Új Szó, 1979. október (32. évfolyam, 231-257. szám)

1979-10-16 / 244. szám, kedd

MIMOSZ BIOLOGUSZ avagy „az életről szólő utánzás" — MATESZ színpadán

Az ember nem szokta megálmodni a régmúlt történelmet. Az ember önmaga vágyait, önmaga múltját, jelenét, jövőjét álmodja. Ön is Polgár- mester úr, aki nem is polgár- mester, csupán egy lélek a sok közül. Egyszerű, aprócska, hivatalt viselő állampolgár ön, aki úgy fél az ellenőrzéstől, hogy még álmában is az ellenőrtől retteg. S ezért, mi sem természetesebb, álmában maivá formálódik Gogol gyilkos szatírája, a Revizor. Lehet, az Ön számára különös, hogy álmában éppen Gogol világába tér vissza, de higgyje el, az ön és társai „lelkiismerete,, ennek a kornak orosz irodalmából tárul elénk a legnagyobb

mennyien okoskodtok, mentegetőztök, csináljátok a nagy semmit, miközben valamennyien egyetlen hatalomtól féltek: a cári felsőbb hivatal hatalmától. Érzelmi rendszeretekben nem került igazán helyére semmi. Arcotokon nem mutatkozik az az iszonyú, ikonos fájdalom, ami az igazért, a jobbért szenvedőt jellemzi. A te arcodon sincs nyoma a kozmikus szenvedésnek. Micsoda? Hogy mi jogon tegezlek? Tudod, Hlesztakov, neked legalább voltak meggyőző emberi pillanataid. Te legalább a Ropog József alakította szolgád és társad, Oszip előtt vállaltad a szélhámosságot, a kisemmi- zettséget, a szépfiúságot. Te

Dráji Mátyás és Holocsy István a színmű egyik Jelenetében

(Nagy László felvétele)

gazdagsággal. A múlt századi és a század eleji orosz irodalomban megszámlálhatatlan az elromlott életek, a tragédia, a keserűség, a csalás és az önbecsapás rajza. Talán soha annyi önromboló élet, mint az ön által imagináriusan élt, az ön által visszaálmodott korban. A gogoli történet közismert. Valaki elhíreszteli, hogy revizor érkezik, mire Ön összehívatja a város életéért felelős elöljárókat. A pipogya és műveletlen Tanfelügyelőt, a ful- lasztó élethiányra kárpótlást nem lelő Járásbírót, a hazug és gyűlölködő Főgondnokot, a hatalomba szükségből bevont Postamestert, s eldöntik^ hogy minden zsarnokságot s termékeit elfedik a revizor elől, s boldogság beragyogta fénybe állítják azt az egyébként sötét világot, amelyen uralkodnak. Már az elfedés, az eltus- solás parancsba adása aljassá minősíti önt, Polgármester úr. Erkölcsi, emberi hátránya így lesz véglegesen behozhatatlan hátrány. S tudja ezt Önről színpadi megteremtője, Dráji Mátyás is, aki azzal áltatja a nézőket, hogy minden jövőbeli megújulás letéteményese Ön és az Ön köré csoportosuló szity- tyó hivatalnoksereg, amely valami homályos igazságú elképzelés jegyében óhajtja megőrizni fullasztó életük kereteit. Valamennyien félnek, rettegnek egy hatalomtól.

Ugyanattól a hatalomtól, amitől te is tartasz, Ivan Alek- szandrovics Hlesztakov. ValaKULTURÁLIS HÍREK

□ Gleb Panfilov első filmje, A tűzön nincs átkelés — melynek forgatókönyvét is ö írta — a fiatal művész nagy tehetségéről tanúskodott. De ugyanilyen sikeresnek mondhatók további filmjei is, a Kezdet és a Szót kérek. Művészetétől szinte elválaszthatatlan Inna Csuriková neve, aki Panfilov rendkívüli hősnőit nagyszerűen alakítja. Panfilov most új filmet forgat Téma címmel. A történet hőse Kim Jeszenyin dramaturg, az ötvenévesek nemzedékének képviselője. Egy új téma miatt utazik a történelmi emlékekben gazdag, ősi ■orosz váj^sokba, Szuzdalba, s itt ismerikediik meg egy elbűvölő fiatalasszonnyal, Szása Nyiikolajevnával. Kiim alakítója Mihail Uljanov, Szását Inna Csuvlkovo formálja meg.

csupán kihasználtad az alkalmat, amit a Polgármesterék teremtettek. Revizornak véltek, s te ezzel visszaéltél. Bezsebeltél néhány ezer rubelt, elszeretted a Polgármester úr feleségét és lányát, s mindazt azért, mert éppen jókor jött a félreértés, s mert te is félsz attól a hatalomtól, amitől ök. Félsz tőle, s mivel strici vagy, ahol csak teheted, kibabrálsz vele. Holocsy István által ismét felhívtad a közönség figyelmét arra, hogy többféle aljasság létezik, s ha nem ügyelünk etikai szeizmográfunk működésére, könnyen elfogadhatónak minősíthetjük a „jobbik“ rossz társadalmi létjogosultságát. Mert míg a város vezetői megteremtették a lehetőséget a visszaélésre, te „csupán“ éltél a lehetőséggel. S tedd a kezed a szívedre: hányszor mondtad, mentségként vagy önbizonyításként — egyre megy —, hogy bolond lennék nem kihasználni a kínálkozó alkalmat. Hát tisztességes ez? Tudod, hogy nem, s mivel tudod, Hlesztakov, beláthatod, veszélyesebb vagy mint a Polgármester és maffiája, mert benned lakozik az ő folytonosságuk. Pedig egyetlen mondattal ellenállhatnál a hatalomnak, amely mindezt lehetővé teszi és kínálja, megszüntethetnéd nyomorító kettősségét: hódító fényességét és jóvátevő vakságát.

Akárcsak Ün, Polgármester úr, aki hódító fényességében diplomata kíván lenni, aki jóvátevő vakságában egy stricit fizet le, revizorságától félve. És Ön is, Tanfelügyelő úr, aki Bugár Gáspár kiváló alakításának köszönhetően a realisztikus karakterfigurák mélységét éri el, és a Turner Zsigmond által megformált Járásbíró úr is, valamint a Fazekas Imre alakította Főgondnok úr is, akik veszettül hitelesek voltak a félelemben, a pipogyaságban, és megmerevedett zsarnoki, habzsoló életstílusuk őrzésében.

Valami mégis hiányzott Önökből, s társaikból, tudatilag megosztott emberekből. Valami, ami túl van a kimondott szavakon, a történelmi és a jelen időn. Hiányzott, ami az időben Állandóan feltör: a

vágy, az elégia a szebb, a jobb, a teljesebb életre. Mert Gogol által ez is beleszövetett a da* rabba. Finom árnyalatokkal, de mutatkozik a szövegkönyvben, mint a közösségi erkölcsi értékrend, az emberi természet egyensúlyi kényszere. De vajon miért nem mutatja magát a színpadon? Ügy érzem, a

gogoli finom árnyalatok azért maradtak háttérben Konrád József érdemes művész rendezésében, mert ő a mimosz bio- logusz, vagyis „az életről szóló utánzás“ műfaját választotta. Ezt a műfajt akár komédiának is nevezhetnénk, ha nem tudnánk, hogy a görögök a tragédia és a komédia mellett ismertek egy harmadik színjátéktípust is, a mimoszt (utánzást), s hogy ez a mimosz képviselte a hétköznapi élet éles, groteszkbe hajló kritikáját, És a mimosz csak másodsorban fakad művészi alkotásvágyból. Elsősorban vihargyors reagálásból születik, hiszen a friss, mondhatnánk utcai, népi társadalomkritikát testesíti meg. S az azonnali reagálás bizony nem enged időt a mélyebb lélektani momentumok fölmutatására, esetünkben a gogoli finom árnyalatok ábrázolására. Mégis: miért nem lehet egyöntetűen a mimosz bio- logusz műfajába zárni a MATESZ komáromi (Komárno) társulata által bemutatott Revizor-előadást? Mert Konrád József rendezésében föl-fölbuk- kantak pillanatok, amikor a kőszínházi hagyományokra, illetve a klasszikus komédia elemeire emlékeztetve megjelentek mélyebb lélektani jellemzések is. Ezektől lenne konrádi ez az előadás? A mimosz bio- logusz és a klasszikus komédia műfajának szintézise lenne Konrád egyre erőteljesebben mutatkozó rendezői arculatának meghatározója? Úgy mutatkozik, hogy igen. De ebben az esetben le kell írni, hogy a mimosz inkább tűri a kilencven százalékig kész jeleneteket, mint a túlexponált karaktereket. Mert amíg egy majdnem kész jelenet így vagy úgy, de beleolvad a darab egészébe, egy-egy karakterfigura túlex- ponáltsága ripacskodást szülhet. És a ripacskodás jobban kilóg, mint egy-egy gyengébbre sikerült jelenet. Emlékezzünk csak a Rendőrkapitány figurájára, a Polgármester lányának helyenként „attraktív“ mozgáskultúrájára, illetve

Hlesztakov túlexponált jelenetére, amelyben egyöntetűen Thomas Mann Cipollójaként él ostorával. Persze, mindez nem annyira veszélyes, hiszen „csupán“ az arányok helyes betartásáról van sző.

Az utánzásnak elsősorban a kacagtatás a célja. A kacag- tatás, amely a közösség értékrendjét kívánja védeni. Esetünkben, Polgármester uram, szocialista közösségünk értékrendjét. Önt Konrád József, a rendezője, szocialista magatartásunk védelmében fogalmazta eképp színpadra. A mindennapi visszaélések ellen. Az ő torzításai, kritikája ön és társai ellen irányultak, s nem utolsó sorban a hlesztakovizmus ellen. A „miért ne használnám ki?“ életszemlélet ellen. Önök ellen, akik a lélektani finomságokat mellőző gyilkos szatírának kiváló kontrasztot állító Platzner Tibor alkotta díszletek és jelmezek között seny- vednek. A finoman korszerűsítő érzéknek köszönhetően telita- lálatú jelmez- és díszletvilág egyszerre idézi a múlt századot és jelenünket. Az előadás végén pedig, amikor a hintó szirénázó rendőrautóvá vagy állami szolgálatban levő autóvá válik, az ön, a társai és a közönség megdermedése a legbiztosabb jele annak, hogy Ön és a Hlesztakovok közöttünk járnak. Bizony-bizony Hlesztakov. És megrettentek, ha az igazság felől faggatnak titeket. Megrettentek, mert egy közösség kéri számon cselekedeteiteket. A szocialista társadalom. Szerencsére, a többség, vagyis a közönség jókat nevetett rajtatok. Kacagott, de kacagásába belesűrűsödött a kívánság: ideje lenne már felébrednetek, Hlesztakovok és Dmuhanovsz- kijek. Ideje lenne jó útra térnetek, mert abból a kék fénynyel vijjogó autóból tömegesen jöhetnek ellenetek. Akárcsak most a MATESZ komáromi társulatának művészei és közönsége, amely nagy színházi tapssal üdvözölte a mimosz biologuszt.

SZIGETI LÁSZLÓ- ÚJ FILMEK

TENGERRE NÉZŐ SZOBA

(lengyel)

Nem mindennapi szituáció a magva Junusz Zaorski filmjének; egy reggel megdöbbentő „mutatványra* figyelnek fel az emberek: egy hivatali épület emeletén ismeretlen fiatalember kilép az ablakba, s a párkányon kapaszkodva ön- gyilkossággal fenyeget. Az utcán a munkavezetője, a szeretője, a szülei siránkoznak, rimánkodnak. A fiatalember azonban hajthatatlan. Ám kisvártatva kiderül, komikus-keserű fordulattal: semmi köze sincsen a szánalmas tolkiismere) vizsgálatot tartó, hamarjában a helyszínre citált személy ékhez.

Amit látni a magasból, vagy hallani a helyiségből, az végtelenül valósághű, leplezetlen- ségében szinte szatirikus: a

hamis hozzátartozók könyörgése, a toronyház előtti téren egybeverődöttek, bámészkodók magatartása. Tapintatlanságot, türelmetlenséget mutatnak

még a x mentő-müveiletek is. Tűzoltók, rendőrök tanácstalanadnak, egy ügyész sürög forog, pszichiáterek keresnek kapcsolatot a halálraszánttal. Az egyik a fiú életét óvja, csak a szerencsétlenséget sejtető szituációi szeretné megoldani, a másik viszont a fej- vesztettségtől, a félelemtől szeretné megszabadítani, értelmes döntésre sarkallva a fiúi, aki végül visszalép.

„A film témáját az élet ad ta — mondta a rendező. — Evekkel ezelőtt egy fiatalember le akart ugrani a Tudomány és Kultúra Palotájának legfelső emeletéről. Csaknem az utolsó pillanatig rejtve maradt, hogy ki ő és mik az indítékai. Összegyűjtöttem az ügy teljes dokumentációját, beszélgettem azokkal, akik segíteni akartak neki. A filmben a dolgokat azoknak a szemszögéből vizsgálom, akik segíteni akartak az öngyilkosjelöltnek, köztük különösen jelentős szerepet kapott két pszichiáter“

HARMADFOKÚ TALÁLKOZÁS

(amerikai)

Az amerikai lapokban, televízióban és rádióban az UFO (repülő csészealj) mintegy harminc éve állandóan visszatérő es mindig sikeres téma. A filmesek is gyakran meglovagolják azt a hiedelmet, hogy az Egyesült Államok fölött már régóta szálldosnak repülő csészealjak, csak a hivatalos

bérautó ja hirtelen megremeg és erős fénysugárzásba kerül. A levegőben furcsa mpülőgép- szerű tárgyakat lát, majd olyan emberekkel találkozik, akik vele együtt követik a fényeket; köztük van egy asszony is, akinek kisfia elszökött a családi háztól ezeket a furcsa lényeket követve. A különös láJelenet az amerikai filmből

körök elhallgatják a tényeket a tömegek elől.. Sieoen Spielberg rendező (a Parbaj és az Állkapcsok — A fehér cápa nagy sikerű alkotója) az UFO- rejtély közismert fényeiből kiindulva forgatta a Harmadfokú találkozást. A film címe az űrből érkező repülőgépekkel és lényekkel való találkozást jelenti.

„Nem akartam olyan világot teremteni, amely az űrbeli világra, valamiféle másvilágra emlékeztet. Azt akartam, hogy olyan természetes atmoszférája legyen a filmnek, mintha éppen Los Angeles légköri szeny- nyeződéséről beszélgetnénk. Azt akartam, hogy úgy nézzen ki, mintha bárki kertjében megtörténhetne... A néző számára nagyon mai, közvetlen élményt kívántam nyújtani“ — nyilatkozta filmjéről a rendező. S csakugyan, a legelkép- zelihetetlenebb eseményeket a lehető legszokványosabb és legelképzelhetőbb helyszínekbe helyezi el. Steven Spielberg sikerének titka talán az, hogy a hétköznapi világba különböző képtelenségeket hoz be és azokat szuggesztíven ábrázolja, mintegy azt sugallva, hogy ezek bármikor előfordulhatnak az emberek életében.

A film cselekménye röviden: Amikor Indiana állam egyes területein hirtelen megszakad az áramszolgáltatás, egy műszerészt küldenek ki az eset kivizsgálására. Útközben a tetomás, vagy hang után indulók egy hegyen megtalálják a másik bolygóról érkezők titkos leszállóhelyét. Az idegenek végül valóban megérkeznek és zenei nyelven való' kommunikációs kapcsolat után szabadon engedik az eltűnt kísérleti célokra elfogott egyéneket, köztük a kisfiút is. Ezután a tudósok egy csoportja felfedező útra indul a jóindulatú, más égitestről érkező lényekkel együtt.

Mese és szemfényvesztés ez a film, érdekesen előadva. Szenzációs trükkfelvételek, pompázatos külsőségek, de a látvány mögött valahol a Verne-korabeli ember húzódik meg. Az irracionális elem, a sejtelmesség a film jellemzője. A látvány és szórakoztatás egyetlen célt követ: Hollywood ‘megmentését. Bizonyára egyetérthetünk a film egyik amerikai kritikusának véleményével: Az ember végig úgy érzi a film nézése közben, mintha akarata ellen kellene részt vennie egy prédikáción, ahol közhelyszerű igazságokat ordítoznak a fülébe /hiszen a film rendkívül zajos), amelyekre csupán egyféle válasz lehetséges: az elfogadás ... A Harmadfokú találkozás megnézése után azonban csak azt mondhatjuk, hogy mindezeknek az »igazságok- nak« az evidenciája nem más, mint olcsó vásári pirotechnika.“

—ym—

Filmvilág

□ Előreláthatólag Finnországban forgatja Alfred Hitchcock új filmjét, amelynek címe: A rövid éjszaka. A történet a kémkedés és a szerelem keveréke. Az idős rendező azt állítja, hogy A rövid éjszaka lesz a végrendelete.

□ Ökölvívubajnokot alakít Jón Voight A bajnok című filmben, Franco Zeffirelli rendezésében. A történet szerint a hajdani ökölvívóbajnok minden vágya, hogy visszatérhessen a szorítóba, ezt azonban már nem képes elérni. Elvált feleségét Faye Dunaway alakítja.

1979.

X. 10,