Új Szó, 1979. augusztus (32. évfolyam, 179-205. szám)
1979-08-13 / 189. szám, hétfő
A lengyel sport hat évtized© December 1-én ünnepli fennállásának 60. évfordulóját a Lengyel Olimpiai Bizottság, amely északi szomszédainknál nagyon sokat tett a sport és az olimpiai mozgalom propagálásáért. Megalakulásakor az Olimpiai Játékok Lengyel Bizottsága nevet kapta. Az a köny- nyűnek nem nevezhető feladat jutott neki osztályrészül, hogy az újjászületett országban az alapoktól kezdve szervezze a sportot, a testnevelést. A NOB tagja lett, s minden igyekezete oda irányult, hogy a lengyel sportolók már 1920-ban részt vehessenek az antwerpeni nyári olimpián. Vesztükre nagyon kevés idő, s főleg anyagi állt rendelkezésükre ahhoz, hogy tervüket megvalósítsák. S akkor a kormány sem tartotta szívügyének a sportolók olimpiai szereplését. Tadeusz Garczynski, híres író, újságíró és sportoló, a Lengyel Olimpiai Bizottság alelnöke 1923-ban felhívást tett közzé a Stadion elnevezésű sport hetilapban, s kérte, hogy az egész lengyel társadalom segítse elő a versenyzők párizsi olimpiai szereplését. A befolyt összeg lett a Lengyel Olimpiai Bizottság- pénzalapja, s ehhez nagymértékben hozzájárultak a hazájuktól távol, külföldön élő lengyelek is. Amikor 1932-ben Los Angeles rendezte a nyári olimpiát, jobbára a külföldi lengyelek pénzelték a sportolók részvételét. A lengyel igyekezet eredményei csakhamar jelentkeztek. Már a bemutatkozásnál Párizsban ezüstérmet szerzett a 4000 méteres távon a kerékpárcsapat, továbbá bronzérmet Adam Królikiewicz a lovaglásban. Négy évvel később Amszterdamban szerezte a lengyelek első olimpiai aranyérmét Halina Konopackíi diszkoszvetésben. Lényegesen sikeresebbek voltak a lengyel sportolók Los Angelesben. Stanislawa Wala- sziewicz, minden idők egyik legnevesebb női atlétája lett, aki az amerikai városban a 100 méteres síkfutásban aranyérmet szerzett, és Janusz Kusociňski a 10 000 méteres síkfutás olimpiai bajnoka lett. A második világháború kitörése miatt azután szünetelnie kellett a Lengyel Olimpiai Bizottság tevékenységének. A lengyel sportolók, edzők és szakvezetők a hazafiak soraiban harcoltak az ország szabadságáért és függetlenségéért. Ösz- szesen 28 lengyel olimpikon áldozta fel életét a legszentebbért. köztük Janusz Kusocin- ski, Józef Noji, Eugeniusz Lo- kajski és Bronislaw Czech, Lengyelországban azóta is haKozakiewicz, a világ egyik legjobb rúdugrója (Vojtíšek fölv.) GÓLKiRÁLYOK A labdarúgó Bajnokcsapatoik Európa Kupája jubileumi, huszonötödik rajtja előtt közöljük a BEK eddigi gólkirályainak listáját. Huszonnégy év alatt mindössze négyszer fordult elő az az eset, hogy a gólkirály tíznél több gólt ért el. A csúcsot Jósé Altafiní tartja 14 góllal. Altafini Sao Paulóban született, majd a Palmeiras csapatában játszott, a hatvanas években pedig már az AC Milan együttesét erősítette. A BEK legeredményesebb játékosa Di Ste- fano volt, aki a Real Madrid színeiben egy híján ötven gólt lőtt. A góllövőlista élcsoportjának leggyakoribb szereplője Ger$ Müller, aki négy alkalommal is az első helyen végzett. A magyar labdarúgókat Albert Flórián képviseli, ö 1966-ban — Eusebio társaságában — 7 góllal lett gólkirály. 1979 VIII. 13. 1956 Milutinovics (Partizán) 1957 Violet (Manchester United) 1958 Di Stefano (Real Madrid) 1959 Fontaine (Reims) 1960 Puskás (Real Madrid) 1961 Augas (Benfica) 1962 Di Stefano, Puskás, Tejada (Real Madrid) 1963 Altafini (Milan) 1964 Mazzola (Inter) 1965 Eusebio és Torres (mindkettő Benfica) 1966 Eusebio (Benfica) és Albert (FTC) 1967 Van Himst (Anderlecht) 1968 Eusebio (Benfica) 1969 Law (Manchester United) 1970 Johnstone (Celtic) 1971 Antoniadisz (Panathinaiikosz) 1972 Cruyff (Ajax), Maccari (Celtic), Takács (Standard Liége) 1973 G. Müller (Bayern) 1974 G. Müller (Bayern) 1975 G. Müller (Bayern), Almgvist (Aatvidaberg), Makarov (Ararát Jereván), Kreutz (Feyenoord), Zsungul (Hajduk) 1976 Heynckes (Borussia Mönchengladbach), Sántán illa (Real Madrid) 1977 Cucinotta (Zürich), G. Müller (Bayern) 1978 Simonsen (Borussia Mönchengladbach) 1979 Sulser (Grasshoppers) 7 9 10 10 12 10 7—7 14 7 9—9 7—7 6 6 9 8 10 5—5 11 9 5-5 6—6 5—5 5 11 KENYÁBAN IS MOSZKVÁRA KÉSZÜLNEK gyományosan rendeznek tiszteletükre emlékversenyt. A második világháború után felújította tevékenységét az Országos Olimpiai Bizottság. A porba tiport országban mindent elölről kellett kezdeni, a sportolást is. Minden nehézség ellenére megkezdődött a felkészülés a felszabadulás utáni első olimpiára, amely 1948-ban Londonban került sorra. Itt az volt a lényeges, hogy az újraéledő Lengyelország sportolói megmutassák magukat a világnak. Mindössze huszonhármán vettek részt a világ ifjúságának nagy vetélkedésében, s jobbára azok, akikre még csak várt a nemzetközi sportkarrier. Érmet csak Alekszy Antkiewicz szerzett, harmadik lett a pehelysúlyú ökölvívásban. Helsinkiben már 125 lengye], olimpikon állt rajthoz, és az ökölvívó Zygmund Chychla aranyérmet szerzett. A csapatban sok olyan fiatal sportoló szerepelt, akik nem sokkal később világszintet értek el. A második világháború utáni időben mérföldes léptekkel tört előre a lengyel sport és jutott magasabbra az olimpiai táblázaton. Rómában, az 1960. évi nyári olimpián a hatodik helyet szerezte meg Lengyel- ország a nem hivatalos pontversenyben, de a nyolcadik helynél mérsékeltebben azóta sem szerepelt. A lengyel sportolók 1948— 1976 között összesen 32 arany-, 31 ezüst- és 60 bronzérmet szereztek. Közülük elsősorban a következők tettek szert világhírre: Alžbeta Krzesiňska, Irena Szewinska, Zdzislaw Krysz- kowiak, Wladyslaw Komar, Tadeusz Slusarski, Jacek Wszola, Zygmund Chychla, Jan Szcse- panski, Waldemar Baszanowski, Zygmund Smalzerz, Janusz Pe- ciak. A téli olimpiákon már sokkal szerényebb volt a lengyel sportolók szereplése. Csak négy érmet szereztek, aranyat csupán Sapporóban, 1972-ben Wojciech Fortuna jóvoltából a síugrásban. Lengyelországban évente egész sorát találjuk azoknak a tömeges sportrendezvényeknek, amelyek kezdeményezője a Lengyel Olimpiai Bizottság. Áprilisban megrendezik az olimpikonok napját, amely elsősorban az olimpiai szellem propagálására hívatott. A részvétel általában hatmillió körüli. A lengyelek több kitüntetést és elismerő oklevelet kaptak az olimpiák művészeti versenyeiben. Itt például 1928-ban a költő Kazimierz Wierzynski „Olimpiai babérkoszorú“ című kötetéért, 1932-ben a szobrász Józef Klukowski monumentális ,,A versenyző kitüntetése“ elnevezésű szoborcsoportjáért és 1948- ban a zeneszerző Zbigniew Tur- ski „Olimpiai szimfóniájáért“. Idén „A lengyel sport 60 esztendeje“ jelmondat égisze alatt jelentős sportvetélkedőkre, találkozókra, művészek összejövetelére, kiállításokra kerül sor és a sporttematikájú szakkönyvek egész sora jelenik meg. Mindez igazolja azt, milyen jelentős tevékenységet folyhatott hat évtizeden át a Lengyel Olimpiai Bizottság. Az ünnepségek kicsúcsosodása 1979. december 1-én Varsóban lesz, ahol a kiváló lengyel olimpikonokon kívül az érdemes edzők, sportszakvezetők jelennek meg, de részt vesznek élükön az elnök lord Killaninnal, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság vezetőségének tagjai is. (Polska Agencja Interpress) feldolg. (ZA) Sportberkekben az olimpia az első számú beszédtéma az egész világon. Az eredményeket is az olimpia szemszögéből nézik és természetesen a versenyzők felkészülése is Moszkvára van előirányozva. Talán nem túlzás, amikor azt állítjuk: mindenki ott szeretne lenni a nagy eseményen. Természetesen csak a legjobbaknak adatik meg a lehetőség, hogy a négyévenként sorra kerülő rendezvényen képviseljék hazájukat. Ennek érdekében pedig ki ne tenne meg minden tőle telhetőt. Moszkvára persze nemcsak Európa, Amerika, Ausztrália, Ázsia, hanem Afrika is készül. Sportolói szót kérnek és számosán közülük nem fognak alárendelt szerepet játszani. Ső!t Az elmúlt években néhány kenyai atléta világraszóló eredményekkel hívta fel magára, no meg szülőföldjére a világ sportkedvelőinek figyelmét. A berlini Sportecho „Az afrikai országok Moszkva előtt“ címmel Kenyáról, a testnevelés ottani színvonaláról, a sportolók olimpiai esélyeiről érdekes riportban számol be. A cikk írója elöljáróban leszögezi, hogy az 1895-től 1963- ig angol gyarmati sorban sínylődő ország érthetően csak nemrég kezdett gazdasági és sportvonalon fejlődni. Az angol gyarmatosítók elsősorban a rögbit honosították meg, de annak — a többi labdajátékkal együtt — csak fehérek hódolhattak. A 12 millió lelket számláló országban a rögbi mind nagyobb népszerűségre tett szert és ha így folytatódik, akkor rövidesen vetekedni fog a labdarúgás iránt megnyilvánuló érdeklődéssel. Kenya legsikeresebb sportolói azonban az atléták. Sok nagy eredményt elért versenyzői, mint Henry Rono a 3000, 5000, 10 000 méteres és a 3000 méteres akadályfutás világcsúcstartója, Samson Kimomb- wa a 10 000 méteres táv ex-vi- lágcsúcstartója, Mike Bőit és Wilson Waigawa középtávfutók az Egyesült Államokban végzik egyetemi tanulmányaikat. Otthon — a Nairobi és Mombasa kollégiumainak lakóin kívül — csak a rendőrség és katonaság sportközpontjainak versenyzői tartózkodnak. Ök 2000 méteres, vagy még ennél is nagyobb magasságban folytatják edzéseiket. Mint erről már említést tettünk, Rono és társai az idén még nem nagyon jeleskedtek, ami azonban a kenyai sportfelelősöket egyáltalán nem hozta ki sodrukból. Nyugodtak, mert védenceik' nagy körültekintéssel készülnek a moszkvai olimpiára és az ottani helytállás biztosítását tartják a legfontosabbnak. A sikerek alapjait pedig már most kell lefektetni és ennek érdekében nemcsak a sportolók, hanem a magas rangú közéleti személyiségek is mindent megtesznek. Daniel Arap Moi államelnök, az elhunyt Yomo Ke- nyatta utóda, az eddiginél lényegesen hathatósabb támogatásban részesíti a sportközpontokat. Azzal számolnak, hogy a befektetés később — talán már Moszkvában — többszörösen megtérül. Maga Rono sem titkolja: Moszkváról álmodik, ott akar csúcsformában lenni, mostani teljesítményeit a nagy célnak rendeli alá. A négyszeres világcsúcstartó kijelentése az olimpiára készülő 125 kenyai sportoló mottója lett. Köztük olyan új tehetségek nevével találkozunk, mint Joel Keruiyot középtávfutó, valamint James Munyala és Kiprotich Rono akadályfutó. Sam Onergei, az atlétikai szövetség elnöke úgy nyilatkozott, hogy versenyzőik nemcsak Keino, Temu, Kiprugut, Biwott és Jipcho nyomdokaiban akarnak járni, hanem arra törekednek majd, hogy Kenya csillaga Moszkva egén fényesebben ragyogjon, mint a múltban. Kenya tavaly júliusban III. Afrikai Játékokon tizenegy bajnoki címet szerzett, s ezzel az afrikai nemzetek pontversenyében az előkelő negyedik helyen végzett. Aminek pedig a leginkább örültek: nemcsak a férfiak, hanem a női atléták is megmutatták oroszlánkörmüket. Eunice Nekeza a gerelyhajításban, Tecla Chemombwai a középtávon, valamint Wathera 200 méteren két-két arany-, ezüstös bronzérmet nyert. Nem titkolják, hogy az atlétákon kívül ökölvívóiktól is sikeres szereplést várnak Moszk> vában. Tavaly Algírban fölényesen nyerték a Nemzetek KupáA kenyaiak Samson Kimomb- wától is sikeres szereplést várnak a moszkvai olimpián ját és akad válogatottjukban olyan, akitől nemesfémet remélnek az olimpián. Sportolóik esélyeit nagyon valós becslések alapján, elfogulatlanul ítélik meg. Jól tudják, hogy az atlétákon és ökölvívókon kívül a többiektől csak szerény eredményeket várhatnak. Azt hangoztatják: akik eljutnak Moszkvába, tudásuk legjavát nyújtva képviseljék becsületesen hazájuk színeit. Hogy kik jöhetnek még számításba? A cselgán- csozók, gyeplabdázók (1968- hoz hasonlóan), akiknek nyolcvan százaléka indiai származású vagy esetleg a röplabdázók és kosárlabdázók is. Kenyában is a labdarúgásnak hódolnak a legtöbben. A felmérések szerint mintegy 900 együttes tevékenykedik. A labdarúgó szövetség 252 egyesületet tart nyilván, melyeknek csapatai a bajnoki küzdelmek rendszeres résztvevői. A. legjobb tizenkét együttes képezi a „divíziót“, a legmagasabb kenyai osztályt, s a győztes kapja az országos bajnoki címet. Az utóbbi időben sokat tesznek annak érdekében, hogy a kenyai labdarúgás előbbre lépjen, színvonala emelkedjen. Ez irányú igyekezetükben hathatós segítséget nyújtanak a szovjet és a jugoszláv szakemberek, akik tíz ifjúsági központban tevékenykednek. Céljuk, hogy a IV. Afrikai Játékokon földrészük élcsoportjába kerüljenek. Az azonban csaknem természetes, hogy jelenleg Moszkva a legfontosabb cél. (kollár) Ők fújják a sípot A FIFA kijelölte az olimpiai labdarúgó-selejtezőben esedékes csehszlovák—magyar—lengyel találkozók játékvezetőit. íme a részletes műsor: szeptember 12-én Csehszlovákia—Lengyelország, játékvezető a szovjet Azim Zade, október 17-én Lengyelország—Csehszlovákia, jv.: a finn Mattson, október 31-én Lengyelország—Magyarország, jv., Matejev, bolgár, november 1.4-én Magyarország—Lengyelország, jv.: Rainea, román november 24-én Magyarország—Csehszlovákia. Jv.: Vaut rőt, francia, 1980. április 13. Csehszlovákia—Magyarország, jv.: Gallér, svájci. Wszola, a magasugrás montreali olimpiai bajnoka (Vojtíšek fölv.)
