Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)
1979-10-23 / 250. szám, kedd
Zöld erdőben jártam n.) A gabčíkovo—nagymarosi vízlépcsőrendszer és a természet Klacsó József gépkocsivezető (jobbról) átveszi Buris Béla kertésztől a fűszerpaprika-szállítmányt, amit részben Konc Jánosné (balról) és Morvay Józsefné szüretelt (A szerző felvétele) A kertészek lassan végeznek i. A bősi (Gabčíkovo) Duna- p art hoz és környékéhez elsőként egy gyermekkori élmény fűz. Emlékezetemben ugyan nem sok maradt az akkori látogatásokból, de két képre világosan emlékezem. Az elsőben a hömpölygő Duna (vagy valamelyik ága) van, partján számtalan elpusztult hallal. A másikban egy erdei ösvény a sűrű növényzettől sejtelmes ho mályba borítva. Majd megjelenik a bősi születésű Nagy István arca, akitől először hallottam, a Duna varázsáról. Gyermekkori élményeinek kifogyhatatlan kincstárában mesébe illő tájleírások szerepeltek. Azt, hogy mennyire valódi tájról mesélt akkor keresztapa, csak most értettem meg, amikor már felnőtt fejjel tapasztalhattam szavai igazát. Most, amikor a Dunának ez a csodálatosan szép szakasza a nagy változás előtt áll. Ezért is örültem, hogy alkalmunk nyílt filmszalagon is megörökíteni ezt a tájat az eredeti szépségében. Teljes két napig jártuk a Csehszlovák Televízió stábjával a Bős környéki vidéket, autóval, motorcsónakon és gyalogosan eljutottunk a legrejtettebb zugokba is, hogy ezekről is hűen tudósítsuk a nézőinket, s ezúton olvasóinkat is. Barangolásunk fö célja az volt, hogy megtudjuk, milyen következményei lesznek a Gabčíkovo—nagymarosi vízlépcsőrend szer építésének és majdani üzemeltetésének a környező természetre. 2. Utunk célja a Dékány nevű erdei lak. Itt vár ránk a motorcsónak, amellyel bejárhatjuk a Duna holtágait. Óvatosan hajózunk a sekély vízben, úgy látom, ember alkotta csatornában siklunk. — Alacsony vízállásnál szinte kiapad — mondja kísérőnk. Pár perc múlva mintha kaput nyitnának a fölöttünk meredő és a nyárvégi tűző nap elől kellemes árnyékot tartó nyárfák. Kinn vagyunk a nyílt vizen. A Duna egyik hatalmas mellékágának tükörsima vizét szántjuk. Két partját buja növényzet szegélyezi, itt-ott alacsony röptű madarak szelik előttünk a levegőt. Partközeiben halászok gubbasztanak csónakjaikban, nagy zsákmány reményében. Odább két idős bácsika, korukat meghazudtoló ütemben merítik az evezőlapátokat a vízbe. Operatőr kollégám amit csak lehet és tud, lencsevégre kap. A két idős bácsit is. Hálából visszaintegetnek. Bratislavából magunkkal hoztuk Emanuel Horák mérnököt, az Urbion vállalat szakemberét is. Ezerkilencszázhetvennégy- ben ezt a vállalatot kérte fel a vízlépcsőrendszert tervező intézet, hogy dolgozza ki a műszaki terveket és az itteni természetre való figyelemmel a környék növény- és állatvilága változásának távlatait. Horák elvtárs csoportja vállalta ezt a nagyméretű feladatot. — Mi volt az első lépés azután, hogy önökre bízták e fontos tervek kidolgozását? — Először is megtiszteltetés számunkra, hogy éppen a mi csoportunk kapta meg ezt a munkát. Tény, hogy ilyen nagyszabású feladat ritkán adódik még a magunkfajta szakembereknek is. Nos, az első lépés! Ha konkrét, megfogható munkára gondol, akkor talán a „stratégiai“ tervünk kidolgozása volt ilyen — mondja nevetve. — Föltérképeztük a teendőket, és egymás közt elosztottuk a munkát. A laikus is tudja, hogy ilyen horderejű vállalkozás, mint a dunai vízlépcső- rendszer megépítése, bizonyos természetbeni változásokat is előidézhet. — Miért a feltételes mód? — Helyesbítek. A Gabčíkovo —Nagymarosi vízlépcsőrendszer konkrét természetbeni változásokat idéz majd elő. Persze, ezek nem mindegyike található meg az általunk kidolgozott biológiai tervben. Célunk az volt, hogy a valóságot leghűebben tükröző képet nyújtsunk. Az elemző részben nagyon részletesen foglalkoztunk a föltételezett változásokkal. Ennek alapján kaptuk meg a terület hozzávetőleges változásait, amit szembesítettünk a műszaki tervvel. Csak ezek után térhettünk ki a részletkérdések megoldására. Ugyanolyan figyelmet kellett szentelnünk az erdőgazdaságnak és a vízgazdaságnak, mint a mezőgazdaságnak, tárgyaltunk és együttműködtünk az ornitológusokkal és számtalan tudományos kutatóintézettel. — Ha ilyen aprólékos, sok intézetet bevonó munkát folytattak, miként lehet az, hogy mégsem tudták pontosan megállapítani a majdani'természetbeni változásokat? — Először is az idő sürgetett bennünket. Alig egy évünk volt a komplex terv kidolgozására. Persze, nem ez volt a döntő abban, hogy meg tud* juk-e válaszolni a sok kérdést, vagy sem. Egy végső megoldást sehol sem tudtunk volna kidolgozni, hiszen ha elfogad juk az ősi állítást, miszerint a természet él és változik, (és ezt el kell fogadnunk], akkor ebből az is következik, hogy ami ma így van, az holnap már egész másképp lehet. A mi munkánk gyümölcse inkább útmutatás, amit az építés ideje alatt kell betartani, figyelemmel kísérni és ezzel sikerre is vinni. — Az építkezés bizonyos szakaszokon >már folyik. Hogyan állta ki a biológiai terv az első gyakorlati próbát? — Éppen az első tapasztalatok kényszerítenek bennünket arra, hogy az eddigi ismereteinket e tárgyban még jobban elmélyítsük. Mi ugyanis a terv elkészítése után sem álltunk le a munkával, hanem párhuzamosan az építéssel, tovább figyeljük a természet „magatartását“, és ezt időről időre minősítjük is. Ha azt tapasztalnánk, hogy más történik, mint amit elképzeltünk, azonnal olyan intézkedéseket hozunk, amelyekkel az eltérések helyrehozhatók. — Az első gyakorlati lépések után szükség volt ilyen intézkedésekre? — Úgy érezzük, hogy felül kéne vizsgálni az eredeti tervet. Úgyszintén szorosabb együttműködést szükséges fenntartanunk az építkezésen részt vevő többi vállalattal, tudományos és kutatóintézettel. Mivel az idő ez ügyben is jócskán előrehaladt, szükségesnek tartom egy tudományos bizottság megalapítását. Lehetne ez akár egy végrehajtó bizottság is, amely, hogy úgy mondjam, árgus szemekkel kísérné végig az építkezést. Ennek fő feladata lenne azonnal közbelépni ott, ahol azt a szükség is megkövetelné. — Melyek ezek a területek? — Tudjuk, hogy a talajvíz szintingadozása komoly befolyással lehet a növényzetre, így megtörténhet és ezt az eredeti tervben már előre is jeleztük, hogy míg a talajvíz- szint emelkedése Bratislava és Körtvélyes (Hrusov) közt javítja a növényzet számára az életviszonyokat, addig a Körtvélyes és Szap (Pafkovičovo) közti három-négy méteres vízszint- csökkenés csupán az erdőkből több mint négyezer hektárnyit veszélyeztet. Viszont nem kell pánikba esni, mert a kutatók máris tettek egy javaslatot, ami megoldja ezt a problémát. Most lenne szükség a végrehajtó bizottságra, amely gyorsan és hatásosan intézkedhetne ez ügyben. — Miféle javaslatról van szó? — kérdeztem Jozef Cifra mérnököt, aki ugyancsak velünk tart. — Intézetünk, az Erdő- és Vízgazdálkodási Kutatóintézet, elsősorban a nevében is föltüntetett két területtel foglalkozik. A javaslat is e két terület megmentését szorgalmazza. Ügy gondoltuk, utánanézünk hogyan küzdöttek le hasonló akadályokat külföldön. Például a Rajnán is van több ilyen vízlépcsőrendszer. Ott keserű ta pasztalatok árán jöttek rá, hogy hiba vízteleníteni a holtágrendszert. Rájöttek arra is, hogy ha vizet hagynak a holtágakban, abból több előny származik. Egyik előnye, hogy innen „táplálkozhat“ a talajvíz, ami így az eredeti szinten marad. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy a száraz meder karbantartása, tisztogatása nem kis pénzbe kerülne. A javaslatnak egyetlen támadható pontja van, éspedig a gátak, amelyek a vizet visszatartanák. Ezeket úgy kellene megtervezni, hogy szükség esetén gyorsan nyithatók legyenek. Viszont ez a probléma is megoldható. — Ez azt is jelenti, hogy a holtágrendszer megőrizheti az eredeti szépségét? — Azt. — Mi történik akkor, ha ez az ötlet mégsem valósul meg? — Tudomásul kell vennünk, hogy a talajvízcsökkenés a medertől körülbelül tíz kilométerre befolyásolja majd a növényzetet. Ebben a hatósugárban 4200 hektárnyi erdő van. Ezekben az erdőkben pedig vízigényes lágy fák nőnek, melyek ha elveszítik az éltető közeget, kiszáradnak. És hogy ennek a fele sem tréfa, arra bizonyíték a Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) melletti erdő, ahol egy új töltés építésének következtében csökkent a talajvíz, és ezáltal kiszáradt huszonöt- ezer köbméternyi fa. A mező- gazdaság is megérezné a talajvízcsökkenés negatív hatását. Igaz ugyan, hogy öntözéssel sokat meg lehetne menteni, de miért ne használjuk ki a természet adta lehetőségeket? Ezek rendszerint olcsóbbak is. Éppen ezekről a dolgokról akarunk szólni az e hónap végére összehívott tudományos tanácskozáson is. Ha ott elfogadtatjuk elképzeléseinket, akkor talán nyert ügyünk van. Itt föl akarjuk hívni a figyelmet arra is, hogy ha mégsem fogadnánk el ezt, vagy valami más, de ugyanazt a célt követő megoldást, akkor a jelenlegi lágy anyagú fákat, amelyek közt itt a Duna mellett a nemesített nyárfa dominál, kemény lomblevelű fákkal kell fölcserélni. Végeredményben ezzel a megoldással is helyreállna a természeti rend, de az már nem mindegy, hogy mikorra. A keményfák, mint például az akác, jávor, kőrisfa, vagy a tölgy, lassú növésűek. így ha ugyanarra a területre, ahol ma is erdők vannak, ilyen fajta fákat ültetnénk, akkor a jelenlegi évi húsz köbméternyi gyarapodásról öt köbméternyire esnének vissza. És az sem mindegy, ha négyezerkétszáz hektárnyi erdőt egyszerre kell kiirtani és újra ültetni. RESZELI BÉLA (Folytatjuk) A szécsénkei (SeCianky) Ipolymente Efsz megalakulása óta jelentős területen termesztett zöldségféléket. Hornyák András az elmúlt években eredményesen irányította a kertészetet, csaknem minden évben jelentős haszonnal zárja az évet. Idén közel 60 hektárnyi területen gazdálkodott a kertészet, és már most, „kapuzárás“ előtt elmondhatják: eredményesen. A 2 millió koronás termelési tervet, előreláthatólag 500 ezer koronával meg is tetézik majd. Ezt Buris Béla kertésztől tudom meg, aki idén Hornyák Andrással közösen irányítja itt a termelést. — Többféle terményből vetettünk nagyobb területet — mondja Buris Béla. —■ A paradicsom volt a legtöbb, 14 hektár, ezt követte a 12 hektár paprika, majd a 10 hektár fű- szerpaprika. Hagymát ugyan 18 hektáron vetettünk, szépen ki is kelt, de a májusi szárazság és a nagy forróság miatt 70—80 százaléka kiszáradt. — Jó volt az idei termés? — Terményeink általában a tervezetten felül adtak hektáronként. Paradicsomból közel 60 vagonnal termett. A fűszer- paprika is 150 mázsát ígér hektáronként nyers állapotban. Igen jó termést adott a salátauborka is. — Az öntözéshez szükséges csövek arról árulkodnak, hogy vízhiányban nem szenvedett itt a növény. — Valóban, igyekeztünk minél többet öntözni, hiszen ez egyik alapfeltétele az eredmé nyes termelésnek. Vízhiányunk Az év két nagy jelentőségű eseménye volt a CSKP KB márciusban megtartott 13. ülése, majd ezt követően az egységes földmüvesszövetkezetek IX. országos kongresszusa. Mindkét fórum sokoldalúan értékelte a termelési feladatok teljesítését, elemezte a CSKP XV. kongresz- szusán elfogadott határozatok megvalósítását, s intézkedéseket tett a kitűzött célok eléréséért. Az efsz-ek IX. országos kongresszusa jelentős határkő szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk fejlődésében, hiszen az azon elfogadott határozat hosszú évekre megszabja a fejlesztés irányvonalát. Az elmúlt hetekben, hónapokban a földművesek, az élelmiszeripari és a mezőgazdasági szolgáltató vállalatok dolgozói is egyaránt munkájukkal bizonyították, hogy messzemenően magukévá tették a kongresszus határozatait — hangsúlyozta az elmúlt hét végén a kongresz- szusi határozatok teljesítéséről tartott sajtóértekezletén Viktor Mráz mérnök, az SZSZK Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának osztályvezetője. Kiemelte azt a nagyarányú aktivitást, amit a földművesek a kongresszust megelőző vita során tanúsítottak. A közel 5 ezer kollektíva mintegy 300 ezer tagjának felszólalása, az építő szándékú véleménycsere, a rengeteg hasznos észrevétel és javaslat nem kis mértékben járult hozzá a kongresszusi tanácskozás sikeréhez. Kívánatos és szükséges, hogy a kongresszust követően legalább ilyen, vagy még nagyobb aktivitással teljesítsék a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplesem volt, — a tábla végében folyik az Ipoly. — A termés betakarításához sok munkáskézre volt szükség. Van-e elegendő dolgozója a kertészetnek? — Ez az egy talán, amivel nem dicsekedhetünk. Van itt egy 18-tagú szocialista munkabrigád, melynek én vagyok a vezetője, azok végzik itt a teendőket. Olykor kapunk segítséget a szőlészettől is, de a munka zömét magunknak kell elvégeznünk. Sajnos, kevés speciális gépünk van, ami csak növeli a kézi munka igényét. A gépek itt főleg a talajelőkészítést végzik, a többi az emberre vár. — Várható-e lényeges változás a kertészet munkájában? — Szóba került, hogy szövetkezetünk rövidesen egyesül az ipolybalogi (Balog nad Ipľom) Űj Élet Efsz-szel, ahol szintén fejlett kertészet működik. így jövőre előreláthatólag mintegy 120 hektárt tesz majd ki a kertészet területe, s bizonyos szakosítást is bevezetünk majd. Ipolybalogon a fóliakertészet is eredményesen gazdálkodott, azt is szeretnénk körülbelül 3 hektárra bővíteni. Hiszen anyagi szempontból is fontos a korai zöldségfélék piacraadása, arról nem is szólva, hogy az esetleges kései fagyoktól is védve van a növény. Tehergépkocsi érkezik, nem tartom fel tovább a kertészt. Sok még a tennivaló, ki kell használni a kedvező időt, a napsugaras őszt, hogy a rossz időjárás ne találjon már semmit a kertészet területén. BOJTOS JÄNOS xum dolgozói a kongresszus határozatait. További jelentős feladat: választ adni minden kérdésre, észrevételre és javaslatra, amit a kongresszust megelőző vitában említettek. Amint ismeretes, az észrevételek, javaslatok 87 százaléka helyi, házon belüli dolgokat érintett, s a nagyobb beruházást, ráfordítást nem igénylő javaslatok, kérések és panaszok teljesítésének, illetve orvoslásának határideje október vége. Párhuzamosan foglalkozni kell valamennyi észrevétellel, javaslattal, s úgy lenne helyes, ha az 1979- es évet záró közgyűlések már valamennyire közmegelégedést kiváltó megoldással válaszolnának. Ugyanez vonatkozik a járási és kerületi szervek felé címzet észrevételekre, kérések re és panaszokra ia Az osztályvezető elmondta, hogy pontosan számon tartják és figyelemmel kísérik azon észrevételek, kérések és igények teljesítését, amelyek az egyes termelési-gazdasági egységek, illetve a központi szervek felé irányultak. Tudni kell azonban, hogy az igények — ha mindjárt jogosak is — nagyon sokrétűek és csak fokozatosan teljesíthetők. A határozatok, akárcsak a kongresszusi vita során elhangzott észrevételek, kérések és igények teljesítése minden szinten és mindenkitől felelősség- teljes munkát igényel, hangsúlyozta az osztályvezető. Ez az alapja, feltétele szocialista nagyüzemi mezőgazdaságunk további dinamikus fejlődésének. EGRI FERENC Bős környékén a természet csendjét gépek zaja töri meg (Felvétel; ČSTKJ Az efsz-ek IX, kongresszusónok szellemében Szómon tartott javaslatok