Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-07 / 211. szám, péntek
Mitől mai a film? A MOSZKVAI NEMZETKÖZI FILMFESZTIVÁLRÓL V életlen volt csupán — de kétségtelenül szerencsés ■—, hogy röviddel Moszkvába érkezésem után a tévében Szergej Geraszimov rendezőtől, a Szovjetunió népművészétől ezeket a gondolatokat hallottam: „Mit tekinthetünk a művészetben mainak? Mai az, ami izgalmas kortársainknak. Izgat hat ja őket egy kétszáz év előtti esemény, de meglehet, hogy ami ma történt, nem érdekli őket, mert a művészeti alkotás hiteltelen, leegyszerűsített, igaztalan ..." A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál előestéjén Szergoj Geraszimov ezekkel a szavaikkal fejezte be koroM hatásáról (Filip Mosz, a sík eres ama tőr fi Imes kezdet • ben a vállalat büszkesége, később következetességéért és meg nem alkuvásáért fizetnie kell: összetűz a feleségével, a barátaival és az üzem vezetőségével is). Az alkotásban groteszk elemek is fel-fel búk kannáik; az eml>eri lélek alapos ismeret**. <i Mteles környezetrajz révén a mű több egy inai hiva- tásos filmes helyzetének illusztrálásánál. Egyébként is — mint a rendező nyilatkozta — az amatőr és a hivatásos művész problémái lényegüket tekintve azonosak... Kieslowski, a lengyel filmeseik ún. harma Ipt Jana Bre/cnová és Ivan Vyskočil a cseh versenyfilm, Az ifjú ember és a fehér bálna főszereplői Hán Kudéla felvétele) a szovjet filmművészet'60. évfordulója alkalmából rendezett tévésorozatot, s a rendező gondolatai mottóvá váltak számomra, melyek a fesztivál első napjától az utolsóig végigkísérték ós minden újabb versenyfilm bemutatása után ismételtem meggyőződhettem arról, milyen igaz és kifejező a tapasztalt művész megállapítása. Gondolatait érdemes megjegyezni, hiszen a filmművészetben nincs önmagában üdvözítő téma, éppúgy, ahogy nincs tiltott, vagy eleve sikertelenségre, a néző érdektelen- ségére kárhoztatott téma sem. A művésznek a témához való viszonya, eszmei álláspontja a döntő, az, hogyan képes elrendezni, rendszerezni az anyagot, művészileg milyen hatásos formába tudja önteni, mennyire képes aktualizálni azt. Ezek a szempontok játszottak közre egy-egy fesztiválfilm sikerében vagy sikertelenségében. A szemle a különböző országok filmművészete stílusának, műfajainak, formáinak kereszt- metszetét adta. a mai világ problémáinak széles palettáját nyújtotta, sok-sok ötletet, gondolatot felvetve bemutatta a vonzó és sikeres, ám a kevésbé csábító és járható uhakat is. Krzystof Kiesluwski lengyel rendező Az amatőrfilmes című alkotása annak a műnek a példája, mely nyíltan, hatásosan és következetesen vizsgálja a művé'-" •> társadalom viszonyát, . zemélyi felelősség és a tisztesség kérdését boncolgatja, a kényelmes megalkuvás és az igazság szén vedéi vés kutatását állítva a mű középpontjába. Az alkotás megérdemelten kapta a három a ran vd íj egyikét. A mű hőse egyszerű gyári munkás, film fel vevőgépet vásárol, s fokozatosan a filmezés szenvedélye hatalmába keríti; bár külsőségeil»en kissé mulatságosan hat, önmaga azonban rendkívül komolyan veszi a dolgot, megszállottan arra törekszik, hogy mindent úgy érzékeltessen, aihogy az a valóságban van. Az amatőrfilmes tevékenységének ti\agi komikus ellwszé- lése általánosabb érvényű lesz és sokat elmond a művészet szociális-társadalmi visszahatásáról, valamint az alkotómunkának a művész életére gyadik nemzedékének kimagasló képviselője, sikeresen kamatoztatta dók umentumf M m - ren dez ä I tapasztalatait, s akárcsak korábbi filmjeiben, ebben is a hangsúlyt a környezet hitelességére, a természetes színészi játékra, s a párbeszédekre he- 1 yezte. A többi szocialista ország verseny filmjei egy kissé a győztes lengyel film árnyékában maradtak, bár a bolgár, a szovjet és a jugoszláv filmművészet átlagon felüli, tartalmi és formai szempontból érett alkotásokkal képviseltette magát. Csalódást okozott a fesztivál résztvevői számára a magyarok versenyfilmje. Az erőd, melyet Hernádi Gyula regénye alapján Szinetár Miklós rendezett. Az alkotók a „politikai thriller“ műfajával kísérleteztek; a mű cselekménye egy fiktív országiján játszódik s a történet szereplői háborúsdit játszanak. A film háborúellenes mondanivalója azonban az alapkonfliktus műviséige és keresettsége miatt elsikkadt, hiányoltuk az alkotás hitelességét és lélektani motiváltságát. A film mint művészeti ág egyáltalán nem tűri a színpadiasságot, az irodalmasí- tást, a nézőt arra kényszeríti, hogy a történet társadalmi, szociális, lélektani vagy földrajzi összefüggéseit keresse, s minden egysíkú metafora, vagy mesterségesen létrehozott modell a filmben hatását veszti; erről győzött meg a francia versenyfilm is. A kutyák. H lazáink részvételét a fesztiválon alapjában véve sikeresnek mondhatjuk, bár ]a- romil Jires filmje. Az ifjú em bér és a fehér bálna csak egy kisebb díjat kapott. A döntő azonban, hogy a rendező rutinos, kulturált filmnyelvet beszélő rendezőként mutatkozott be, aki a csehszlovák filmiskola legjobb hagyományait folytatja. Persze, a lengyel filmhez képest a Csehszlovák alkotás túlságosan „kozmetikázott“, az alkotók túlontúl ügyeltek minden részletre, minden jelenetre, a valóság ezért stilizáltnak hat, s bár visszafogottan, de mégiscsak a rideg esztétizálás jellemzi a filmet. Nem csunán a rendező egyéni, saiátry? kézjegyére gondolunk, hanem a film tartalmára is. melyben —•' Kieslowski nyíltságával és tér mészetességével ellentétben — érezhető a k is zárni t ot tsá g, a jól adagolt irónia. E két út tulaj* donképpon összehtasonlíthatat- lan, hiszen ellentetem, ám véleményem szerint a lengyel ren* dező által választott forma — a dokumenturizmushoz való hűség, a gondolati töltet, a társadalom időszerű kérdéseinek bátor felvetése — művésziileg gyümölcsözőbb, igényesebb és hasznosabb is. Szeml>enézni a mai világ eseményeivel, konfliktusaival és ellentmondásaival, a problémákat nem megkerülni, hanem feltárni — ennek szükségszerűségét érzik a kapitalista országok filmesei is. A múlt műfaji sémái, a l>evált klisék felújítása, a régi hollywoodi minták alapján, a filmcsillagok szerepeltetése — ma már idejétmúlt s a nézőt bizony közömbösen hagyják. Ennek iskolapéldája az az amerikaiak versenyfilmje, a Sanchez gyermekei, Hall Bartlett rendező alkotását a fősze- ren lő, Anthony Quinn népszerűségére, s az érzelmi kiszámí- tottságra építette. Ezzel szemben ismételten megerősödött egy másik művész óvó, harcra szólító hangja, azé az egyéné, aki már két évvel ezelőtt Moszkvából nagydíjjal távozott s az Idén sem kisebb kitüntetéssel hagyta el a szovjet fővárost. A rendező a spanyol fuan Antonio Bardcm, A Hét nap januárban című filmje azoknak a tragikus eseményeknek a krónikája, melynek a reakciós Spanyolország demokratikus átalakításáért folytatott küzdelmet kísérték. A rendező szándékosan kerülte a helyzet dramatizálását, sót filmjének nincs központi szereplője sem, ezzel a nézőt szándékosan megfosztotta attól, hogy azonosuljon a vásznon látott hősökkel. A rendező nem ítéli el a terroristákat, nem kell a haladó munkáscsoportok védelmére, hanem tárgyilagosan rekonstruálja tetteiket és állásfoglalásukat, s mint a továbbiakban kiderül, ítélete felesleges is lenne, hiszen a terroristák támadásának áldozatául esett egyének temetésén részt vevő tömeg tekintete, arokifejezése mindennél világosabban beszél. A film befejező képsora a mesterségbeli tudás iskolapéldája. O *7 ergej Geraszimovnak a w/L jelenidejűségről vallott nézetei teljes mértékben vonatkoznak Francesco Rosi Krisztus megállt Eboliban című munkájára, melyet a fesztiválon a harmadik nagydíjjal jutalmazták. Bár a film témáját a távolabbi múltból meríti, ennek ellenőre mindvégig az az érzésünk, hogy az idő megállt felettünk s a múltba fordulás még szem- beötlőbben kidomborítja a máig tartó áldatlan hel yezetet: a nyomort, az írástudatlanságot, a fasizmus megnyilvánulásait. Napjainkban, amikor a neofasiszta és anarchista csoportok Olaszországban égető veszélyt jelentenek, a rendező leleplezi a fasiszta ideológia hamis mítoszát, s rámntat az olasz társadalmi viszonyok lényegére. A fesztiválon külön fejezetet alkottak a fejlődő országok filmjei, közülük első helyen kell említenünk Mrinal Szén indiai rendező Parasuram című alkotását. A legendás favágóról szóló mese az elpusztíthatatlan emberi erő és méltóság jelképévé nemesedik, s a legelemibb emberi jogok kiáltványává válik. Ilyen szociális-politikai program jellemzi Afrika, Ázsia és La tin-Ameri ka országainak versenyfilmjeit is. A XI. moszkvai nemzetközi filmfesztivál véget ért, s átadta a stafétabotot Karlovy Va- rynak ahol a világ filmesei egy év múlva találkoznak. Ez az egy év aránylag rövid idő arra, hogy rendkívüli műszaki alkotások szülessenek, de a lengyel film moszkvai sikere igazolja, hogy a szocialista filmművészet sikeresen felvette a harcot az átlagossággal és az olcsó üzletiességgel, és minden feltételük megvan arra, hogy eszmeileg és művészileg értékes alkotásokat hozzanak létre. JOZEF PUŠKÄS Immár harmincadik éve nyitja meg kapuit a Szlovák Filharmónia, a bratislavai komolyzenei élet külföldön is elismert fóruma. Az alábbiakban tekint sünk vissza az elmúlt három évtizedre A múlt század végén Bratislava több nyelvű lakosságának zenei nyelvezete heterogén volt. A komolyzenét ebben az időben csupán a főúri kastélyok osztrák, illetve magyar együttesei fejlesztették. Bratislavában alkotott Haydn, Beethoven, Schubert. Gyönyörködhetett az akkori hallgatóság Mozart és Liszt játékában, Bratislava szülővárosa volt Hummelnek; otthont adott a fiatal Bartóknak, a közeli Galanta pedig Kodálynak, a zenei internacionalizmus óriásainak. A szláv folklórral átitatott zene főleg kolostorokban és templomokban kapott teret. Az első szlovák hivatásos zenészek a XX. század elején jelentkeztek, Mikuláš Moyzes, Viliam Figus Bystrý, Mikuláš Schneider Trnavský és Frico Kafenda személyében. 1918- ban cseh zenészek segítségével létrejöttek az első zenei intézmények. az opera es az első zeneiskola. A harmincas években új zeneszerzőnemzedék lépett föl Alexander Moyzes, Eugen Suchon, Ján Cikker, Ladislav Holoubek, Dezider Kardoš, Štefan Jurovský, Andrej Oče- náš és mások. A filharmónia 1949. szeptember 1-éri a Szlovák Nemzeti Tanács rendelete értelmében kezdte meg működését, kis kamarazenekarként — Václav Talich cseh karmester keze alatt a valamikori Vigadó (Redute) neobarokk stílusú épületében. Az első nyilvános hangversenyt Rajter Lajos érdemes művész, a zenekar állandó karmestere vezényelte. Az 1952— 53-as évadig Tibor Frešo zeneszerző, 1954 tői pedig Zdenék Bílek állt a zenekar élén. 1961- től az igazgatói és karnagyi tisztet Ladislav Szlovák nemzeti művész látta el. A zenekar időközben új erőkkel töltődött fel és nagy szimfonikus testületté fejlődött. 1957-ben a Ján Mária Dobrodinský vezetésével működő Csehszlovák Rádió vegyeskarával egészítették ki a társulatot. Számos hazai és külföldi előadóművész vendégszerepeit a szlovák Filharmóniával. Állandó szólistaként Tibor Gašparek (hegedű), Michal Karin (zongora), Ferdinand Kiinda (orgona ) és mások. A cseh karmestereken kívül neves külföldiek is gyakran álltak a zenekar élére: Deon Dixon, Witold Roivicki, Ferencsik János, Hans Swarowski, Malcolm Sargent, Antonio Pedrotti, Carlo Zecchi, Hermann Abendroth, Franz Konwilschny, Arvin Jansons, Georghe Georgescu, Nyikojaj Anoszov. A nagyzenekar hetente játszik bérleti hangversenyeket. Előadásukban kerülnek bemutatásra az új hazai szerzemények. A filharmonikusok felléptek Ausztriában, Olaszországban, a Szovjetunióban, az NSZK-ban, az NDK-ban, Svájcban, Franciaországban és Magyarországon. 1960-ban a filharmónia keretén belül megalakult a Bohdan Warchal által vezetett Szlovák Kamarazenekar. Magas művészi színvonalon előadott müvekkel szereztek hazánknak méltó elismerést és világhírnevet. Turnéztak a Szovjetunióban, Európa csaknem valamennyi államában. az USA-ban, Kanadában, Kubában és Japánban. 1968-tól a Szlovák Filharmónia igazgatói tisztjét Ladislav Mokrý, az UNESCO nemzetközi zenei szervezetének igazgatója látja el. A filharmónia ez évben hármas ünnepet ünnepel. Megalakulásán kívül megemlékezik Rajter Lajos érdemes művész karmesteri tevékenységének 50. és Ladislav Slovák nemzeti művész születésének 60. évfordulójáról. \ A Szlovák Filharmónia gondosan összeállított műsorral várja a komolyzene rajongóit. Nyitókoncertjén, október 25-én Ján Cikker Reggel (Ráno) című szimfonikus költeményét, Perényi Miklós csellóművész előadásában Schumann gordonkaversenyét és Honegger Dl- TRE-RE szimfóniáját hallhatjuk majd. HAMAR JUDIT A gömöri hegyek fiai Tévéműsor a Petőfi Sándor Magyar Partizán Csoportról „A naptár decembert mutatott, a németek dühödten csörtettek a Kohút rengetegében, s a Petőfi partizánosztag három részre szakadt. Kisebb egységekben könnyebb volt a mozgás, a visszavonulás. A három század közül a. Kassa felé igyekvőt Fábry József vezette. Útközben három napot töltöttek ebben az erdészlakban, amelynek akkor már csak egyetlen lakója volt. az öreg Fábián Ferenc, aki még idejében figyelmeztette Fáb- ryékat, hogy a rozsnyói helyőrség és a határvadászok éppen a Gyuri-tanya ellen készülnek ... S lakott az erdészlakban egy ideig Kozlov brigádparancsnok is vezérkarával. Innen ment a parancs a háromfelé szakadt Petőfi-osz- tag parancsnokainak: Megközelíteni a frontot s egyesülni az előretörő szovjet csapatokkal.“ Erről, is amit egyébként Tő- zsér Árpád a Gyuri-tanyán című írásából idéztem, szó volt abban a húszperces dokumentumműsorban, amelyet a csehszlovák televízió kettes programja sugárzott az elmúlt hét csütörök estéjén — a Petőfi Sándor Magyar Partizán Csoportról, parancsnokáról, Fábry Józsefről, továbbá Ádler Károlyról és egyáltalán a gömöri hegyekben végrehajtott bátor partizántettekről. Ez a műsor, a tévé nyelvén kiegészítette azokat az írásokat, amelyek az utóbbi hetekben, hónapokban kiemelték a Felkelés nemzetközi jellegét, amelyek tudósítottak a magyar partizánok aktív részvételéről is. Elsősorban Fábry József életútját követte nyomon, dokumentumok fölhasználásával, emlékezők közreműködésével. Az emlékezők közül hosszabban szerepelt Fábry István, József testvére, a Szlovák Nemzeti Tanács nyugalmazott alelnöke, egykori interbrigádista. Szó volt a Krasznahorka alatti szülőházról, a családról, amelyből Fábry József személyében harcos szellemű ember indult el, előbb a kommunista ifjúsági szövetség, majd a kommunista párt tagjaként vett részt a munkásmozgalomban; szó volt többszöri bebörtönzéséről is. Vajon milyen sors várhatott egy ilyen emberre a fasizmus előretörése után? — fogalmazódott meg e kérdés a műsorban, amely aztán részletesebben szólt Fábry József antifasiszta tevékenységéről, arról, hogyan szervezte, gyarapította eredményes partizánharcot folytató csoportját. r A kassai (Košice) stúdióban — Alexander Tamás és Ladislav Takáč forgatókönyvéből, Milan Šveblík kamerájával, Anton Ivančo rendezésében — készült lírai hangvételű, többnyire téli felvételekkel illusztrált összeállítás helyenként túl líraira sikeredett, ugyan, már-már pateti- kusnak tűnt, azonban így is megőrizte a lényeget, fölmutatta a lényeget. egy harcos emberi sorsból, amelyben — ez is elhangzott — kevés volt az idilli pillanat. —bor 1S79. IX. 7. 5 Magas színvonalon Harmincéves a Szlovák Filharmónia
