Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-28 / 229. szám, péntek

Tánccal, dalia! egy évtizeden át Tízéves SZŐTTES Tízéves a CSEMADOK Köz­ponti Bizottságának népművé­szeti együttese, a SZŐTTES. Ez alatt az idő alatt több száz fia­tal töltötte szabad idejének je­lentős részét az együttesben. Szívvel és lélekkel járultak hozzá népi kultúránk ápolásá­hoz, terjesztéséhez; egytől egyig szívesen emlékeznek vissza a nemes együttlétre, föl­lépésekre, utazásokra. Sokan ép­pen ebben az együttesben fe­dezték föl a folklór szépségét, ma is emberformáló erejét. Itt ismerkedtek meg azzal a kul­túrával, amely már életük elvá­laszthatatlan része. Az együttes fennállása óta hat egész estét betöltő műso>rt mutatott be, ezeket tízezrek látták, szerte az országban tap­soltak a tiszta forrásból merí­tett, földolgozott és bemutatott daloknak, táncoknak. A SZŐT­TES soha nem tért el eredeti céljától, melyben egyébként szerepel az önismeret gyarapí­tása és a közízlés művelése is, sőt, néptáncmozgalmunkban szinte úttörőként jelentkezett a táncszínházzal. Volt olyan évad, hogy két összeállítást tartottak műsoron. Ez annál is inkább dicséretre méltó telje­sítmény, mivel az együttesben meglehetősen nagy a fluktuá­ció. Volt úgy, hogy a tagságra inkább a lelkesedés volt jel­lemző, máskor tehetségesebb táncosok találtak egymásra, de volt úgy is, hogy a lelkesedés és a tehetség találkozott, szép és fejlődésről tanúskodó ered­ményekben. Első műsorukban, A tűznek nem szabad kialudnia című­ben, a folklór iránti szeretet tükröződött, éö az a cél, liogy népszerűsítsék a folklórt, meg­szerettessék a közönséggel. Változást, újat jelent például a Szerelmek 4s nászok című tánc- színházi összeállítás. A koncert- műsorok helyett egy sajátos ívelésű, dramatikus jelzésekkel fölépített egynemű programot állított össze az együttes mű­vészeti vezetője és koreográfu­sa, Quittner János, aki egyút­tal rendezője is az előadások­nak. A korábbiaktól eltérően, itt a zene, a lánc, a szavakban kifejezett gondolái nem aszt- rádszerű laza egymásutánban következett, hanem egyetlen szerves egészet alkotott. Az évforduló kapcsán sem árt megemlíteni, hogy az el­múlt tíz évben a zenekar meg­szervezése okozta a legtöbb gondot.- Az együttes szinte va­lamennyi lehetőséget megraga­dott. Szerepelt már népi zene­kar, kibővített vonószenekar, népi hangszereken játszó együt­tes. A gépzene sem vált be minden esetben. Ezzel a prob­lémával egyébként valamennyi műkedvelő együttes évek óta küzd. Az egyedüli megoldást: hivatalos zenekar létrehozása jelenthetné. A SZŐTTES továb bi fejlődését meghatározza majd az is, hogy növekszik-e a hivatásos dolgozók száma az együttesben. És segítenék ezt a. fejlődést külföldi utazások, amelyek során ugyancsak szép sikereket arathatna az együt­tes, méltón képviselné hazán­kat, nemzetiségünket. PAPP SÁNDOR A klasszikusoktól a modern zeneonekig Hetvenegy tenorszerep, ki­lencvennyolc bemutató, mint­egy ezerötszázharminc előadás és kétezer sebészeti beavatko­zás — ez a néhány önkénye­sen kiragadott számadat csak egy-egy állomása Gustáv Papp érdemes művész sikerekben gazdag, dolgos emberi életé­nek. Érdeklődése már tanulmá­nyainak megkezdése óta meg­oszlik a zene és az orvostudo­mány között. Az énektanulás­nak éppoly figyelmet szentel a bratislavai Konzervatórium­ban, mint orvosi tanulmányai­nak a Komenský Egyetemen. Orvosi diplomáját 1944-ben szerzi meg és sebészként he­lyezkedik el. E felelősségteljes hivatás mellett az éneklés ki- kapcsolódást, szellemi felfrissü­lést jelent számára. Közben énektechnikáját olyan művészi fokra fejleszti, hogy 1948-tól már gyakran hívják vendégsze­replésre a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatába. 1955- tői állandó tagja az operaház­nak, de nem fordít hátat orvo­si hivatásának sem. Gustáv Papp mindkét „szerepében“ fe­lelősségteljes, éles szemű meg­figyelő, alkotó egyéniség. Énektudását az 1957—58-as években a bécsi Zeneakadémián csiszolja tovább. Ekkor már érett énekes, az operairodalom nagy drámai tenorszerepeinek megformálója. Külföldi vendég- szereplésekre hívják. A művész szívesen emélkezik első nagy külföldi fellépésére: 1959-ben Budapesten a Carmenben Don Jósé alakításával aratott nagy sikert, Takács Paula partnere­ként. Ez a szerep különben egyik legkedvesebb és leggyak­rabban énekelt szerepe, több mint százszor formálta meg a csempésszé, majd gyilkossá vá­ló spanyol katonatiszt tragikus alakját. Gustáv Papp az emelkedett, gyakran tragikus szerepek mes­tere, vígoperában úgyszólván nem is hallottuk. Talán ezért is áll hozzá oly közel a Wag- ner-operák világa. E főszere­pek az átlagosnál nagyobb ter­het rónak előadójukra; teljes fizikai és szellemi erőnlétet kö­vetelnek, Gustáv Papp azonban méltó megszólaltatójuk. Jó mu­zsikus és nagy játékkultúrájú színész, szerepeit következete­sen átgondolja és tudatosan formálja meg. A nürnbergi mes­terdalnokok, a Rienzi, a Tann­häuser, a Lohengrin nagy te­norszólóit eredetiben énekli. (Többek közt a Lipcsei Opera színpadán állandó vendégként az 1960—67-es esztendőkben.) Számos más nagy európai ope­raházban is énekel. Fellép Drezdában, Berlinben. Weimar- ban, Bécsben,Pej^ggiában, Új­vidéken, Leningraďban, Kijev- ben, Tbilisziben, Jerevánban, Minszkben. Ogyesszában, Rigá­ban, Tallinban, Lvovban, Har­kovban. Prága és Brno opera­színpadainak is állandó vendé­ge A művészt azonban nemcsak ü Wagner-szerepek vonzzák: a Gustáv Popp érdemes művész hatvanéves nagy olasz mesterek, Verdi, Puccini, Leoncavallo műveit is mély átéléssel énekli. Flores- ton alakítása Beethoven Fidé- liójában éppoly jelentős, mint Muszorgszkij és Csajkovszkij műveinek egy-egy szerepe. Meg kell említenünk a nagy cseh és morva szerzők operáiban aratott sikereit. Szerepelt Bed- rich Smetana Daliborjában, An­tonín Dvofák Ruszalkd/aban, Leoš Janáček Jenűfájában, egyik kedves szerepe Bohuslav Martinű Görög passiójának Manoliosza. Külön érdeme a modern szlovák operák tenor- szerepeinek bemutatása: Eugen Suchoň Örvényének, Svätopluk- jának, Ján Cikker Jánošík járlak, Bajazd bégjének főszerepei. Gyakran fellép hangversenye­ken is, dalrepertoárja a klasz­szikusoktól a modern szlovák és szovjet zeneművekig terjed. Közreműködik olyan nagy szim­fonikus-vokális zeneművekben, mint Beethoven IX. szimfóniád ja, vagy Leoš Janáček Ószláv miséje. Gyakran énekli Eugen Suchoň Kárpáti zsoltár című kantátájának nehéz, szép te­norszólóját. Gyakran szerepel a rádióban és a televízióban, s máig sem hagyta ott orvosi hivatását. A művész újabban pedagógiailag is tevékeny; a bratislavai Ze­neművészeti Főiskolán éneket tanít. Gustáv Papp munkásságát több kitüntetés fémjelzi; lufi­ban mégkapta a Klement Gott­wald állami díjat, majd 19ö8- ban az érdemes művész címet, SCHLOSSER KLÁRA Korszerűbben Tanévnyitó a felsőoktatási intézményekben Október közeledtével Szlová­kia kilenc városában — a fel­sőoktatási intézmények szék­helyén — a nyárinál is na­gyobb a nyüzsgés: az egyetemi és főiskolai hallgatók ezrei né­pesítik be az utcákat, s meg­kezdődik a diákok „vándorlá­sa“. Ma országszerte ünnepélyes tanévnyitót tartanak az egyete­meken és főiskolákon. Szlová­kia 13 felsőfokú oktatási intéz­ményinek (41 karának) nap­pali tagozatán több mint 53 ezer fiatal folytatja majd tanul­mányait. Az újdonsült főiskolai és egyetemi hallgatók száma a nappali tagozaton 13 ezer, a le­velező tagozaton 6300, a kül­földi diákok száma pedig 1200. A most kezdődő tanév újabb jelentős lépés lesz a párt XV. kongresszusa határozatainak megvalósításában, az új okta­tási tervezet bevezetésében, va­lamint a felsőokatási intézmé­nyek korszerűsítésében. A párt­dokumentum és az oktatási rendszer továbbfejlesztését cél­zó távlati terv a legfontosabb teendőket meghatározva nem véletlenül helyezte a hangsúlyt a korszerűsítésre'. Hiszen az oktatási intézmények csak ak­kor lesznek képesek lépést tar­tani a fejlődéssel, azaz eleget tenni a társadalmi követelmé­nyeknek, ha rugalmasan iga­zodnak a megváltozott körül­ményekhez, a tudomány és a technika gyors ütemű fejlődé­séhez Ha valmi nagyon sürgeti a korszerűbb oktatási, nevelési módszerek bevezetését a felső­fokú tanintézetekben, akkor az éppen a rohamosan elavuló ismeretek óriási mennyisége. Ez a szüntelenül növekvő isme­retanyag szinte áttöri a korlá­tokat, megbontja az eddig jó­nak vélt oktatási formákat, módszereket. Egyetemeink és főiskoláink tehát csak akkor felelhetnek meg az elvárások­nak, ha megváltoztatják a tan­anyag tartalmát és az intézmé­nyek belső struktúráját, s ezzel szamaim táncom A Bodrogközi Népi Együttesről csökkentik a hallgatók túlter­helését. Fontos ezért a hagyo­mányos és új ismeretanyag arányainak a helyes megvá­lasztása, a társadalmi igények és követelmények által támasz­tott elmélet és gyakorlat szoros kacsolatának megteremtése, s a tananyag gondosabb szelek­tálása. Az oktatókra vár a fel­adat, hogy hatékonyabb mód­szerekkel és formákkal fejlesz- szék a diákok önálló gondolko­dását és ítéletalkotását, s az ismeretek egyéni megszerzésé­re neveljenek. Sok mindent jelent a tartalmi korszerűsítés: új tudomány­ágakra épülő tantárgyak be­építését a tantervekbe, szakok és karok közelítését, új szakok indítását, a képzési célok meg­változtatását, a tanulmányi idő rövidítését, az oktatás haté­konyságának fokozását. Az egyetemek és főiskolák korsze­rűsítése folyamatos feladat: egyenletes ütemű átszervezés, hosszan tartó munka eredmé­nye. Az új tantervek beveze­tésével egyes felsőoktatási in­tézményekben, a tanulmányi idő rövidítésével egyes karo­kon és szakokon (például a közgazdaságtudományi főisko­lán, a gyógyszerészeti karon, a bölcsészettudományi kar né­mely szakán) azonban koránt­sem zárul le az intézmények korszerűsítése; az egyetemek és főiskolák egész rendszeré­nek átépítése a nyolcvanas éveik derekán várható. Bármennyire gyorsan avulja­nak is el az ismeretek, a fő­iskolai és egyetemi oktatás módszerein nem lehet és nem is szabad hetek alatt változ­tatni. Az egyes intézmények adottságai és a felsőfokú szak­emberképzés sajátosságai azt kívánják, hogy mindenki a ma­ga posztján bölcsen fontolja meg azokat a változtatásokat, amelyeknek nem néhány sze­meszterre, hanem hosszú időre •kell meghatározniuk a felső­fokú oktatás színvonalát. TÖLGYESSY MÁRIA A királ yhe4»neci (Kráľovský Chlmec) Város* Művelődési Olt bon nemcsak a város lakossá­gának közművelődését szolgál­ja — tevékenysége a Bodrog köz és az Ung-vídék bizonyos területére is kisugárzik. A kul túráinak a környező falvakra való kiterjesztését a művelő désa otthonihoz tartozó Vox Humana Irodalmi Színpad, a Bodrogközi! Tanítóik Énekkara és a Bodrogközi Népi Együttes biztosítja. Most íz utóblri együttest mu tatjuk f>e olvasóinknak A Bod­rogiközi Népi Együttes a maga nemében fiatal f olkl órcsoport jainik közé tartozik, hiszen az idén mindössze hat esztendős Megszervezése Szebellai László- né nevéhez fűződik, ma is ő az együttes koreográfusa, szer vezésileg és gazdaságilag Tóth Mária irányítja a csoportot, Szebellai Lászlómé az ágcsernői (Čierna nad Tisou) Vasúti Szakmunkásképző Középisikolá - ban tanít, Tótli Mária pedig a művelődési otthon gazdasági előadója. Az együttes 1974 januárjátian alakult. Megközelítőleg 25 tag­ja van. Valamennyien fiatalok. Találunk közöttük gimnazistá­kat, munkásokat, kereskedelmi számvívőket, de a tagság zó mét műszaki pályákon dolgo­zók alkotják. Nagyobb részt a környező falvakból járnak be K irály hol mee re a tánc próbák­ra. Ha meggondoljuk, hogy he­tenként kétszer, sőt bemutató előtt háromszor is próbálnak, ez nem kis fáradságot és ál­dozatot jelent számukra és per­sze Sedlák István, a művelő­dési otthon gépkocsivezetőbe számára is, aki mikrobusszal szállítja haza próbák után a táaidkiar tagjait. — Néha éjfél is van mondja —, mire az utolsó tán­cost is lerakom a házunk előtt. Mint minden újszülött, a Bod­rogközi Népi Együttes is nehe­zen tette meg az első lépése­ket. — Mivel sok tapasztalatunk nemigen volt — mondja Sze bellai Lásztóné —, kezdetben igencsak hasznunkra vállt Ta~ kács Andrásnak, a CSEMADOK Központi Bizottsága néptánc­szakelőadójának és Czinge-l Lászlónak, a Csalló Táncegyüt­tes koreográfusának segítsége. Az együttes megalakulása óta sokat fejlődött, ezt egyrészt az is jelzi, hogy ma már egész es­tét betöltő műsort képes adni. másrészt az, hogy több kerüle­ti, országos, sőt nemzetközi fesztiválon, kulturális sereg- szemlén is részt vett. És tegyük hozzá — elég szép sikerrel. — Mi volt az együttes első jelentősebb teljesítménye? A koreográfus így válaszol: — Az első legsikerültebb táinckompnzíciónk, úgy gondo­lom, a Bélyben tanultuk című volt. Kezdetben javarészt leírt anyagok alapján dolgoztunk, de a szóban forgó tánc már közös gyűjtőmunkánk eredmé­nye. A legnagyobb érdem ta'án mégis a hetven egynéhány éves bélyi Biacsiko fános bá­csié, akitől 1977 nyarán ma­gyar verbunkost, csárdást és a tánchoz való népdalokat tanul­tunk. Biacsko fános bácsi ma­gas kora ellenére még arra sem volt rest, hogy bejárjon a próbáinkra; ha kellett, kiiga­zított bennünket, úgyhogy 9 tánc számos elemét „egyene­sen az o lábáról“ tanultuk meg. A bélyi gyűjtőulunkon nagy se­gítségünkre volt Quittner Já­nos koreográfus nagyrészt no ki is köszönhető, hogy a Bély- l»en tanultunk című táncunkkal sikert arathattunk az 1978. évi aselízi országos népművészeti fesztiválon. Időközben több más értékes, eredeti folklór- anyag alapján készített tánccal bővült az együttes repertoárja. A legsikerültebbek: Bodrogközi táncok, Gömöri táncok, Széki legényes, Sallai verbunk, Há­rommal jártam (ez utóbbi jel­legénél fogva kamaratánc), egy lány táncolja háiroin fiúval). Az említett táncok koreográfiá­ját Szebellai Lászlóné készí­tette. Figyelemre méltó még a Szat­mári táncrend (verbunk, lassú, friss), melynek koreográfiái anyagát Tímár Sándortól, a magyarországi Bartók Tánc­együttes koreográfusától kap­ták a helmeciek. A Kapuvárt, iterbunkot Quittner János ko­reográfus szerint tanulta lie a tán akar. — Az idei gombaszögi kultu­rális ünnpeségeken új táncot mutatott be az együttesük. — Igen — tájékoztat a ko­reográfus —, az a Pozdišoveei csárdás egyik részlete volt. A tán okom pozíción azóta is dol­gozunk, részint Quittner János ötletei, részint gyűjtött anyag felhasználásával készül. Itt természetesen név szerint nem említhetjük meg az együt­tes valamennyi tagját, de azért néhányuk neve ide kívánkozik, például a Kiss Gabrielláé, aki egyike az ala pí t óta goknak. Az­előtt a kassai (Košice) Cser­mely Kórusban, s jelenleg a helyi irodalmi színpadban is működik. Trosko Dénes annak ellenére, hogy még gimnazista, az Apró Bodrogközit vezeti, mely az idén Zselizen 2. díjat nyert. Újlaki Anna nevét pedig azért említjük meg, mert ő Kistárkányban külön tánccso­portot alapított. A Bodrogközi Népi Együttes eddigi eredményei mögött ál­dozatkész, kemény munka áll. Mindenképpen méltányolnunk kell, hogy a tagság a számos szorító nehézség ellenére is vállalja, amit csinál. Vállalja, mert szereti, s szendvedélybői csinálja. S azért, mert tudatá­ban van, hogy ezzel jelentős mértékben hozzájárul a Bodrog­köz és az Ung-vidék — megle­hetősen bizonytalan színvonalú — kulturális életének fejlesz­téséhez. Vannak tehát az együttesnek problémái is. Ezek részint anyagi jellegűek, más­részt szervezési, sőt lélektani természetűek. Tóth Máriával áttekintettük az együttes anyagi háztartását. Kiderült, hogy az együttes pénzügyi szükségleteit a mű­velődési otthon nagyon szűk- markúan tudja csak kielégíteni. Nagy problémája az együt­tesnek a zenekar kérdésének megoldatlansága. Ugyanis ez idáig kölcsönvett hivatásos ze­nészekkel dolgoznak, akiknek évi tiszteletdíja néha a 40 000 koronát Is eléri. A művelődési otthon vezetőségének minden­képpen meg kéne kísérelnie, hogy a királyhelmeci és a nagykaposi f Veľké Kapušany) zeneiskola jelenlegi vagy már végzett növendékeiből, esetleg más, hangszeren játszó fiata­lokból amatőr zenekart hozzon létre. KÜVESDI JÁNOS 1979. IX. 28. Jelenet a BODROGKÖZI TÁNCOK című kompozícióból (Molnár János felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents