Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-25 / 226. szám, kedd

Mindig a nép oldalán Ludvík Svo bodri hadseregtá ibornok, Csehszlovákia három­szoros hőse, a Szovjetunió Hő­se, örök időkre beírta a nevél nem ze te i n k tő r té ne té be. 1938-ban nem alkart be'ietö- «rődni a köztársaság szétesésé be. — „Klement Gottwaldot nagyra becsülöm“ — mondta .később Buzuiukban. „A parla­ment ben ő volt az egyedüli, aki határozottan fellépett Mün­chen ellen.“ Ludvík Svoboda Nyáron. kérvényt intézett .Sztálinhoz, hogy a zászlóaljai küldjék a frontra., „Sztálingrád környékén kemény harcoik folytaik, a fasiszta hadsereg előrenyomult a szovjet terüle­ten“ — emlékezett dv. Jaros­lav Procházka, nyugalmazott liadseregtábonnok, aki annak idején a csehszlovák katonai egység politikai tisztje és az iliegális pártszervezet vezetője volt. „A zászlóalj parancsnoka Jiiar ioíruUcuUi a megszállók megérkezése előtt, 1939 már­ciusában kifejezte antifasiszta és haladó nézeteit: Kroméríž- ben a harmadik gyalogezred tartalékos zászlóaljának pa­rancsnoka, amikor — az ő közreműködésével — eléget­ték a mozgósítás terveit és a kommunista katonák névsorál. Része volt abban is, hogy a fegyverek egy részét a készülő fasísztaeľienes küzdelem részt­vevőihez juttatták. Ebbe a küz­delembe ő is bekapcsolódott, mint a tisztek illegális szer­vezetének tagja. 1939, június 5-én titokban átlépte az or­szághatárt, hogy fegyverrel a kezében harcolhasson a fasisz­táik ellen. Lengyel területen egyik vezetője vo’it a megala­kuló csehszlovák katonai cso­portnak. Helyesen értékelte a nemzetközi helyzetet és cso­portjával átment Nyugat-Ukraj- tiába és csatlakozott a vörös hadsereghez. Buzuiukban Svoboda alezre­des kezdettől fogva ügyelt ar­ra, hogy az összes tiszt meg­ismerkedjen a vörös hadsereg harci hagyományaival és a szovjet hadsereg szabályzatá­val. Buzuluikban vált politikus­sá. Abban a helyzetben, ami­kor a nemzeti felszabadító harc két eltérő koncepciója — a londoni csehszlovák burzsoá kormány és a CSKP moszkvai vezetőségének koncepciója — állt egymással szemben, a zászlóa 1 j - pa ra n c sno k eg y é r te’i - műén a kommunisták haladó koncepcióját támogatta. Elve­tette azt a londoni tervet, hogy alakítsanak szimbolikus kato­nai egységet, amelyet csak a háború legvégén, hazai terü- ileten vetnének be a harcba. A gottwaldi vezetőséggel és a zúszlóa'ij kommunistáival tel- ijes összhangban azt szorgal­mazta, hogy a Szovjetunióban alakult első csehszlovák zász­lóalj a lehető legrövidebb • időn belül kapcsolódjon be a harcokba a vörös hadsereg Ol­dalán. 1942 májusában kezet szorított a buzuluki mozi ter­mében Klement Gottwalddal, akit Ludvík Svoboda hívott meg az egység katonái közé. A zászlóalj parancsnoka így szólt Gottwald elvtárshoz be­széde után: „Megmutatta ne­künk a világos utat és meg­magyarázta a nemzeti felsza­badító harc értelmét és cél­ját. Megismertük e küzdelem három alapelvét. Megértettük önt és ezeket az alapelveket feltétel nélkül elfogadjuk. Az egész egység nevében ígérem, hogy jól felkészülünk a fasisz­ták elleni harcra és harci fel­adatainkat becsülettel teljesít­jük... Katonáink és a szovjet katonák ebben a háborúban vállalt közös áldozata népünk és a szovjet nép barátságának további alapköve tesz." s, Amikor Kije vért harcolnak, egyúttal Prágáért és Bratisla- iváért is küzdenek.“ Ludvík Svoboda szavai és tettei világosan bizonyítják, mennyire tudatosította a Szov­jetunió és hadserege döntő részvételét a hitleri Németor­szág feletti győzelemben, tu­datosította, hogy csakis a Szov­jetunió és hadserege hozhat szabadságot Csehszlovákiának és a rábízott egység csak a szovjet katonák o'idalán lép­heti át a határt, léphet a le­igazolt haza földjére. Minden erejét és képességét annak szentelte, hogy a zászlóalj.' a brigád, majd később az első csehszlovák hadtest a lehető legeredményesebben küzdjön a szovjet hadsereggel folytatott Közös harcban. Te'ijes mérték­ben tudatosította, mivel haza- i iassága i n te r na c io na 1 i zm u ssa 1 párosult, hogy mit jelent szü­lőhazája és népe számára a Szovjetunióhoz fűződő barát­ság és szövetség. És nemcsak a háborúban, hanem a cseh­szlovák nép és Csehszlovákia háború utáni fejlődése szem­pontjából is. Ludvík Svoboda is kiváló parancsnok volt, a beosztott­jaival szemben támasztott igé­nyesség és szigorúság atyai megértéssel párosult. Katonái nagyon szerették, Szokolovótól a Duklán keresztül egészen Liptovský Mikulášig vezette őket, amikoris 1945. április 4- én a kormány tagjává, honvé­delmi miniszterré nevezték ki. Nemcsak a katonák, hanem a szovjet nép körében is nagy- tekintélyt szerzett. A szovjet nép nagyon tisztelte őt, mint a szovjet hadsereg oldáián hősiesen helytálló egység pa­rancsnokát. „Egy Moszkva környéki taktikai gyakorlaton — emlékezik Emanuel Gramiš ezredes —, csoportunkat diá­kok keresték fel és az egyik, aki felfigyelt a zubbonyomon levő szovjet kitüntetésre, meg­kérdezte, hogy mint külföldi hogyan kaphattam szovjet ki­tüntetést. Azt válaszoltam, hogy a háború alatt a Szov­jetunióban alakult csehszlovák katonai egység tagja voltam. A fiú elgondolkozott, majd így szólt: Svoboda katonája volt? Megkérdeztem, honnan ismeri Svoboda nevét, mire a fiú azt válaszolta, mindenki ismeri őt, hiszen az iskolában is beszél­nek róla.“ Ludvík Svoboda a háború után a békében is hü maradt életcéljaihoz, eszméihez. Kle­ment Gottwalddal Buzuiukban a háború alatt a barikád azo­nos oldalára áilt, s ugyanúgy 1948 februárjában a döntő osztályharcban, mint nemzet- védelmi miniszter is. Gottwald és a munkásosztály oldalán KAREL KROUPA romai A nitrai Járási Honismereti Múzeum kiállításáról IGBMMM8 MMMB3 M6M5K3 fVSHEBM flHMM tttíOňiäfá fcäBSK&M GSfiüüfil fifriifft- 0} FILMEK ­BWHITIT. . IS&tuiMV .vtľ. Anra (£&££££ SW*SC. f.vK333 BMfflü — Uuk magához szólított és közölte: nem lógjuk a háborút csak távolról figyelni. Én támoga­tom azokat, akik harcolni akarnak. FogaVmazd meg a Sztálininak küldendő levelet, írd meg, hogy mielőbb a frontra akarunk menni.“ Lud­vík Svoboda maga döntött, döntését támogatták a kom­munisták által vezetett kato­náik is. Felettesei Londonból ezért felelősségre is vonták. Említsük meg, mit mondott az első csehszlovák önálló bri­gád parancsnokaként a 38. szovjet hadsereg parancsnoká­nak. „Nem értek egyet azzal a feladattal, hogy csak a má­sodik vonalban haladjunk és csak védjük hadseregük jobb szárnyát. Kijev felé megyünk. A Kijev elleni támadás tulaj­doniképpen támadást jelent a Prága előtti ellenséges hadál­lások ellen is. Az önök harca a mi harcunk. Nem vagyunk ísokan, de itt vagyunk önök­kel! Az önök oldalán. Ezért nem lehet, hogy a háború ter­hét maguk vállalják és mi csak kísérőik 'legyünk. Az első vo­nalban akarunk támadni.“ Ez meg is történt. Ludvík Svobo- da a támadási parancs kiadá­sa előtt így szólt katonáihoz; Szeptember elején nyílt meg a nyitrai Járási Honismereti Múzeumban a Szlovákia római korai emlékeit bemutató kiái- lítás. amelyet több szlovákiai múzeum és tudományos intéz­mény anyagából állítottak össze. A kiállítás egyik célja, hogy a nagyközönséget meg­ismertesse a római kori régé­szet eredményeivel, az ásatá­sok során előkerült legszebb leletanyaggal. Tudjuk, hogy napjainkban nagy gondot for­dítanak Szlovákiában a római kori régészeti kutatásokra. Az utóbbi évek ásatásai idehaza s külföldön egyaránt jelentős mértékben gazdagították a szakemberek ismereteit a ró­mai korról. A devini, a rusov- cei, a gerulatai ásatások stb. eredményei igazolták a régé­szeti kutatómunka fontosságát. Jelen'ieg is folyik Izsa (Iža) község mellett a leány vári ró­mai katonai tábor ásatása, amely előreláthatóan huzamo­sabb ideig tart majd. Ez a kiállítás is igazolja a múzeumi kiállítómunka társa­dalmi szükségszerűségét. A ki­állításon keresztül is pontosan lemérhető az a növekvő tár­sadalmi érdeklődés, ami a tör­téneti korok embereinek élete, művészetei, történelme stb. felé fordul, szolgálva a jelenünk­ben való pontosabb eligazo­dást* egy reális értékrend ki» MEGBOLDOGULT A TENGERENTÚLON (lengyel) Szembesítések, párhuzamok — ezt a címet is kaphatta vol­na e lengyel film, hiszen alko­tói párhuzamot vonnak a régi és új között, az itthoniak életét szembesítik a külföldre szakadt honfitársak életével, a vidám mozzanatokat szomorúakkal ve- gyítik. Azt hihetnénk, hogy aki ilyen sokat markol, keveset fog, s a vígjáték műfaja „nem bír el“ ennyit. Csakhogy a lengyel al- kotók nem rettentek meg altól, hogy komoly kérdésekről vi­dám hangvételben szóljanak, az élet borúsabb napjait, árnya­sabb Oldalait derűsen ábrázol­ják. Tisztában voltak azzal, hogy nincs komoly és vidám téma, általában minden törté­net feldolgozható ilyen és az alaphelyzet, a jó adag feke­te humorral vázolt kép. Aztán beindul a „gépezet“, az örök­ség intézésével járó bonyodal­mak, abszurd helyzetek lánco­latának sorozata. S a három külhoni látogatónak bizony nem könnyű a dolga. Az alkotók Sylwester Che- cihski. rendezővel és a főszere­pet alakító Wladyslaw Hanczá- val az élen nem csupán a víg­játéki helyzeteket aknázták ki, hanem éltek a téma nyújtotta lehetőségekkel is; éles szemű megfigyelőként tárták elénk a két különböző társadalmi rend­szerből adódó problémákat, a külföldre szakadt lengyelek és a hazaiak szemléletének, men­talitásának közös vonásait, üt­közőpontjait. A fanyar humor­alakulását. A nyitrai múzeum­ban a kiállított tárgyak révén elénk tárul a római kultúra sokszínűsége, szellemi gazdag­sága. Az ízlésesen kivitelezett tárlókban a leletek korokat, azok főbb állomásait mutatják be. Bronz ruhakapcsolótűk (fubüiák), az egyes császárok pénzei, bronz kisplasztikák, gyönyörű vörösmázas pecsételt kerámiák (terra sigilláták), tö­rékeny mécsesek. csillogó üvegedények ragadják meg a látogatók figyelmét. Egykori katonai táborok, civil telepü­lések, pazar díszítésű vil'iák, gazdag sírok anyaga látható itt. A bemutatott anyag egy ré­szét a Dumamenti Múzeum bo­csátotta a kiállítók rendelkezé­sére (ami egyben a múzeumok közötti jó összmunkát is jelzi), s nem véletlenül, hiszen Komá­romban (Komárno) található Csehsziovákia egyik leggazda­gabb római kori gyűjteménye. E gyűjtemény nagy része a századforduló elején került a városba, egy része Szőnyből (Brigetió), és Izsa-Leányvárról (Celemantia). A nyitrai Honismereti Mú­zeumban kiállított leletek mél­tán képviselik azt a régészeti kutatómunkát, amely ma Szlo­vákiában folyik. TRUGLY SÁNDOR A lengyel film három főszereplője olyan formában is, ha az alko­tó tudatában van szándékának, tudja, mit akar és kellő élet­ismerettel, tapasztalattal ren­delkezik. Ezeket a kérdéseket tisztázhatták e lengyel vígjáték szerzői is, legalábbis a látottak alapján ez bizonyosodik meg bennünk. Három lengyel vidéki — két öregember és az egyik leány­unokája — felkerekedik, hogy a tengerentúlon, Amerikában meglátogassa hozzátartozóját. Az Újvilágba érkezve azonban nem a rokon, hanem már csak annak temetése vár rájuk. Ez ral, iróniával ízesített mulatsá* gos történetből szépen kidom* borodik a szülőföld szeretete, az óhazához való ragaszkodás* Erénye a filmnek az említet­teken kívül, hogy a cselekmény, középpontjában álló kisember rekről elmélyült jellemrajzot ad. A főszereplő a legmeghök« kentőbb körülmények közölt is megőrzi egyéniségét, sajátos arculatát. A rendező szeretettel viszonyul hőseihez, megértően viseltetik velük szemben, de ha indokolt, nem kíméli őket u szatirikus fricskától sem. MAFFIA A RÁCSOK MÖGÖTT (olasz) A maffia szövevényes és át­hághatatlan világába kalauzolja a nézőket Eriprando Visconti (a filmművészet halhatatlan klasszikusának unokaöccse) az olasz filmben, felsorakozva ez­által ahhoz a népes rendező­táborhoz, amely Szicília e rák­fenéjéről készített filmet. Eb­ben az alkotásban is — akár­csak a számos többiben — a fiatal ügyész teljesen erőtlen a maffiával szemben, az ügybe beletörik a bicskája, s jómaga is áldozattá válik. Nem szándékozunk a filmmel behatóbban foglalkozni, hiszen a história meglehetősen hason­lít a maffia-történetek, a poli­tikai-bűnügyi sztorik sokaságá­hoz, melyekben az igazságkere­ső férfi egy-egy véres és néha szentimentális állomáson át jut el egyenes útján a kis tettesek* tői a nagy vétkesekig, a bűnö­zéstől a hatalomig, az összefo­nódó terror- és államszerveze­tig. Efféle sommás ítéletek leg­feljebb szerény elégtétellel szolgálnak, de szellemi izgal­makkal sohasem. Ez esetben pedig a film még csak eszmél- kedésre sem késztet a törvény, és az erkölcs kapcsolatáról, különbözőségéről, e meghason- lottságban az ember lehetősé­geiről; legfeljebb arra ösztö­nöz, hogy a nézőben felvetőd* jék a kérdés: az átvételi bizott­ság ugyan mi a csudának ajánlja megvételre az egy kap­tafára készült filmeket, véres történeteket, ezek sorozatos forgalmazásával mi célt követ? —ym —. 1979. IX. 25. Jelenet az olasz majfia-törléntítüől

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents