Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)
1979-09-21 / 223. szám, péntek
Az általános pszichológia problémái Sz. L. Rubinstejn szovjet filozófus pszichológus munkájúról A bratislavai Obzor kiadó jelentette meg szlovák fordításban Sz. L. Rubinstejn ' szovjet filozófus-pszichológus „Az általános pszichológia problémái“ című művét. A könyv első részében azok a cikkek és tanulmányok találhatók, amelyek eddig még nem jelentek meg összegyűjtve, azonban alapgondolatai már monografikus feldolgozást nyertek. A pszichológia alapkérdéseiről, elsősorban a pszichikum mibenlétéről és az objektív léthez fűződő kap- cső la tárói, a tudat és a cselekvés viszonyáról van itt szó. Mivel ennek megoldása filozófiai alapvetést követel meg, különös figyelmet szentel Rubinstejn Marx munkásságának és a műveiben található pszichológiai problémák feldolgozási módjának. Hasonló meggondolások vezetik őt a szovjet pszichológia fejlődési útjának megrajzolásában, Szecse- nov és Pavlov működésének elemzésében, a kibernetika „titkainak“ fejtegetésében, valamint a személyiség problémája és a pszichológia elméleti kérdései közti viszony bemutatásában. A könyv második, általunk behatóbban tárgyalt része a szerző „Az ember és a világ“ című eddig publikálatlan munkáját tartalmazza. A szerző pszichológiai témájú tanulmányaiban már rámutatott arra, hogy az ember és környezete kapcsolatában nem a megismerő, hanem a gyakorlati viszony az elsődleges. Az ember átalakító tevékenysége révén kerül kapcsolatba az objektív valósággal, fund ámen tálisan meghatározóvá tehát nem a tudat és a lét, hanem az ember és a lét viszonya válik. És 'ez nem jelent mást, mint az emberi világ, a társadalmiság onlológiai vizsgálatát. Rubinstejn könyve ezen részében a metafizikus materializmus ellen harcol, állítva, hogy az embernek magának az elhanyagolása, pontosabban a természet tudományos alapon és mechanisztikusa n felfogott anyagfogalom révén történő világegységesítés, a dialektikus materializmus előtti fejlődési fokra veti vissza a filozófiai gondolkodást. A 18. század materialistái ugyanis — akárcsak ma a vulgárisán értelmezett materializmus — a lét magasabb, fejlettebb formáit, az embert, a történelmet deonto- logizálták, a lét—természet— anyag egyenlet alapján kizárták a létből ép az eszmeihez kapcsolták, a tudat formáiban oldották fel. Ez az alapállás azonban visszacsempészi az idealizmust a társadalomelméletbe. Rubinstejn következtetése: az emberi lét ontológiája kiépítésének követelménye. Ennek az ontológiának a feladata, hogy tisztázza az ember és a társadalmon kívüli lét viszonyát, a társadalmiság lényegét és alapvető tulajdonságait. A vizsgálatok kiindulópontja pedig nem a pszichológiai vagy szubjektív-etikai, hanem az ontológiai síkon keresendő. Rubinstejn — akárcsak Lukács György poszthumusz könyvében, ,,A társadalmi lét ontológiájáéban — hangsúlyozza az ontolugiai és az axiológiai elemzés elkülönítését, és a kettő összezavarásában véli megtalálni a történelem fejlődéstörvényeinek feltárását nehezítő okokat. Közös náluk a másik kiindulópont is, miszerint az emberi lét ontológiáját nem szakíthatjuk el az általános ontológiától, de nem is redukálhatjuk az anorganikus va.gy szerves természet létére, mivel az ember tevékenységével túlnő az adott körülmények keretein, megváltoztatja a külvilágot. Az emberi keletkezése az első fokon szituációban-le- vést majd pedig az adott helyzet határainak leküzdését jelenti a tudatban és a cselekvésben. Ebből adódik, hogy a tudat és a tudatos cselekvés az emberi lét alapvető jellemzői. A lényeg megközelítésénél Rubinstejn a determináció értelmezését hívja segítségül, és így definiál: „A lényeg a külső hatások specifikus átalakítását, bizonyos módon való törését jelenti“ (364. oldal) Az ember és a természet közti anyagcserét és a „második NÉGY CSEHSZLOVÁK MŰVÉSZ BUDAPESTEN A fiatal magyar művészek kiállító intézményében, a Stúdió Galériában Budapesten négy csehszlovákiai művész mutatkozott be. Egyikük sem több 22 évesnél. Közülük egy festő, Jan Grimm, egy grafikus: Jan Holu- bek, kettő szobrász: Milada Othavová ás Ji'ŕí Vlach. Legtöbb alkotással, 10 festménnyel Jan Grimm szerepel. Meglátszik rajta a kitűnő mester, Jiroudek hatása, főleg az expresszív fogalmazásban. Némelyik képén egészen közvetlenül tárja elénk a mondanivalóját, többek közt önarckép és Kis kikötő című festményén, máskor jelképbe öltf’teti, mint a Körhinta vagy a Búcsú című képén. A grafikus Jan Holubek a hagyon ^nyokból indul ki, klasszikus szellemben lát és fogalmaz. Nem veti el a pontos szerkesztést, határozott, zárt egységet mutatnak rajzai. A lélek befelé fordulását figyeli, az elmélkedő, gondolkodó embert örökíti meg. Alakjait a közvetlen környezetéből meríti, beleértve az utca emberét, a tömegjeleneteket is. A két szobrász, Milada Otha- va és Jirí Vlach a cseh szobrászati hagyományokon indul, mintegy annak igazolásául, hogy a korszerűség megjeleníthető a hagyomány megtagadása nélkül is. A korszerűnek érzett forma nem száműzi szükségképpen sem a hagyományos tematikát, azt is a mai ízlésformákba tudja öltöztetni. Kiállított müveik részben az éremművészet, részben pedig a dombormű felé közelítenek. Vlach munkái nem nélkülözték az allegorikus tartalmat és megjelenítést sem. SZlj REZSŐ HÁROM NAP DERŰ Három napon át énekeltek és láncoltak a gyermekek Prešo- vom saját, immár lietediik év- f o 1 yamá ba 'ié pe 11 népm ű vésze ti fesztiváljukon. A hagyományok őrzésére és ápolására ösztönző szlovákiai rendezvény egyik legparádésabb műsorára a második napon, szeptember tizenötödikén került sor. Két korcso. portban összesen húsz tánccsoport lépett a szépszámú, mindvégig lelkes közönség elé. Többek iközött a bobroveci, ikét bratislavai, egy kassai, a humennéi együttes mutatikozott be. Az egyetlen, e műsorban feltüntetett hazai magyar csoport, a szepsiek (Moldava nad Bodvou | Fehér liliomszál“ együttese sajnos nem érkezett meg, pedig élénk várakozás előzte meg szereplésüket. Az előző napon a ghymesi (Jelenec) „Villő“ aratott sikert, bér vezetője, Jókai Mária szerint jóval lehetőségeik szintje alatt maradtak. Az idei seregszemle is bebizonyította, milyen gazdag és mennyire kimeríthetetlen a népművészet (kincsestára. Bár néhány téma ismétlődött mégis, a legtöbb csoport eredeti, községük, városuk hagyományaiból feltárt feldolgozást mutatott be. A fellépőik zöme jói képzett énekes és táncos volt; felszerelésük kifogástalan, ruházatuk színipompás. Most is akadtak azonban együttesek, amelyek elfelejtették, mi az igazi ikül- detésiik. Felnőtteknek való kompozíciókat mutattak be, s annak éilenére, hogy si'kert arattak, nem tudták — mert nem is tudhattá'k — szereplőiket valóban aktivizálni. A legtemperamentumosabb, leglendületesebb táncot a féli (Tomášov) nevelőintézet kis csoportja mutatta be. Tagjai élvezték a mozgást, a zenéi, a sok ügyességet, olykor az akrobatika határát megközelítő figurákat. A csoportok többségét félkészült szakemberek irányítják, ami a műsorok színvonalában is megmutatkozott. Az idei fesztivál a gyermefkév jegyében zajlott. Szakmai értékein túl elsősorban a gyermeki öröm seregszemléje volt. RÉZ GYÜRGY természet létét a munka biztosítja, a gyakorlati viszony határozza meg az emberi egzisztencia fejlődését. Tehát: „Az alkotó ember cselekvését, munkáját mint szükséges és lényegi elemet kell. besorolnunk az ontológiába (az emberi lét ontológiájábaJ.a (336. oldal) Itt ismét figyelemreméltó párhuzamra lelünk Rubinstejn és Lukács nézetei közt, aki a munkát minden más társadalmi kategória meghatározójának tekintette. Mivel Rubinstejn kihangsúlyozza természet és társadalom eltéphetetlen kapcsolatát, és a másik oldalon, a vulgármateria- lizmust kerülendő, állandóan figyelmeztet az emberi lét természetitől eltérő ontológiai tulajdonságaira és jellemzőire, elkerülhetetlenné válik e különbözőségek elméleti reprodukálása a kategóriák szintjén. Ennek szükségessége már gyakorlati szinten is jelentkezett a szocialista társadalom építésénél, ahol a tervezés, az irányítás és a társadalmi előrejelzések terén a tudományosság alapvető feltétele a szociális rendszerek adekvát fogalmi megragadása. A gazdasáigi és nem gazdasági tényezőknek a társadalmi létben megvalósuló dialektikus viszonya lényegileg határozza meg az ember egzisztenciális formáit, és ennek alapján a természetet leíró fogalmak is mélyen benyúlnak a társadalmiságot megragadó kategóriák rendszerébe. Ezért az itt jelentkező feladatot Rubinstejn úgy határozza meg, mint az általános ontológiai kategóriáknak az ember történelmi létére való alkalmazását. Itt tér vissza fejtegetéseinek kiindulópontjához és megállapítja, hogy az ilyen kategóriák hiánya és az általános filozófiai kategóriák fizikaiakra való redukálása egyazon hiba —■ a metafizikus materializmus —■ két oldala. A társadalmiság lényegi mozzanatai mellett fontos szerepet tulajdonít Rubinstejn a formai •jellemzőknek is, és szigorúan tartva maigát a dialektikus materialista anyagfogalom lényegi és formai meghatározottságaihoz, az idő és a tér társadalmi- történeti vetületeit veszi szem- íigyre. Megalapozottnak tekinti azt a felfogást, miszerint a szervetlen, szerves és társadalom mozgásforma kvalitatíve elkülönülő szintjei a tér és az idő eltérő dimenzióit, ritmusait és az adott mozgásforma fejlődésében betöltött szerepének változó determinációs erejét implikálják. Az így körvonalazott társa- dalomontológia teszi lehetővé egy új alapokon nyugvó etika és esztétika megteremtését is, ahol „az etika nem a morali- záláson alapuló emberi kapcsolatok izolált területe, hanem az ontológia szükséges része“ és „az esztétika alapproblémái mint az ontológiai problémák aspektusai jelennek meg“. (427. oldal) Rubinstejn műve szerencsésen ötvözi a polémikus indulatot a — marxizmus társadalom- elméleti kérdéseit új megvilágításba állító — tudós elmé- lyültséggel és azzal a humanista pátosszal, amely főként a könyv végén tör felszínre. Annak ellenére, hogy némely tétele komoly vitát ébreszthet — ami érthető is —, a mű az egyoldalú gnozeologizmus elleni állásfoglalásával és újszerű problémafelvetésével megérdemli figyelmünket. mészáros andrAs Az Üveges tánc egyik jelenete (Kontár Gyula felvétele) II Jubilál a SZŐTTES Lelkes fiatalok teremtették meg a SZŐTTES népművészeti csoportot tíz évvel ezelőtt. Olyanok, akik a munka vagy a tanulás mellett elsajátították és terjeszteni is akarták a csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosság népi kultúráját. Azt a kultúrát, melyet a nép mindmáig dalban, táncban, zenében megőrzött. A Csehszlovákiai Magyar dolgozók Kulturális Szövetsége Központi Bizottságának népművészeti csoportja, a SZŐTTES, 1969. novemberében alakult. Az elmúlt tíz év alatt összesen 641 alkalommal léptek közönség elé az együttes tagjai, beleszámítva a kamaraegyüttes 125 fellépését. A SZŐTTES örömet és vidámságot vitt szerte az országba, fennállása óta legtöbbször, 98 alkalommal, a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás látta vendégül. Ezt sorrendben a galántai járás követi 69, majd a komáromi (Komárno) 62 fellépéssel. Ezenkívül több kerületi és országos fesztiválon tapsolt nekik a közönség, és több alkalommal külföldön. Az együttes vezetői mindig a legújabb és legértékesebb gyűjtés anyagát dolgozzák fel úgy, hogy az szórakoztató és színpompás legyen. A SZŐTTES első önálló műsorát, A tűznek ndm szabad kialudnia, követte a Mezőkapuban és az 1974-ben szőttük. A Szerelmek és ná- szok című műsor után az Űjra itt uagyunk című összeállítással léptek színre. Jelenleg naponta próbál, gyakorol a SZŐTTES 69 tagú együttese. A jubileumi fellépésre készülnek, mely szeptember 29-én és 30-án lesz Bratislavában az Üj Színpadon. A Szerelmek és nászok és a 10 év dallal, tánccal, muzsiká- val című műsort adják elő. Itt kell megjegyeznünk, hogy a szeptember harmincadikad vasárnapi előadás technikai okokból nem 17.30 órakor kezdődik, ahogyan azt a meghívókban feltüntettük, hanem 19.30-kor. A bemutatóra olyan szeretet* tel várják a közönséget, amilyen lelkesedéssel készülnek. SZARKA ILDIKÓ, a SZŐTTES szervező titkára Közelítések A Slovenský sipsovatef kiadásában Bratislavában kétha- vonként megjelenő Revue svetovej literatúry legutóbbi, 79/5- ös száma két jeles szlovák műfordítónak, Karol Wlachovský- nak és Vojtech KondrótmxV. köszönhetően ismét bemutat három magyarországi költőt s egy prózaírót. Az utóbbi a júniusban elhunyt Örkény István, akinelf nagy sikerű, már több nyelvre lefordított Rózsakiállítás című kisregényét a magyar próza egyik legkiválóbb szlovák ismerője, Karol Wlachovský ültette át szlovák nyelvre. Az először a budapesti Űj írásban majd könyvalakban is meg- jelnő kisregény nyelvi bravúrtól, telitalálattól fénylő néhány részére emlékezve úgy tűnt, a fordító szinte megoldhatatlannak tűnő feladatot vállal magára. De Wlachovský, mint mindig, most is jelesre vizsgázott. Fordítása gördülékeny, élvezetes, s ami a legfontosabb, a mű Örkényi jegyeit is megőrizte. A szlovák olvasó nem Wla- chovskýt, hanem Örkényt olvashat — vérbő humorát, iróniáját, abszurdba hajló gro- teszkjét, frappáns lélek- és helyzetleírásait. A hűen tolmácsolt kisregény igazán megérdemli, hogy mielőbb a szlovák könyvesboltok polcaira kerüljön. A jeles szlovák költőt és műfordítót, Vojtech Kondrótol nem kell bemutatni olvasóinknak, hiszen már többször szerepelt lapunk hasábjain. Krajina s rozšíreným srdcom (Táj, kitágult szívvel) címmel most Kassáktól Illyés Gyulán, Juhász Ferencen és költőtársaikon keresztül Veress Miklósig és a mai harmincévesekig rövid tanulmányban vall a mai magyar líráról, majd három költő huszonöt versét publikálja. Kis- esszéjét Döbrentei Kornél (1946) Mesék gyümölcse, Petrl György (1943) Táj, vájdlingban és Veress Miklós (1942) Maghasadás című verse követi, ma* gyár és szlovák változatban egyaránt. Ezután a költők fény* képes, „vallomásos“ bemutat* kozása olvasható, és persze, Vojtech Kondrót fordításai, amelyek a Fordító megjegyzésével (Poznámka prekladateľa) zárulnak. „Igen, a nagy halottak, Kassák és Babits, a nagy élő klasszikusok, Weöres és Illyés, valamint Juhász Ferenc és Nagy László versei után most nemzedéktársaim, Veres Miklós, Petri György és Döbren- tei Kornél verseinek fordításába fogtam. ... Hiába — a nemzedéket (még így is, a határokon át), valami mégiscsak ősz* szeköti.“ A lapban négy fametszettel két magyarországi képzőművész, Havas Eszter és Szunyogh András is bemutatkozik. A Revue svetovej literatúry jóvoltából irodalmi kapcsolataink két áldozatos szlovák mű* velője ismét közelebb vitte a szlovák olvasóhoz a mai magyar irodalmat. S bár Vojtech Kondrót a mai magyar költé* szetről írta bevezető tanulmányában az alábbi sorokat, úgy érzem, Karéi Wlachovský is ezt vallja a mai magyar prózáról: „Valóban mai, jelenkori, s csendesen hozzáteszem, hogy hozzánk nagyon közeli, hogy tulajdonképpen a miénk.“ (szegI FIGYELEMRE MÉLTÓ KIÁLLÍTÁS Igényes, elemző áttekintést nyújt a komáromi sorakoztatja fel, kellő látványossággal. A lénye- (Komárno) Dunamenti Múzeum új részlege a gesebb okiratok és egyéb bizonyító adalékok ki- Duna mente munkásmozgalmi múltjáról. Egye- emelésével értékrendteremtő magyarázatot is ka- lőre négy helyiséget nyitottak meg, de már az punk. Az összekötő szövegek, a kétnyelvű mait! látottakból is kitűnik, hogy az értékes törté- gyarázó textusok, a cikk- és tanulmányrészle- nelmi gyűjtemény nemcsak ezekre a társadalmi tek, az eredeti fényképek és a felhasznált koraeseményekre hívja fel a figyelmet, hanem a beli képzőművészeti alkotások az adott kor at- inunkásícultúra kialakulását is demonstrálja, és moszféráját idézik. Általuk számos munkásműve- a hazai szocialista megmozdulások első lépésé- lődést szolgáló szervezet és csoportosulás jelentől kezdve a fasizmus bukásáig elvezeti a látó- tőségét ismerhetjük meg és a gyűjtemény átta- gatót. Ez az állandó jellegű dokumentum-kiállí- nulmányozása után élménydúsan távozhatunk a tás valós képet ad a szervezkedés nehéz idősza- kiállításról. A munkásmozgalomról most tájékokáról, a munkásság ellenállási harcairól, szer- zódó diák hasznos, ismeretgyarapító tárlatot vezeti csoportosulásainak küzdelmeiről, i Hegali- láthat, míg a tudományos elmélyülésre vágyó tásukbau kifejtett tevékenységükről. szemlélő, az egyes korszakok részletesebb megA Délnyugat-Szlovákia munkásmozgalma című ismerésére törekvő történész hozzáférhet olyan kiállítás négy járás — Komárom, Galánta, Ér- dokumentációhoz, amely eddigi kutatásait ki sekújvár (Nové Zámky) és Dunaszerdahely (Du- egészítheti, elmélyítheti, najská Streda) — idevonatkozó dokumentumait foglalja történelemmé. Az anyagot időrendben SUCHY M. EMIL 1979. IX. 21.