Új Szó, 1979. szeptember (32. évfolyam, 206-230. szám)

1979-09-17 / 219. szám, hétfő

SZEPTEMBER 17. — A CSEHSZLOVÁK lÉGItüí) NAPJA Az el s<i csehszlovák önálló vadászrepülő-ezred volt a kül­földön alakult csehszlovák hadsereg első harci egysége, iáméi y a szülőföldre érkezett és bekapcsolódott a fasiszta meg­szállók elleni harcba. Ez 1944. szeptember 17-én történt, ami­kor a vadászr entí iő-ezred le­szállt Zolná repülőterén. Hogy emlékezik ezekre a napokra Michal Buiko, a Szlovák Nem­zeti Felkelés résztvevője. — Abban az időben hivatá­sos katonaként mint gépész dolgoztam a Tri duby repülő­téren. Néhány nappal a Szlo­vák Nemzeti Felkelés kitörése előtt parancsot kaptam, hogy egy Heinkel típusú repülőgépet készítsek elő a repülésre. A parancsot teljesítettem, és csak később tudtam meg, hogy a re­pülőgép fedézletén a vezérkar néhány tisztéjével, a Szovjet­unióba repült. A felkelés kitörése után a repülőtéren lázas tevékenység folyt. Nappal előkészítettük a gépeket, éjjel pedig fogadtuk a szovjet szállí tórepülőgépeket, a melyek embereket és lőszert hoztak a Szlovák Nemzeti Fel­kelés megsegítésére. Nem sok idő maradt a pihenésre, mun­kánkat megnehezítették a fa­siszta repülőgépek támadásai. Szeptember közepén cseh­szlovák és szovjet tisztek cso­portja érkezett a Szovjetunió­ból a repülőtérre. Néhány nap­pal később, pontosan 1944. szeptember 17-én megérkezett a Szovjetunióból az egész I. csehszlovák önálló vadászrepii- lő-ezred. Az ezred LA 5 típusú szovjet repülőgépekkel rendel­kezett. Engem kineveztek a második repülőraj főgépészé­nek helyettesévé. Repülőgépezredünk intenzí­ven segítette a felkelő csapa­tokat. A pilóták több bevetést hajtottak végre a fasiszták hadállásai ellen. A legsikere­sebb akciónk a fasiszták pieš- ťanyi repülőterénk megtámadá­sa volt szeptember 18-án. A váratlan támadás nagy károkat okozott a fasisztáknak. Az ez­red fokozatosan három részre oszlott. A fasiszták elleni tá­madásokat a Tri duby és zol- 11 al repülőtérről, valamint a ti- soveci ideiglenes repülőtérről indították. Én a zolnai repülő­téren működtem. Október vé­gén, amikor a felkelőket ideig­lenesen meghátrálásra kény- szerítették, az ezred visszatért a Szovjetunióba. Miután az utolsó repülőgép is felszállt, mi a hegyekbe vonultunk és partizánegységekhez csatlakoz­tunk — fejezi be visszaemlé­kezését Michal Butko tartalé­kos alezredes. Michal Butko a Szlovák Nem­zeti Felkelés után is hő ma­radt a légierőhöz. Nyugalomba vonulásáig különböző tiszt­ségekben a légierőnél dolgo­zott. A katonákat és a parancs­nokokat a szolgálati kötelessé­gek felelősségteljes teljesítésé­re tanította. Mint Csehszlová­kia Kommunista Pártjának tagja, megismertette a fiata­lokkal azokat az eszméket, amelyekért bajtársaival együtt 35 évvel ezelőtt küzdött, s amelyekért sok társa életét ál­dozta. ,—gf— 1979 IX. 17. kát, köztük a gazdasági gon­dokat. Az elmúlt két évtized­ben 5,5 trillió dollárt fordítot­tak fegyverkezésre, ami azt mu-i tatja, hogy a leszerelésnek és a nemzetközi feszültségenyhü­lés terén elért előrehaladásnak milyen nagy hatása lehetne a gazdasági fejlődésre. Gyökere­sen ál kell alakítani a nemzet­közi gazdasági kapcsolatok egész rendszerét és következe­tesen fel kell számolni az egyenlőtlenség, a diktálás és a kizsákmányolás minden jelen­ségét ezekben a kapcsolatok­ban. Az egyenjogú kapcsolatok előnyössége bizonyítható a szo­cialista és a fejlődő országok kereskedelmének és gazdasági együttműködésének sikeres fej­lődésével. A gazdasági problé­mák megoldása az el nem köte­lezett országok elsőrendű érde­ke, ahogy ezt a havannai kon­ferencia Ismét bebizonyította. Meg kell oldani a vitás problémákat Az imperializmus manőverei akadályozzák a bonyolult hely­zetek megoldását a fejlődő or­szágokban. Ennek bizonyítéka a Közel-Kelet. Számos ENSZ- határozat ellenére a Közel-Ke­leten feszültség és nyugtalan­ság van. Az Egyesült Államok cionista körei igyekeznek meg­őrizni Irzael uralmát ebben a térségben, de ez a törekvésük az amerikai burzsoázia többi csoportjának érdekeivel sem ellenkezik, hiszen Izraelt bás­tyájukká akarják tenni ebben a kőolajban annyira gazdag térségben. Továbbra is küzdeni fogunk azon értekezlet össze­hívásáért, amely a Palesztina! Felszabadítási Szervezet rész­vételével megoldást találhat a vitás problémákra. A PFSZ nél­kül ugyanis e helyzet nem ren­dezhető. Az ENSZ-közgyűlés a dekolo- nizálás kérdéseiről, valamint számos szociális és jogi prob­lémáról is tárgyalni fog. Nem kis problémát jelentenek a Kambodzsával, mindenekelőtt a Kambodzsa ENSZ-képviseleté- vel kapcsolatos kérdések. A Vietnami Szocialista Köztársa­ság tekintélye növekedésének ellenzői e kérdésben nyilván vitát próbálnak majd provokál­ni és támadni fogják Vietna­mot. Felhasználják erre az ún. menekültproblémát is, ahogy ez már júliusban a genfi érte­kezleten is megmutatkozott. Nem érdeklik őket az igazi em­beri problémák. Az ENSZ-közgyűlés 34. ülés­szakának tehát nem kevés problémát kell megtárgyalnia. Nyilván egyes bilaterális kér­dések is napirendre kerülnek, hiszen — ahogy ez már szo­kássá vált — Bohuslav Chňou­pek külügyminiszter, a cseh­szlovák küldöttség vezetője több kollégájával, más ENSZ- tagállamok külügyminiszterei­vel találkozik. A szocialista országok az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakán ismét alapvető külpolitikai cél­jaikat fogják követni, töreked­ni fognak a feszültségenyhülés fenntartására és elmélyítésére katonai enyhüléssel való kiegé­szítésére, a tartós világbéke és a nemzetközi biztonság garan­tálására, az eltérő társadalmi rendszerű államok kölcsönösen előnyös együttműködésének elő­mozdítására. MILOS VEJVODA, külügyminiszter-helyettes A FORRADALMI ERÜK TÖMÖRÍTÉSÉ A munkásmozgalom egyesítése a Szlovák Nemzeti Felkelés idején Ha a Szlovák Nemzeti Fel­kelésről szóló történetírói mun kákát lapozzuk, élesen rajzó I ódik ki ^előttünk Szlovákul Kommunista Pártja ötödik HIp gális Központi Bizottságának az az eltökélt törekvése és roppant szervező munkája, amelyet a forradalmi erők összefogása és harcba vetése érdekében fejtett ki. Országszerte 1943 nyarán élénkültek fel az antifasiszta ellenállás megmozdulásai és a szlovákiai felkelés szervező akciói, mivel ekkortájt alakul tak ki legkedvezőbb riemzetkö zi és hazai feltételei. A Kom­munista Internacionálé Végre hajtó Bizottsága már 1943 ja­nuárjában, gondos mérlegelés és megfontolás után olyan ha tározatot hozott, hogy a cseh szlovákiai antifasiszta ellen­állási mozgalomnak a fegyve­res felkelés távlataira kell irányulnia, hogy lehetővé vál­jon e tömeges népi fegyveres harc összehangolása a Vörös Hadsereg hadműveleteivel. Az általános hadihelyzet is kedvezően alakult ennek az elgondolásnak a véghezvitelé­hez. 1943. július 5-én megkez­dődött a kurszki csata, amely Sztálingrád után az egyik leg­súlyosabb csapást mérte a hit­leri hadseregre. Július 12-én a Vörös Hadsereg már a szov­jet-német front egész széles­ségében ellentámadásba ment át, és a kezdeményezést magá­hoz ragadva, több száz kilo­métert nyomult előre Ennek a döntő fordulatnak a hatására mozdultak meg az antifasiszta koalícióba tartozó szövetsége- sek hadseregei is: 1943. július 10-én amerikai csapatok száll­tak partra Szicíliában, valami­vel később partra szálltak an­gol—amerikai haderők Olasz­országban is, a Badogllo-kor- mány feltétel nélküli fegyver- szünetet kötött — felbomlott a Berlin—Róma—Tokió fasiszta tengely. A második front meg­nyitása Nyugat-Európában azon­ban még mindig váratott ma­gára. A CSKP moszkvai emigráció­ban működő Központi Bizott­ságának nem volt pontos képe a csehszlovákiai állapotokról, csak instruktorai révén tájéko­zódhatott, s küldhetett utasítá­sokat is a két országrészbe. Hazai földön pedig egységes vezetés híján rendkívül nehéz körülmények között, súlyos ál­dozatok árán folyt az antifa­siszta küzdelem. 1941-től kezd­ve sorra buktatták le a CSKP illegális Központi Bizottságait, mindkét országrészben, pártta­gok és funkcionáriusok töme­geit börtönözték be, s hősiesen küzdő antifasiszták ezreit meg ezreit hurcolták koncentrációs táborokba. • Távlatokat nyitó fordulat 1943 augusztusában következett be, amikor Karol Smidke Moszkvából Szlovákiába érke­zett, magával hozta a Kommu­nista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága januári határozatát és a CSKP moszkvai vezetősége utasításait az antifasiszta fel­kelés megszervezésére. (A Kommmunista Internacionálé Végrehajtó Bizottsága 1943. má­jus 15-én a háborús viszonyok­ra tekintettel feloszlatta a rendkívül nagy jelentőségű kommunista központi szervet, szerepét azonban a Komintern vette át). Karol Smidke Gustáv Husákkal és Ladislav Novomes- kývel létrehozta Szlovákia Kommunista Pártja ötödik ille­gális Központi Bizottságát, amely előkészítette a szlovák nép fasisztaellenes fegyveres felkelését. Az 1943. december 12-én aláírt Csehszlovák- Szovjet Barátsági és Segítség- nyújtási Szerződés szerint is Szlovákiában tömeges népi­nemzeti felkelés távlataira kellett helyezni a súlyt. A cseh országrészekben a Beszkidek­ben, Podbrdy vidékén, Ostrava és Brno környékén az év má­sodik felében kisebb csoportok­ból álló partizáncsapatokat szerveztek, s ezek számának gyarapítását tartották fontos­nak. Szlovákia különböző vidé­kein 1944 tavaszán már több partizánegység fejtett ki ko­moly harci tevékenységet. A legaktívabbak Kelet-Szlovákiá- ban működtek (a Csapajeo- egység és más osztagok), Tú­róéban a Zingőr egység, a Nyílra felső vidékén a Vtáčnik egység és még néhány más csoport. A Szovjetunióban Na lepka százados és harcostársai példáját követve a szovjet fron ton harcoló szlovák hadsereg katonái közül csoportosan ■szöktek át a Vörös Hadseregbe vagy a szovjet partizáncsapa tok soraiba. A szovjet szervek a CSKP moszkvai vezetősége vei egyetértésien kö/ÜKik ké­pezték ki azokat a partizánt- veztőket. akiket a Felkelés idején a szovjet partizánveze tőkkel együtt Szlovákia terüle- téré juttatták. Különösen sok vált a szim­patizánsok száma az üzemek­ben, ezért a párt központi ve­zetői elhatározták, hogy össze­hívják az üzemi bizottságok konferencia fát, amelyre 1944. október 15-én, Podbrezován került sor. A konferencián 137 üzem mintegy 200 küldöttje vett részt, s a tanácskozásukat követő határozatban rögzítet­ték a forradalmi elvekre épülő, egységes szakszervezetek alap­jait. A Felkelésnek egyetlen szer­vezett tömeges politikai pártja a kommunista párt volt. A szo­ciáldemokratáknak nem volt Az SZLKP és a Szociáldemokrata Párt egyesítő kongresszusa Ban* ská Bystrícában a Felkelés idején (Archívumi felvétel)] A Karácsonyi Egyezmény lét­rejötte után az ugyancsak il­legális Szlovák Nemzeti Ta­náccsal együttműködve, Szlová­kia Kommunista Pártja ötödik illegális Központi Bizottsága széles tömegbázisra épiilő álta­lános népi-nemzeti felkelés előkészítésére fordította min­den erejét — számolva a had­sereg forradalmi és nemzeti­demokratikus részének csatla­kozásával is. Újjászervezte a párt szétszakadozott hálózatát, a forradalmi nemzeti tanácsok helyi és járási vezetőségei pe­dig a polgári lakosság köré­ben toborozták az antifasiszta és a demokratikus tömegeket, rendkívül bonyolult viszonyok közepette. A hadsereg bevoná­sát illetően elsősorban Golián tábornokkal folytatott tárgyalá­sokat, de Viest tábornokkal is egyezkedett. 1944 nyarán óriási lendület­tel tört előre a Vörös Hadse­reg, a Belorusszián és Ukraj­nán keresztül a Kárpátok elő­terébe került. Velük együtt harcolt a Ludvík Svoboda 1. csehszlovák önálló zászlóalja is, amely 1943 őszén 1. cseh­szlovák önálló dandárrá ala­kult át. A gyorsan változó ha­dieseményekre való tekintettel Hitler úgy döntött, hogy Szlo­vákiát, mint rendkívül fontos stratégiai területet, megszállja. A fasiszta-német hadsereg orv­támadása adta meg a jelet a szlovák nép és hadsereg álta­lános fegyveres felkelésére, amely 1944. augusztus 29-én tört ki, s amelynek a központ­ja Banská Bystrica lett. Szlo­vákia Kommunista Pártja ötö­dik illegális Központi Bizottsá­ga és a Szlovák Nemzeti Ta­nács központi vezetősége au­gusztus 31-én már a felkelés centrumában volt. Legfonto­sabb feladatuknak a legradiká­lisabb erők összefogását tekin­tette, hogy forradalmi élcsapat vezesse a fasisztaellenes népi háborút. Újra kiadta lapjait, a felkelők által megszállt terü­letek városaiban, falvaikban népgyűléseket tartottak, ame­lyek során felvilágosították a tömegeket a felkelés jelentősé­géről és céljairól, s a meg­újuló Csehszlovák Köztársaság államrendjéről. demokratikus felépítéséről és szocialista­internacionalista orientációjá­ról. Mindez az SZLKP által ki­adott szeptember 2-1 kiáltvány­ban is kifejezésre irtott, amelynek hatására a legtudato- sabb dolgozók léptek a kom­munisták soraiba. tömegbázisuk, egységes politi­kai irányvonaluk és vezetésük sem. A munkásosztály szétfor- gácsoltságának megszüntetése céljából, a kommunisták javas* latara ós különösen a baloldali szociáldemokraták egyetértésé­vel 1944. szeptember 17-éri Banská Bystricában megtartot­ták Szlovákia Kommunista Pártja és a Szociáldemokrata Párt egyesítő kongresszusát, amelyen 700 küldött vett részt. A 46 járás, 57 nagyüzem, 12 partizánosztag és a harcoló katonaság küldöttjein kívül ott voltak nemcsak a felszabadít tott, hanem a megszállt terü­letek delegációi is. Sőt, kihasz­nálva az akkor még engedé­lyezett kishatárforgalmat, a szomszédos Magyarország kö­zeli területeiről is érkeztek kommunisták. A kongresszus fő beszámoló­ja, amelyet Karol Šmidke adott elő, a Felkelés addigi sikereit értékelte, s azt a politikát vá­zolta, amelyet a kommunista párt követ a Felkelés idején' és szándékozik megvalósítani a felszabadulás utáni A szociál* demokratáknak a két párt fú­zióját és jövőbeni politikáját illető álláspontját D. Ertl adta elő. A kongresszus határozat* ban elfogadta a szociáldemok* ratákkal együtt az SZLKP szer* vezeti szabályzatát és megvár lasztotta vezető szerveit, sza­badon hagyva azok helyét, akik megszállt területeken harcol­tak vagy börtönökben sínylőd­tek. Ugyancsak jóváhagyta az üzemi bizottságok podbrezovái konferenciáján a szakszervezet tek szervezeti egységesítéséről hozott döntéseket. Az egyesítő kongresszussal Szlovákia Kommunista Pártja nemcsak a nyilvánosságra lé­pett, hanem Szlovákia egyetlen vezető pártja lett. Magába fog­lalta a munkásosztály legjobb’ erőit, s további szervező mun­kájával nagy mértékben elősen gítette a Szlovák Nemzeti Fel­kelés további harci sikereit. Á Felkelés fő katonai erőinek szétverése, a megmaradt parti­záncsapatok hegyekbe vonulása után folytatott harcokban is — egészen a szovjet felszabadító hadsereggel való egyesülésig. Forradalmi hagyományaink legszebb fejezetei közé tarto­zik pártunk ötödik illegális központi vezetőségének és a vele szorosan együttműködő politikai és harci erők ez idő­ben kifejtett tevékenysége. MIKUS SÁNDOR Korabeli felvétel: elhelyezik a harci technikát abban a repülőgép ben. amely 1944. szeptember 17-én Tri Duby ra érkezett a Szlovák Nemzeti Felkelés megsegítésére.

Next

/
Thumbnails
Contents