Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-20 / 248. szám, szombat

NINCS MEGÁLLÁS A PROPAGANDAMUNKÁBAN MINDIG SOK A TENNIVALÓ # A PÄRTOKTATÄS EGYRE SZÍNVONALAS ABB 1$ ELISMERÉS A JÓ MUNKÁÉRT A társadalom élete, a párt politikájának gyakorlati rnegva lósítása folytonos. Soha nin­csen holt szezon, szünet, vaká­ció. Ebből következik: ha a pártpolitika realizálása folyto­nos, szakadatlannak kell len­nie a politikai propagálásnak is, hiszen egyetlen politikai elvből, célból sem lesz magától valóság. A pártpropaganda egyik formája a pártoiktatás. E képzési forma járásunk­ban tömegméreteiket ölt. Az elmúlt évben 6390 párttagon és tagjelöltön kívül csaknem 1200 dolgozó vett részt a párt- oktatásban, s csak azok a kom­munisták rekedtek 'kívül, aikiik munkájuk mellett a főiskolák levelező karán tanulnak, vagy előadói tevékenységet fejtenek ki a Belügyminisztérium szer­veinek és a SZISZ politikai év­folyamának kötelékeiben. irányzatán az 1979/80-as párt- oktatási évben sem változtat­tunk. Mindössze abban történt (módosítás, hogy ezidén na­gyobb súlyt helyezünk a köz- gazdasági kérdéseik óik tatására és elsajátítására, mert gazda­ságpolitikánk központi kérdé­se és napjaink sürgető feladata a termelés korszerű fejleszté­sének, hatékonyságának, s nem utolsósorban a gyártmányok mi­nőségének biztosítása.* A járási pártbizottság és pro­pagandistái színvonalasabb munkájának eredménye, hogy az új pártoktatási évben na­gyobb figyelmet fordítunk a marxista világn izet terjesztésé­re, elmélyítésére. Feladataink ezt szükségessé teszik, ugyan­úgy, ainnt a XV. pártkongresz- szus határozatai teljesítésére mozgósító és a pártoiktatás ke­retében megtartandó beiktatott 'A pártalapszervezetek előadói, propagandistái a pártoktatási élt megkezdése alkalmából rendezett ünnepi összejövetelen JSzömbath A. felvétele) Bátran beszélhetek a part ok­tatás színvonalának állandó ja­vulásáról és növekedéséről is. Ezt azzal támaszthatom alá, hogy a korábbi évekhez viszo­nyítva, amikor az alapfokú tan­folyamokba a hallgatók 50,5 százaléka jelentkezett, most ép­pen fordított az arány — a kö­zép- és a felsőbb fokú alakula­tok javára. A hiányosság ezen a téren mindenekelőtt abban keresendő, hogy a ikommunls- táik jelentős számban még min dig a szocialista társadalom időszerű kérdéseit tanulmányo­zó körökl>en hallgatták az elő­adásokat. Ezzel szemben a gaz­dasági alapismereteket, illetve az ipar- és mezőgazdasági po­litika 'kérdéseit oktató tanfo­lyamokat csak gyéren látogat­ták. Az előző oktatási alakulat előnyére szolgál, hogy tartal­mánál és időszerűségénél fog­va megnyerte a hallgatók tet­szését. Az itt szerzett ismeretek nagy segítséget nyújtottak a helyes tájékozódáshoz és a tö­megpolitikai munkához. A hallgatók a politikai ismerete­ket munkahelyükön gyümöl­csözően kamatoztatják. A kommunisták eszmei-poli­tikai nevelésének fő tartalmi pótelőadasokai. Napról napra igényesebb feladatok előtt ál­lunk, amelyek csaik a tömegeik alkotó, kezdeményező részvéte­lével oldhatók meg sikeresen. S ehhez már nem elég önmagá­ban a tananyag tudása, min­denkinek rendszeresen tanul­mányoznia kell elméletünket, a fejlett szocialista társadalom építésének valóságát, hogy az egyén, a kisebb közösség, a pártcsoport, az alapszervezet, a szocialista munikabngád, jól is­merje szerepét, heiyét az üze­mi, társadalmi népgazdasági feladatok megoldásában. A gyakorlat igazolta, hogy a Központi Bizottság ülései hatá­rozatainak és következtetései­nek témába ültetése a pártok­tatás alakulataiban találkozott a politikai oktatás és a párt- munka követelményeivel. Nem engedhetjük meg viszont, hogy az új oktatási évben ezek a té­mák a sokszor elcsépelt poli­tikai frázisok szintjére süllyed­jenek. Ezen a téren sokat vá­runk az előadóktól, a propa­gandistáktól, akik az 1100-ra tehető létszámmal nagy erőt képviselnek. Munkájukat a já­rási pártbizottság kellőképpen értékeli, ami abban is kifeje­BMti Ml ...........Ill MUHI"!W zé sre jutott, hogy a legutóbbi járási ideológia konferencián közülük 103 kapott elismerő oklevelet. Bár eredményeink jelentősek, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a pártoiktatás a múlt évben nem mindenütt váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az oíktatás színvonalával együtt a hallgatók száma is csőik­ként például a Rimaszombati (Rimavská Sobota) Magasépítő Vállalat és még egynéhány üzem pá rt a la p sze r v eze té be n. A hiányosságot abban látjuk, hogy több pártalapszerve­zet tagjait az alapszervezet ha­tósugarán kívüli oktatási ala­kulatba osztotta be, s tovább nem törődött politikai fejlődé­sükkel. Ugyancsak tudatosítjuk azt is, hogy a pártalapszervezetek tisztségviselőinek munkáját je­lentős mértéklien befolyásolja a politikai képzettségük színvo­nala. A járási pártbizottság rendszeresen foglalkozik a pártmunkások eszmei-politikai nevelésével s számukra mindig biztosít helyet a középfokú pártoktatási szintű esti iskolák­ban. A múlt évben az üzemi-, helyi- és a városi pártbizottsá­gok 191 tagja közül 122-en si­keresen befejezték az iskolát, bővítették tudásukat. Ugyanak­ikor a falusi- és az alapszerve­zeti pártbizottságok 1644 tagja közül csak 926 szerzett közép­fokú végzettséget. Tudjuk, hogy az élet, a fela­datok teljesítése ennél sokkal többet követel. A járási pártbi­zottság ezen úgy segít, hogy időszakosan a járás és a KB előadóinak részvételével járá­si szintű eszmei-politikai ta­nácskozásokat tart a gyakor­lott pártmunkások, elnökök, alapszervezeti pártbizottságok tagjai számára. A fiatal kommunisták és a tagjelölteik nevelésével is rend­szeresen foglalkozunk. A párt­oktatás alakulatain kívül egy­hetes bentlakásos oktatásban részesítjük őket a járási poli­tikai iskola tagozatán. A tag­jelöltek jelentős többsége nagy érdeklődést tanúsít a politikai ismeretek elsajátítása iránt. Et­től eltekintve a fiatal kommu­nistáik, tagjelöltek neveléséről főképpen az alapszervezetek­nek kell gondoskodniuk. Figyelemre méltó — különö­sen a párton belüli nevelőmun­ka szempontjából — az a tény, hogy a fiatal párttagok csak­nem háromnegyede a válságos évek leküzdése után lett tag­ja a pártnak. Nekik — legye­nek bármennyire is elvhű kom­munisták — az éles politikai harcok időszakából nem lehet­nek tapasztalataik. A kemény osztályharcokat is csak köny­vekből, a sajtó tudósításaiból ismerik. Ezt a hiányt pótolja a pártoktatás, az idősebb pártta­gok: elvtársi segítségnyújtása a számukra ismeretlen problémáik helyes megértéséhez. PAVEL MACHYNIAK, az SZLKP Rimaszombati (Rimavská Sobota) JB titkára „Azt, azt, a forradalmiságot. J" Egy veterán emlékei Taréjos habot ver a Garam vize végig a zselízi (Želiezov­ce) kanyar mentén. Itt és ilyenkor jó horgászni. A vágó­híd mögötti tájon, az egyik fa mögött, rá is találok Csenki János elvtársra. — Idekint még a gondolat is frissebb — mutat maga köré, s bedobja a horgot a vízbe, csak azután mondja ki: „Engem a horgászat, meg a Garam éltet, ez számomra az orvosság. El is hiszem, mert ő már nyolcvanhét esztendős, s aki ebben a korban puszta időtöl­tésből szinte minden nap végig­járja a folyópartot, idényben legalább másodnaponként hor- gászgat, csak meggyőződés alapján mondhat ilyet. Minden ember élete külön regény. Az övé is. Főbb mozza­natait, életregényének jelentő­sebb fordulatait ismerem. Nem a Garamot, egy másik folyót, az olaszországi Piavét említem neki, de várakozó pil­lantásomba két, horogra leső szemebogara belekapaszkodik, mert érzi, hogy másról szeret­nék most hallani. — Ott tizedes voltam — mondja —, a vasas ezredben meg csak közkatona, szakács, de annak legalább volt értel­me. Az első világháborút köve­tően ugyanis leszerelték, ő azonban Vámosmikolánál át­szökött a Garamon túlra, Rét- ságon megint „felszerelték“, de már a magyar Vörös Hadsereg­ben, a vasas ezred katonája­ként. A szakmája hentes és mé­száros volt, tehát beosztották szakácsnak. — Nem tudok én hőstettek­ről mesélni — magyarázza, —- Zólyomig vonultunk előre, az­tán Vácig vissza, százharminc emberre főztem. Egyszer Csalik­nál majdnem elfogtak, a kan­nákba rakott étellel együtt. Ennyi volt az egész. Megemlíti Psenák Ferenc, meg a nemesoroszi (Kukučí­nov) származású Szerencsés István nevét, akikkel együtt, egyszerre lett az ezred katoná­ja, meg parancsnoka, Bánkúti József főhadnagy nevét említi, aki naponként figyelmeztette X. 20. 1979. Hogy milyen erő reijlik a pártcsoportban, erről a Banská Bystrica-i Smrečina kommunis­tái a nyári szabadságok idején győződhettek meg a legjobban. A gépek és berendezések javí­tási idejét egy héttel lerövidí­tették, vagyis 14 nap alatt el­készültek. — Ez bizony férfimunka volt — mondja Peter Petrek, az üzem igazgatója. — Éjjel-nap­pal folyt a munka. A pártcso­port, melynek élén Štefan So- Ták áll, a pártonkívülieket is magával ragadta. ÉLEN A KOMMUNISTÁK Ha ez így van, akkor a töb­biek is felzárkóznak. Az termé­szetes, hogy az emberek rend­kívüli műszakokra nem tola­kodnak, sőt olyanok is akad­nak, akik alig várják a mun­kaidő végét. Nálunk a kommu­nistákat arról nem kell meg­győzni, hogy a rendkívüli mű­szakokra szükség van — ezt Ján Slava főmestertől hallot­tuk, aki azt is elmondta, hogy elsősorban maga a csoportve­zető, SoTák elvtárs, továbbá Ä pártcsoport ereje Michal Š irka volt kezdeménye­ző. Hasonlóan vélekedett Tibor Antálic, Juraj Seleckj}, Fran­tišek Buckó és Tibor Salik elv­társról. Mindannyian napi 16 —20 órát dolgoztak. Még a hét végén sem kellett leállítani a munkát. Ez elsősorban a párt­csoport érdeme. Az említett elvtársak nem azon a területen dolgoznak állandóan, de nem közömbös számukra semmi, ami a vállalatban történik. NYITOTT SZEMMEL A nyitott szemmel járást-a csoport valamennyi tagja fon­tosnak tartja. Jozef Hribik, a pártbizottság tagja, úgy véle­kedik, hogy Sofák elvtárs párt­csoportja azért is a legjobb csoport, mert vezetője a párt tapasztalt tisztségviselője és az üzemnek szinte minden zu­gát Jól ismeri. Főleg azonban az embereket. Tudja, kivel ho­gyan kell beszélni. Hogy van, aki nem tűri az utasításokat, van, aki nem haragszik, ha szó­vá teszik hibáit. Olyan is akad, aki a bírálatra nem is reagál. Az ilyeneket általában elsősor­ban az érdekli, mennyi pénzt kapnak a munkáért. — Az ilyenekkel szemben nem lehetünk elnézőek — vé­lekedik Hribik elvtárs. — Ná­lunk is volt egy ilyen dolgo­zó. A szája az járt neki, de a köze nem. Meg is vált tőlünk. NEM ELÉG MEGBÍZNI A pártcsoport tagjainak ak­tivitása nem csak a pártbizott­ságtól, illetve a taggyűlés hatá­rozataitól függ, ezek csak irányzatok, kötelező feladatok számunkra. Megvalósításukhoz minden egyes párttagnak hozzá kell járulnia. Ezért a tagokat feladatokkal kell megbízni és ellenőrizni teljesítésüket. Ha valaki megfeledkezik feladata végzéséről, idejében figyelmez­tetni kell rá. — Mi azt valljuk, hogy első­sorban saját magunkkal szem­ben kell igényeseknek lennünk — mondja Štefan Sol'ák. — Ha valakinek a szavai és a tettei közt eltérés mutatkozik, akkor a csoport összejövetelén bírál­juk. Örülünk annak, hogy tag­jainkra munkahelyükről, a fa­lusi és az utcai pártalapszer- vezetekről sem érkezett soha panasz. Valamennyien ott is aktívak. — Ha ennek a pőrtcsoport- nak az összejövetelén veszek részt, úgy érzem magam, mint­ha taggyűlésen lennék. Ennek elsősorban a tanácskozás lég­köre, nyíltsága az oka — mondja Ladislav Dzurik, a Smrečina pártalapszervezetének elnöke. — A tagok mindig tár­gyilagosan szólnak hozzá a felvetett kérdésekhez. Mindez megmutatkozott a párttagokkal folytatott beszél­getéseken is. A Smrečinában a kommunisták túlnyomó többsé­ge példásan teljesíti pártfel­adatait. Az új pártfeladatokat a pártbizottság a pártcsoportok javaslatai alapján adta. BÄTORI jAnos őket: A kondér mellett se fe­ledkezzetek meg arról, hogy forradalmároknak főztök. — Akkor még nem voltam kommunista — szabadkozik —, kellett a figyelmeztetés, a taní­tás. Életregényének ezután kö­vetkező mozzanatairól is tudok. Megnősült Garamkissallón [áa- lov), 1923-ban már a helyi párt­szervezet tagja volt, a horthys­ta megszállásig egyike a legte­vékenyebb kommunistáknak. — A második világháború? Csenki János elvtárs, a Vörös Hadsereg egykori tagja (A szerző felvétele) — kérdem. — Akkor már nem volt katona..* — A háború, ha nem is úgy mint katonát, de engem is érin­tett. Zselízt jól megverették re­pülőkkel, tüzérséggel. Az aj­tók, ablakok kiszakadtak a ml kis házunkon is. Szörnyűség ... — emlékszik kényszeredetten, s mindjárt hozzá is teszi: — Inkább az építésről, a szervez­kedésről beszélgoosünk. A legszívesebben a helyi hús­ipari üzem megalapításáról szól. Esek János, Emil Šulek, Szabó József, Szalma István hentesekkel, a szakmabeliekkel, kommunistákkal, pártonkívü- liekkel összefogva, nem ren­delkezés vagy utasítás alapján, hanem önként, megértve a kor követelte szükségszerűséget, a szövetkezeti összefogás mintá­jára szervezték meg az üzemet. Kezdetben olyan volt, mint egy termelőszövetkezet, vagy egy kisipari társulás, de 1957-ben, amikor nyugdíjba ment, igazi húsipari üzem lett már, hiszen még önálló vágóhidat is üze­meltettek. — No, már csak arra a kér­désre kell választ adnom — mondja huncutkásan kacsintva, — hogy milyen pártmunkát végzek. Egy pillanatra megdöbbenek. Ilyen korban pártmunkát emlí­teni? Komolyan gondolja? Vagy csak tréfál? — Még vöröskatonaként szív­leltem meg a figyelmeztetést: A kondér mellett se feledkez­zetek meg arról, hogy forra­dalmároknak főztök ... Vala­hányszor összejövetelt. meg ünnepséget, vagy hozzá hason­ló rendezvényt szerveznek, min­dig én főzöm a halászlét. Még­pedig a magam fogta halak­ból. És meg is említem a fia­talabbaknak a figyelmeztetést, hogy értsék meg, úgy kell ne­kik dolgozni, szervezkedni, irá­nyítani, mint a forradalmárok­nak ... Azt, azt, a forradalmi­ságot kellene még inkább beln- nevelni a fiatalokba. HAJDÜ ANDRÁS A Hradec Králové-i Győzelmes Február üzemek exportrendelé­seinek korai teljesítéséhez hozzájárult az Oldrich Kalousek ve­zette kazánkészítő és az Aleš KlimeS vezette hegesztő szocialista munkabrigád is. Tagjai arra kötelezték magukat, hogy egy hó­nappal lerövidítik az iraki olajfinomító által rendelt kazánok gyártási idejét. Felvételünkön Jiri Hartvich és Le Due Hua viet­nami kazánkészítök mUnka közben (Felvétel: ČSTK — J. Tachezy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents