borászati Üzem termelési igazgatóhelyettesével, és Ruzsinsz- ky Jánossal, az üzemi szakszervezeti bizottság elnökével beszélgettünk:

— Számunkra nem meglepetés a gyors végzés — vélekedett az igazgatóhelyettes — elvégre így -van ez rendjén. Az volna jó, ha mindig ilyen körülmények között szüretelnénk, mint az idén. A termés betakarítását valójában még szeptember végén, a korábban érő fajták leszedésével megkezdtük, de az igazi szüret csak október elsején kezdődött.

— Több mint ezer hektáron gazdálkodnak, és alig két hétig tartott itt ez a fontos munka.

— Hogy elkerüljük a tévedést, elmondom, valóban több mint ezer hektárnyi területünk van, de ebből jelenleg csak 345 hektáron van termő, 185-ön pedig új ültetvény, a többi hegyoldal még betelepítésre vár —■ magyarázkodik Ruzsinszky János.

— A szüret még tart, de gondolom, a mérlegelés már nem korai.

— Elöljáróban leszögezhe- hetem, nem lesznek rekordok, de ha figyelembe vesszük, hogy itt, Tokajhegyalján a természeti és talajviszonyokból eredően soha nem volt és nem is lesz olyan termés, mint más bortermő vidékeken, akkor az idei 35 mázsa körüli hozam nem a legrosszabb. A szőlő cukortartalma pedig 22—24 százalék között mozog. Mi kimondottan tokaji fajták termesztésével foglalkozunk.

— Ml a helyzet a szőlő feldolgozása terén?

— Nagy előny számunkra, hogy mindent mi végzünk. Mi szedjük és préseljük a szőlőt, majd érleljük és palackozzuk is a bort. A toronyai, szőlőskerti és bári hegyoldalakból a szőlő a Slanské Nové Mesto-i feldolgozó részlegünkbe kerül, melyet a hetedik ötéves tervidőszakban fogunk bővíteni és felújítani, majd a must, illetve a bor onnan jut a fogyasztókhoz. Természetesen a bor értékesítését a kereskedelmi válla latok végzik. Ogy tűnik, hogy a tervezett mennyiséget teljesítjük és nem lesznek nehézségek sem a Magyarországra irányuló exporttal, sem pedig a hazai piac ellátásával

GAZDAG JÓZSEF

ÚJSÍ

1979.

X. 24.