Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-10 / 213. szám, hétfő
josef Kortítik elvtárs beszéde 1979 K. 10. (Folytatás az 1. oldalrólJ kerüljön közös asztalainkra. Már abban az időszakban, amikor a rendkívüli szárazság fenyegetni kezdte a termést, döntés született, hogy külföldön vásároljuk meg a szükséges mennyiségű gabonát. Ezzel egyidejűleg minden belső erőforrást mozgósítottunk a jól szervezett, veszteség nélküli aratás elvégzésére. Az idei aratást olyan fel lélelek közepette végeztük, amikor minden eddiginél fokozottabb mértékben törekszünk a társadalom életének minden szakaszán a hatékonyság növelésére, a jó minőségre és a gazdaságosságra. Husák elvtárs nemrégen ismételten rámutatott, hogy a világ gazdasági fejlődésében történt változás következményei megoldásának útja a termelésben a tartalékok mozgósítása és az erőforrások hatékonyabb képzése. Ez világos irányt mutat mezőgazdaságunk további fejlesztésében is. Számításunk szerint a Cseh Szocialista Köztársaságban az idén 5,7 millió tonna gabonát takarítunk be. Ez kevesebb a múlt évi termésnél, s alatta marad a tervezett mennyiségnek is. Azonban nemcsak a kitermelt mennyiségről van szó. A gabonakérdés megoldása komplex dolog. Nagyban befolyásolja a nyersanyag- és a pénzügyi forrásod képzését, az egész népgazdaság helyzetét és a létbiztonságot. Mindenkit érint, ezért feltétlenül szükséges, hogy mindenütt ismerjék — éspedig nemcsak a közgazdászok, hanem valamennyi dolgozó —, hogy mit mennyiért termelünk. A mezőgazdaságra is érvényes, hogy a végeredmény a sikerek meghatározó követelménye. Ez az idejekorán! és egyúttal jó minőségű betakarítás, a lehető legkisebb szem- veszteség, a gépek legteljesebb kihasználása és az energiatakarékosság. Az idei tapasztalatok is igazolják, hogy habár rendszeresen javul az irányítás és a szervezőmunka, azonban még mindig sok a kihasználatlan lehetőség. Nem férhet kétség ahhoz, hogy az egész termést be kell takarítani, nem mindegy azonban, hogy menynyibe kerül a munka. Ezért a betakarítási költségek csökkentését a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés előnyei egyre hathatósabb kihasználása fontos részének tekintjük. A CSKP Központi Bizottságának 13. ülése, amely megtárgyalta, hogyan teljesítik a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a XV. pártkongresszus haátrozatait, nagy figyelmet szentelt a szemestakarmányok hatékony felhasználásának. A szeimestakarmányok hetven százalékát teszik ki az egész takarmányalapnak. A szemestakarmány felhasználásában a világszínvonallal való összehasonlítás megmutatja, hogy ezen a téren nagyok a tartalékaink. Nem jól gazdálkodunk ott, ahol a súlygyarapodás és a hasznosság nincs arányban a felhasznált eszközökkel. A szemestakarmányok felhasználásában a maximális takarékosság követelménye arra kötelez bennünket, hogy fokozott figyelmet szenteljünk a t ak a r má n y f é lé k be t a k a r í tá sá nak, és gondoskodjunk a rétek és legelők hozamainak fokozásáról. Az idén is sok indokolt 'bírálat hangzik el azokkal az eseteikkel kapcsolatban, amikor jelentős területekről nem takarítják be a termést. Ha pedig nincs mit etetni, akkor nagy erőfeszítést tesznek a központi alapokból szemestakarmányok utólagos kiutalásáért. Ez számos problémát okoz a külkereskedelemben és megterheli fizetési mérlegünket. Nyíltan meg kell mondanunk, hogy a l a k o ss ág é le lm i szere I látását biztosítjuk, de a mezőgazdasági üzemekben előforduló fogyatékosságok miatt az állam nem fizet. Ezen a téren nagyobb fegyelmet követelünk meg. Indokolt büszkeséggel tölt el bennünket az a tény, hogy a nyomor megszüntetésével egyidejűleg a szocializmus megszüntette az éhezés gondját is Nincs még fél évszázada sem annak, hogy ezeken a helyeken tüntetések zajlottak le „Kenyeret és munkát!“ jelszavakkal. Bizonyára mindannyian örülünk annak, hogy a nyomor és az inség vissza térbe tét len ül a múlté. Kommunista pártunk sokéves harcot vívott ezért. Nem békéi hetünk azonban meg azzal, hogy a bőség egyeseknél pazarlásban nyilvánul meg, hiszen a becsületes embert meg kell hogy lendítse, ha arról hall, hogy minden ötödik darab kenyér a hulladékba kerül. Ez nemcsak gazdasági kár. Sem a múlt fájó emléke, sem pedig a világ más részein napjainkban éhező százmilliókról tájékoztató adatok nem engedik meg, hogy az Ilyen pazarlásba belenyugodjunk. A kenyér iránti tisztelet érzésének megerősítésében, mindennemű élelmiszer nagyobb megbecsülésében fontos hozzájárulást látunk az országunk gazdagságának hatékonyabb kihasználásáért, az emberi munka termékeivel való szocialista módszerű gazdálkodásért folyó küzdelemhez. A szocialista ember nevelésében az említett értékek tudatának megerősítése az egyilk legfontosabb feladat. Az élelmiszerellátásban az önellátás fokozása a párt mezőgazdasági politikájának stratégiai irányvonala. Ezért a hetedik ötéves tervidőszakban a gabonatermesztés további növelésével, nagyobb hektárhozamokkal számolunk. Ezért nagyon jól ki kell használnunk, meg kell művelnünk minden darab mezőgazdasági földterületet. A nemzeti bizottságoknak is az eddiginél 'nagyobb aktivitással kell törődniük azzal, hogy minden darab földnek gazdája legyen, hogy minden darab föld termést adjon. Egy lakosra mindössze egyliar- mad hektár szántóföld jut nálunk, ami az egyik legkisebb átlag Európában. Mégis az érvényben levő intézkedések ellenére a CSSZK 3,3 millió hektár szántóföldjéből tavaly újabb tízezer hektárt fordítottak más célra. Befejezzük az aratást, egyidejűleg megkezdjük az őszi munkákat. A kapások, a kukorica és a takarmány begyűjtésének igényes feladata vár ránk. Jó termés ígérkezik, bízunk benne, hogy sikerül megjavítani a takarmányalapot. Egyes zöldség faj ták, például az uborka, paradicsom, káposzta, sárgarépa stb., nagy termésének is a konzervgyárakba és a háztartásokba kellene kerülnie. A boltokban levő áruválaszték azonban mindeddig nem felel meg a bő termésnek. Az emberek megértik, ha a piacról hiányzik valami akkor, amikor szűkös a termés. Indokoltan elítélik azonban azokat a z eseteket, amikor kényelem- szeretet, tehetetlenség vagy hanyagság miatt nem jut el rendeltetési helyére a termés. Számos intézkedést tettünk már ezen a téren a problémák megoldása céljából. Itt az ideje, hogy felelősségre vonják azokat, akik nem eszerint dolgoznak. A gabona jó terméséért, a lakosság ellátásáért folyó igyekezetnek megvannak a nemzetközi összefüggései is. Minden tonna gabona, ez a stratégiai nyersanyag hozzájárul államunk gazdasági erejéhez. Csökkenti függőségünket a drága és nem mindig hozzáférhető behozataltól. Jól tudjuk, hogy merész céljaink elérésének alapvető feltétele a békés élet távlata. Azokban a napokban, amikor megemlékezünk a második világháború kitörésének 40. évfordulójáról, újból tudatosítjuk a béke értékét. Megműveljük a földet és a holnapba vetett bizalommal takarítjuk be' termését. Békés életünk kezessége a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal -való szövetségünk. A béke minden ellensége ellen szilárd bástva közös védelmünk a Varsói Szerződés keretében. Hiszem, hopy mind anyiunk meggyőződését fejezem ki azzal, hogy szövetségeseinkkel vállvetve biztosítsuk szép hazánk védelmét, s közös igyekezettel járulunk hozzá az emberiség nagy ideálja meg valósításához, a kardnak ekevassá kovácsolásához. AZ ELLENSÉG KOZOS VOLT A partizánok és a katonák harci együttműködése a Szlovák Nemzeti Felkelésben A Szlovák Nemzeti Felkelés arcvonalait 35 évvel ezelőtt közösen védelmezték a náci megszállók ellen a szlovák hadsereg hazafias egységeinek katonái és a partizáncsapatok. Bátor és elszánt harcuk, a szovjet segítség, a II. csehszlovák ejtőernyős-dandár Közép-Szlovákiába érkezése, a kárpát-duklai hadművelet megindítása nélkül lehetetlen lett volna, hogy több mint két hónapig tartsák a felkelés szabad területét. Ezen az ellenségtől körülvett területen Indult meg a nemzeti demokratikus forradalom, fejlődött a demokratikus szellemű élet. A felkelés sikerét biztosítandó sok-sok akadályt kellett leküzdeni az élet minden szakaszán, kiküszöbölni a felkelés katonái és a partizánok között felmerülő félreértéseket a harci együttműködés elérése érdekében. A régebbi történetírás és a felszabadulás utáni újságírás e kérdéseket eléggé egyoldalúan, az ötvenes években pedig nemegyszer súlyos torzításokkal magyarázták. Voltak esetek, amikor egyoldalúan a felkelés hadseregének a jelentőségét emelték ki, máskor viszont — s ez volt a gyakoribb — csak a hibáit látták, a fő harci erőt csak a partizánok javára írták. Igaz, hogy a partizándandárok és -osztagok történetét is vagy eltúlozták, vagy nem adták meg nekik a kellő tiszteletet. A felkelés fegyveres erőivel kapcsolatos féligazságok vagy hazugságok félrevezethették azokat, akik nem vettek részt benne s a fiatalabb nem zedéket, de nem így a szemtanúkat és a résztvevőket, akik elutasították ezeket a valótlanságokat, s követelték a felkelés igazságos értékelését. Később javultak a feltételek, s a CSKP a XII. pártkongresszus után határozatot fogadott el a felkelés fő szervezőinek rehabilitációjáról, s a párt egyértelműen marxista—leninista álláspontra helyezkedett a szlovákiai nemzeti-felszabadító harc kulcsfontosságú kérdéseiben. A CSKP felhívással fordult a történelemtudományi dolgozókhoz, hogy az új történelmi forrásmunkák alapján foglalkozzanak a felkelés értékelésével, távolítsák el torzításait, s teljes és reális képet nyújtasanak e jelentős eseményről. Az eredmények elfogadhatóak, objektívak voltak. A felkelés hadseregét katonák és partizánok alkották. Az I. csehszlovák hadtest ötven—hatvanezer főből állt, irányítója a szlovákiai hadtest- parancsnokság volt. A partizánok száma 15—20 ezerre tehető, ezek a szlovákiai partizánegységek főparancsnokságának voltak alárendelve. 1944. szeptember 12-től mindkét csapat irányítását az újonnan létesített Szlovák Nemzevédelmi Tanács vette át, amelynek megalapítását “áz SZNT ülésén maga Gustáv Husák sürgette. Az SZNT ellenőrzése alatt működő tanács rendkívül fontos szerepet töltött be a katonák és a partizánok közötti feszültség enyhítésében, a félreértések tisztázásában. E közös szerv létrehozása a fegyveres harc vezetésére a felkelés fő szervezőinek egyik pozitív intézkedései közé sorolható, ha ugyan egyes beavatkozásai a harc konkrét kimenetelével kapcsolatban nem is mindig a forradalom érdekeit tartották szem előtt; ugyanis a tanács tagjainak nagy részét a burzsoázia képviselői alkották. Amikor a Szlovák Nemzeti Felkelés kitört, a partizánok és a katonák még nem fejezték be úgy a harci előkészületeket, hogy teljes mértékben sikerre vihették volna Szlovákia visz- szafoglalását a hitlerista egységektől. Ezért a strečnói és a telgárti első sikeres harcok kivételével elég korán vissza kellett vonulniuk. Nem volt ugyan hiány harci elszántságban, viszont hiányos volt a felszerelés, a szervezésben is hibák merültek fel, s a tartalékosok mozgósítása épp csak akkor folyt. A szlovák hadsereg két legjobban felszerelt egysége, a kelet-szlovákiai két hadosztály teljesen elvesztette jelentőségét a felkelés számára, mert annak vezetői felkészületlenek, határozatlanok és merevek voltak. A katonai és a partizánegységeket összevetve, az első harcok idején nagyon sok tény a partizánok javára szól. A partizánok könnyűfegyverekkel gyorsabban szálltak harcba, és erkölcsi-politikai tekintetben sokkal felkészültebbek voltak. A partizánokat joggal tekintették a kommunista párt had seregének, a forradalom harcosainak. Támogatták a kommunista párt irányvonalát a nem zeti és demokratikus forradalom kibontakoztatásában, harcuk szorosan egybekapesoló dott a Szovjetunió nemzeteinek harcával. A partizánmozgalom nem egy tekintetben eílensú lyozta a jelkelés hadserege vezetőségének burzsoá orientáció jáJ. Éppen a legkülönfélébb nemzetiségű partizánok között nyilvánult meg leginkább a proletá r in tér naciona lizm us. Nemzetiségi hovatartozásra va lő tekintet nélkül harcoltak Szlovákiában nemcsak a Szlo vák Nemzeti Felkelés céljaiért, hanem saját nemzetük szabad ságáért is, szélesebb nemzet közi összefüggéseket teremtve 'ezzel a felkelési harcoknak. A partizánok fő feladata az volt, hogy a hátországban meglepetésszerűen rajtaüssenek az ellenségen, gyors csa- patáthelyezéseket és hadmozdulatokat hajtsanak végre. A hitleri egységek elleni frontot a felkelési hadseregnek kellett tartania. Tények bizonyítják, hogy a ' hadsereg ezt a felada tát a hibák és hiányosságok ellenére két hónapig becsülettel teljesítette. Viszont a parii zánok is részt vettek a hadse reg oldalán a frontharcokban, tőként a nagyobb brigádok partizánjai. Éppen ezekben a frontharcokban domborodott ki. hogy az ellenség közös, ezért a harcnak is közösnek kell lennie. A kommunista pártnak és az SZNT-nek érdeke volt, hogy a hadsereg a felkelés támaszává váljék, forradalmi sereggéi legyen. s így biztosítsa a szabad területen létrejövő új rendszer megtartását. A párt képviselői. Karol Šmidke, Gustáv Husák, Jan Šverma arra törekedtek, hogy a hadsereget erkölcsi, anyagi harci tekintetben meg feladataikat, hogy csak a védelemre szorítkoznak, s lebecsülik a hadseregben végzett politikai munka jelentőségét. Mindezek ellenére tények bizonyítják a közös együttműködést. A Velicsko-brigád az V. hadcsoport kötelékében harcolt Martin, Strečno, Kralovany térségében, Jegorovék Turec és Telgari térségében s másutt. A Telgart melletti harcokban küzdött a Bjelik vezette Jáno- Sík-lMigád is, Žiar nad Hronom, Handlová és Žarnovice térségeben a ján Nálepkéről elnevezett s a Szlávok Szabadságáért nevű partizánbrigádok. A fegyveres egységek számára jelentős esemény volt a 2. csehszlovák ejtőernyős-brigád Szlovákiába érkezése, valamint az I. csehszlovák vadászrepülőezred harcbavetése. E jelentős segítség révén megsokszorozódott a felkelés harci ereje. Sokat vártak Viest tábornok érkezésétől is, aki 1944. október 7én átvette a hadseregpa- rancsonki tisztet Golian tábornoktól. Mindkét tábornok, Golian és Viest is őszintén antifasiszta volt, ennek ellenére a hadsereg vezetőségében továbbra is hiányzott a határozottság, az alapos elemzéseken alapuló helyzetmegítélés. ily említett hiányosságok kitt £, küszöbölésére nagy jelentőséggel volt a Banská Bystricában létrehozott partizánegységek szlovákiai főparancsnoksága. Feladata az volt, hogy gondoskodjon a partizánok harci felkészítéséről, politikai és erkölcsi színvonalukról, az egyes partizánegységek, valamint a partizánok és a katonák között összehangolja a harci akciókat, gondoskodjon az egységek átcsoportosításáról. képviselje a partizánokat a felkelés többi egységeivel szemben. A partizántörzskar vezetői tisztségét Karol Smidke töltötte be, aki politikai szem- pontiról a felkelés legelkötele- zettebb személyiségei közé tartozott és nagy népszerűségnek örvendett. A katonai ismeretek hiányát Smidke a problémák megoldásának tanúsított kommunista elvszerűségével, a sokéves pártfunkcionárius megérzéseivel pótolta. A törzskar számára nagy támogatást jelentett A. N. Aszmolov ezredes érkezése, akinek sok tapasztalata volt a szovjet partizánmozgaHom szervezésében, ismerte a hitleri ■seregek elleni harc bevált módszereit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója Soliskón, a hegyekbe való visszavonulás után (középen: Sverma, Slánský, Aszmolov). erősítsék. A párt lapja, a Pravda cikkeket közölt a hadsereg és vezetősége címére, a felkelés rádiója, a népgyűlések, a párt és a forradalmi nemzeti bizottságok által szervezett találkozók a legelső helyen emlegették a hadsereg érdekeit, annak harci kihasználását. H elytelen az a nézet, hogy a hadsereg parancsnoksága elvben mindig és mindenütt' elvetette a harci együttműködést a partizánokkal. Ez az együttműködés létezett, annak ellenére, hogy a két felkelt seregnek más-más volt a nézete a haditechnika, a politikai munka és egy sor más kérdésben. A katonai vezetés szemére vetette a partizánoknak, hogy rögtönöznek, igyekezett a partizánokat alárendelni a hadseregnek — ez viszont nem sikerült. A partizánok meg azt kifogásolták, hogy nincs rend a hadseregben, a parancsnokok nem teljesítik {Archív felv.) O któber utolsó napjaiban a felkelők a hegyekbe vonultak vissza. Az együttműködésnek ilyen helyzetben kellett volna a legszorsabbnak lennie. Éppen az ellenkezője történt. A hadsereg parancsnoksága elszigetelődött a partizánoktól, önálló, rosszul szervezett visz- szavonulást választott, s ezzel nagy-nagy veszteségeket okozott. Csupán néhány katonai egységnek — köztük a 2. ejtőernyős brigádnak — sikerült a visszavonulás csekély veszteség árán, s folytathatta a harcot a partizánegységek oldalán. 1944—45 téli hónapjaiban veszteségek leküzdése után kapott új erőre a partizánok harca. Az új feltételek közt harcoló katonák és partizánok ismét közel kerültek egymáshoz, s a partizánmódszerekkel folytatták a küzdelmet egészen a felszabadító szovjet hadsereg megérkezéséig. MIROSLAV KROPILÁK
