Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-23 / 250. szám, kedd

Zöld erdőben jártam n.) A gabčíkovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer és a természet Klacsó József gépkocsivezető (jobbról) átveszi Buris Béla ker­tésztől a fűszerpaprika-szállítmányt, amit részben Konc Jánosné (balról) és Morvay Józsefné szüretelt (A szerző felvétele) A kertészek lassan végeznek i. A bősi (Gabčíkovo) Duna- p art hoz és környékéhez első­ként egy gyermekkori élmény fűz. Emlékezetemben ugyan nem sok maradt az akkori lá­togatásokból, de két képre vi­lágosan emlékezem. Az első­ben a hömpölygő Duna (vagy valamelyik ága) van, partján számtalan elpusztult hallal. A másikban egy erdei ösvény a sűrű növényzettől sejtelmes ho mályba borítva. Majd megjele­nik a bősi születésű Nagy István arca, akitől először hallottam, a Duna varázsáról. Gyermekko­ri élményeinek kifogyhatatlan kincstárában mesébe illő tájle­írások szerepeltek. Azt, hogy mennyire valódi tájról mesélt akkor keresztapa, csak most értettem meg, ami­kor már felnőtt fejjel tapasztal­hattam szavai igazát. Most, amikor a Dunának ez a cso­dálatosan szép szakasza a nagy változás előtt áll. Ezért is örül­tem, hogy alkalmunk nyílt filmszalagon is megörökíteni ezt a tájat az eredeti szépsé­gében. Teljes két napig jártuk a Csehszlovák Televízió stáb­jával a Bős környéki vidéket, autóval, motorcsónakon és gya­logosan eljutottunk a legrej­tettebb zugokba is, hogy ezekről is hűen tudósítsuk a nézőin­ket, s ezúton olvasóinkat is. Ba­rangolásunk fö célja az volt, hogy megtudjuk, milyen követ­kezményei lesznek a Gabčíko­vo—nagymarosi vízlépcsőrend szer építésének és majdani üzemeltetésének a környező természetre. 2. Utunk célja a Dékány nevű erdei lak. Itt vár ránk a mo­torcsónak, amellyel bejárhatjuk a Duna holtágait. Óvatosan ha­józunk a sekély vízben, úgy lá­tom, ember alkotta csatornában siklunk. — Alacsony vízállásnál szin­te kiapad — mondja kísérőnk. Pár perc múlva mintha kaput nyitnának a fölöttünk meredő és a nyárvégi tűző nap elől kelle­mes árnyékot tartó nyárfák. Kinn vagyunk a nyílt vizen. A Duna egyik hatalmas mellék­ágának tükörsima vizét szánt­juk. Két partját buja növényzet szegélyezi, itt-ott alacsony röp­tű madarak szelik előttünk a levegőt. Partközeiben halászok gubbasztanak csónakjaikban, nagy zsákmány reményében. Odább két idős bácsika, koru­kat meghazudtoló ütemben me­rítik az evezőlapátokat a víz­be. Operatőr kollégám amit csak lehet és tud, lencsevégre kap. A két idős bácsit is. Hálából visszaintegetnek. Bratislavából magunkkal hoz­tuk Emanuel Horák mérnököt, az Urbion vállalat szakemberét is. Ezerkilencszázhetvennégy- ben ezt a vállalatot kérte fel a vízlépcsőrendszert tervező in­tézet, hogy dolgozza ki a mű­szaki terveket és az itteni ter­mészetre való figyelemmel a környék növény- és állatvilága változásának távlatait. Horák elvtárs csoportja vállalta ezt a nagyméretű feladatot. — Mi volt az első lépés azu­tán, hogy önökre bízták e fon­tos tervek kidolgozását? — Először is megtiszteltetés számunkra, hogy éppen a mi csoportunk kapta meg ezt a munkát. Tény, hogy ilyen nagy­szabású feladat ritkán adódik még a magunkfajta szakembe­reknek is. Nos, az első lépés! Ha konkrét, megfogható mun­kára gondol, akkor talán a „stratégiai“ tervünk kidolgozá­sa volt ilyen — mondja nevet­ve. — Föltérképeztük a teen­dőket, és egymás közt elosztot­tuk a munkát. A laikus is tud­ja, hogy ilyen horderejű vállal­kozás, mint a dunai vízlépcső- rendszer megépítése, bizonyos természetbeni változásokat is előidézhet. — Miért a feltételes mód? — Helyesbítek. A Gabčíkovo —Nagymarosi vízlépcsőrend­szer konkrét természetbeni vál­tozásokat idéz majd elő. Per­sze, ezek nem mindegyike ta­lálható meg az általunk kidol­gozott biológiai tervben. Célunk az volt, hogy a va­lóságot leghűebben tükröző ké­pet nyújtsunk. Az elemző rész­ben nagyon részletesen foglal­koztunk a föltételezett változá­sokkal. Ennek alapján kaptuk meg a terület hozzávetőleges változásait, amit szembesítet­tünk a műszaki tervvel. Csak ezek után térhettünk ki a rész­letkérdések megoldására. Ugyanolyan figyelmet kellett szentelnünk az erdőgazdaság­nak és a vízgazdaságnak, mint a mezőgazdaságnak, tárgyal­tunk és együttműködtünk az ornitológusokkal és számtalan tudományos kutatóintézettel. — Ha ilyen aprólékos, sok intézetet bevonó munkát foly­tattak, miként lehet az, hogy mégsem tudták pontosan meg­állapítani a majdani'természet­beni változásokat? — Először is az idő sürge­tett bennünket. Alig egy évünk volt a komplex terv kidolgo­zására. Persze, nem ez volt a döntő abban, hogy meg tud* juk-e válaszolni a sok kérdést, vagy sem. Egy végső megol­dást sehol sem tudtunk volna kidolgozni, hiszen ha elfogad juk az ősi állítást, miszerint a természet él és változik, (és ezt el kell fogadnunk], akkor eb­ből az is következik, hogy ami ma így van, az holnap már egész másképp lehet. A mi munkánk gyümölcse inkább út­mutatás, amit az építés ideje alatt kell betartani, figyelem­mel kísérni és ezzel sikerre is vinni. — Az építkezés bizonyos szakaszokon >már folyik. Ho­gyan állta ki a biológiai terv az első gyakorlati próbát? — Éppen az első tapaszta­latok kényszerítenek bennün­ket arra, hogy az eddigi isme­reteinket e tárgyban még job­ban elmélyítsük. Mi ugyanis a terv elkészítése után sem áll­tunk le a munkával, hanem párhuzamosan az építéssel, to­vább figyeljük a természet „ma­gatartását“, és ezt időről időre minősítjük is. Ha azt tapasztal­nánk, hogy más történik, mint amit elképzeltünk, azonnal olyan intézkedéseket hozunk, amelyekkel az eltérések hely­rehozhatók. — Az első gyakorlati lépé­sek után szükség volt ilyen in­tézkedésekre? — Úgy érezzük, hogy felül kéne vizsgálni az eredeti ter­vet. Úgyszintén szorosabb együttműködést szükséges fenntartanunk az építkezésen részt vevő többi vállalattal, tudományos és kutatóintézettel. Mivel az idő ez ügyben is jócs­kán előrehaladt, szükségesnek tartom egy tudományos bizott­ság megalapítását. Lehetne ez akár egy végrehajtó bizottság is, amely, hogy úgy mondjam, árgus szemekkel kísérné végig az építkezést. Ennek fő fela­data lenne azonnal közbelép­ni ott, ahol azt a szükség is megkövetelné. — Melyek ezek a területek? — Tudjuk, hogy a talajvíz szintingadozása komoly befo­lyással lehet a növényzetre, így megtörténhet és ezt az eredeti tervben már előre is je­leztük, hogy míg a talajvíz- szint emelkedése Bratislava és Körtvélyes (Hrusov) közt javít­ja a növényzet számára az élet­viszonyokat, addig a Körtvélyes és Szap (Pafkovičovo) közti három-négy méteres vízszint- csökkenés csupán az erdőkből több mint négyezer hektárnyit veszélyeztet. Viszont nem kell pánikba esni, mert a kutatók máris tettek egy javaslatot, ami megoldja ezt a problémát. Most lenne szükség a végrehajtó bi­zottságra, amely gyorsan és hatásosan intézkedhetne ez ügyben. — Miféle javaslatról van szó? — kérdeztem Jozef Cifra mér­nököt, aki ugyancsak velünk tart. — Intézetünk, az Erdő- és Vízgazdálkodási Kutatóintézet, elsősorban a nevében is föl­tüntetett két területtel foglalko­zik. A javaslat is e két terület megmentését szorgalmazza. Ügy gondoltuk, utánanézünk hogyan küzdöttek le hasonló akadályokat külföldön. Például a Rajnán is van több ilyen víz­lépcsőrendszer. Ott keserű ta pasztalatok árán jöttek rá, hogy hiba vízteleníteni a holt­ágrendszert. Rájöttek arra is, hogy ha vizet hagynak a holt­ágakban, abból több előny szár­mazik. Egyik előnye, hogy in­nen „táplálkozhat“ a talajvíz, ami így az eredeti szinten ma­rad. Nem kell külön hangsú­lyoznom, hogy a száraz meder karbantartása, tisztogatása nem kis pénzbe kerülne. A javaslat­nak egyetlen támadható pontja van, éspedig a gátak, amelyek a vizet visszatartanák. Ezeket úgy kellene megtervezni, hogy szükség esetén gyorsan nyit­hatók legyenek. Viszont ez a probléma is megoldható. — Ez azt is jelenti, hogy a holtágrendszer megőrizheti az eredeti szépségét? — Azt. — Mi történik akkor, ha ez az ötlet mégsem valósul meg? — Tudomásul kell vennünk, hogy a talajvízcsökkenés a me­dertől körülbelül tíz kilométer­re befolyásolja majd a növény­zetet. Ebben a hatósugárban 4200 hektárnyi erdő van. Ezek­ben az erdőkben pedig vízigé­nyes lágy fák nőnek, melyek ha elveszítik az éltető közeget, kiszáradnak. És hogy ennek a fele sem tréfa, arra bizonyíték a Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) melletti erdő, ahol egy új töltés építésének követ­keztében csökkent a talajvíz, és ezáltal kiszáradt huszonöt- ezer köbméternyi fa. A mező- gazdaság is megérezné a talaj­vízcsökkenés negatív hatását. Igaz ugyan, hogy öntözéssel sokat meg lehetne menteni, de miért ne használjuk ki a ter­mészet adta lehetőségeket? Ezek rendszerint olcsóbbak is. Éppen ezekről a dolgokról aka­runk szólni az e hónap végére összehívott tudományos tanács­kozáson is. Ha ott elfogadtat­juk elképzeléseinket, akkor ta­lán nyert ügyünk van. Itt föl akarjuk hívni a figyelmet arra is, hogy ha mégsem fogadnánk el ezt, vagy valami más, de ugyanazt a célt követő megol­dást, akkor a jelenlegi lágy anyagú fákat, amelyek közt itt a Duna mellett a nemesített nyárfa dominál, kemény lomb­levelű fákkal kell fölcserélni. Végeredményben ezzel a meg­oldással is helyreállna a termé­szeti rend, de az már nem mindegy, hogy mikorra. A ke­ményfák, mint például az akác, jávor, kőrisfa, vagy a tölgy, lassú növésűek. így ha ugyan­arra a területre, ahol ma is erdők vannak, ilyen fajta fákat ültetnénk, akkor a jelenlegi évi húsz köbméternyi gyarapodás­ról öt köbméternyire esnének vissza. És az sem mindegy, ha négyezerkétszáz hektárnyi er­dőt egyszerre kell kiirtani és újra ültetni. RESZELI BÉLA (Folytatjuk) A szécsénkei (SeCianky) Ipolymente Efsz megalakulása óta jelentős területen termesz­tett zöldségféléket. Hornyák András az elmúlt években ered­ményesen irányította a kerté­szetet, csaknem minden évben jelentős haszonnal zárja az évet. Idén közel 60 hektárnyi területen gazdálkodott a kerté­szet, és már most, „kapuzárás“ előtt elmondhatják: eredménye­sen. A 2 millió koronás terme­lési tervet, előreláthatólag 500 ezer koronával meg is tetézik majd. Ezt Buris Béla kertésztől tudom meg, aki idén Hornyák Andrással közösen irányítja itt a termelést. — Többféle terményből ve­tettünk nagyobb területet — mondja Buris Béla. —■ A para­dicsom volt a legtöbb, 14 hek­tár, ezt követte a 12 hektár paprika, majd a 10 hektár fű- szerpaprika. Hagymát ugyan 18 hektáron vetettünk, szépen ki is kelt, de a májusi száraz­ság és a nagy forróság miatt 70—80 százaléka kiszáradt. — Jó volt az idei termés? — Terményeink általában a tervezetten felül adtak hektá­ronként. Paradicsomból közel 60 vagonnal termett. A fűszer- paprika is 150 mázsát ígér hek­táronként nyers állapotban. Igen jó termést adott a saláta­uborka is. — Az öntözéshez szükséges csövek arról árulkodnak, hogy vízhiányban nem szenvedett itt a növény. — Valóban, igyekeztünk mi­nél többet öntözni, hiszen ez egyik alapfeltétele az eredmé nyes termelésnek. Vízhiányunk Az év két nagy jelentőségű eseménye volt a CSKP KB már­ciusban megtartott 13. ülése, majd ezt követően az egységes földmüvesszövetkezetek IX. or­szágos kongresszusa. Mindkét fórum sokoldalúan értékelte a termelési feladatok teljesítését, elemezte a CSKP XV. kongresz- szusán elfogadott határozatok megvalósítását, s intézkedése­ket tett a kitűzött célok eléré­séért. Az efsz-ek IX. országos kong­resszusa jelentős határkő szo­cialista nagyüzemi mezőgaz­daságunk fejlődésében, hiszen az azon elfogadott határozat hosszú évekre megszabja a fej­lesztés irányvonalát. Az elmúlt hetekben, hóna­pokban a földművesek, az élel­miszeripari és a mezőgazdasági szolgáltató vállalatok dolgozói is egyaránt munkájukkal bizo­nyították, hogy messzemenően magukévá tették a kongresszus határozatait — hangsúlyozta az elmúlt hét végén a kongresz- szusi határozatok teljesítéséről tartott sajtóértekezletén Viktor Mráz mérnök, az SZSZK Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériumának osztályvezető­je. Kiemelte azt a nagyarányú aktivitást, amit a földművesek a kongresszust megelőző vita során tanúsítottak. A közel 5 ezer kollektíva mintegy 300 ezer tagjának felszólalása, az építő szándékú véleménycsere, a rengeteg hasznos észrevétel és javaslat nem kis mértékben járult hozzá a kongresszusi ta­nácskozás sikeréhez. Kívána­tos és szükséges, hogy a kong­resszust követően legalább ilyen, vagy még nagyobb akti­vitással teljesítsék a mezőgaz­dasági-élelmiszeripari komple­sem volt, — a tábla végében folyik az Ipoly. — A termés betakarításához sok munkáskézre volt szükség. Van-e elegendő dolgozója a kertészetnek? — Ez az egy talán, amivel nem dicsekedhetünk. Van itt egy 18-tagú szocialista munka­brigád, melynek én vagyok a vezetője, azok végzik itt a te­endőket. Olykor kapunk segít­séget a szőlészettől is, de a munka zömét magunknak kell elvégeznünk. Sajnos, kevés speciális gépünk van, ami csak növeli a kézi munka igényét. A gépek itt főleg a talajelőké­szítést végzik, a többi az em­berre vár. — Várható-e lényeges válto­zás a kertészet munkájában? — Szóba került, hogy szö­vetkezetünk rövidesen egyesül az ipolybalogi (Balog nad Ip­ľom) Űj Élet Efsz-szel, ahol szintén fejlett kertészet műkö­dik. így jövőre előreláthatólag mintegy 120 hektárt tesz majd ki a kertészet területe, s bizo­nyos szakosítást is bevezetünk majd. Ipolybalogon a fóliaker­tészet is eredményesen gazdál­kodott, azt is szeretnénk kö­rülbelül 3 hektárra bővíteni. Hiszen anyagi szempontból is fontos a korai zöldségfélék piacraadása, arról nem is szól­va, hogy az esetleges kései fa­gyoktól is védve van a növény. Tehergépkocsi érkezik, nem tartom fel tovább a kertészt. Sok még a tennivaló, ki kell használni a kedvező időt, a napsugaras őszt, hogy a rossz időjárás ne találjon már sem­mit a kertészet területén. BOJTOS JÄNOS xum dolgozói a kongresszus határozatait. További jelentős feladat: vá­laszt adni minden kérdésre, észrevételre és javaslatra, amit a kongresszust megelőző vitá­ban említettek. Amint ismere­tes, az észrevételek, javaslatok 87 százaléka helyi, házon be­lüli dolgokat érintett, s a na­gyobb beruházást, ráfordítást nem igénylő javaslatok, kéré­sek és panaszok teljesítésének, illetve orvoslásának határideje október vége. Párhuzamosan foglalkozni kell valamennyi észrevétellel, javaslattal, s úgy lenne helyes, ha az 1979- es évet záró közgyűlések már valamennyire közmegelégedést kiváltó megoldással válaszolná­nak. Ugyanez vonatkozik a járási és kerületi szervek felé címzet észrevételekre, kérések re és panaszokra ia Az osztályvezető elmondta, hogy pontosan számon tartják és figyelemmel kísérik azon észrevételek, kérések és igé­nyek teljesítését, amelyek az egyes termelési-gazdasági egy­ségek, illetve a központi szer­vek felé irányultak. Tudni kell azonban, hogy az igények — ha mindjárt jogosak is — na­gyon sokrétűek és csak foko­zatosan teljesíthetők. A határozatok, akárcsak a kongresszusi vita során elhang­zott észrevételek, kérések és igények teljesítése minden szin­ten és mindenkitől felelősség- teljes munkát igényel, hangsú­lyozta az osztályvezető. Ez az alapja, feltétele szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk további dinamikus fejlődésének. EGRI FERENC Bős környékén a természet csendjét gépek zaja töri meg (Felvétel; ČSTKJ Az efsz-ek IX, kongresszusónok szellemében Szómon tartott javaslatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents