Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-24 / 225. szám, hétfő
pontiba, mégpedig úgy, liogy né csak lapunk munkatársai mondják el véleményüket, hanem az ország legkülönbözőbb részein dolgozó pedagógusok ís szóhoz juthassanak. Ilyen Jellegű a valamennyi számunkban megjelenő Interjú az iskolai hétköznapokról című rovatunk. Riportereink valamely kiválasztott iskola tanáraival, igazgató javai készítenek beszélgetést egy-egy kiragadott témáról, például a pályakezdő pedagógusok beilleszkedéséről, gyárak, A DLZ bemutatkozik Huszonöt éves az NDK pedagógiai lapja Az Unter den Lmdentől néhány percnyire egy, a régi Berlint idéző épületben van a DLZ szerkesztősiége. A rövidítés feloldása — Deutsche Le- hrerzeitung — az NDK-ban senkinek sem okoz nehézséget, hisz az ország legnagyobb pedagógiai Lapjáról van szó, amely hetente 150 ezer példányban jut el az olvasókhoz Rilgen szigetétől a nagy ipar- városokon keresztül Szász— Svájcig, a Német Demokratikus Köztársaság valamennyi iskolájába. A lap arculatát kettős cél határozza meg: szakmai és politikai. Mindkettőre nézve meghatározóak a VIII. pedagógus- kongresszus irányelvei A kongresszus, melyet 1978 októberében tartottak meg, az NDK oktatásügyének legfontosabb feladatául az oktatás és a nevelés hatékonyságának növelését jelölte meg. Hogy a kitűzött célt milyen gyorsan és milyen eredménnyel érjük el, az elsősorban a világnézeti és erkölcsi nevelésen, az iskolák pedagóguskor lektíváin múlik. Az ideológiai továbbképzésben jelentős támogatásit kapunk az NDK társadalomtudományi akadémiájának szakembere itől, akük rendszeresen jelentetnek meg cikkeket lapunk hasábjain. Olvasóink levelei is bizonyítják, hogy nagyon népszerű A tanár kérdez — a szakértő válaszol című állandó rovatunk, melynek célja, hogy a napi kül- és belpolitika eseményei által felvetett kérdésekre olvasóink a legilletékesebb helyről, a tények és az összefüggések alapos ismerőitől kapják meg a választ. Hasonló feladata van az elsősorban külpolitikái jellegű Áttekintés és kommentár című, hetente jelentkező cikksorozatnak Is, melynek írói a sajtó, a rádió és a televízió ismert kommentátorai közül kerülnek ki. Az iskoláinkban folyó politechnikai képzés, a munkára nevelés, az isikola és az élet szoros kapcsolata elkerülhetetlenné teszi, hogy a pedagógusok megalapozott gazdaságpolitikai ismereteikkel rendelkezzenek. Ennek elősegítése érdekében indítottuk meg az Aktuális gazdaságpolitika című sorozatot, mely a KGST munkájától a népgazdasági tervek készítésén keresztül a gazdasági rendszer irányításáig a gazdaságpolitikai kérdések rendkívül széles skáláját öleli fel. A DLZ érdekes színfoltja — szinte úgy is mondhatnánk, irodalmi rovata — a Történetekről és figurákról beszélünk tulajdonképpen a szerkesztőség és az olvasók közös műve. Lapunk kérésére, hogy a könyvbarátok írják meg véleményüket egy-egy, a közelmúltban megjelent hazai irodalmi alkotásról, héitrői hétre számos levél érkezik hozzánk. Nem szokványos recenziók ezek, hanem sokkal inkább személyes benyomásokkal átitatott könyvélmények. Lapunk másik célja, hogy szakmai, módszertani problémák felvetésével, ismertetésével, megvitatásával közvetlen segítséget nyújtson a pedagógusoknak az oktató-nevelő munkához, hogy informálja Őket a közoktatás aktuális kérdéseiről. Igen nagy gondot kell fordítanunk a témaválasztásra, a szakmai profil kialakítására, az ésszerű munkamegosztásra, hisz a DLZ-n kívül az NDK-ban még jó néhány pedagógiai szaklap van. Gondolunk itt el- sUSorban a tantárgyi szakfolyóiratokra. Igyekszünk elkerülni az átfedéseket, s ezért mindenekelőtt az oktatás átfogó 'kérdéseit állítjuk a középbrigádok iskolai védnökségéről és számos más kérdésről. Hasonló módon késztet eszmecserére a Megnéztük és megbeszéltük című sorozat, melynek szerzői valóságos oktatási helyzeteket, problémaköröket elemeznek. További példaként említem a Pedagógiai fórum című rovatunkat, melyben pedagógusok fejtik ki véleményüket olyan fontos kérdésekről, mint a kommunista , nevelés, a tanár felkészülése, a fegyelem és a fegyelmezés az iskolában. Szerkesztőségünk és olvasóink jó kapcsolatát talán épp a Pedagógiai fórum példáján szemléltethetjük a legjobban. Leveleket kaptunk, melyek bein felhívták figyelmünket arra, hogy ez a rovat olykor túlságosan elvontan, általánosságokban, kevés ténnyel alátámasztva elemez egy-egy kérdést. A figyelmeztetések nyomán igyekszünk javítani a kifogásolt módszeren, s szeretnénk írásainkat é letkö zel i bbé ten ni. Az eddigiekből is kiderül, hogy munkánk egyilk fő célja az eszmecserei lehetőségének biztosítása, a különböző területeken dolgozó pedagógusok mun ká já na k, ta paszta lata ina k ismertetése. Ugyanakkor figyel embe véve az iskolán kívüli nevelés fontosságát, cikke két jelentetünk meg arról, hogy mely feladatok hárulnak a nevelés komplex folyamatában a szülőkre és a különböző társadalmi szervekre. Foglalkozunk az ifjúsági szervezet, az FDJ és az Emst Thälmann Üt* törőszervezet életével, illetve azokkal a lehetőségeikkel, amelyeket ezek a szervezeteik nyújtanak a fiataloknak a szabad idő hasznos eltöltésére. Ez utóbbi témáról a közelmúltban Hasznos vagy haszontalan szabad idő címmel külön sorozatot indítottunk. Mindenki tudja, hogy a hatékony oík tató-nevelő munka egyik nélkülözhetetlen feltétele a jól vezetett isikola, a stabil tanári kar. Ahol nem eléggé átgondolt döntésekeit hoznak, ahol hiányzik a kollektívából az őszinteség, ahol nem tárják fel idejében a hiányosságokat, ott mindez előbb-utóbb az oktatásban is érezteti hatását. A jó kollektíváért, az egészséges munkahelyi légkörért nagyon sokat tehet az igazgató. Ezt mi is tudjuk, s ezért indítottuk el Az igazgatóé a szó című rovatunkat, melyben a meginterjúvoltak tapasztalataikról, nehézségeikről, sikereikről beszélnek úgy — mint ezt számos olvasó levele ís bizonyítja —, hogy példájukból mások is ötleteket, összehasonlítási alapot merít hétnek. A DLZ szoros munkakapcsolatot tart fenn a baráti szocialista országokban megjelenő hasonló jellegű pedagógiai hetilapokkal. Eg y ü t tm ük ö d és ün - két nemcsak az évenként megtartott főszerkesztői tanácskozás bizonyítja, hanem a rendszeres tapasztalat- és cikkcsere is. Mindez lehetőséget nyújt olvasóinknak arra, hogy jobban megismerjék a baráti országok oktatásügyét, az ottani kollégák munkáját, s felhasználhassák ta pa s z ta lataiikat. Még nem esett szó lapunk utolsó oldaláról. Ez mindig a humoré, a vidámságé és a kultúráé. Hol karikatúrákat, anekdotákat, humoros írásokat közlünk, hol pedagógus képzőművészek vagy írók alkotásait mutatjuk be, máskor amatőr művé s zegyüttesekrŐ1, k ul t urál is eseményekről adunk hírt, fényképes beszámolót. Egy lapot úgy kell írni és szerkeszteni, hogy az újság felke 1 tse ol v as ói ér delk 1 ő d é sét, azokat a témákat vesse fel, melyek foglalkoztatják az embereket. Ez azonban csak közös munkával lehetséges. A szerkesztők és az olvasók jó kapcsolata nélkül nem megy, hisz épp ez a kapcsolat, a visszacsatolás biztosítja a lap dinamizmusát, aktualitását, népszerűségét. Örömmel mondhatjuk, hogy a mi esetünkben kialakult ez a kapcsolat, olvasóink szeretnek és keresnek bennünket. A Deutsche Lehrerzeitung 25 éves. Mit is kívánhatnánk magunknak a következő 25 évre? Szeretnénk folytatni a megkezdett munkát, szeretnénk meg- ‘ oldani a ránk háruló feladatokat, szeretnénk munkánkkal hozzájárulni a Német Demokratikus Köztársaság oktatásügyének további sikereihez, a szocializmus építéséhez. WOLFGANG KURTH, a Deutsche Leihrerzeit ung főszerkesztője ‘XK, . V. v: Fennállásának 60. évfordulóját ünnepli a Leningrad] Állami Drámai Színház. Hat évtizeddel ezelőtt a Don Carlost vitték színre, s a nézőtéren a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban vészt vett katonák és tengerészek ültek. A színház egyik hagyománya, hogy minden szereplő első itteni fellépése előtt egy nagy tablón aláírja a nevét. A tablón olyan neves művészek nevei olvashatók, mint Vaszilij Suksin, Jean Vilar és Lawrence Olivier. Felvételünkön Oíeg Ba- szilasvili, a társulat egyik népszerű színésze a tabló előtt. (ČSTK-f elvétel) A felelősség mértéke HÁROM KÖNYV A FILMRŐL A Novij Mir vezető szovjet irodalmi és művészeti folyóirat idei júliusi számláiban A felelősség mértéke összefoglaló címmel három filmművészeit! tárgyú könyvvel foglalkozik Dmitrij Moldavszikij ismert filmkritikus Mindhárom könyv az Iszkussztvo Kiadónál látott napvilágot, 1976-ban. Ismertetése bevezetőjében a szerző megállapítja: Az utóbbi években született, széles esztétikai látókörről tanúskodó filmtörténeti és -elméleti müvek sorába különösen azoknak a munkái érdekesek és jelentősek, akik nemcsak a film elméleti kérdéseivel foglalkoztak, hanem — ilyen vagy olyan vonatkozásban — részesei voltak és maradtak az alkotási folyamatnak is. Elsőként Szerjej Jutkevics, a neves szovjet filmrendező és -esztéta. A politikai film modelljei című könyvét elemzi. Megállapítja: Szergej Jutkevics műve mindenekelőtt a filmművészet egyik legfontosabb problematikájának történeti megközelítésével tűnik ki, de figyelemre méltó művében az analízis mélysége, a saját tapasztalaton alapuló megfigyeléseik és elemzéseik konkrétsága. A könyvben a kortárs külföldi filmnek szentelt esszék és eszmefuttatások is találhaAsszonysorsok Afrikából Buchi Emechela nigériai származású írónő 1962-től él Londonban. Két regénye két afrikai nő egymástól eltérő életútját tárja az olvasó elé, s a törzsi-patriarchális közösségben élő nők számára adott életlehetőségeket mutatja be. Mindkettőjük vonása, hogy fellázadnak körülményeik, a törzsi szokások, a hagyományokon alapuló életvitel, a családfő autokráciája ellen, de míg Adah hihetetlen erőfeszítések és áldozatok árán kive- rekszi önállóságát, a szelíd Aku-nnában nincs elég akaraterő, a családi bosszú utoléri, sorsa óhatatlanul tragédiába torkollik. Aku-nna anyja, megözvegyülvén, sógora oltalma alá kerül, ötödik feleségnek. Az egész család arra vár, hogy Aku-nnát férjhez adhassák. A kérőnek a menyasszonyt nagy összeggel kell megváltania, a mostoha- apa-nagybácsi e pénz segítségével följebb léphetne a törzsi ranglétrán. Aku-nna tanulni szeretne, városba kerülni, de csak azért járhat iskolába, mert a kapzsi nagybácsi tudja, hogy tanult lányért többet kérhet. Az iskolában Aku-nna és a tanító között szerelem szövődik, a tanító mégsem léphet fel kérőként, mert rabszolgák ivadéka — a törzs lenézi, nem fogadja be. A falu nem tűrheti, hogy a szép leány rabszolgaivadék felesége legyen, versengés tör ki Aku-nna kezéért. A nagybácsi igyekszik felverni a menyasszony árát, egyszerre több kérővel is tárgyal, egyikük nem győzi kivárni az alkudozást, elraboltatja Aku- nnát, mivel a szokások szerint csak az ő felesége lehet. A leány azt hazudja, már nem szűz. A törzs megveti az ilyen lányokat, üres kagylónak tekinti őket. Elrablója megveri Aku-nnát, aki másnap a tanítóval a városba szökik. A keresztény vallás törvényei szerint összeházasodnak. A tanító apja négyszeres menyasszonypénzt kínál fel, de a nagybácsi nem fogadja el: a hiedelem szerint ugyanis az a nő, akiért nem fizettek, belehal az első szülésbe. A nagybácsi Aku-nna képét kiakasztja a háziistenek oltára elé, és az átoktól rettegő nő valóban bele is hal a szülésbe. A másik regény önéletrajzi ihletésű, szívszorító vallomás egy fekete nő kiszolgáltatottságáról, amit az írónő először családjában, majd Angliában élt át. A brit birodalomban „másodosztályú polgárnak“ számít a színes bőrű. Az angol átlagpolgár számára egy- remegy, diplomás-e vagy analfabéta, semmirekellő-a vagy értékes ember. Adah, özvegy anyja révén, ugyancsak egy nagybácsi zsarnokságát kell hogy tűrje. A tanulás költségeit fillérről fillérre kuporgatja össze. Férjhez megy, hogy családjától megszabaduljon, és főiskolára mehessen. Könyvtáros lesz, jól keres, férje családját is ő tartja el. Férjével együtt angol diplomát akarnak szerezni, de a család úgy dönt, hogy Francis, a férj, menjen Londonba, természetesen Adah költségén. Adah addig mesterkedik, míg gyermekeivel férje után utazhat, de Londonban csalódás csalódás után éri. Francis el- liidegült tőle, tétlenül lődörög naphosszat, este kimaradozik. Az asszonyt tulajdonának tekinti, anyagilag és szexuálisan kihasználja. Elképesztő nyomorban élnek. Francis vállalja a felkínált sorsot: nem tanul, nem dolgozik, hiszen a fehérek úgysem fogadják be. Adah pedig kitör: férjét otthagyja, könyvtárosi munkája, öt gyermekének nevelése és a háztartás teendői mellett írni kezd — regényt ír, Menyasz- szonydíj címen. Míg Bride Price-t nem any- nyira drámainak, mint inkább szentimentálisnak véljük, a Second Glass Citizen olvasása közben úgy érezzük, mintha ott ülnénk az író mellett, s ő nekünk mondaná el élet útját, írásának nagy erénye az őszinteség és a közvetlenség — az asszonyi lét olyan mozzanatairól vall, amelyeket a nők még bizalmas barátnőiknak is csak ritkán szoktak elmesélni. Érdekes epizódokat fűz a fő szálra — ezek a történetek megrendítő dokumentumok egy színes bőrű értelmiségi beilleszkedési nehézségeiről, és egy Londonban élő fekete nő mindennapos kálváriájáról. Ám írása, nyomasztó részletei mellett sem -pesszimista: hatalmas energia, irigylésre mélló életerő árad ebből a nigériai asz- szonyból, akinek sorsa végül is az akaraterő diadala. FÁZSY ANIKÓ tók, melyekben Jutkevics értékelést ad a mai politikai filmről, bemutatva közben a jelentősebb művek alkotóit is. Jutkevics a politikai film olyan műfajairól sem feledkezik meg, mint a dokumentumfilm, a ri- portfilm, a filmmontázs, a politikai soifl stb. A könyv második része Vlagyimir Majakovszkijnak a filmművészet területén végzett munkásságáról ad áttekintést. Alekszandr Fevralszkij Utak a szintézishez című könyvéről (melyet az író ugyancsak a forradalmi művészetnek szentel) a recenzes megállapítja: Fő témája Majerhold és a film, A könyv feladatát tekintve a filmtudomány, a színháztudomány mezsgyéjén mozog, egyébként számos ponton érintkezik Szergej Jutkevics művével, minthogy miindkét szerző Vlagyimir Majakovszkij és a forradalom utáni első évek más mestereinek úttörő művészetén nevelkedett. V. Majerholdmak — mutat rá Moldnvszkij — nem volt jelentősebb szerepe az orosz filmművészet kialakításában. A forradalom előtti években mindössze két filmet rendezett, (az egyik — Dorian Grei portréja, a mási'k: az erős ember; Az előzőt Oscar Wilde, az utóbbit Sz. Psibisevszkij nyomán }, és egy filmben (Protaza- nov A fehér sas című alkotásában) színészként működött közre. A cikkíró nagyra értékeli A. Fevralszkij kitartó kutatói türelmét és szorgalmát, ugyanis a könyv szerzője a levéltárak mélyéről napfényre hozott számos olyan dokumentumot, vallomást, nyilatkozatot, melyből kiderül, hogy Majerhold filmrendezői tevékenysége idején a filmművészben „erős szövetségesre leit a na* tura lista színház elleni harc elkövetkező évtizedeire. A. Fevralszkijnak — szögezi le a recenzes, — sikerült megmutatnia a kultúra bonyolult fejlődési folyamatának egységét, s Majerhold alkotói elvei és Vlagyimir Majakovszkij, Alekszandr Biok és a századelő orosz kultúrája más neves képviselőinek alkotói tevékenysége és Sz. Ejzenstejn, a Dovzseniko és más kimagasló szovjet filmalkotók munkái és törekvései közötti összefüggéseiket. A harmadik könyv, amellyel Dmitrij Moldavszikij recenziójában foglalkozik — a Húsz filmrendező portréja című kötet. A portrék olyan neves kritikusok tollából származnak, mint például V. Sklovszikij, K. Paramonová, V. Gyemin, Ny. Gadzsinsakaja, Sz. Cimbal és mások. A szerző végezetül megállapítja: Jutkevics és Fevralszkij könyve jelentős, mélyen elgondolkodtató, alapos és összefoglaló jellegű munka. Mindkettő alapos kutatói igényességgel készült. A portrégyűjteményről mindez azonban korántsem mondható el, mivel nem egy véletlenszerűséggel és heve- nyészet részlettel Is találkozhat benne az olvasó. KÜVESDI JÁNOS 1979. IX. 24.
