Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-06 / 210. szám, csütörtök

MINDEN ORSZÁG KÖTELES A BÉKÉÉRT HARCOLNI (Folytatás az 1. oldalról) javulásáról is. Rendkívül fontos­nak tartjuk a stratégiai táma­dóreg y verek korlátozásáról megkötött új szovjet—amerikai szerződést, és reméljük, hogy újabb sikerek születnek a ’le­szerelésben, — mondotta. Természetes, hogy mindenek, előtt a nagyhatalmak felelősek a nemzetközi feszültség enyhü­léséiért, de a béke kérdése a kis és nagy államok figyelmé­nek is a középpontjában á'il. Ezért minden ország köteles a béike megszilárdításáért harcol­ni. Veszélyesnek minősítette a közel-keleti helyzetet, és síkraszállt a válság igazsá­gos rendezése anel’iett, a Pa­lesztinai Felsza- badítási Szerve­zet részvételé­vel. Az elmaradott­ság és a gazda­sági válság le­küzdésének egyedüli haté­kony eszköze- tkérit az új nem­zetközi gazdasá­gi rend kiépíté­sét jelölte meg. Izrae’i — az Egyesült Álla­imok támogatá­sával — agresz- szív akcióival meghiúsítja a közel-keleti tartós béke meg­teremtésére tett erőfeszítése­ket, hangsúlyozta a következő felszólaló, Hafez Asszad szí­riai elnök. Többek között megállapítot­ta: Izrael mindig az arab egy­ség megbontására törekedett. Most sikerült Egyiptomot is a cionista hálóba csalni. Egyip­tom elárulta az arab vi'iág ér­dekeit, aminek közvetlen követ­kezménye a Dél-Libamon ellen irányuló izraeli agresszió foko­zódása. A szíriai elnök elutasította a palesztinok úgynevezett önren­delkezési tervét és figyelmezte­tett arra, hogy az izraeli terv célja a palesztin kérdésről foly­tatott tárgyalások leállítása s Tel Aviv befolyásának kiterjesz­tése Palesztina egész területé­re. Rámutatott, hogy Szíria folytatni fogja a harcot az igaz­ságos közel-keleti békéért, amely cs<*k úgy valósulhat meg, ha az izraeli csapatok kivonul­nak a megszállt területekről és a palesztin nép élhet törvényes jogaival. A közel-keleti helyzettel fog­lalkozott vitafelszólalásában Szaddam Husszein iraki elnök. Hangsúlyozta: az egyiptomi kor­mány közvetlen kapcsolatot te­remtett a cionizmussal és az amerikai imperializmussal. Az úgynevezett békeszerződést az arab országok abszolút többsé­ge elutasította. A Szadat-rezsim nyíltan meg­sértette Palesztina arab népé­nek jogait. Ezt az el nem köte­lezettek mozgalma nem nézhe­ti tétlenül, hiszen ez az árulás veszélyezteti a közel-keleti béj Az afrikai országok képviseletében Kenneth Kaunda zambiai elnök szólalt fel az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletén (CSTK — felvétel) Hasonló hangnemben szólalt fel Madagaszkár, Etiópia, Irán, Angola és Líbia képviselője. A vita első napján kért szót Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végre­hajtó Bizottságának elnöke. Az egyiptomi—izraeli különszerző-' dést „új katonai paktumnak minősítette, amellyel az Egye-* sült Államok a felbomlott CENTO-paktumot akarja helyet­tesíteni“. Figyelmeztetett arra, hogy Egyiptom részéről a kü­lönszerződés aláírása sérti az el nem kötelezett országok mozgalmának elveit. Jasszer Arafat felszólította a csúcskonferencia résztvevőit, hogy ítéljék el az egyiptomi— izraeli szerződést és hozzanak intézkedést a két ország nem­zetközi elszigetelésére. Figyel­meztetett továbbá, hogy Wa­shington politikája az arab or­szágok egységének aláásására törekszik. E politika eredmé­nye az lett, hogy Egyiptom el­szakadt az arab világtól. Guayana miniszterelnöke fel­szólalásában hangsúlyozta, hogy a palesztin nép elvitathatatlan jogainak elismerése a közel-ke­leti válság rendezésének alap­ja. Elítélte a dél-afrikai fajül­döző rezsimeket, és síkraszállt azért, hogy az értekezleten Kambodzsát a Kambodzsai Népi Köztársaság törvényes kormá­nya képviselje. , Michael Manley jamaicai mi­niszterelnök rámutatott, hogy egyre nő azoknak a latin-ame­rikai országoknak a száma, amelyek részt vesznek az el nem kötelezett országok moz­galmának munkájában. Elítélte a Kuba elleni amerikai bloká­dot és követelte a guantana- mói amerikai katonai támasz­pont megszüntetését. Ezután Indira Gandhi, volt indiai miniszterelnök-asszony emelkedett szólásra. Világmé­retű szolidaritási akcióra szó­lította fel a jelenlévő állam- és kormányfőket, s kérte, hogy támogassák a Kambodzsai Népi Köztársaságot. Hangsúlyozta, hogy a kambodzsai nép tragé­diájához hasonlót alig találni a világtörténelemben. Brezsnyev — Berlinguer __ találkozó a Kremlben Eszmecsere az SZKP és az OKP tevékenységéről (CSTK) — Leonyid Brezsnyew. az SZKP KB főtittkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa El nökségénelk elnöke tegnap* a moszkvai Kremlben fogadta En- rieo Berlinguert, az Olasz Kom munista Párt főtitkárát, aki szabadságát tölti a Szovjetunió­ba,n. A találkozón részt vett Mi­hail Szuszlov, az SZKP KB Po litikai Bizottságának tagja, a KB titkára is. Leonyid Brezsnyev tájékoztat ta Enrico Berlinguert arról, ho­gyan teljesítik a Szovjetunióban a 10. ötéves tervet, és hogyan valósítják meg a nagy beruhá­zásokat, amelyek a szovjet nép­gazdaság alapjait kívánják meg szilárdítani. Brezsnyev hangsúlyozta: az SZKP mindinkább arra törek­szik, hogy a dolgozók széles tö megeit bevonja az állam- és a közügyek irányításába. Ebb»n látja a párt a kommunizmus építésében felmerülő problémáik sikeres megoldásának biztosíté kát. Az SZKP főtitkára rnegerősí tette pártjának in tér nacionalistu szolidaritását Olaszország kom­munistáival és összes dolgozó jával. Enrico Berlinguer a beszélge tés 9orán tájékoztatást adott az olasz kommunistáknak a dolgo­zó tömegök jogaiért, a demok­ráciáért, az olasz társadalom problémáinak pozitív megöldá sáért folytatott harcáról. Az OKP főtitkára nagyra értékelte a szovjet nép sikereit a gazda­ságban, tudományban, kultúrá­ba® és a közéletben, amelyek megszilárdítják a szovjet szo­cialista állam tekintélyét, és jelentős mértékben járulnak hozzá a világ békeszerető és antiimperiaíista erőinek harcá­hoz. Brezsnyev és Berlinguer meg­győződésüknek adtak hangot, hogy fokozni kell a további enyhülésre, leszerelésre irányu­ló erőfeszítéseket. Mint megál­lapították, a világ népei nagy töményeiket fűznek a SALT—II. szerződés érvénybelépéséhez. Mindkét fél különleges jelentő­séget tulajdonít a különböző társadalmi rendszerű államok közötti sokoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének. Ebben nagy szelepet játszik az el nem kötelezett országok mozgalma, melynek vezető képviselői je­lenleg Havannában tanácskoz­nak. Az SZKP és az OKP főtitkára úgy véli, hogy a béke és az eu­rópai országok közti békés együttműködés megszilárdítása jelentős mértékben függ a kom­munista és munkáspártok, a de­mokratikus szervezetek tevé­kenységétől, kezdeményezésétől. Brezsnyev és Berlinguer hang­súlyozta, hogy határozottan fel kell lépni a népek közötti el­lenségeskedés fokozására irá­nyuló kísérletek, az antikommu- mamus megnyilvánulásai, a szo­cialista országokkal szembeni rága lomkám pá n yok e 1 len. A megbeszélésnek baráti jjel- lege volt, s a kölcsönös megér­tés légkörében zajlott le. A Szódat — Begin tárgyalások újabb fordulója Novemberben ismét hármascsúcs? A TASZSZ cáfolja az iráni lapok koholmányait (CSTK) — Az iráni Kurdisz- tánban lezajlott események kapcsán néhány befolyásos iráni személy és sajtóorgánum Teheránban olyan kijelentése­két tesz, miszerint a Szovjet­uniónak „része van“ ezekben az eseményekben. A Kayhan International című lap odáig megy, hogy kijelenti: állítólag ..szovjet repülőgépek éjszakai berepüléseket hajtottak végre Kurdisztán fölött és fegyvere­ket valamint lőszert dobtak le a felkelőknek.“ A TASZSZ hírügynökséget fel­hatalmazták arra, hogy határo­zottan megcáfolja az említett jelen léseket és a Kayhan Inter­national hamis állítását, ame­lyeknek alapjuk nincsen, és teljes egészükben koholmá­nyok. Az iráni hatóságok tegnap kiutasították az országból Ter­ry Poveyt, a Middle East című brit újság tudósítóját, azzal vá­dolva őt, hogy a valóságnak meg nem felelő információkat terjeszt Iránról. Az utóbbi hó­napokban Iránból kiutasított újságírók száma ezzel 15-re emelkedett. (CSTK) — Anwar Szadat egyiptomi elnök és Menahem Begin izraeli miniszterelnök tegnap megkezdte Haifa izraeli kikötővárosban a megbeszélé­sek második fordulóját. A Reu­ter hírügynökség szerint a tár­gyalások középpontjában ismét a palesztin kérdés áll. Már ked­den este, röviddel Szadat Hai fába érkezése után a két állam férfi több miint egyórás megbe szélest tartott, ennek tartalmá­ról azonban semmit sem közöl tek. Begin miniszteréi nők a megbeszélést igen „barátinak“ mondotta. Szadat most is ugyanúgy, mint már több esetben ezt meg­előzően, ismét a palesztin nép jogai védőjének szerepében tetszeleg. A tiszteletiére adott 1979. IX. 6. „Mexikó a mi országunk, nem pedig kőolajforrás inások szá­mára“ — mondta Carlos Fuen- tes mexikói író Carter februári látogatásakor, célozva ezzel ar­ra, hogy a föld ölében rejlő gazdagsággal takarékosan kell bánni. A kőolajtermelés nagyban 1908-ban kezdődött meg Mexi­kóban, s már 1921-ben a máso­dik helyen volt a világon. Ak­kor azonban úgy emlegették az országot, hogy „az idegenek anyja, saját gyermekeinek mos­tohája“. Az olajlelőhelyeket azonban hamar kifosztották, s így 1 10-ban úgy tűnt, hogy Mexikónak, mint olajhatalom­nak már nincs jövője. Lazaro Cardenas elnök azon­ban már sejtette, hogy mekko­ra gazdaságot rejt magában a Mexikói-öböl környéke, amikor 1938. március 18-án államosítot­ta a külföldi olajtársaságokat, és létrehozta a Petroleos Mexi- canos (PEMEX) állami kőolaj­vállalatot. Akkor Mexikóban na­ponta csak115 000 barrel olajat termeltek ki, s a tartalékokat 1,2 milliárd barrelre becsülték. Ám évről évre újabb kutatáso­kat végeztek, s ezek eredmé­nyei a legoptimistábbakat is meglepték: ma Mexikó poten­ciális olajtartalékát 160—200 milliárd barrelre becsülik, ami több mint Szaúd-Arábiáé. Való­színűleg ez a mennyiség is na­gyobb, mivel egyelőre csak az ország területének egyhetedén végeztek geológiai kutatásokat. Persze, közvetlenül a PEMEX létrehozása után sem lendült fel az olajtermelés, sőt az or­szág saját szükségleteit sem tud­ta kielégíteni. A PEMEX — mint mondani szokták — csak 1976-ban ébredt fel hosszú ál­mából. Ekkor Portillo, az új ál­lamfő Jorge Diaz Serrano olaj­ipari szakembert nevezte ki a vállalat élére. Első lépése a mű­szaki berendezések korszerűsí­tése volt. Száz meg száz fúró­torony létesült, s a fúrófejek egyre gyakrabban bukkantak kőolajra, földgázra. Az ugrás nyílt megszüntetni a szegény­séget, elmaradottságot, csök­kenteni a munkanélküliséget (a munkaképes lakosság 8 szá­zaléka teljesen, 47 százaléka részlegesen munkanélküli), gá­tat vetni annak, hogy mexi­kóiak tömegesen szökjenek az Egyesült Államokba, ahol a „braceros“ — mexikói szezon- munkás — a legolcsóbb mun­kaerő. Mexikó reménye: az olaj „a tegnapból a holnapba“ igen nagy volt, persze ellentmondá­sokat is szült. A kakaótermesz­téssel, halászattal foglalkozó falusiak élete egyszerre meg­változott. A geológusok, föld­mérők, műszakiak hadserege újabb és újabb még fel nem derített területekre hatolt be. A Le Monde a Chiapas és Ta­basco állambeli eseményeket (itt vannak a legnagyobb olaj- és gázlelőhelyek) a spanyolok több mint 400 évvel ezelőtti hadjáratához hasonlítja. Ma ugyanolyan kegyetlenül semmi­sítik meg az egészséges környe­zetet, a jó termőföldet a műsza­ki haladás nevében, mint egy­kor a kereszt nevében forgat­ták fel a virágzó azték kultú­rát. Olaj-, gázbűz, zakatoló be­rendezések, a víz felszínén úszó olajfoltok — ám a környe­zetvédelemről folyó vitára egye­lőre nincs idő ... A negatív kihatások azonban semmit sem vonnak le abból, hogy Mexikónak — történel­mében először — lehetősége Épp a fenti problémák miatt igen fontos kérdés, hogy Me­xikó hogyan tudja kihasználni föld alatti gazdagságát. Ma, amikor világszerte nagy gondo­kat okoz az olajválság — Me­xikó nagy nyereségre tehetne szert. Nem is csoda, hogy az amerikaiak lélegzetvisszafojtva hallgatták, amikor Portillo el­nök nyilvánosságra hozta a mexikói olajra vonatkozó meg­lepő adatokat. Az persze naiv elképzelés az USA részéről, hogy a mexikói olajjal megoldhatja energia- problémáit, s ha így is gondol­ta, terve hamar szertefoszlott. Mexikó nem felejti el, hogy az USA már egyszer becsapta. Hat amerikai társasággal kötött szerződést földgáz szállításáról. A megállapodás természetesen meghatározta a földgáz köbmé­terenkénti árát is. Az amerikai fél azonban — miután már fel­építették a gázvezeték mexikói szakaszát — csak alacsonyabb áron volt hajlandó átvenni a földgázt. Ez provokáció volt — s ennek megfelelően reagált Mexikó: ilyen üzletre nem áll­hatott rá, a szerződést felmond­ta. Ezért más országokkal, pl. Franciaországgal, az NSZK-val, Japánnal igyekszik együttmű­ködni. (A közelmúltban járt Mexikóvárosban Szonoda Szu- nao japán külügy- és Lamsdorf nyugatnémet gazdaságügyi mi­niszter, s mindkét politikus olaj- és földgázszállításokban egyezett meg a mexikói kor­mánnyal.) Mexikónak természetesen fi­gyelembe kell vennie, hogy északi szomszédja az USA. Mi­közben saját nemzeti érdekeit védi, nem hanyagolható el, hogy a mexikói import és ex­port kétharmada az USA-val bonyolódik le, s az északi szomszéd fedezi a mexikói kül­földi beruházások 80 százalé­kát. Az USA-ban azonban egy­re óvatosabban bánnak a kér­déssel; az a nézet kezd ural­kodni, hogy Mexikót egyenlő partnerként kell kezelni. „AZ ember nem ehet meg többet, mint amennyit meg tud emészteni. Másképp belebeteg­szik. így van ez a mi gazdasá­gunkkal is“ — jelentette ki a közelmúltban Portillo államfő. Bár a föld hatalmas olajtarta­lékokat rejt magában, az állam­fő elrendelte, hogy csak foko­zatosan emeljék a termelést, s ezzel egyidőben építsék az eh­hez kapcsolódó feldolgozó üze­meket is. A napi olajtermelés 1,5 millió barrelről 1980 végéig csupán 2,2 millió barrelre emel­kedik. (pap) ünnepi vacsorán azt mondotta, lKjgy hajlandó „a palesztin nép fölé is kiterjeszteni „békeer­nyőjét“. A közel-keleti különmegáha- podást aláíró Szadat és Begin újabb tárgya lásam elhangzó szavaik azonban nem tudják át­hidalni az úgynevezett palesz­tin autonómia kérdésében Egyiptom és Izrael között fenn* álló 'lényeges (nézeteltéréseket. Ugyanúgy nem tudják elkendőz- ni azt a tényt, hogy sem TeL Aviv. sem Kairó nem szándéko­zik saját független államra va­ló jogon alapuló jövőt biztosi- tárni a palesztinaiaknak. Kairóban közben bejelentet­ték, hogy november 18—19-én Washingtonban ta'iálkozik az egyiptomi és az izraeli hadügy­miniszter, hogy amerikai veže* tőkkel tárgyalásokat folytassa­nak az izraelieknek a Sínai-fél- szigetről való kivonulása hat-i hatós ellenőrzéséről. Az izrae'ii rádió és televízió kedden beje­lentette, hogy novemberben újabb \ Carter—Szadat—Begin- találkozóra kerül sor Washing­tonban. A hírt hivatalosan még nem erősítették meg. Ahmed Hasszán Szíria külpolitikájáról (CSTK) — Szíria továbbra is eddigi élveihez híven olyan külpolitikát fog folytatni, amely az Izrael által megszállt arab területek felszabadítására, valamint a palesztin nép törvé­nyes jogainak, köztük az önáU ló állam megalapítására- vonat­kozó jognak a biztosítására irá­nyul, mondotta Damaszkuszban Ahmed Hasszán, az Arab Újjá­születés Szocialista Pártja szí­riai regionális vezetőségének tagja. Amint a SANA szíriai sajtó­ügynökség közölte, Ahmed Hasszán rámutatott a Szíria és a Szovjetunió közötti jó kap­csolatokra és azokra a szoros kötelékekre, amelyek a két or­szág népeit, pártjait és kormá­nyait összekötik. Ugyancsak hangsúlyozta a szocialista or­szágok szerepét az arab népek igazságos harcában. Yusuf M. Dadoo 70 eves (ČSTK) — Yusuf M. Dadoo, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnöke tegnap volt 70 éves. Ez alkalommal az NSZEP KB Poli­tikai Bizottságának javaslatára a Marx Károly Érdemrendet adományozták neki.

Next

/
Thumbnails
Contents