Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-07 / 211. szám, péntek
A napokban emlékeztünk meg a Szlovák Nemzeti Felkelés 35. évfordulójáról, amelynek kapcsán szólnunk kell a kárpát-duklai hadműveletről, a duklai harcokról. Ez a két történelmi esemény ugyanis közvetlenül összefüggött. A duklai harcokat is olyan történelmi mérföldkőként értelmezzük, amely mélyen bevésődött a nemzedékek tudatába, s a ta* nulságok kiapadhatatlan forrását képezi. Dukla élő tanúbizonysága a Szovjetunió szlovák népnek nyújtott internacionális, testvéri segítségének antifasiszta fellépésében, a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Egyben annak is tanúbizonysága, milyen nehe* zen született meg nemzeteink szabadsága, milyen úron váltak valóra a Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette munkásosztály vágyai, a dolgozó nép vágyai, a szociális és nemzeti szabadság. A szovjet—német front a második világháború kimenetelét eldöntő, meghatározó front volt. A bizonyító tények sokaságából talán elég megemlítenünk azt, hogy a szovjet—német fronton folyt a legkegyetlenebb és legádázabb küzdelem a szocializmus erői és a kapitalista rendszer között. Ebben a harcban bizonyította be a szocializmus életképességét és legyőzhetetlenségét. E küzdelem eredményei — a német fasizmus szétmorzsolása és a Szovjetunió oroszlánrésze e harcokban — hosszú évekre meghatározták a nemzetek, országok sorsát. A szovjet hadseregnek a fasiszta agresszor fegyveres erői fölött aratott történelmi győzelme a leglényegesebb objektív tényező, amely ösztönzőleg hatott a Hitler által leigázott európai országok antifasiszta mozgalmának a kibontakozására. A győzelem hatása Szlovákiában is jellegzetesen megnyilvánult. Ez volt a Szlovák Nemzeti Felkelés és Dukla közvetlen kapcsolatának egyik síkja. A másik síkon saját antifasiszta erőinek orientációjáról beszélhetünk, amelyet nagyon találóan fejezett ki Gustáv Husák, amikor a Tanúságtételben az SZNF-ről ezt írta: „A Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítése kezdettől fogva katonailag és politikailag a Szovjetunió felé orientálódott, A szlovákiai nemzetí-felszaba- dító harcnak ez az iránya már magából abból a tényöl adódott, hogy a fő kezdeményezője és vezető politikai ereje Szlovákia Kommunista Pártja volt... Életbevágóan fontos volt, hogy idejében megbeszéljük és koordináljuk a Szlovákiában tervezett össznemzett akció tervét a Szovjetunió politikai és főleg katonai vezetésének terveivel... Életbevágóan fontos volt ez a Szlovák Nemzett Felkelés, annak lehetőséget, sikere szempontján ból... Igen, ez volt a történelmi igazság, ez volt a valóság. A Szlovák Nemzeti Felkelés kedvezőtlen viszonyok közepette tört ki. A szovjet hadsereg még nem érte el határainkat, s az elgondolások, célok koordinációja még nem volt teljes mértékben megoldva. Szlovákia Kommunista Pártja és a Szlovák Nemzeti Tanács törekvéseit akadályozta a Beneš- párti burzsoázia népellenes politikája. A Szlovák Nemzeti Felkelés, nem nélkülözhette a Szovjetunió sokoldalú segítségét. Augusztus 29-e után ez a segítség nagyon sürgős volt. A szovjet politikai és katonai szervek rendkívül operatívan döntöttek a segítség sorsáról, amikor a CSKP moszkvai vezetősége, élén Klement Gottwald- dal ilyen kérelemmel fordult hozzá. Ugyanezt tette a londoni csehszlovák emigráns kormány is, mert a Beneš vezette burzsoázia látván a helyzetet, nem akart kimaradni a „játékból". így 1944. szeptember 2-án az 1. ukrán front parancsnoka, L Sz. Konyev, a Szovjetunió mar- sallja parancsot kapott a törzs- 1979. kartól, amelynek lényege abban állt, hogy a Szlovák Nem- IX. 7, zeti Felkelés megsegítésére külön hadműveletet hajtsanak 5 végre. A hadműveletnek Kros- no—Sanok térségéljen kellett lezajlania, Prešov irányában. A DUKLA ÉS A FELKELÉS MINIK CÍM fi HMOTU fő cél az volt, hogy az 1. és a 4. ukrán front átverekedje magát a szlovák területre, és egyesüljön a felkelő egységekkel. A hadművelet előkészítéséért és megvalósításáért Konyev marsall volt a felelős, aki engedélyt kapott a szovjetunióbeli 1. csehszlovák hadtest és a szlovák hadsereg két hadosztályának a bevetésére is. A fentebb említett okokból a hadműveletet nagyon rövid időn belül előkészítették, s a harcok kezdetét 1944. szeptember 8-ára tűzték kt. Az ilyen sietség nem volt szokásos, de más kiútat nem találtak. A Szlovák Nemzeti Felkelésnek sürgős segítségre volt szüksége, nem lehetett hát gondolkodni. 1944. szeptember 8-án Kros- no város mellett megkezdődött a hadművelet. A fő cél irányába — Krosno—Dukla—Prešov —• a K. Sz. Moszkalenko vezérezredes vezette 38. hadsereg támadott. Ennek a hadseregnek a kötelékébe tartozott az 1. csehszlovák hadtest is, amelynek 1944. szeptember 10- től L. Svoboda tábornok volt a parancsnoka. A segédszárnyon — Sanok—Prešov — egy nappal később lendült támadásba. A. A. Grecsko vezérezredes. 1. gárdaezredének egy része. A kárpát-duklai hadművelet lényege nem a szovjet vezetés stratégiai, vagy hadműveleti terve volt. hanem az a törekvés — írta I. Sz. Konyev —, hogy segítségére siessen egy baráti ország népének". Találó- an fejezte ki ezt a gondolatot K. Sz. Moszkalenko visszaemlékezéseiben, amikor ezt írtat „.. .a szovjet kormány, a legfelsőbb vezetés törzskara határozatot fogadott el, hogy a Kárpátokon keresztül vezeti a támadást, ami katonai szempontból előnytelen, de politikai szempontból szükséges volt." Ehhez hozzá kell fűznünk, hogy ha nem tört volna ki a Szlovák Nemzeti Felkelés, ha ennek nem lett volna sürgősen szüksége a Szovjetunió katonai segítségére, a kárpát- duklai hadműveletre sohasem került volna sor. Eredetileg azt feltételezték, hogy a hadművelet gyors támadó ütemű lesz, hogy a szovjet és csehszlovák egységek négyhat nap alatt áttörnek Stará Ľubovňa—Prešov—Stropkov térségébe. Ebbein kellett segítenie a szlovák hadsereg már említett, Északkelet-Szlovákíá- ban állomásozó két hadosztályának, amelynek részvételével az SZNF és a kárpát-duklai hadművelet haditerveiben is számoltak. Ügy tervezték, hogy a hadművelet megkezdése utáni harmadik napon a két hadosztály hátba támadja a fasiszta védelmet, s ezáltal a szovjet egységek számára szabaddá teszik a Kárpátok hágóit. A hadosztályok viszont a döntő pillanatban csütörtököt mondtak, a hitleri egységek lefegyverezték őket, s a katonák nagy részét fogságba hurcolták. — „A kelet-szlovákiai hadosztályok elvesztését — írja Gustav Husák — a Szlovák Nemzeti Felkelésre a kezdet kezdetén mért legnagyobb csapásnak tekinthetjük: ezek voltak a legjobban felfegyverzett és legösszeforrottabb egységei a szlovák hadseregnek, amelyeknek kulcsfontosságú feladatuk volt az, hogy közvetlen kapcsolatba lépjenek a szovjet hadsereggel. A hadosztályok kiesése volt az egyik oka annak, hogy a kárpát-duklai hadművelet nem érte el a támadás tervezett ütemét, hogy hosszadalmassá vált, kegyetlen és véres harcok emlékévé. A hitleri vezetés a találkozás megakadályozásával csökkentette a tervezett támadás ütőerejét, s egyben lehetővé vált számára, hogy újabb erőket és eszközöket vessen be a Kárpátok térségében. A Kelet- Szlovákiában működő partizánegységek ugyan több ízben meghiúsították a hitleristák terveit, de leljesen nem tudták őket visszaverni. Ehhez nem volt elég erejük. És így történt, hogy az ellenség állandóan friss erőket, új eszközöket vethetett be a 38. hadtest és a 4. ukrán front egységei ellen. Ha meggondoljuk, hogy a felkelési egységek a harc folyamán formálódtak, ahogy Gustáv Husák írja, „menet közben alakították meg szervezeteiket, teremtették meg harci koncepciójukat"; a felkelés számára fontos volt, hogy az említett egységeket nem vethették be ellenük. Ez nagyban befolyásolta a helyzetet a „szabadság szigetén“, lehetővé tette a felkelési front megerősítését. Helyes tehát, ha a kárpát-duklai hadművelet megkezdését a felkelést harcok új, második szakaszának kezdeteként tekintjük. 1944 szeptemberének második felében a Kelet-Kárpátokért folytatott harcok súlypontja fokozatosan áthelyeződött 1. J. Petrov vezérezredes 4. ukrán frontjának harcvonalába. A kárpát-duklai hadművelet stratégiai jellegűvé vált, s kelet-kárpáti hadművelet lett a neve. A kárpát-duklai hadművelet ennek részévé vált. A Kárpátokért folyó harcok 1944 szeptemberében és októberében sem szűntek meg annak ellenére, hogy nyilvánvalóvá vált: a Szlovák Nemzeti Felkelés térségébe nem lehet gyorsan áthatolni. A hitleri vezetés állandóan növelte erőit a mintegy 67 kilométeres vonalon, például a hadosztály száma 18-ra nőtt. Ezeket az egységeket a szovjet—német frontról vonták el. A hadművelet idejében, 1944. szeptember 21-én, amikor Grecsko hadserege felszabadította az első szlovák falut. Ka- linovót, kezdődött meg közvetlenül Csehszlovákia szovjet hadsereg általi felszabadítása. 1944. október 6-án lépett a haza földjére az 1. csehszlovák hadtest, s ezzel jelentősen megerősödött a hazai ellenállási mozgalom, s annak a CSKP politikájára való orientációja. iA lkárpát-duklai hadművelet megvalósítása a Szovjetunió, népei és fegyveres erői legtisztább internacionalizmusából fakadt. Benne tükröződött az SZKP és a Szovjetunió mély tisztelete a csehszlovák nép nemzeti-felszabadító, antifasiszta küzdelme iránt. Egyben a lenini párt mély felelősségérzeté neik a megnyilvánulása is volt a nemzetközi munkásosztállyal, annak a forradalmi folyamatban való részvételével szemben. Dr. ERVIN PAULIAK CSc. alezredes Megérdemelten kapja meg az új tagkönyvet hogy annak idején megérdemelte a bizalmat. Manet Ferenc elvtársat a 4040-es részleg legtapasztaltabb kommunista munkásai készítették fel a tagjelöltségre. Munkahelyén a legaktívabb fiatal munkások közé tartozott. 1973- ban az alapszervezet taggyűlése egyhangúlag megszavazta a tagjelöltek sorába való felvételét. Manet Ferenc nem okozott csalódást, párttaggá jelölése előtt és után sem. Aktívan tevékenykedett munkahelyén; többek között nagy lendületet vitt a Nemzeti Front tömegszervezeteinek tevékenységébe, főleg a SZISZ üzemi alapszervezetében. E tevékenység mellett politikailag is, szakmailag is tovább képezte magát. Politikai fejlődése, szakmai tudása és főleg aktivitása olyan fokot ért el, hogy a legutóbbi értékelő taggyűlés előtt az elsők között javasolták a 6. számú alan- szervezet új vezetőségébe. Az évzáró taggyűlés szavazása is egyhangú volt, és azóta is nagyon hasznos tagja a vezetőségnek. A fiatal munkásoknak a párttagjelöltek sorába való felkészítését tartja legfőbb feladatának. Ezt az idősebb kommunisták is nagyon helyeslik, mert mint mondták, a szakmában, a politikai nevelő munkában egyaránt tekintélyt szerzett magának a fiatal munkatársak körében. A pártalapszervezet aktivistájaként dolgozik a SZISZ-fiata- lok között. Amikor a pártalapszervezet bizottságában Manet Ferenc teN agymegyer (Galovo) virágos, parkosított utcáit járva gyakran látunk két idősebb embert a virágokat öntözni, rózsafákat metszeni, füvet kaszálni. Ök varázsolják széppé, meghitté az egyre jobban fejlődő csallóközi városkát. Az egyik közülük Matlák István, aki betöltötte hetvenedik életévét, de még egyenes a tartása, keményen szorítja szerszámát, s kék szeme tisztán, acélosan villan, mint a kasza éle, pedig küzdelmes élet áll mögötte. legnagyobb nyomorban sínylődött. Az átélt szenvedések acélozták meg erejét, növelték hitét egy eljövendő szebb életben. Úgyszólván ahány bérlő, birtokos volt a Csallóközben, jóformán mindenütt dolgozott, s mindenüt csak elnyomással, kizsákmányolással találkozott, így lett egyik szervezője az 1929-es nagymegyeri sztrájknak. Szoros kapcsolatot tartott fenn az illegalitásba kényszerült párttagokkal, s élesztgette, táplálta a forradalom lángját. A második világháború őt sem kímélte. A SAS behívóparancs őt sem kerülte el. Ekkor már recsegett-ropogott a mondvacsinált szövetség, s világos volt, hogy a gazdagok háborúja elveszett, ö azt is tudta, hogy a szegénynép nem háborút, hanem rabláncait vesztette el. Drezdáig jutottak, már hallani lehetett a szovjet ágyúk dörgését, amikor azt mondta társainak: — Fiúk! Ne nyugatra masírozzunk, gyerünk jó irányba. Ez az otthont, a Csallóköz rónáját, a vérrel és verítékkel áztatott mások-földjét jelentette. Hazaindultak, de fogságba estek. Élete legborzalmasabb napjai voltak, mert táboruk a hírhedt auschwitzi koncentrációs tábor volt. Talán nem is any- nyira a fogság volt nehéz számára, hanem a környezet, a friss, égett emberszag, az emberiség ellen elkövetett legnagyobb gaztett még látható bizonyítékai voltak elviselhetetlenek. 1948-ban került haza. A dolgozó nép 1948-as győzelme után ismét párttag lett. Harcolt és dolgozott tovább. 1957-től tagja lett a népi milíciának, ma négy fia vette át az apa fegyverét, hogy soha többé ne legyen háború, éhség, szenvedés, ne legyen soha senki la’ója Au- schwitznek s a hozzá hasonló haláltáboroknak. P ista bácsi ma is aktív tagja pártunknak s bíráló szóval harcol a hibák ellen, virágot ápol, hogy szebb legyen a föld. Tudja merre kell menni: töretlen hittel mindig csak jó irányba — ahogy ő mondta: „Szép irányba. FECSÖ PÁL A Komáromi (Komárno) Steiner Gábor Szlovák Hajógyárban nagyon fontos szerepe van a hatékony pártmunkának. Ebben az ipari vállalatban tevékenykedik a komáromi járás egyik legnagyobb létszámú alapszervezete, a hatos számú alapszervezet, amelynek tagságát azok a kommunista munkások képezik, akik az épülő hajókon a befejező munkálatokat végzik. Itt kétszeresen is szükséges a kommunista hozzáállás: elvégre ők végzik az utolsó simításokat, próbákat a hajón és egyetlen kommunistának sem lehet közömbös, milyen minőségben adják át a hajókat a megrendelőknek. Az alapszervezeti pártbizottság Korber Nándor irányításával már hónapok óta fokozott gondossággal készülődik a tagkönyvcserére. A felkészülés során szorosan együttműködik a pártcsoportokkal. A vezetőségben az idősebb, tapasztalt kommunisták mellett több fiatal kommunista munkás fejt ki nagyon hasznos tevékenységet. A hatos számú alapszervezet ezekkel a fiatalokkal valósítja meg a XIV. és XV. pártkongresszusnak azt az irányelvét, amely szerint a párt sorait elsősorban rátermett fiatal munkásokkal kell erősíteni. A 28 éves Manet Ferenc csőszerelő, a pártbizottság tagja, egyike azoknak a fiatal kommunista munkásoknak, akikkel erősödött a 6. számú alapszervezet, aki jó kommunista, s példát mutat fiatal munkatársainak. Már sokszor bebizonyította, vékenységét értékelték, nyíltan, bírálóan mutatott rá a hiányosságokra. Kritikusan elemezte saját tevékenységét, rámutatott, hogyan szeretné a jövőben javítani munkáját, hogy politikai és szakmai ismereteivel az eddiginél nagyobb mértékben segíthesse elő a pártbizottság és az egész vállalat eredményeit. A pártalapszervezet bizottsága továbbra is megbízta őt a fiatal munkások pártba való felkészítésével. Ennek érdekében továbbra Is ő lesz a 6. számú pártalapszevezet aktivistája a SZISZ üzemi szervezetében. Azonkívül az a megtiszteltetés érte, hogy lehtőséget kapott tanulni a marxizmus—leninizmus esti egyetemén. Minden tőle telhetőt megtesz tanulmányainak eredményes elvégzése érdekében. Az első évfolyamot már sikeresen elvégezte. A marxizmus—leninizmus esti egyetemén szerzett tudását már a pártoktatási évben kamatoztatni akarja: alapszervezeté- ben az alapfokú pártoktntás hallgatóinak előadója lesz. Ebbe a csoportba több pártonkí- vüli munkatársat is besoroltak. Mindezek után az alapszervezet pártbizottsága javaslatot terjesztett a taggyűlés elé, hogy Manet Ferencet sorolják be az új párttagsági könyv várományosainak névsorába. A taggyűlés egyértelműen jóváhagyta a javaslatot. Ez ígv helyes, hiszen Manet Ferenc kommunista hozzáállásával, tevékenységével már sokszor bebizonyította, hasznos tagja a pártnak — ipazi, elvhű kommunistává edződött. KOLOZSJ ERNŐ Matlák István A vasútállomás közelében egy csendes kis utcában, kerek park mellett van Matlák Istvá- nék családi háza. Itt beszélgetünk Pista bácsival múltjáról, jelenéről. Agrárproletár családból származik, hatan voltak testvérek, ő volt a legidősebb. Mint az abban az időben lenni szokott, az öt osztály elvégzése után neki is munkát kellett keresnie, hogy segítsen a család megélhetésén. Tizenkét éves korában nőtt hozzá a mezőgazdasági szerszámokhoz, « azóta sem tette le őket. Amit az iskolában nem tanulhatott meg, arra megtanította az élet. Abban az időben kezdett szervezkedni az agrárproletariátus, kereste és megtalálta az utat a szervezett munkásokhoz. Matlák István saját életén, nyomorúságán keresztül ismerte föl az elnyomás okát, de megismerkedett a mozgalom alapelveivel Is. Céljai, gondolkodásmódja, életfelfogása egyezett a kommunista pártéval, így lett 1928-ban, alig húszéves korában a CSKP tagja. Gyerekfejjel élte át az első világháborút. Míg édesapja a fronton harcolt, a család a
