Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-14 / 217. szám, péntek
Morsejelek és tájékozódási verseny FELKÉSZÜLNEK A KATONAI SZOLGÁLATRA Hűsz éve a Honvédelmi Szövetség gömörhorkai (Gemerská Hôrka) alapszervezete rádió adó- és vevőállomást kapott. Akkoriban nem sokan értettek kezeléséhez, de az igyekezet minden kezdeti nehézséget leküzdött. Ebben az időben tért vissza a tényleges katonai szolgálatról Alexander Žiak. Mivel a hadseregben megtanulta és megszerette a rádiózást, hamarosan a rádiósklub tagja, operátora lett. Ma már több mint 10 000 kapcsolatfelvételről adhatnak számot. — Nemcsak a klubban tevékenykedem. Évek óta a sorkötelesek tényleges katonai szolgálatra való felkészítésével is foglalkozom. Ha jó számolom, legalább 300 fiatalt tanítottam meg a morzejelekre — tájékoztat Alexander Ziak. — A- fiatalokról, az utánpótlásról sem feledkezünk meg. A plešiveci és a helyi alapiskolában rádiós szakkörrel foglalkozunk, és jó eredményeket érünk el. Tervünk, hogy a környező falvakban további szakköröket szervezzünk. Gömörhorkán Alexander Žiak ma a sorkötelesek alapkiképzését irányítja. A környék fiataljai a szövetség üzemi szervezetének kiképzőközpontjában ismerkednek meg a katonai alapfogalmakkal, a fegyelemmel, a gyalogsági fegyverrel. A szervezetnek a honvédelmi nevelés céljait szolgáló épülete van, amelyet társadalmi munkával építettek. ■— Az első kiképzési ciklusban 54 sorkötelessel foglalkoztam — folytatja. — A részvétel 80 százalékos volt. A második ciklusban a létszám a fejére csökkent. Akik elmentek íőlem, azok Lipták Lászlóhoz kerültek és a rádióállomás üzemben tartásával ismerkedtek meg. — Az általam irányított kiképzőközpontban a foglalkozásokon való részvétel 82 százalékos volt — veszi át a szót Lipták László. — Bár nem minden fiatal érdeklődik a rádiótechnika iránt, a záróvizsgán a 30 sorköteles fele kiváló osztályzatot ért el. Úgy hírlik, hogy ez a központ hamarosan megkapja a példás kiképzőközpont címet. Azt is el kell mondani, hogy a gömörhorkaiak a Honvédelmi Szövetség központi rádiós tanácsa által meghirdetett versenyben szlovákiai elsőségre tettek szert, amiért egy űj rádióállomást kaptak. Jelenleg a rádiósklub bővítésével vannak elfoglalva. A falak már állnak, a tetőfedést az üzem segítségével végzik el. — A rádiózással itt ismerkedtem meg — mondja Antal László oktató. — Tényleges katonai szolgálatom ideje alatt gepkocsivezető voltam. Amikor leszereltem, villanyszerelő lévén bekapcsolódtam a kiképző- központ munkájába. Bár jelenlegi eredményeink is jók, meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben még jobbak lesznek. Azok, akik szakkiképzésen vettek részt, ezekben a napokban már tényleges katonai szolgálatukra készülnek, köztük van Ligárt István esztergályos és Konkoly József lakatos ís. Az utóbbi kiváló osztályzatot kapott a záróvizsgán. — Eredetileg villanyszerelő szerettem volna lenni, — jelenti ki Józsi. — Talán ezért is lett hobbim a rádiózás. Hozzánk nem kell villanyszerelőt kihívni, ha valami elromlik. A rádiósklubba már régebben eljárok. Hogy jó osztályzatot SZERETIK HIVATÁSUKAT Példds lapterjesztők Nagy részbeni a Postai Hír- tapszolgálat Kassa-vidéki (Košice vidiek) Járási Igazgatási Osztálya dolgozóinak az érdeme, hogy az alig százezer lakosú járásban — melyből mintegy húszezrem Kassán dolgoznak és ott vásárolják a napi sajtót — a 272 féle hazai sajtótermékből 83 ezer példány, a külföldiekből pedig mintegy 8 ezer példány fogy el. Az sem lebecsülendő, hogy a lapok 81,6 százalékának állandó előfizetője van, ami húsz százalékkal jobb az országos átlagnál. Géha Rudolf az osztály vezetője, huszonhat éve végzi ezt & munkát — szívveMélekkel, kommunistához méltóan. A járási pártbizottság sajtóbizottságának ülésein és a munkahelyén soha nem láttam őt elégedettnek. örül a jó eredményeknek, a sikereknek, de mindig keres és talál is újabb lehetőségeket munájuk javítására. A szervezésben és irányításban nagy segítséget nyújt Marta Meglesová, aki szintén a vállalat megalakításától dolgozik újságterjesztőként, valamint a Cserép Franciska által vezetett bronz fokozatú szocialista munkabrigád is. — Két munkatársunk, Ružena Pudelkóvá és Terézia Krížiková az új előfizetők toborzását kapták feladatul, ők naponta a környék fal vált járják — mondja Géha Rudolf. — A többiek a különböző kimutatások elkészítésével, az előfizetők nyilvántartásával, gazdasági dolgaink intézésével foglalkoznak. A járás térképe előtt, melyen 24 kioszk és 41 posta van feltüntetve, megállunk egy pillanatra, mert Marta Meglesová szavai szerint munkájuk érté- ketésébem nem hagyhatjuk ki azokat sem, akik az egyes községekben tevékenykednek. A legjobb újságárusok közül első’- sorban Molnár Máriát Tornáról (Turňa), Hirko Gézát Jászóról (Jaslov), Valló Klárát, Héczey Ilonát és Bálint Irént Szepsi- bň! (Moldava nad Bodvou) említik, a legeredményesebb kézbesítők és előfizetőiket toborzók közé pedig a buzitai (Buzica) csoportot, Molnár Erzsébetet Jánokaról f Janik). Képes Ferencet Somodiból (Drienovec) és Bálint Józsefet Tornáról sorolják. Kevésbé elégedettek a csé- csei (Ceéejovce) és nagyidai (Veľká Ida) újságárusok tevékenységével, s a tornai új lakótelepen, valamint a szepsi vasútállomson levő kioszkosok- tól is többet várnak. Amikor a sajtóterjesztés kiaknázatlan lehetőségei kerülnek szóba, Géha evtárs ismét a számadatokhoz nyúl. — Igyekszünk rávenni mindenkit az újságolvasásra. Növeljük a kioszkok számát, nyáron a csányi és Košická Belá-i tónál alkalmi újságárusok állnak az üdülők rendelkezésére, ugyanakkor újabb és újabb tagtoborzási akciókat szervezünk, melyek rendszerint szép eredménnyel zárulnak. A kézbesítők között folyó versenynek köszönhető az is, hogy az idén az első félévben 362 előfizetőt szereztünk a pártalapoknak, köztük az Oj Szónak 48-at. Ha már az Oj Szónál tartok, akkor elmondom azt is, hogy járásunkban 1975-től mostanáig 2368-ra növekedett az átlagos napi példányszám. Ebből 1341-et egyéni előfizetők kapnak, az üzemek és egyes szervezetek 603-ra tartanak igényt, a többit a kioszkokban árusítják. A gondosan elkészített táblázatok sok mindent elárulnak. Azt is, hogy miből mennyi fogy, s hogy a pártsajtő olvasottságában, melyet az egy lakosra eső példányszám alapján számítottak ki, Král'ovce vezet Buzita, Peder (Peder), Budimír és Ojbódva (Nová Bodva) előtt. A kis munkakollektíva életéből rengeteg említésre méltót sorolhatnék, mert tagjai között vannak önkéntes véradók, énekkari tagok, részletezhetném a szocialista munkaverseny eredményeit, a felajánlások teljesítését, az újítási javaslatokat, a kulturális rendezvényeket, írhatnék a szép munkahelyről. Mindez a már említett eredményekkel együtt azt igazolja, hogy a kassai 2. számú posta épületének negyedik emeletén szorgoskodó kollektíva nagyra becsüli a sajtó szervező, emberformáló szerepét, és szereti hivatását. GAZDAG JÓZSEF kaptam? Érdekel minden, ami a gyenge- és az erősárammal kapcsolatos. A kiképzőközpontban sokat tanultam, bővítettem ismereteimet. Ligárt Istvánt már nem érdekli úgy a rádióelektrotech- mka, sem pedig a villamosság, legalábbis ezt állítja. Az üzemi fúvószenekar tagja. A rádiós tájékozódási versenyen azonban ő is részt vett. Szereti a természetet, és azt mondja, hogy inkább a határőröknél teljesítene szolgálatot, mint a híradósoknál. Pár nap múlva már megtudja, hol lesz rá szükség a néphadseregben. Hogy helytáll majd, ahhoz kétség nem fér. A gömörhorkaiak a rádiósklubban és a két kiképzőközpontban jó eredményeket érnek el. Igaz fájlalják, hogy sok rádióoperatőrük elkerült tőlük. Azt talán nem is tudatosítják kellően, hogy a fiatalok elektrotechnika iránti érdeklődését éppen a klubban, a kiképző- központban vagy a szakkörben keltették fel. A két Szabari fiú és Czaban Tibor a kassai (Košice) elektrotechnikai, Balog András a prešovi katonai repülős szakközépiskolában tanul. A pelsőci szakkör eredményes tagja, a Farkas fiú pedig a Banská Bystrica-i katonai gimnáziumban folytatja tanulmányait. Dicséretes, hogy a szakkör és a klub egykori tagjai közül ketten a katonai életpályát választották. S ez éppen olyan jó eredménynek számít, mint az, hogy megkapják a példás kiképzőközpont elnevezést. — Nem az elismerésért dolgozunk. Megszállott rádiósok, a Honvédelmi Szövetség aktív tagjai vagyunk — mondja búcsúzóul Alexander Žiak, aki számos kitüntetés tulajdonosa, a szlovákiai központi rádiós tanács tagja. — Gyakran le kell mondani az egyéni kényelemről, de a rádiózás, az elért eredmények mindenért kárpótolnak. Néhány nap múlva a gömörhorkai kiképzőközpont újra megkezdi munkáját. Oj sorkötelesek kerülnek oda, hogy felkészüljenek a tényleges katonai szolgálatra. NÉMETH JÁNOS Kommentáljuk Nem lehet mostohagyerek Fa, díszcserje, virág, gyepszőnyeg — a városikban r's a falvakon életközegünk szerves tartozéka. Közismert tény ez, amely sokhelyütt, örvendetes módon, lemérhető a gyakorlaton. Tegyük azonban hozzá, inkább a kisebb és a közepes nagyságú községekben, ahol már csak az emberek természet nérzéke is ügy parancsolja, hogy rendezett, vonzó és üd^seget sugárzó legyen a családi ház elökertje, az út szegélye is. Vannak városaink is, amelyekben intézményesen és a lakosság társadalmi munkájával rendkívül sokat tesznek az ilyen jellegű szépítés érdekében. Említsük meg követendő példaként az olyan nagyobb ipari települést, amilyen a kohászok városa, a zöldövezetekkel bőven busz kélkedő Trinec. Igen ám, csakhogy a városok jelentős hányada ebben a vonatkozásban messze elmarad a követelményektől. Márpedig nemcsak az esztétikai jeltegúektől, hanem azoktól is, amelyeket nagyon sürgetően kívánnak meg a korszerű vá rosfejlesztési elvárások. Nem is beszélve már arról, hogy ezek a zöld foltok nemcsak amolyan szépségtapaszok városaink arculatán, hanem egyben a lélegzést biztosító „tüdejüknek“ is tekinthetjük Őket. A minap olvastam egy sziívjet környezetvédelmi értekezést, amely tudományos tényekkel bizonyította, hogy a fák, a bokrok milyen el nem hanyagolható légtisztító szerepet töltenek be. Van olyan bokor, amely a vegetációs időszakban például 100 granim klórt „szippant fel“, a fehér nyárfa 49 kilogramm port üllepít le, míg egyetlen hársfa óránként 589 milligramm kéndioxidot von ki a levegőből. S ezt követően egy hazai,- igaz, nem környezetvédelmi szakember, nagykomolyan fejtette ki nekem azt a felfogását, hogy Szlovákiában a levegőt leginkább szennyező üzemek egyike közelében a zöldövezet létesítésének gondolata környezetvédelmi szempontból „semmit sem hozhat a konyhára“, legfeljebb esztétikai értelme van. Ez persze egyéni vélemény, amelynek aligha van alap- fa. De — enyhén szólva — bármennyire is furcsa, nem gátolhatja meg azt a folyamatot, amelynek keretében országszerte, több-kevesebb sikerrel, igyekszünk lélegezhe- többé tenni a levegőt. Ennél elgondolkoztatóbb és óva intőbb, hogy éppen az ország legszennyezettebb levegőjű városában, Bratislavában, az ismételten elhangzott bírálat ellenére, mindmáig nem készült el a zöldövezetek telepítésének átfogó terve. Ez ugyanis nagyon szembeszökően mutatkozik meg egyes üj lakónegyedek kopárságában, például a Duna jobb partján, Petržalkán is, ahol folyamatosan 150 ezer ember lel majd áj otthonra. Beszélhetnénk arról is, hogy Szlovákia fővárosában, kormányhatározat alapján, 1985-ben egy főre 22,6 négyzetméter zöld területnek kellene jutnia és jelenleg csak mintegy tíz négyzetméternél tartunk. S az olyan tarthatatlan jelenségről is, hogy hatásköri tisztázatlanságok, szervezetlenség és egyéb okok miatt a nagy költséggel kiültetett fák, bokrok, virágok jelentős hányada a gondozatlanság következtében kipusztul, vagy a köztünk levő vandálok letörik, legyúrják, elpusztítják. Az intézményes szervezési lépések mellett tehát tág tere nyílik az indokolt bírságolásnak, a hatásos nevelő munkának és ntindannyiunk eredményesebb, féltőbb közreműködésének is. Mert sem Bratislavában, sem másutt ez a kérdés nem kezelhető mostohagyerekként. GÄLY IVÁN ORVOSI TANÁCSADÓ A szív és az alkohol Az alkoholizmus és az alkoholizmus okozta szervi megbetegedések számának a növekedése sok gondot okoz az egészségügynek. Az alkohol tartós és mértéktelen fogyasztásának számos kedvezőtlen hatását már korán felismerték. Bebizonyosodott az alkoholizmus káros szerepe a krónikus légzőszervi megbetegedésekben, a cukorbajban, vértani rendellenességekben, a májbetegségben stb. A szívizomrostra gyakorolt káros hatása körül hosszabb ideig folyt a vita, mivel az alkohol a gyógykezelésben már korábban ismert volt, használták pl. értágítónak. Ma már az alkohol szívizmot károsító és mérgező hatása nem vitás. Jelenleg olyan kérdések körül folyik a vita, hogy az egészséges szívet befolyásolja-e az alkohol, s ha igen, mekkora az a mennyiség, ami után a káros hatás már kimutatható. Az ösz- szes szívbetegségnek miért csak három százalékánál merül fel az alkohol szerepe? E kérdések mindegyikére még a mai tudomány sem tud tökéletes választ adni, az azonban bizonyos, hogy az alkohol a szívizomsorvadás esetében gyakorolja a szívre a legsúlyosabb hatást. Ennek jelei a megnagyobbodott szív, az általános szívelégtelenség, a kékülés, a nyugalmi állapotban előforduló fulladás és a szívdobogás. A zsírmájban szenvedő alkoholistáknál a megterhelés szívmüködési zavarokat vált ki, a szívbetegeknél pedig a kis mennyiségű alkohol is rontja a szív teljesítményét. Nem vitatható, hogy krónikus alkoholisták, így az alkoholos kardiomyopátiában — szívizom- sorvadásban szenvedők is súlyos anyagcserezavarokban szenvednek. Ennek megértéséhez közelebbről ismernünk kell az alkohol hatását. Az alkohol gyorsan felszívódik a szervezetben, Vi— 2 óra alatt éri el a maximális koncentrációt. Az idegsejtekbe könnyen behatol, a sejteket rongálja, sejtméregként hat. A szervezetben magához köti az oxigént, könnyen elég, így a szervezetben a zsír felhalmozódik, és az egyes szervekben zsíros elfajulás megy végbe. Az alkohol az idegrendszerre bénító, narkotizáló hatást fejt ki, a magasabbrendű gátlások megbénulnak, izgalmi állapotok kerülnek előtérbe már egészen kis mennyiségű alkohol ‘ fogyasztása után is. Az érzékelés, a figyelem, az emlékezet, a gondolkodás, az akarat funkcióiban teljesítménycsökkenés következik be. Érzelmi, hangulati, indulati elváltozások lépnek fel, melyek szélsőséges jellegűek, féktelenséget, erőszakosságot váltanak ki. A moz- gáskoordinációban zavarok keletkeznek, melyek nagy szerepet játszanak a balesetek előidézésében. A belső szervek közül az alkohol megtámadja a májat, á szívet, a gyomrot, a beleket, súlyosan károsodik a vérrendszer és az idegrendszer. A máj méregtelenítő funkciója, amely jelentős szerepet játszik a szervezet anyagcseréjében, súlyosan károsodik. A májsejtek folyamatosan elpusztulnak, helyüket működésre nem alkalmas kötőszövet foglalja el, ezt követően áll be a gyakran gyógyíthatatlan májzsugorodás. A túlzott alkoholfogyaszíás a gyomor-bélrendszerben idült gyomor, illetőleg bélhurutot idézhet elő. Az alkoholhatás befolyásolja az emésztési folyamatokban szerepet játszó savak kiválasztását. Az alkoholisták étvágytalanok, gyakori a reggeli hányás, és ilyenkor a beteg újabb pohárhoz nyúl. A fertőző betegségekkel szemben csökken az ellenállóképességük, gyakran szenvednek tüdőgyulladásban. Az alkohol az ideggyulladások előidézésében is szerepet játszik. Ezeknél az ideggyulladásoknál, melyek általában az alsó végtagokon keletkeznek, először fájdalom jelentkezik, majd később bénulások, járászavarok. Az alkohol a májban és a vérben metabolizálódik — alakul át. A fokozott anyagcsere termékei károsan hatnak a szívizomra, némelyek gátolják a szívizom-fehérje termelését. Az alkoholisták fehérjefelszívódási képessége is lényegesen rosz- szabb és ez előidézi a szívizom- fehérje anyagcseréjének súlyos zavarát. Változásokat idéz elő a sók, enzimek szintjében is és ez mind összegezve magyarázatot ad majd arra a ma még kutatott jelenségre, hogy a súlyos alkoholisták egy része májbeteg, más része szívbeteg lesz, jelentős részüknél pedig egyéb szervi megbetegedések lépnek fel. /I krónikus alkoholisták nagy része észleli a bal- kamragyengeség jeleit, ami teljes és tartós alkoholmegvonás után rendeződik. A többi szívműködési zavar kezelésének lényege is az abszolút alkoholmegvonás. Az alkoholista betegre az érzelem és értelem útján igyekszünk hatni. Az érzelem útján történő ráhatás nem vált ki ingerültséget a betegből, hiszen józan állapotban' ő is javulásra törekszik. Kezelésük sok türelmet és megértést igényel a környezettől is. űr. KVASZ LÄS2LÚ, CSc. ÚJ szó 1979. IX. 14.
